Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ikrek
Torolt_felhasznalo_336392
Létrehozva: 2004. március 25. 16:22
Sziasztok!
2004.szeptember végére vagyok kiírva az ikrekkel. Szeretnék rengeteg kérdésre választ kapni, azoktól akik nálam kicsit korábbra várnak több babát egyszerre. De azokkal is szívesen beszélgetnék akik velem egy időben várnak ikerket.
Két lányom van: a nagyobbik 4,5 a kisebbik 2 éves múlt.
2004.szeptember végére vagyok kiírva az ikrekkel. Szeretnék rengeteg kérdésre választ kapni, azoktól akik nálam kicsit korábbra várnak több babát egyszerre. De azokkal is szívesen beszélgetnék akik velem egy időben várnak ikerket.
Két lányom van: a nagyobbik 4,5 a kisebbik 2 éves múlt.
Redhot, biztosan másképpen nevel az ember két gyereket, mint egyet. Én ezt csak gondolom, mert nekem csak ez a kettő van, de biztos kitapasztalod majd. Az biztos, hogy az ember nem lehet mindenben maximalista és - ahogy az Ikrek könyvében is írja a szerző - az ikrekkel szigorúbban bannak a szüleik, kevesebbet engednek meg nekik. Ezzel szerintem nincs is semmi baj.
Eddig én is azt gondoltam, hogy ha valakinek hisztis a gyereke, akkor elrontotta. De most itt a problémám. A két gyereket ugyanúgy neveljük, ugyanúgy szeretjük. Petya pár hetes korától hisztis, akaratos, visít, mint egy 150 kilós disznó. Igaz 2 hónapos kora körül volt egy kis szünet, teljesen kedves kis baba lett, most pedig megint rákezdte.
Iszonyú hisztik vannak, főleg esténként. A múltkor azt találta ki, hogy nem akar inni üvegből. Tegnap is ez volt műsoron, ha mégis ivott, akkor viszont csak addig, míg ki nem hűlt egy kicsit.
Én is próbáltam, hogy rázárom az ajtót, vergődje ki magát. De nem csillapodik le, szerintem addig visítana, míg bírja erővel. Néha tényleg aggódom már az egészségéért, ezért engedek neki egy kicsit. Hosszú távon ez viszont nem fog működni, mert a hisztit egyébként is nagyon utálom. Az meg végképp nem fair, hogy ő mindent ki akar harcolni magának, szegény Fercsi a jó természetével meg szív nagyokat. . . .
Most tehát kicsit megkérdőjeleződött bennem, hogy mit lehet elérni neveléssel és mi múlik a gyerek alaptermészetén.
Ti mit tennétek a helyemben? Hagyjam kitombolni magát? Ha nem hajlandó üvegből enni, akkor ne egyen egész nap? (Ja, mert ha ilyenkor mellre rakom, akkor mint a lezüllött alkoholista, olyan képpel nekiáll szopni) Ha jó napja van nagyon aranyos gyerek, mosolygós, nevetős. . .
Ma spec. 4* ettek.
Reggel 8-9: tápszer (2 deci)
11órai: most tértünk rá a tejpépekre (darapép, rízspép). . . kalóriában valahol a tápszer alatt van (2 deci)
3 körül: EBÉD : főzelék (2, 5 deci). . . ma répa, alma, körte, krumpli. . . . szörnyen hangzik, de a nőknek ízlett!
6-7 körül vacsora: tápszer (2 deci)
Ha megéheznek, akkor 5-6 körül táp vagy gyümölcspép, este, zárásnak táp.
Hozzátáp:én egyszerre kezdtem. . . kanállal. Aztán feladtam mert a 2 és fél hónapos Zsófia lányom a kanállal adagolt ételt kifelé próbálta "lenyelni". Aztán anya javasolta, hogy próbálja cumival. . . Állítólag én is azzal ettem a főzelékeket. . . de ezt ma senki se mondaná meg a kanálhasználatomról. . . ergo nem ezen múlik, hogy a felnőtt szervezet belefekszik-e majdan a tányérbe vagy helyesen tudja fogni a kanalat. Nem nagyképűségből mondom, de nekem egész jól megy. :)
Így most a gyári tápokat Avent cumival eszik (3 állású), mert a gyári passzír átfér rajta, a házit meg egy körömollóval megnyírt cumin keresztül hörpintik fel.
Nem mindig ízlik nekik egyformán, de fél óra várakozás csodákat tesz.
Lehet mondani, hogy szadista vagyok, de ilyenkor mindig megjelenik a szemeim előtt az egyik barátnőm, aki a pizzán kívül kevés dolgot eszik meg és ez elég ahhoz, hogy megkeményítsem a szívem és fél óra spéttel kínáljam újra az aznapi kreálmányt. Kívétel nélkül sikerem volt eddig.
Szerintem próbáld meg egyszerre, de ha nagyon nem megy, akkor a fiacskádnál azért kezd el az átállást, hátha a húga is rákap:))
Nálunk a nők most kb. 1 hete észrevették, hogy a cumisüveg az egyenlő a kajával és azóta igen féltékenyen méregetik, ha ez a fétistárgy a másik tulajdonát képezi aktuálisan:)))
Alvás: nem tudom. Van egy csodálatos anyukám, aki mindig mesél, hogy velem mi volt. . . . szóval én 3 és fél kilóval születtem és állítólag a hazatértünk estéjét már átaludtam. . . . pedig egy szobában aludtunk a szüleim, meg én. . . . És ő nem keltett, mert úgy látta, jól alszom, minek bántson. . . .
Én etettem a nőket mert 2 és fél kilóval születtek és nem akartam megkockáztatni, hogy fogyjanak. . . . aztán 1 hét itthonlét után már csak akkor ettünk éjjel, ha felsírtak és akkor is csak az evett, aki felsírt. . . Zsófi nagyon hamar nem kívánta az éjjeli evést, Anna meg (aki olyan kerek, mint egy kugligolyó) olyan súlyra tett szert, hogy jobbnak láttam a lelkesedését letörni. . . néhány éjjel nem etettem. . . . sztán, ha nagyon zokogott, akkor kapott enni, hogy a Zsófit ne ébressze. . . aztán már nem reklamált. . . .
Ma 1/2 7-kor ettek, aztán játszottunk, majd jöttek fürdeni. . . 1/28-kor megkapták a jóéjtpuszit. . . . azóta csend van. . .
masik kerdes: mar tobbszor mondtam, hogy a fiam tobbnyire tapszert eszik (most ebedre harom decit benyomott), szal itt az ideje a normalis kajanak. Viszont a lanyom csak szopik, meg cumisuvegbol sem tud enni, szerintetek egyszerre kezdjem azert megis a hozzataplalast, vagy csinaljam vegig kulon mindegyikkel.
egyaltalan, ez mennyire maceras? csak mert Levi mar nagyon ugy nez ki, hog ykesz van erre, Liza pedig nagyon nem.
es en is arra szoktattam oket, hogy egyidoben egyenek, persze mikor mar egyedul maradtam veluk itthon, akkor ez nem volt mindig egyszeru, mert vagy egyszerre etettem oket(nem nagy elmeny) vagy az egyik orditott (szinten).
azota elotolodott egy kicsit, ha apa itthon van, egyszerre esznek (Levi uvegbol), ha neincs, akkor meg egymas utan, most mar jol birjak.
azt gondolom, hogy ez a gyerek alkatan is mulik, en is a mazlistak koze tartozom, este hettol reggel hetig alvas van. Ugyanakkor amennyire lehet, neveles kerdese is, persze azt nem mondom, hog ykizarolag.
lesz segitseged?
Megnyugodtam! Azt hittem, hogy csak nekünk van autó és lakás problémánk, mert telhetetlenek vagyunk. Nekünk már szerencsére egyterű autónk volt, de most hogy megvettük a babakocsit láttuk, hogy eléggé szűkös lesz ötünknek a hely, főleg amíg csak menetiránynak háttal lehet bekötni a kicsiket. Azon kívül Lizi 2006-ban iskolába megy és igazából autóval jó megközelíteni az isit, de a férjemnek is kell az autó sokszor és ő hajnalban jár dolgozni, tehát kénytelenk leszünk még egy autót beszerezni, ami egy kicsit most még luxusnak tűnik, de három gyerek mellett amikor iskola és ovi is van, szinte elkerülhetetlen (vagy csak én vagyok nagyon kényelmes).
Egyébként én is egyre lassabb és "lustább" vagyok, az alvás meg néha kész rémálom. Ma hajnalban is fél 3 és fél 4 között a falakat bámulva ücsörögtem az ágyban mert fekve nem nagyon kaptam levegőt. Végül sikerült a fiúkat meggyőznöm, hogy kicsit mozdulajanak arrébb és akkor már jobb volt a helyzet.
Visszatérve a napirend témára, én is biztos fel fogom őket kelteni, hogy picit egymáshoz igazítsam a ritmusukat. Ez amúgy mennyire kivitelezhető? Én most kis naivan úgy képzelem, hogy megtanulok egyszerre szoptatni, összehozom a napirendjüket (tehát abszolút nem igény szerint lenne a szopi), és akkor jut időm még a nagyra is. . . .
Mi sajnos lecseréltük a szeretett Volvónkat egy egyterűre, három babaülés nem fért volna bele :( És új lakást is nézünk, mert hirtelen nagycsaládosok leszünk. . . .
Próbálom még kiélvezni az utolsó heteket édeshármasban, de nem nagyon megy, egyre rosszabbul alszom és egyre nehezebb a teher :)
Teljesen egyet értek!:))
Nekem is mondogatták, hogy ha nincs elég tej, akkor éjjel is 6-8 alkalommal szoptatni kell. . . . én meg arra gondoltam, hogy az 12 etetés, bocsánat kísérlet az etetésre. . . egyszóval alvás nuku. . . és akkor másnap ki lesz a kiegyensúlyozott, bldog, magabiztos anyuka? Mert tuti, hogy nem én. . így aztán 3 hét szenvedés után beláttam/tuk, hogy kiegyensúlyott tápszeres gyerekeket fogunk nevelni. . .
Ajtócsukás: én is rájuk csuktam, mert aludni kell. . . nekik is, nekem is. . . megtanulták hamar, hogy este 8 körül elalvás (pontosabban villanyoltás, puszi, ajtóbecsukás, de Anna ilyenkor ha nem túl fáradt még egy fél órát prüntyög:))) és reggel halljuk amikor 8 körül kelnek, de csak kilenc körül szól a kis sziréna (Zsófi), hogy éhesek. . . és 2 boldog babára nyitjuk rá az ajtót. . .
Én csak az ellen keltem ki, hogy mást se hallok, mint ezeknek a dolgoknak a kizárólagos elfogadását és szerintem a középút a járható. (Pl. én nem szoptatok igény szerint abban az értelemben, hogy próbálom a szopikat úgy alakítani, hogy legyen egy tartható napirendünk. Ezért ha még alszanak, sokszor felkeltem őket, hogy együnk, amit még egyszer sem láttam, hogy bánnának, sőt! Viszont így tudom alakítani a napjaink menetét és több mindenre jut időm. Viszont ha idő előtt megéheznek, mindig adok nekik tejcit, ez csak természetes. )
Más. Elcseréltük ma a Coltomat egy egyterűre. (Mármint a kocsimat. ) Hát megsirattam. A legkedvencebb kocsim volt, amit még szegény apukám nézett ki nekem, aki már sajnos nincs velem. Kicsit olyan mintha Tőle kaptam volna. . . Basszus. Tűzpiros kis sportkocsi volt, helyette most lett egy brünhildám. De végre befér a babakocsi, lehet menni sétálni messzebb is! Az jó.
Na, kicsit túltengtem, visszafogom magam, sziasztok.
A közös alvástól én bevallom, féltem; nem akartam, hogy aztán máshol ne aludjanak el, no meg úgy döntöttünk a férjemmel, hogy úgyis a gyerekekről szól az egész napunk, legalább a hitvesi ágyat tartsuk fenn kettőnknek. (Mintahogy én sem fogok megbántódni, ha a lányoknak lesz olyan privát szférájuk, amit nem akarnak velem megosztani. ) Ennek ellenére reggelente össze szoktam bújni a manókkal még egy órácskára, sőt sokszor a délutáni alvások is Apán és rajtam történnek. Danzának igaza van, nem lehet betelni a kis babaszagú testükkel, és sajnos ez az időszak hamar eltelik.
Summa summárum, én sem elvek mentén, hanem úgy próbálom csinálni a dolgokat, hogy megpróbálom egyenrangú félként kezelni a család minden tagját. Pro is és kontra is.
ezt jol elmondtad egy levegovel:)))) te teljesen igazad van!
Redhod,
nem hiszem, hogy ezek neked szoltak, es nem is baj, ha valaki ugy szul es szoptat, ahogy azt a jelenlegi ideologia nyomatja, csak ne legyen mar mindenkire kotelezo ervenyu es ne erezze magat rossz anyanak az, aki nem igy teszi. Hiszen pont ez az, hogy mindenkinel (anyanak el gyereknel) mas jon be, ne kelljen mar ugyanaarra kenyszeriteni az osszeset.
En pl a szoptatast terveztem mind a ket gyereknek, sot a szimultan szoptatast, amit nehany proba utan gyorsan elfelejtettem. A korhazban mar nagyon ruhelltem, hogy minden novernek ez volt a szemelyes misszioja, hogy bennunket erre megtanitson.
Levinek nagyon alacsony volt a vercukorszintje mikor szuletett, azonnal etetni kellett, en meg a labadozoban senyvedtem, a tejnek hire hamva se volt, de most kerekedjenek felul az "elveim"? Igy aztan mire ugy igazan talalkoztunk, mar tobb uveg tapszert megevett. A huga egybol megtanult szopni, o meg nem birt, igy aztan felvaltva tapszer es fejes (utaltam fejni). Aztan harom honapos korara vegre megtanulta, bar nem gyakoroltunk minden nap.
Az elso honapban sokat aludtak velunk egy agyban, de nem azert, hogy ne sirjanak, hanem mert nem birtunk betelni veluk. aztan utana visszakerultek az agyukba, eloszor egy agyba, aztan kulon, es remekul alszanak.
Egyebkent en is a inkabb a spock konyvet olvasgatom, mint a kismama magazint! (1970-es kiadas, meg erdekes is:))
Előre bocsátom, egy gyerekről van szó, kettőnél egyszerre valószínűleg más megoldások válnak be. Főleg ha testvér(ek) is van(nak).
Szóval szerintem ezerszer könnyebb szoptatni, mint tápszert készíteni. Ha szoptatsz, mobilis lehetsz, ha tápszeres a gyerek, hazarohansz etetni? Vagy viszed magaddal a forralt vizet meg a cumikat?
Óramű szerint én nem tudtam. Volt, hogy másfél óra múlva éhes volt, volt, hogy 5 órát is kibírt.
Eleinte iszonyatosan fájt a szoptatás. Aztán belejöttünk, és másfél évig abba se hagytuk.
Alvás: Mi egy ágyban aludtunk. Kényelmesebb volt sokkal. Lusta voltam felkelni, visszatenni az ágyba. A gyerek gond nélkül átszokott a saját ágyába kb. másfél évesen.
Sírni hagyás:
Egyszer-egyszer próbáltam, de nem volt szívem. Persze az ember nem ugorhat rögtön minden nyöszörgésre. De én inkább választottam azt, hogy legyen az ölemben, lógjon rajtam és legyen békesség.
Elkényeztettem? Nem hiszem. Pedig kaptam a fejemre gyerekorvostól kezdve, anyóson keresztül mindenkitől. Egyszerűen úgy cselekedtem, ahogy azt belülről jónak éreztem. És szerintem mindenki tegyen úgy, ahogy jónak látja, és ne hagyja a fejét telebeszélni se az szuper-alternatív dolgokkal, se pedig a hagyományos nevelési elméletekkel.
Hihetetlen, hogy neked utána alíg nőtt már. Pedig szép súllyal születtek a nők.
Most úgy megyek neki, hogy majd meglátjuk, mennyi tej, lesz, mi lesz, hogy lesz, és ha nem megy, átállunk majd tápira. Nekem van még egy gyerekem, aki sok törődést igényel, és valahogy nem tudom elképzelni, hogy az életem majd csak fejésről meg ciciztetésről, meg tápikészítésről szóljon.
Zsuzsi!
Ma volt ikerklub. Tök jó volt. Volt egy szimpi nőgyógyi, elmondta hogy magyarországon mik a hüvelyi szülés szakmai feltételei:
- "A" magzat fejvégű
- Betöltött 33. hét
- Min. 1800g becsült súly
És a statisztikai adatok szerint a babák 50%a fej-fej fekvésű. Az utolsó pillanatik megfordulhatnak.
Szoptatás: Szerintem is túl van lihegve, amikor én voltam csecsemő, anyu már hat hetesen(!!!) gyümileveket adott, mert akkor az volt a trendi. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) élek-virulok, egy kezemen össze tudom számolni, hányszor voltam beteg. (Ja és nincs semmilyen allergiám!!) Én spec imádok szoptatni, halálosan jó érzés, de iszonyú kötöttség is - a távozni nem akaró plusz hat-hét kilóról nem is beszélve - úgyhogy én hat hónapos korukban le szeretnék állni vele. Meggyőződésem, hogy a mostani "trendek"-igény szerinti kizárólagos szoptatás, aludjon a gyerek a szülei ágyában (jajjjjj), ne hagyjuk sírni egy percre sem, mert nem fog bízni bennünk, magyarán a gyerek a főnök ja és szüljünk természetesen (baromság) - vmi hülye szakmai érdekközösség terméke. Lépten nyomon szidják a Suttogó titkai c. könyvet pl. ami szerintem baromi jó, sőt én előbb hiszek a Dr. Spook féle elméleteknek, mint az anya áldozza föl magát a gyerekeiért elvnek. Ebből lesz a XXI. századra sajnos oly jellemző, minden erkölcsi és egyéb tartástól mentes (abszolút bocs a kivételtől!!!!) tohonya, lusta, Balázs Show-n felnövekvő, öntörvényű nemzedék. Nagyapáink idejében nem volt igény szerinti szoptatás, egy ágyban alvás stb. , mégis itt vagyunk. Lehet, hogy nem értetek velem egyet, de én így látom. Imádom a gyerekeimet, de szerintem nem azzal teszek velük jót, ha jól elkényeztetem őket. Nálam mindenki a világon csak kevésbé fogja tolerálni a dolgaikat, és sztem erre kell felkészíteni őket. (A természeti népekhez való "visszanyúlás" meg szerintem teljes baromság, de ez hosszú. . . )
Ja és nőnek nem attól fogom érezni magam, hogy én vagyok a Nagy Szoptató Hüvelyi Úton Dúlával Szülő ANYA. Hanem attól, hogy önmagam vagyok nőként és emberként, megismerem és kiteljesítem önmagam. Ennek egyik fontos szelete az anyaság. De nem mindenek felett, mert ez a gyereknek sem jó - meglátásom szerint még a két hónaposnak sem. . .
Látom hasonlóan gondolkodunk. Én is ki vagyok akadva, hogy nem igaz hogy nincs tejed. . . kezdetű mondatokon. Inkább adok tápszert a babának, mint hogy éhezzen. Mondjuk szerencsére eddig még nem szórultam rá. A másik jó dolog, hogy estére már nem tudnak annyit kiszívni a ciciből, mint amennyit igényelnek és mondtam a dokinak, hogy ilyenkor a lefejt tejből pótolom a szükséges mennyiséget. Erre mi volt az első amit mondott: "de csak kiskanállal vagy pohárral" mert különben cumizavaros lesz a gyerek. Pfff. . . hát csak arra van időm, hogy két 6 hetes gyereket kiskanállal etessek, baromi pepecs munka. Szóval marad a cumisüveg és mégse cumizavarosak. Sőt Bence még cumizik is, Anna csak azért nem, mert nem szereti :). . . szóval engem meg lehet kövezni rendesen :DD
Ettől a túllihegett szopi témától én is ki vagyok akadva. Kifejezetten bűntudatot keltenek azokban az anyákban akik nem tudnak szoptatni. Pedig emberek milliói felnőttek tápszeren és semmi bajuk. Az biztos, hogy az anyatej a legjobb, de ha nem megy, akkor nem megy. Én Lizit 4 hónapig tudtam szoptatni, mert közben dolgoznom is kellett és néha cumisüvegből kapott anyatejet, abból meg dől és utána már macerás volt megdolgozni a cicivel. Mondjuk akkoriban még nem sokkoltak ennyire minden újságban, hogy csak a szopi jó. Szegény barátnőm is teljesen kivan, mert nem megy neki a szopi, pótolnia is kell. Ezek után még az "etessük kiskanállal, vagy pohárból az anyatejjel" beszólásokat szeretem.
Pocakméret: 103 cm (30+4)
::
"Tegnap töltöttük a 29. hetet és 102-es a hasam. "
Asszem 104 volt a vége. . .
Ja. . . . a másik vesszőparipa a mitől nem érzem magam nőnek típus számára. . . :))
Nekem a védőnő mondta, hogy egy kicsit túllőttek a célon a szoptatás propagálásával. . . .
Irigykedve néztem a képeket, ilyenkor már nagyon türelmetlenül várom az enyémeket!
Csaszi: Nem is a szülésélményről van szó, persze a 2 biztos teljesen más, de ugyanolyan fantasztikus érzés a kezedben tartani a gyermekeidet.
Nekem már az elején kijelentették, hogy 99, 99 % császár. És ez bosszantott. Én meg azt mondom, várjuk ki a végét, nézzük meg hogy fekszenek, mekkorák, hogy fejlődnek, és azután döntsön a doki.
Koga,
kenem magam ezerrel meg masszírozom a pocim. De úgyis a gének döntenek, nem? Neked mázlid van, biztos jó erős a kötőszöveted.
Pocim már 94 cm és még hátra van ugye 8-10 hét :(