Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Szervusztok, nagy-nagy ölelés a ritkán, de a sűrűbben jelentkezőknek is!
Időm most még a szokottnál is kevesebb, de szép szavak helyett és a jókívánságok mellé olvassátok el ezt a rövid üzenetet:
A szívem mélyén mindig karácsony van. A szívemben rejtegetett zug, ahova visszajárok örülni, maga a karácsony.
(Szabó T. Anna)
Boldog ünnepet!
Minden kedves idelátogatónak örömteli, békés ünnepi
időtöltést kívánok.
Szeretettel:M
(P.s.: A haragos felhők festőiek
)
Drága Margaret, köszönjük szépen és viszont kívánjuk!
Kellemes karacsonyi
es boldog uj evi unnepeket kivanok!
Szép napot!
Hát, nem a megszokott képek!
Mostanig sütöttem-főztem (ill. odatettem a töltöttkáposztát). Mákos tekercset és zserbót sütöttem. A tegnap meg sóstánglit...-rudat.
Most csak ennyi. Hátha holnap inspiráltabb leszek.
Végül a tegnap esti telehold: >>>>
Legyen szép a negyedik adventi vasárnapotok!
Továbbá: >>>>
Szervusztok, ismét jó reggelt!
Szokás szerint már alig maradt időm, mert indulnom kellene, előtte azonban felteszem a tegnapi képek egy kis részét. A többit - majd.
A sorozat címe (cseppet sem szellemesen, Arany János egyik balladáját parafrazálva): Felhőbe hanyatlott a haifai kikötő.
Amint az imént említettem, csütörtöktől elég sokat kattintgattam, először Timráton, tegnap Jeruzsálemben kevesebbet, ma reggel viszont olyan gyönyörű természeti jelenségre ébredtem, hogy az maga volt a csoda: az én kék tengerem itt alattunk teljesen eltűnt, ködbe, vagy inkább felhőbe burkolózott. Verőfényesen meleg nap után nemrég kelt fel a telihold. Mindent megörökítettem, de a letöltésük eléggé időigényes, no meg válogatni is kell, mert mind a két kütyüt igénybe vettem!
Egyéb teendőim is vannak ma estére, ezért most türelmeteket kérem. Amíg sor kerül a fotókra, végezzétek el a mellékelt tesztet, engem nagyon feldobott, de még nem árulom el az eredményt. Mit szóltok hozzá? >>>>
Szervusztok, végre jelentkezem.
Tegnap Jeruzsálem, igaz csak kb. reggel 8-tól egészen 12-ig, aztán kétórás út hazafelé. Még az üzletek zárása előtt le akartam bonyolítani néhány gyors vásárlást, nem volt hozzá sok szerencsém. Miután végigutaztam a várost, éppen az utolsó percekben sikerült teljesítenem a terveimet, ám ennek ára volt: valahol kihúztam a bérletkártyát a zsebemből, ahová máskor soha nem teszem.
Tanaria mentett meg, illetve az ő tavalyi autóbusz-kártyája, ma is azzal utaztam. Holnap majd visszakapom a személyre szóló bérletemet, hónap végéig érvényes, szóval kér tulajdonképpen nem ért, csak az utazások nagyon kifárasztottak. Tizenkét órás alvás hozott emberi formába, pihentem ébredtem, és elölről kezdtem a napi teendőket: Klári, aztán itthoni ez-az. Közben képeket rendezgetek, de nagyon sok van és be szeretném fejezni egy újabb ámokfutás előtt - az itteni tombolásaim egyike következik.
***
Tegnap sikerült végignéznem a küldeményedet, tényleg gyönyörű lehet most Kolozsvár. Csili-vili, ahogyan Te mondod, Tanaria. A klipp zenei aláfestése sajnos nem az én ízlésem szerinti, a helyenként felvillantott román nyelvű szövegek sem éppen odaillők. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor ismert helyekre, épületekre és a szépen kivilágított Sétatérre, a tóra és a kacsákra pillantottam. Valamikor az 5. perc körül megláttam egy pillanatra az egyik szépséges Arany János-utcai épületet, ugyanazt, amelyet tavaly májusban én is fényképeztem, emlékszel, ahol az a fiatalember álldogált az egyik emeleti ablakban. Nagyon-nagyon köszönöm, és rövidke beszámolódat úgyszintén. Örülök, hogy valamit élőben is láthattál az idei karácsonyi "felhozatalból".
https://www.youtube.com/watch?v=ojIgrXwA8ZI&fbclid=IwAR0oWrdaVW3Jc42cILIx8pKeefsLuwWeKt2pGYb_3u0gD82m-L2mxjR9kb8
Ebből láttam egy keveset.
Szép napot!
Én is mindig szeretettel emlékezem rá. Egyedi hangilatú képeire...
Nagyon köszönöm kedves soraidat!
A tegnap végre, lementem megnézni az ünnepre öltözött várost. Ott is szép volt az estében ahol nem volt csili-vili. Másfél óra alatt megjártam, a lábam megfagyott az új bundás-bélelt bőr bakancsomban. Pedig csak mínusz két-három fok volt. A szobor körül jégpálya van, korcsolyáznak rajta. Körülötte pedig, szintén jég, 6-7 centis, botorkáltunk rajta.
Szervusztok, jó reggelt!
Ma van az év legrövidebb napja, és Tanaria második fiának születésnapja - Isten éltesse! Ahogyan az ő 16 éves fiát is, aki néhány napja ünnepelt hasonló eseményt. Továbbá a család többi tagjának is szépet-jót kívánok és áldott ünnepeket. Nektek is, akik soraimat olvassátok.
Jeruzsálem felé robog a busz, éppen pirkad. Tegnap Timráton voltam, született is néhány fotó, de majd otthon kerülhet rájuk a sor.
Most egy kicsit kifelé nézegetek, hátha akad egy-két megörökíteni való. És talán szunnyadok még egy cseppet - négykor keltem.
Majd jövök.
Jó reggelt!
Szégyenszemre megfeledkeztem egy évfordulóról: a héten már öt éve elmúlt, hogy a mi kis barátnőnk, Karpamer-Mercike itt hagyta szerető családját és bennünket is. 2010-ben találkoztunk először és utoljára és körülbelül fél napot töltöttünk együtt. A Tátra utcai kis bérelt lakás emléke most már hozzá is kötődik. Elkísértem a Nyugati pályaudvarra, onnan utazott haza, majd egy-két nappal később én is ugyanarról az állomásról indultam Erdélybe. Nagyon rövid volt az a néhány órás együtt töltött idő, de soha nem felejtem el. Szerettem Mercit, hasonló volt a gondolkodásmódunk, értékrendünk - amolyan "egysrófosak" voltunk. Aki még emlékszik magvas hozzászólásaira, csodaszép fotóira, biztosan a szívébe zárta és nem felejtette el. Isten nyugtassa! Szép ember és nagyon jó barát volt…
Emlékére idehozom néhány, külön albumban őrzött képét. Csak úgy, találomra… >>>>
Örvendek! Kicsit együtt voltunk.
Jó éjszakát!
Köszönöm a mai beszélgetést. Az a híd szimbolikus lett. Segített áthídalni a nehéz órákat.
Nem is tudod, hogy mennyit segítettél...
Ennek én is örülök...
Köszönöm a Tel-Avivi képeket! Felidézi az ottani hangulatot.
Ilyen felhőket én nem fogtam ki. Egyediek. A ciklámenek mindig elámítanak.
A véleményedre voltam kíváncsi a könyvvel kapcsolatban.
A körözöttet én babbal készítettem, (mert nagyon finom nagyszemű fehérbabom van, aminek a héját szemenként lehúztam) majd kipróbálom csicseriborsóval is.
Közben takarítgatok. Most ebédszünet következik.
Az előző látvány mégsem volt lehangoló annak tudatában, hogy minden csepp eső áldást hordoz, és ez a kis sárga növény csak fokozta a jó érzést.
Ezennel mai, és mostanában eléggé ritka ámokfutásom végéhez érkeztem, de előtte még óvatosan megjegyzem, hogy Alsórákosi-Marikát is nagyon hiányolom ezen a nyugalom szigetének nevezett felületen!
További szép napot, mert a mai súlyok ellenére itt nálunk már oszlanak a felhők, egyre kékebb az ég…
Az időjárás, hogy azt se feledjem - Margaret-Marika úgyis rég járt errefelé, ő nehezményezte egy alkalommal ezt a témát -, eléggé változó. Tegnap sokat esett, de kihasználtam a szüneteket, hogy a kosztosaim se maradjanak étlen-szomjan. A súlyos felhők teljesen ráborultak a tengerre, amint az a képeken is láthatjátok.
A vasútállomás a tornyok alatt van, hídon, majd mozgólépcsőkön közelíthető meg. A hídról azonban a csodálkozó embernek elképesztően szép látványokban lehet része.
1. Az üvegfalú hídról baloldali irányba a gyorsforgalmi utak ezernyi fénye és a sávok között a vasút vonala,
2. jobbról az Azrieli-torony egyik bejárata látható a sötétben is működő szökőkutakkal.
3. majd a forgalmas út folytatása
4. és újabb kivilágított toronyépületek.
Miután vasárnap este, remek hangulatban kiveséztük alapítványaink helyzetét, ismét gyalog indultunk Marával a vonatállomás felé - gyönyörűek voltak a fények; a város nagyvárosi hangulata, a kivilágított magas épületek látványa teljesen elvarázsolt.
1. A ciklámenek este is fotózhatók, akár blitz nélkül is,
2. - 3. - 4. hiszen ezek a tornyok kivilágítják az egész környéket!
Örülök, hogy az Új Kelet-receptek számodra is hasznosak lettek! A humusz szóra mindig elvigyorgom magam: idő kellett, amíg a gazdag termőföld fogalmát felcseréltem a csicseriborsóval!
Talán én is kipróbálom, eddig a csicseriborsót csak a kuszkusz készítéséhez használtam.
De ez az isteni eledel nélküle elképzelhetetlen! Ja, és az Új Kelet ünnepségen is jelen volt ez a körözött, mindenki dicsérte, de én meg sem kóstoltam! 
Még valami: milyen témára utaltál, amivel tartozom?
Jaj de jó, hogy máris válaszoltál, Tanaria!
Persze, hogy havas képeket osztottam meg, hiszen már 32 éve nem láttam igazi havat! 1986-1987 nehéz, időnként mínusz 30 fokos tele óta…
Azt hiszem ilyesmi engem is zavart olvasás közben, talán a részrehajlás miatt nem tudtam ilyen tisztán megfogalmazni. Kapcsolatunkban viszont egyáltalán nem éreztem, hogy nőként lebecsült volna.
Köszönöm a Thury-könyv címét, hátha fellelhető Budapest valamelyik antikváriumában. Zsuzsa januárban utazik oda, máris felírtam a feladatai közé! Nem ismertem és kétlem, hogy fellelhető lenne az interneten. (Még mindig gyűjtöm a könyveket?
)
Ne búsulj, így írásban ugyancsak nagy a félreérthetőség lehetősége!
Az Azrieliben négyen találkoztunk. Együtt, lassan, gyalog mentünk az összejövetel helyszínére. A gyaloglás nehézségét fotózással oldottam fel.
1. Még jóformán el sem indultunk, máris akadt fotótéma: egy őrült utcai zenész fergeteges dobszólója - ugyan zajos volt, de mindenki élvezte.
2. A Káplán-utca elválasztó vonalán már virulnak a ciklámenek.
3. Beszélgetés közben nem is vettem észre, hogy Okoska mindent fényképez, elfelejtettem kikapcsolni. Itthon ezt az egy fotót mentettem meg a sok használhatatlan közül, mert éppen a Sarona-negyed egyik restaurált házát mutatja. A negyedről - a német templomosok tel-avivi házairól - már többször írtam, legtöbbet 2016 novemberében, az első Új Kelet-találkozás alkalmából.
4. Aztán - még mindig a Sarona-negyed vonalában - felfigyeltem a toronyépület párhuzamosan átlós vonalaira - meg kellett örökítenem!
Szia!
Örömmel fogadtam a jelentkezésedet. Féltem, hogy ma nem fogsz írni.
Meglepett, amikor láttam, hogy havas képeket osztottál meg...
Innét, fentről nézve gyönyörű az erdő meg minden, csak kimenni ne kelljen. Két teljes nap és éjjel hullt a hó és, errefelé legalábbis, egy hókotró sem járt. Nem is értem! Gyalogosan a kisboltig is gond elmenni. Az úton latyak van a járdán jég. Pláne most, hogy mínusz 6 fokra ébredtünk.
Dr. Nagy András könyvét olvasva, láttam, hogy nagyon megbecsült, tisztelt, szeretett ember volt. Engem az zavart, hogy minden szép esemény után szükségét érezte kijelenteni, hogy mindez neki örömet nem okozott. Karrier, házasság, gyermek stb. Furán vélekedett a nőkről. Most csak kiemeltem, ami engem zavart, de természetesen, nagyon tetszett a könyv és mindezeket leszámítva az, hogy mindig a helyén volt és tette a dolgát.
Thury Zsuzsától az Amerikából jöttem c. könyvet olvastam. Nem lehet letenni. Nagyon tetszett.
Sokszor egyszerűen fogalmazok és így félreérthető vagyok.
Az Új Keletből megragadott egy recept, most fogom másodszor elkészíteni, a humusz kőrözött. Nagyon finom!
Mindenkinek szép napot!