Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Szép napot!
A lime finomabb mint a citrom. Milyen lehet ott helyben a fáról?!! De jó nézni a virágokat! Még! Hozzatok nekem egy-egy gyümölcsöt a G. kertjéből, vagy a szomszédéból.
Apropó. Nem G. írt nekem, hanem K., csak nem írta alá.
Kb. őszig én is így lopkodtam innen a csodaszép csokrokat, azóta más ikon nyílik és az egész oldalt lopja, nem a képet. Már írtam ezt. Lehet az én Windowsommal van baj. Amúgy is újra kell tétessem. Majd Zoltán.
A hóhullást Neked fotóztam, igazából sokkal szebb volt. Kb. 5 percig tartott.
Most megyek, mert nagyon vágyom friss kenyérre...
Tanaria, miért ne lehetne képet lopni innen?? Az egér jobb gombjával katt a képre, kép másolása, vagy kép mentése másként parancsszavakkal működik - kipróbáltam.
Mindjárt indulnom kell, most se fejezem be a tervezett fotós ámokfutást. Már csak három maradt a karácsony előtti Timrát-fotókból. Enyhén szólva elég giccsesek.
Később Alsórákosi-Marikának is lesz mondanivalóm, azon kívül, hogy köszönöm legutóbbi kedves levelét.
További szép napot, Topik!
Még a karácsony előtti héten fotóztam Timráton, talán nem is olyan érdekes, csak a rend kedvéért teszem fel:
1. A nemrég ültetett lime-fácska első, ám annál illatosabb virága.
2. A thumbergia több méter magasra kapaszkodott.
3. Tavasz a télben… (Mert most tényleg hideg van, alig 12 fok, fáááázom!)
Kérem szépen, csak félig sikerült, ugyanis egy Tanaria készítette videóról lenne szó. Sajnos csak ez a túlságosan is statikus fotó jött át, pedig csodálatos lett volna látnotok a tomboló szélben táncoló hatalmas hópelyheket. Köszönöm, Tanaria!
Érdekes ez az újabb egysróf, mert az óév utolsó napján kedves csíki barátaink küldték a mellékelt képeket, amelyek ismerős helyen, a szentkeresztbányai termál strand szomszédságában készültek és hamisítatlan téli tájjal örvendeztettek meg - hadd osszam meg veletek is! Köszönöm, T. I.!
Szervusztok, jó reggelt!
Kísérletezek, hátha sikerül…
https://l.facebook.com/l.php?u=https%3A%2F%2Fscontent.fhfa2-1.fna.fbcdn.net%2Fv%2Ft15.3394-10%2F49171327_340334673361403_4356966441702916096_n.jpg%3F_nc_cat%3D107%26_nc_ht%3Dscontent.fhfa2-1.fna%26oh%3D45c90a21acfee8c777d7f69a39c4b4ab%26oe%3D5CD6D1CF&h=AT0u8GKT2_HlDfo8yD-jrYAwbcaNzCevvKChrubyGPGRZylSoE9GQvqTnD6EhbSKk8E9VYGLXVyAZuxODUDefqvyldvQe1lWBTD-DANGyrYnLveKvZorDEMzdjIkaYwXs7XeOQ
Vajon? Túl komplikáltnak tűnik, de talán letöltődik, katt!
BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT kívánok sok szeretettel!
Aranyos a kutyus!! Hűséges-okos szemei vannak. Nagyon drága! S az a virág csokor. Olyan kár, hogy innen már nem lehet képet lopni.
Boldog új évet kívánok, végtelen szeretettel!
A többit majd ugyanúgy, mint az elmúlt évben… Indulok Klárihoz.
A sztárfotó persze lemaradt! Pótolom: >>>>
Aztán gyönyörű téli fotókat kaptam Szentkeresztbányáról, egészen frissek, tegnapiak!
Sőt a volt csíkszeredai negyedünkből is érkezett egy havas videó, azt viszont nem tudom feltenni. Az összest drága barátoknak köszönhetem és meg is köszönöm. >>>>
Na persze, át kellene tenni a WhatsAppról a nagy masinára, de megpróbálom másképpen. Még van egy kis idő ebből az évből, ugye?
Addig viszont, hadd köszöntsük az újesztendőt ezzel az újabb virágcsokorral, amit természetesen Klárikáék otthonában fényképeztem, ugyancsak a tegnap. >>>>
Szervusztok! Búcsúzzunk együtt 2018.-tól!
Mindenek ellenére jó hangulatban zárom az évet. Egész nap tevékenykedtem, ha-ha-ha, mintha ma akartam volna bepótolni 364 többé-kevésbé ellazsált napot! Valamikor a délután folyamán itt is jártam, írtam keveset, aztán szerencsésen kitöröltem, nem mintha akartam volna, csak vannak néha elhamarkodott mozdulatai az ember lányának.
Szóval van még ebből az évből egy egész óránk. Mit is mondjak, így a végén?
Fiaméknál van egy új családtag, Frédinek hívják, nyolchetes amstaff-bébi, rögvest meg is mutatom. Máris bele szerettem. >>>>
Jó estét!
Sajnos nem hallottam mostanáig erről az íróról. Olvastam a szomorú hírt a fb-n is.
Jó éjszakát!
Jó estét!
Nem szeretek halálhíreket megosztani, de most kénytelen leszek. Tegnap este elhunyt Amosz Oz, a leghíresebb és legjobb izraeli író. A Hiób-hírről biztosan már hallottatok, de az Izraelinfo.com egy csodálatos részletet emelt ki egyik legszebb, "Szerelemről, sötétségről" című, önéletrajzi elemeket tartalmazó könyvéből. Ezt szerettem volna megosztani veletek. Bizony, megérdemelte volna az irodalmi Nobel-díjat…
Nyugodjon békében.
Szervusztok, jó reggelt!
Indulás előtt még beköszönök. Tegnap dolgozgattam, olvasgattam, mindent így, úgynevezett gyakorító igeképzővel, ami a egyidejűleg a cselekvés lassúságát is jelzi, minek sietni?
Nagyon jó, román nyelven írt szösszenetet olvastam, régi barátom küldte, egy héber kifejezésről szól, rendkívül szellemesen, de ugyanakkor nagy-nagy elismeréssel. Tulajdonképpen az izraeli emberek "carpe diem" életérzését elemzi, mert a héber "oszim chaim" szókapcsolat azt jelenti, hogy "életet csinálunk" - szó szerint, ám tágabb értelmezése, hogy "örülünk az életnek". Annyira jellemző ez az izraeli emberekre, hogy lassan-lassan nekem is sikerült átvennem. Ja és tulajdonképpen a "hogy vagy?" kérdésre adott válaszként használjuk. Olyan jó!
Lassan indulnom kell, de majd jövök! Vegyétek fenyegetésnek és szép napot!
Szép napot!
A nagyszüleimről nem volt sok mesélni valóm, mert habár kiskorunkban minden hétvégét náluk töltöttük nővéremmel együtt, mivel szüleink elváltak, nagymamám meglehetősen kimérten viselkedett velünk. De lehet, nem ezért... De azt tudhattad, hogy csak apai nagyszüleink voltak. Nagynéném, Babus, 1986 április elsején halt meg nagyon váratlanul szívinfarktusba. Édesapám tíz évvel élte túl nővérét.
Meséltél Y. éves találkozásairól. Nagyon örülök, hogy az idén téged hívott meg magával! Tudta Ő, hogy Te értékelni fogod minden részét!
Ide megint beszorult a köd. Egy hét után újra kimozdultam. A hó eltűnt, illetve elolvadt. Szürke minden. Fentről az erdő földje még mindig fehér.
Minden új könyvemet kiolvastam. Most Ulickaja Imágóját olvasom újra, és mondhatom nagyon érdekes most is.
Köszönöm a szép képeket!
E-mailben megírhatnád, mi van T-vel...
Ahányszor Timráton járok, többé-kevésbé hetente, munka közben mindig tartunk egy-egy rövid "kert-szünetet". Mindig tömény élvezet letekinteni innen, a Simron-domb tetejéről, számba venni a Jezráél-völgy változásait, körbetekinteni a mindig csodaszép tájon, hiszen sohase ugyanaz, mindig más - tesznek erről persze a felhővonulatok is.
Munka van, a többit majd máskor. Majd.
***
Tanaria! Köszönöm a Karácsony-esti sétátok földrajzi pontosítását is!
Szervusztok!
Már csak négy napunk van hátra, sőt, három és fél, és még annyi minden van a tarsolyomban!
No, akkor kezdjük módszeresen.
Tanaria, talán azért nem emlékeztem a nagyszüleidre, mert keveset meséltél róluk? Vagy én felejtettem el? Nagynénéd még él? Rá sem emlékeztem, mesélj kicsit róla, és a nagyszüleidről is, ha lehet.
És mit olvasol mostanában? Nekem nemrég hoztak el Budapestről egy régebbről, súlya miatt szállításra váró kötetet, itteni professzor-ismerősöm, Szalai Anna idén megjelent könyveinek egyikét: Hagyománymentés és útkeresés (Zsidó vonatkozású magyar regények), áprilisban került a polcokra, a Gondolat kiadó gondozásában. Szerintem fontos irodalomtörténeti munka, mégis olvasmányos, de terjedelme és rengeteg lábjegyzete miatt időbe telik, amíg átrágom magam rajta. A szerző másik idei könyvéről már írtam - három (magyar-héber-angol) nyelven jelent meg egyazon kötetben, Pásztor Béla színész-rendező életéről és munkásságáról szól, ugyancsak magas, tudományos stílusban. Nagyszerű könyvek!
Tegnapelőtt, szerdán, mint már jeleztem, nagyon jó napom volt: Y. barátom és munkatársam egy kiemelt fontosságú izraeli üzemben dolgozott vezető beosztásban, több, mint harminc évig, nyugdíjazásáig. Ez a vállalat évente egybegyűjti nyugdíjasait és gazdag kulturális és kulináris élvezetekben részesíti őket. Ráadásul mindenki vihet vendéget magával. Y. engem hívott meg az idén, nagyszerű gondolat volt részéről, mert én bizony a kulturális rész minden pillanatát nagyon-nagyon élveztem. Na jó, a gasztronómia se volt megvetendő, de a délelőtti koncert mindenképpen felső fokúnak bizonyult. Részletesebben is írok majd róla, de még információkat keresek a témához.
Előtte viszont felteszek még néhány képet a múlt hétről, mert azóta is csak gyűlnek a fotók és nagyobbik részét úgyse teszem már fel ide.
Csak néhány pillanat türelmet kérek.
Szép napot!
Tudod, nekem egy nagymamám és egy nagytatám volt, az édesapám szülei. Ők a Vörösmarty utca végén laktak, ami az Attila utca (Andrei Muresanu utca) folytatása. A nagynénémék, apám testvére, a Dubalarilor utcában, a Malom árok mellett, laktak.
A tesztet köszönöm, mert megnyugtatott..., kilenc fejet fedeztem fel, de a tizediket hiába kerestem.
Az ünnepek szépen teltek. Beszéltünk az ikrekkel külön-külön, aranyosak és ügyesek a londoni kisunokáim.
Elképesztettek a gombás képek!
Mintha csak itt, a Bükkben lettek volna!
A szép virágos képeknek is örültem.
Péntek óta nem jártam ki, igazából ma sem szándékozom. Most várom várom a papot házszentelni. Még mindig van mindenféle étel, süti.
Sajnos nem folytathatom, kifutottam az időből. Remélem, később ismét tehetem tiszteletem, de Klárika már vár rám.
Legyen szép napotok!
Tanaria, köszönöm a karácsonyi emlékeidet! Melyik nagymamádról volt szó benne? Ő hol lakott? És a nagynénéd? Azért kérdem, hogy térben is el tudjam helyezni az útvonalatokat. A nővéred is veletek volt? Mármint veled és édesapátokkal?
Az elmúlt héten csütörtökön voltam Timráton, akkor készültek az előbbi fotók. De volt ott még sok ismétlődő csoda. A virágok és a fák újra és újra kattintásra késztetnek.
1. - 2. Például ez a két rózsabimbó,
3. vagy a mandarinfa,
4. vagy akár a terebélyes szentjánoskenyérfa, amelynek girbe-görbe sötétbarna tokba zárt termése, azaz egy-egy magva maga a karát, mint mérték-, vagy értékegység. (A képen is fellehetők ezek a barna tokok, inkább annak alsó felében).
Megint rossz lóra tettem, illetve rossz gombot nyomtam meg - nahát!
Az előző beírás harmadik képe egy hidegtől szenvedő strelitziát mutat, az idén csak egyetlenegy nyílt. Tényleg hűvös napjaink vannak!
Az imént negyediknek szánt "csendélet" >>>> a timráti ház bejárati falát díszíti.
2. - 3. Kiegészíteném további hasonlókkal: >>>>
4. Valamint egy Gergely-thumbergiával (Thumbergia gregorii, másképpen kolostorharang!)
Szervusztok!
Remélem, kipihentétek magatokat, dőzsöltetek a sokféle jóban, ünnepeltetek, és az ünnep egy egész évre való szeretettel töltött fel benneteket is. Az ünnep első napja számomra jól telt, először Klárikával, aki egy óra után el is küldött - semmi dolgom nem volt már és neki beszélgetni sem volt igazán kedve. Azért egy fiatalos "sziát" küldött utánam.
Alig jöttem el tőle, már a buszmegálló felé tartottam, amikor jelzett a telefonom: a rendelőmből jött egy SMS, ami azt jelezte, hogy a következő három hónap receptje az amúgy utamba eső gyógyszertárnál vár rám. Időm van, nem sietek, gondoltam, és leszálltam. Elég sokan voltak a patikában, egy-kettőre el is intéztem az ügyet és még fájdalomcsillapítókat is hozzácsaptam a csomaghoz, majd a kártyámat kértem vissza. A kedvetlen, mosolytalan, erős orosz akcentussal beszélő patikusnő állította, hogy már visszaadta. Én nem emlékeztem erre, keresni kezdtem, nem találtam sehol. Már mindketten idegesek voltunk, végül a kabátom zsebében találtam meg a kártyát. Annak rendje és módja, valamint neveltetésem szerint elnézést is kértem, de ő szenvtelen arccal nézett vissza rám, vártam tőle egy mosolyt, de semmi. Haragudtam magamra, rossz kedvem lett. Este viszont helyreállt a lelkivilágom, mert közel két órát beszélgettünk telefonon a picinyemmel, régi karácsonyokra is emlékeztünk, nagyon jó volt! Aztán megbeszéltük a teszt eredményét, az övé természetesen jobb lett, az enyém is egészen jó, mert bizony nyolc arcot fedeztem fel a képen. Aminek az előbb ecsetelt történet kissé ellentmond…
Apropó, mi a helyzet veletek? (Lásd a 31745-ös hozzászóláshoz csatolt képet!)
***
Tegnap korán keltem és nem is gondoltam, milyen csodálatos nap vár rám! Mielőtt elmesélném, felteszek néhány képet, mert rengeteg van, és a rátok váró mennyiség egyre nő… >>>>
1. Timráton, egy elpusztult és kivágott szilvafa helyén nőnek. Valószínű, hogy nem ehető gombák, de kinek lenne bátorsága kipróbálni?
2. Közelebbről, egy készülődő csillagfürt leveleit fonják körbe - határozottan dekoratív!
Szép Karácsony első napját!
Kedves emlékek! Köszönöm. Mi nagymamámnál kezdtük az angyaljárást. Aztán édesapámmal mentünk nagynénémékhez. Út közben számolgattuk az ablakokban a karácsonyfákat. Aztán otthon volt az igazi mesés karácsony. Nagyon szerettem. Próbáltam az én gyermekeimnek is átadni ezt az egyedüli csodálatos érzést.
Naná, hogy őrzöm a képeket! Tíz éve, biztos nem nézegettem. A Jégpálya negyedben vannak...valahol...
További szép, örömteli karácsonyt!
Szép-jó-ünnepi-reggelt!
No, ezen is túl vagyunk, ha jól számolom, a 73.-on, igaz, az első két-háromra alig emlékszem. Első emlékem csupa misztérium: állok a nagyszoba ajtaja előtt, Petrozsényben, anyukám valahol a szobában csinál valamit, apukám mellettem álldogál és fogja a kezem, halk csengőszót hallok - még most is visszacseng -, kinyílik az ajtó, anyu becsukja a szoba ablakát és azt mondja: - Az angyalka éppen most repült ki, más gyerekekhez igyekszik. - Nálunk ugyanis angyaljárás volt ilyenkor, Jézuska éppen megszületett, hogy is repdeshetett volna újszülöttként szerte a világban? (Mit hozott a Jézuska?-helyett nálunk mindent az angyal hozott - jól is volt így!) Előttem csillogott a mennyezetig érő ezüstfenyő, tele díszekkel és mindenféle jóval, gyertyák égtek rajta - maga volt a csoda! Szinte látom magamat, ahogyan rácsodálkozom erre a még szokatlan, de aztán évente megismétlődő gyönyörűségre. És persze a fa alatt rejlő ajándékokra - gyermeki örömöm határtalan volt.
Aztán jöttek még gyönyörű karácsonyok, de az utolsó igazán jó emlékű 1985-ben volt - Tanariával és gyermekeivel ünnepeltük, először náluk, aztán nálunk, majd együtt mentünk az éjféli misére, ahol egy fékezhetetlen nevetőgörcs szinte botrányt okozott - kedves emlék maradt ez is. Aztán a többi karácsony már nem volt az, ami előtte. Az 1987-ről fénykép is készült, már itt Izraelben, remélem, hogy Tanaria még őrzi. Azért angyaljárás/ajándékozás még mindig van nálunk!
Indulok Klárihoz, jó is, hogy elszakadok az emlékeimtől!
Alsórákosi-Marikának köszönöm a jókívánságokat és az utóiratot!
További szép ünneplést!
Boldog Karácsonyt!
Ma is Karácsony van!