Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rákos beteg a családban
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2010. március 12. 09:03
Sokunkat érint szerintem ez a dolog. Rákos beteg már majdnem minden családban van, vagy legalábbis volt. :-(
Nálunk anyukám rákos. Melanóma, amit 3 éve fedeztek fel. Interferont kapott, elég jól tűrte, sokan viszont nem bírják. Ő bírta. Most változott az állapota, a nyakán van rákos nyirokcsomó. Azt mondta az orvos, ez nagy baj, mert közel az agya, és más életfontosságú szervek, amikre terjedhet. Még nem tudjuk mi lesz, mert március 29-én lesz konzílium mit csináljanak. Bennem felmerült a kérdés, él-e még addig anyukám? Szóval hurrá magyar eü!
Nem tudom, de bennem rengeteg kérdés merült most fel. Eddig nyugi volt, melanoma, de végülis tünetmentes volt évekig. Nem mondom nem aggódtunk, de nem volt akut probléma.
De most! Sugárterápia? Kemoterápia? Műtét? Mi lesz? Tud valaki segíteni? Hogyan tellik az utolsó év, az utolsó hónapok, az utolsó napok? Meg tudják-e mondani az orvosok, mennyi van még hátra? Mire van szüksége a betegnek ilyenkor? Azon túl, hogy lelkileg mellettük vagyunk persze, ez természetes? Megmondjuk neki, ha mi tudjuk, hogy már csal pár hónap? Hogy már ne tervezzen a jövő nyárra? Jaj nem tudom, most zokogok, és nem tudom, mit csináljak! Segítsetek, írjátok meg, nálatok hogy volt ez. Köszi mindenkinek! Vera.
Fel a fejjel.
Az orvosokon nem fog múlni!
Sajnos.
Nem tudnak mit tenni. Nins eszközük. Amit tesznek, az csupán tüneti kezelés.
Én magam másfelé kacsintgatnék...
Azt a részt az "utolsó napok"-ról, meg vegyük úgy, hogy nem is láttam...
ezt pont ma olvastam a halálról:
http://mek.niif.hu/02000/02010/02010.htm
Érdekes és megrázó volt,hogyan dolgozzák fel a hozzátartozók.
Remélem a topikindítónak még sok sok évig nem kell ezzel foglalkozni mert a mamája meggyógyul.:-)
"nem érted meg,hogy megfogok halni!!"de értettem.....
erről tudjátok mi jutott eszembe?
amikor a 60 év körüli szülő elkezdi a saját temetését tervezni: megveszi a sírhelyet, elkezd szóban végrendelkezni, hogy amikor meghalok mindenképpen szóljatok a hat falura lakó Mariska néninek, akivel anno egymást mellett ültünk általános iskolában, meg hogy milyen legyen a virág stb.
tudom, hogy nem erről szól most a topik, de néha egészséges emberek is már készülnek a halálra ... ez talán még szörnyűbb lelki teher
tudom
de ha belegondolsz MUSZÁJ (mármint arra gondolni, hogy nincs itt a "vég")
azért muszáj, mert ezzel is a gyógyulást lehet segíteni
nem mondanám el(érdekes,a hozzátartozó többet tud mint maga a beteg??),hogy súlyos a helyzet mert azzal azt az erőt venném el tőle ami a küzdésben segíthetné.
Ami még fontos lehet,hogy ne csak a betegséggel foglalkozzon a család.Programokat kitalálni(bármi amihez van ereje és kedve),hogy szép dolgok is történjenek vele,hogy tartalmas legyen az élete.
Sziasztok!
Én is az Édesanyámat ápoltam.Az egész kismedencéje el volt rákosodva...stoma,amiben mint a nagy és a kisdolog távozott....nem volt egyszerü...az ember sokszor elkeseredik...remeg a keze,látja a szenvedést és mi ez a beteg fájdalmához és érzéseihez képest.
A halálról kell beszélni,de persze ez is változó ,mentalitás függő.Az én anyukámmal lehetett..sőt ő mondta nekem ..mikor egyszer nem evett és mondtam hogy így baj lesz..."nem érted meg,hogy megfogok halni!!"de értettem......
A lényeg,hogy mellette legyetek,hogy támogassátok,szeressétek...
Kitartást kívánok és azt ,hogy sokáig együtt legyetek még!!
Hogyan tellik az utolsó év, az utolsó hónapok, az utolsó napok?
ne erre készüljetek!!!!!!
Meg tudják-e mondani az orvosok, mennyi van még hátra?
van, amikor igen,
van, amikor nem és
van olyan, amikor tévednek (többet ígérnek és jóval kevesebb jut vagy épp fordítva)
Mire van szüksége a betegnek ilyenkor?
betege válogatja
valakinek arra, hogy BETEGKÉNT kezeljék (így nagy betűvel, ő A beteg)
van olyan, aki "hallani" sem akar arról, hogy ő beteg, éli a korábbi "egészséges" életét
Megmondjuk neki, ha mi tudjuk, hogy már csal pár hónap?
nagy kérdés
van erre jó válasz? és ha nem csak pár hónap, hanem több vagy épp kevesebb?
Hogy már ne tervezzen a jövő nyárra?
ezt semmiképp (szerintem)
ez kb. gyilkos mondat
Nagyon megható a történeted! Gratulálok hozzá, hogy iylen szépen végig tudtátok csinálni. Annyira sajnálok minden embert, aki ilyen sokat szenved. Ez még rosszabbá teszi az elválást. :-( Miért kell ennyit szenvedni? Ez persze költői kérdés.
Biztos kereslek még. Eddig nem tértem magamhoz még, majd most jön a neheze szerintem.
Nagyon együtt érzek Veletek, Vera.
Az utóbbi időben figyelemmel kisértem Dr Dávid Tamás professzor tevékenységét, természetesen, ahogy a média ezt lehetővé tette.
Amikor nagy bajban vagyunk, minden szalmaszálba igyekszünk belekapaszkodni. Ahogy látom. a professzor módszere jóval több ennél, rengeteg gyógyult, - áttétel kialakulása után - megmentett ember áldja nevét.
A keresővel utána tudsz nézni ennek a lehetőségnek. Televiziós műsora csütörtökönként van az Echo tévébben. Ennek is utána tudsz nézni a Port.hu-val.
Azt gondolom, hogy van segitség. Ami számomra is nagyon megnyugtató, hiszen senki sem tudhatja, mit hoz a jövő.
CoD Rák Információs és Prevenciós Központ - Google keresés
Ide kattints rá.
Nagyon rosszul, mondjuk nehéz eldönteni hogy ő volt e jobban kiborulva vagy az édesanyja.......
Szia! Az én nagymamám (78) 2006 óta küzd a rákkal. Először "csak" kimetszés (végbélnél volt a daganat) és sugárkezelés volt, azt elég jól viselte, leszámítva azt az apróságot, hogy eléggé csúnya égési sérüléseket szerzett.
Aztán úgy 1,5 évig minden rendben volt, utána fedeztek fel kisebb daganatot valahol a medence környékén (ezt nem tudom pontosan). Nem nevezték kifejezetten áttétnek, mert ugye helyileg elég közel van. Elkezdett kemoterápiára járni, amit elég jól viselt (nem lett kopasz, nem fogyott le, nem hányt) és segített is (mérhetően kisebb lett a daganat). A kúra után egy évvel (tavaly nyáron) megint nőni kezdett, megduzzadt az ágyéki nyirokcsomója (ő meg hónapokig nem szólt, csak mikor már nagyon fájt). Újabb kemó (ez már jobban megviselte), a duzzanat nem múlt ezért januárban kivették (és egyúttal sztómát is csináltak neki). Most lesz ct március végén, utána megyünk az onkológushoz, valószínüleg újra lesz kemó. De mindezekkel együtt éli az életét, kertészkedik, igyekszünk minél kevésbé kétségbeesni és a betegség köré szervezni az életét.
Szi, teljesen Veled érzek. Nekem 6 éve halt meg Édesanyám. Elötte 10 évvel mellrákot diagnosztizáltak nála, megoperálták. Két évig kapta a gyógyszereket tablettába. Aztán tavasszal egyszercsak ne tudott lábraállni. Kórház, vizsgálatok. először úgy nézett ki, hogy protézist kap, de a lelkiismeretes orvos tovább vizsgálta. Kiderült, hogy a teljes szervezetébe elhatalmazodott a csontrák., még a koponya csont is megtámadott volt. Menthetetlen. Az időt nem tudták megmondani, csak azt hogy gyors! Hát nem volt gyors...!! Két hétig tolószák, fürdetés, asztalnál evés, aztán eltörött a medencecsontja és a lábszárcsont becsuszott. A továbbiakban csak fekve, lepedőbe forgatva tudtam ápolni.
Ekkor kaptam borzalmas segítséget a Máltai Szeretettszolgálattól, akiknek azóta is hálás vagyok. Ingyen külcsönkaptunk egy un. ápolási ágyat. Ez mozgathato, dönthető, gurítható., adtak hozzá egy elektromos matracot is, felfekvés ellen. Sokkal "könnyebb" lett az ápolása. Hónapokig "átvicceltük" az időt. Az orvossal abban állapodtunk meg, hogy azt mondjuk neki, hogy be van gyulladva nagyon a combja és azért nem lehet műteni, ha lemegy a gyulladás akkor mejd beszélünk róla. Közben megszoktuk, hogy nem is beszélünk a betegségéről. Hetente jött az orvos, irta a narkótapaszt, a végén már farkas-fecskendővel tudtam csak etetni. Az utolsó este valamit éreztem. Beültem hozzá, megköszöntem, hogy felnevelt, hogy ember lett belőlem, és elbúcsuztam tőle. Ő aludt közben. Hajnalra végleg elaludt.
Ennek mint írtam szeptember 30.-án lesz 6 éve és még mindig sirok ha Rá gondolok. Nagyon hiányzik!!
Ha tudok valamibe segíteni keress privibe, gyakolati tapasztalatom van, hátha tudok segíteni, hogy megkönnyitsd neki is és magatoknak is az elválást.
Nem szabad sosem feladni a remenyt.
Nem vigasztal termeszetesen senkit sem a mas esete , de eletem parja az elso problemajakor "15 evet is megelhet"-et mondtak... aztan lett masodik rakos daganat , ot evre az elsore , es igaz , nagyon rossz allapotban , de most is itt van velem , es most is mosollyal , szeretettel apolom..
Ne erezze , hogy szorongsz , es a bogest idozitsed ejszakara , el ne vegye Tole piros szemed az elniakarast , meg kell hagyni - a deruvel , mosolygassal , a nem valoban szukseges asszisztalassal , a nem tulzott gondoskodassal - a hitet , hogy eros es van remeny a gyogyulasara
Ugy kell viselkedni , hogy lassa , hiszunk az orvosban , a gyogyulasban , nem a lassa a beteg , hogy nincs remeny , mert nincs egeszsegugy... ugye erted , hogy azt mondom , hogy attol meg lehet igaz az , hogy nincs megfelelo eu
Szerintem nincs szükség rá, hogy ti megmondjátok neki aki a halálhoz közel jár az úgyis érzi, felesleges tetézni.
Amit tehettek ha úgy van akkor a hátralevő időt nyugodtan eltölteni vele és éreztetni a szereteteket.
Az unokatestvérem 6 hónapja halt meg 30 évesen.
Apukám szerencsére túlélte.
Próbálj meg optimista lenni és az adott időt a jelenben kihasználni.