Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Még mindig a képek előtt: köszönöm a kiigazítást, Tanaria, valóban Dérynéről volt szó, aki hozzám hasonlóan beleszeretett a városba. Igaz, csak 4 évig élt ott, míg én kerek öt évig, azzal a csekély különbséggel, hogy rám a kutya se emlékszik, míg ő bevonult a halhatatlanságba. Meg is érdemelte! Ja, és még annyit, hogy Déryné Széppataki Róza közel száz évvel korábban volt Kolozsvár csillaga, a 19. század első felében, míg Poór Lili jóval közelebb a mi időnkhöz: 1910-től 1962-ben bekövetkezett haláláig. A Házsongárdi temetőben nyugszik.
Ezennel ezt a témát is kiveséztük, ugye?
Jó na, nem kell felkapni a vizet - éppen írtam.
Köszönjük a "hezzánkvalót", hogy jó csíkiasan fejezzem ki magam!
Jó reggelt, szép napot!
Tegnap félig-meddig igazolt hiányzást jegyzek, és mentségemre szóljon, hogy háromszor is próbálkoztam, és háromszor dobott ki a rendszer. Kétszer a mobilról, egyszer a táblagépről írtam, mindháromszor autóbuszon. Mondanám, hogy nem az én napom volt, de nem igaz.
Jó és eredményes nap volt, munka szempontjából, személyes élmények tarkították, ugyanis a sok ezer feldolgozandó fotóanyag között teljesen elfelejtett, régi-régi saját képeket is találtunk, különböző eseményeken és kirándulásokon kerültem lencsevégre. Y. megígérte, hogy WhatsAppon átküldi a képeket, talán egyikét-másikát nektek is megmutathatom. Köztük van egy nagyon drága fotó, 1992-ben készült barátnőm hétvégi házában, rajta három grácia: a házigazda, aki már nyolc éve örökre eltávozott, Tanaria nagyon-nagyon fiatalon, mint egy kislány, és jómagam, mintha nem is én lettem volna… Számomra most igazi értéket jelent. A fotók egyikére-másikára nem is emlékszem. Na, ez volt a nap fénypontja! Egészen felvillanyozottan, de nagyon fáradtan érkeztem haza, egyenesen ágyba.
Mára sok dolgom van, ha legalább a felét sikerül elvégeznem, jó napnak számít(-ana).
Előtte azonban felteszek további néhány fotót a 2017-es erdélyi utunkról. Lassan-lassan, öregesen…
Szépjóreggelt!
Hát mi van itt? Sehol senki?!
Na, ennek nem lehet ellenállni, ugye?
Bocsánat, egy "kis" tévedés történt részemről: nem Poór Lili művésznő, aki, egyébként (
) Janovics felesége volt, hanem Déryné Széppataki Róza volt, aki négy évre itt ragadt a Farkas utcai színházban.
A nővérem kapott ajándékba, most utoljára, amikor itt volt, egy könyvet, Janovics Jenő: A Farkas utcai színház. Két nap alatt átfutottam. Az író nagy szerelme volt ez az első magyar kőszínház ő volt az igazgatója, ha jól emlékszem. Huszon.. évig épült teljes egészében közadakozásból és nagyon sok közmunkával. Részletesen, érzékletesen beszél a magyar színjátszás eme nagyon lelkes időszakáról meg szereplőiről. Akkor nagyon megragadott a város és a színészek hozzáállása és a történet egész hangulata. Mikor 1906-ban felépült kb. két év alatt az Kolozsvári Nemzeti Színház és a régit lebontontották, az író a színpad egy darab deszkáját emlékbe elvitte. Poór Lili, aki Budapestről (talán) kiszállásra jött ide, elragadtatva a színház hangulatától, légkörétől, négy évig maradt itt, hozzájárulva a sikerekhez. Több jelentős színész volt tagja a Farkas utcai kőszínháznak, de sajnos, nem emlékszem a nevekre.
Közben elolvastam amit feltettél és javítottam adatot.
A könyvet nagynéném kapta ajándékba magától az írótól, dedikálva.
Lehet, hogy valakinek feltűnt az 1792-es évszám. Ez pedig szerintem szintén első helyet jelent a magyar nyelvű színjátszás történetében: az első állandó magyar színtársulat megalakulását, Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság néven.
A társaság első előadását 1792. december 17.-én tartotta, amelyről a Bécsben megjelent, Szacsvay Sándor által szerkesztett Magyar Kurír 1793. január 4.-i számának kolozsvári tudósítása így ír: "Erdélyből. Kolozsvár. Déc. 16.-án. Itt ez a mái nap kell vala a' Magyar Teatromnak leg elöbbször felnyílni, de az ugyan akkor nap esett szomorú temetés miatt más napra halasztván, ekkor igen derekasan véghez vitették az első iparkodás." (Forrás: Asztalos Lajos: Kolozsvár épített kincsei, Stúdium, 2008).
Az esemény a kolozsvári főtér nyugati sora és a Jókai utca sarkán álló Rhédey-ház emeletén, a palota báltermében történt! A Jókai utca felőli homlokzat emeletén, kagylódíszes, színházi maszkkal és lanttal díszített kőkeretben fekete márványtáblára vésett felirat található: Ebben a házban kezdette meg előadásait / 1792. nov. 11-én / az Erdélyi Magyar Nemes / Színjátszó Társaság / „nyelvünk dicsőségére és a nemzeti / tiszta érzés gyarapítására." / Ennek emlékére helyezte ide e táblát / a százéves ünnepet rendező bizottság / 1892. nov. 11-én / a ház tulajdonosa, br. Horváth Ödönné / gr. Rhédey Johanna nemes adományából.
(Forrás: mint fent.)
Amint láthatjátok, a táblán téves időponttal tüntették fel az eseményt, ezt Asztalos Lajos is megjegyzi.
Külön érdekesség, bár erről már volt itt szó, hogy az impozáns épület az angol királyi családdal is rokonságban álló, egy erdélyi fejedelmet is adó Rhédey család tulajdonában volt, majd gróf Rhédey Johanna végrendelete alapján a debreceni Református Kollégiumra szállt.
Ay alábbi három kép ugyancsak az internetről származik:
1. A Rhédey-palota
2. és díszes erkélye.
3. A Jókai utcában található bejárat fölötti emléktábla.
***
Búvárkodás közben nagyon rossz hírt kaptam a volt főnöknőmről, aki egy tel-avivi idősek otthonába került, és nem túl jó állapotban van. Ki kell nyomoznom, hogy látogatható vajon? Rossz kedvem lett, még csak 82 éves…
Jobb híreket és jó hetet kívánok.
Nem hinném, hogy sokakat érdekel a téma, megkockáztatom röviden összefoglalni. A tavalyi kolozsvári képek között szerepel egy Bauhaus ízlésű épület, az én időmben Egyetemiek Házának neveztük. Ezer férőhelyes koncertterme 1955 és 2005 között a Kolozsvári Filharmónia hangversenyeinek adott otthont, ma Akadémiai Kollégiumnak nevezik. Gyakran jártam benne, a tavalyi Farkas-utcai nosztalgiázás Tanariával és lányommal sok jó emléket elevenített fel bennem.
Ha elolvassátok az ajánlott rövid írást, máris a témánál, azaz a Kolozsvári Magyar Színház, sőt a magyar színjátszás korai történeténél vagyunk.
A fentiek tanúsága szerint ugyanis ezen a helyen volt az első magyar kőszínház, amelyet 1821-ben nyitottak meg a nagyérdeműnek, bő két évvel az első magyar kőszínházként számon tartott Miskolci Színház előtt (1823)!
Mielőtt továbbmennénk és egyéb adatokkal bombáználak benneteket, jöjjenek a fotók:
1. Saját kép tavalyról, a felirat éppen az intézmény egyik fakultását jelzi, amely európai stúdiumokkal foglalkozik.
2. Az épület teljes képe az internetről.
3. Az első erdélyi és magyar kőszínház. Épült a 19. század elején. 1821 és 1906 között szolgálta a magyar színjátszást (Forrás: internet).
4. Háromnyelvű tábla a mostani épület előcsarnokában. Tulajdonképpen 1992-ben készült, de csak 2012-ben avatták fel. Közben a város román nacionalista vezetése megakadályozta az emléktábla elhelyezését, ünnepélyes leleplezését. (Ez már saját fotó). Mindkét említett évszám felfedezhető rajta.
Jó reggelt!
Köszönöm érdeklődésedet, Tanaria, túléltem a tegnapi eseményeket. Nem volt könnyű, rosszul indult, egészen jól folytatódott, végül bekerült a "minden jó, ha jó a vége" kategóriájú történetek közé. Műtétre is kaptunk időpontot, július 30.-ára. Másrészt teljesen kifárasztott, most kezdek magamhoz térni, semmi tévé, 11 órás alvás után.
A fentiek fejében itthon maradok, holnapra halasztottam a timráti munkát, ma itthon dolgozom, mert közelednek a határidők.
Biztosan emlékszel a mi erkélyen nevelt két tyúkocskánkra, Pindurra és Pandurra. Hogy szerettük őket! Pici lánykámat piacra küldtem, és ő három lejért egy pelyhes kiscsibét hozott haza. Mit tesz egy érző édesanya? Visszaküldtem, hogy még egyet vásároljon, hadd legyen a csibének társa! Ahogyan előző soraidat olvastam, a tiédhez hasonló balkontakarításokra emlékszem most. Férjem még ólat is készíttetett, benne teleltettük őket, és ők tojásokkal hálálták meg a gondoskodást. Első hazautazásomkor meglátogattam őket, közös kolléganőnk anyukája "örökölte" a kis kedvenceket, miután ide nem hozhattunk volna baromfiakat. Jól is nézett volna ki! Na tessék, ismét nosztalgiázok!
Miután rengeteg dolgom lenne, én most színháztörténettel foglalkozom! A te nem régi színházi élményed tavalyi és még régebbi emlékeket hozott felszínre, aztán "semmi sem véletlen"-alapon néhány tavalyi fotó is "színre lépett", ezért napok óta kutakodom az interneten, könyvekben, és izgalmas adatokra bukkantam. Még most sem hiszem, hogy felfedeztem a spanyolviaszt, de mégis úgy néz ki! Izgalmas expedíció volt ez, mindjárt meglátjátok!
Szép, jó reggelt!
Itt galambbúgástól, szárnycsapkodástól hangos az erkély. A kicsik már szinte akkorák, mint a szülők. Nagyon várom, hogy kirepüljenek. Lassan tyúkketrechez hasonlít a balkon.
Már álmomban is azt takarítom.
Hogy telt a tegnap Klárikánál? Hogy élted túl?
Azt mondtam, hogy van egy kis időm, de kiderült, hogy mégsem. Már utazom Klárihoz, nehéz órák várnak ránk, ha túlélem, jelentkezem. Sajnálom.
Jó reggelt!
Juj, de szép a hibiszkuszod, Tanaria! Köszönöm, hogy megmutattad!
Egyetértünk a fiatal tehetségek témájában, csak csodálni lehet őket, akár nyertek, akár nem. Ugyanide tartozik, és mégsem, hogy valóban erről a határozószóról (egyébként) beszéltem, és nem a zsűri szóhasználataként jelöltem meg, mert azt írtam, hogy a műsorvezetők használják túlzottan gyakran. Nem hiba, de stílustalan, igénytelen. Ha már odaültették őket, becsüljék meg jobban a helyüket, gondolom én. Másnak nem bántja a fülét? Netán a "szakmabelieknek"? Figyeld csak meg a Honfoglalóban, például. Amúgy sok használható szinonimája van. A témát túlértékeltem… egyébként!!!
Visszatérek Kolozsvárra, a már felvetett témákra, most van egy kis időm. Csak déli egy órára megyek Klárihoz, plasztikai sebésznél van időpontunk, szemölcsök miatt. Nem számítok diadalmenetre…
Szép napot!
Engem megint elvarázsolt, hogy mennyi rejtett tehetség van! Tényleg, szép, izgalmas este volt. Csodálatos a kitartó, kemény munka, amit ekkora szeretettel végeznek.
Szerintem az egyébként szóra gondolsz, de én egyszer sem hallottam. Igazából nem figyeltem annyira a zsűrit.
Hanem, a ti cicáitoknak nagyon jó dolguk van!
Nagyon szép a Y. kertje.
Itt is kinyílt a hibiszkusz, nagy örömünkre, és még van rajta három bimbó!
A két kedvencünk legújabban ugyancsak honfoglalót játszik. Időnként helyet cserélnek, miközben hol a telefonom, hol az egerem válik használhatatlanná. Pedig ők segíteni akarnak…
1. Elfoglalták a területüket.
2. Picur mondja: - Szerencse, hogy a telefon gombjain kényelmes fekvés esik.
3. Muszkó megelégelte a pihenést.
4. És megtörtént a helycsere! Őriznek, rendületlenül.
1. - 2. Színorgia.
3. - 4. Megbújik a ház sarkánál.
Kezdjük talán a timráti mindig más, mindig szebb virágokkal:
1. Növöget a lótusz, nagyon várom a virágát.
2. - 3. Dekoratív elmúlás…
4. A rózsákból semmi sem elég.
Szép reggelt!
Igazán szép este volt, bár… természetesen lenne néhány megjegyzésem, de minek? A két kis hegedűsért fájt a szívem, persze, lesz még idejük nyerni. Talán a következő években. A műsorvezetés és a zsűri se tetszett maradéktalanul, de értékelem a tudást és a szakértelmet utóbbi esetében, előzőknél talán kevésbé. No de ez legyen az én bajom.
Jut eszembe: hetek óta szeretnék feltenni nektek egy kérdést: melyik a magyar műsorvezetők által leggyakrabban használt szó? Tegnap este is volt részünk benne… Igaz, már nem hallom a szavak keresését jelző kis nyögéseket, de valamelyik este számolni kezdtem ezt a bizonyos szót, ami legalább annyira idegesítő, mint a nyökögés. Húsznál abbahagytam, de talán ötvenig is elérhettem volna. No melyik az? Lám-lám, így keresik azt a csomót a kákán!
Tegnap-tegnapelőtt képeket is butítottam, felteszek néhányat, a kolozsváriak folytatására majd később kerül sor, talán még ma? Vagy holnap? Meglátjuk.
Én is azt nézem, ámulok, bámulok, nagyon tehetséges kisfiú, és nem csak ő. Nagyon izgalmas este ez!
Köszönöm, hogy rám is gondolsz, amikor az impozáns hidat látod. Tényleg, nagy élmény volt látni.
Bennem, valóban, túlbuzog a gyermek..., de ma nagyon lefoglaltak a galambocskáim. Kiszálltak a cserépből, de, persze, még nem tudnak repülni, úgyhogy átvonultak egy másik sarokba, kegyesen megengedve, hogy kitakarítsam eddigi helyüket.
Közben nézem a Virtuózokat. Csak bámultam a kis Teót, tátva maradt a szám! Fantasztikus!
Túloz a telefonod, Tanaria!
Tegnap kora reggel itt északon szemerkélt ugyan az eső, a busz ablakán láttam, rövid ideig, most hét ágra süt a nap, lehet, hogy később, vagy inkább holnap lesz néhány csepp eső, de semmi komoly. Ez sem jellemző erre az időszakra, de Istenem, változik az időjárás (is). Kíváncsi vagyok azért mi valósul meg a jóslatokból. Most éppen 25 fok van, enyhén fúj a szél, kellemes!
Köszönöm a balkonodról szóló helyzetjelentést. Szeretném személyesen is követni a fejleményeket, sajnos, most egy ideig semmiképpen sem lenne lehetséges. A betegségekre pedig ne is gondolj! A mai fiatal szülők túlzott higiéniai felfogásukkal éppen azt érik el, hogy gyermekeik immunrendszerét gyengítik. Gyermeknap van, elém tolakodik egy gyermekkori emlék. Otthon, a régi, már sehol-sincs szülői ház udvarán volt egy virágoskertünk, édesapám oltotta-nevelte gyönyörű rózsákkal és egy csodálatos japánbirs-bokorral, mögötte a gazdasági épületek, külön elkerített udvaron, tyúk- és disznóólakkal, fáskamrával, asztalosműhellyel, mögötte pedig a hatalmas zöldséges kerttel, gyümölcsfákkal, málna és ribizlibokrokkal. Maga volt a Paradicsom!
Egyik évben, éppen nem volt lakó a disznóólban, engedélyt kaptam, hogy benne babaházat rendezzünk be. Alaposan kitakarítottuk a szomszéd gyerekekkel, ki is meszeltük, a nyár jó részét benne töltöttük, hiszen ez volt a mi házikónk! Elképzelnétek ilyesmit egy mai gyermek életében? Nem lettünk betegek, pedig fölöttünk az "emeleten" ott kotkodácsoltak a fenti lakók: tyúkocskák, kakasok, akik külön számukra odaállított létrán közlekedtek. El tudnátok ilyesmit képzelni ma? Tehát ne félj a betegségektől, Tanaria, és hogy visszatérjek az előző hozzászólásomra, ne fesd az ördögöt a falra…
Eszembe jutott még egy későbbi történet is, de nem untatlak tovább benneteket, annyi minden egyéb van még a tarsolyomban!
Jó reggelt!
Azzal akartam kezdeni, hogy boldog gyermeknapot kívánjak a bennünk (is… még…) élő örök gyermekeknek! No és persze, minden mai gyermeknek!
Ismét elrepült egy hónap!
Tegnap jó napom volt, "nincs hír, jó hír"-alapon. Ébredezés közben éppen azon tűnődtem, hogy van egy olyan mondásunk, mely szerint "ne fesd az ördögöt a falra", viszont ez olyan nap volt, amelynek reggelén éppen az ellenkezőjét tettem: angyalt festettem a falra!!! És megjelent, azaz vigyázta lépteimet, csend volt és nyugalom, igaz, hogy csak néhány órát töltöttem a fővárosban, hamar hazajöttem. Oda- és visszafelé is bőven volt min gondolkoznom. Menet két muzulmán hölgy ült előttem, és képzeljétek: senkinek sem állt szándékában letépni fejükről a fejkendőt! (Ha nem érthető, most egy nem is olyan régi magyarországi hírre utaltam…) Hazafelé sok-sok, hétvégére hazautazó katonával osztottam meg a helyet. Utolsók között szálltam fel és többen felugráltak, hogy átadják a helyüket, annak ellenére, hogy két óráig tartó, távolsági utazásról volt szó! Akinek végül elfoglaltam a helyét, gond nélkül letelepedett az üléssorok között, pedig - utólag derült ki - bokaficam okozott neki fájdalmakat, aztán valamelyik bajtársa helyet cserélt vele. Nem is éreztem jól magam, de megnyugtattak, enyém az elsőbbség. Jól nézünk mi ki, szinte azt mondtam, nyuggerek, pedig úgy utálom ezt a szót!
Keveset fényképeztem, inkább az út első felében. A hivatalos teendőket egy világvégi helyen, az úgynevezett "Kőfejtők hegyén" végeztük, a város legújabb ipari negyedében. Ott vannak az összes high-tech és startup intézmények, nagyon szép hely, de még épülőben van. (El is felejtettem fényképezni.) Taxival közelítettük meg, azzal is mentünk vissza a központba. A társamnak más találkozója is volt, én pedig úgy döntöttem, hogy lemondok a járkálásokról, inkább hazajövök. Elmehettem volna a Nyugati falhoz, de túl sok lett volna a lábamnak, mert már a fájdalomcsillapító se igen használ. És még mindig van két hetem az érsebészeti rendelésig…
Miközben a Központi autóbusz állomás előtt álltam, rápillantottam a Húrok hídjára, felső részét le is fényképeztem (éppen századszor), de közelebb menni hozzá túl sok lett volna. Alsórákosira és Tanariára gondoltam, nekik hoztam onnan üdvözletet!
Jó reggelt!
Örülök, hogy jobban érzed magad. Remélem jól telt a tegnapi napod és "túl" érdekes dolgok sem történtek veled.
Ma megint figyelmeztetés érkezett a telefonomra, hogy vihar fenyegeti Haifát. Ez, tényleg, furcsa. Az évnek ebben a szakában eső, ott?!
Itt minden rendben. Nagy élet van a balkonunkon. Apa, anya és talán barátok is biztatják a kicsiket... Én is biztatnám, mert rengeteget mocskolnak és nagyon zajosak. Azon kívül betegséget is kaphatunk tőlük... Nem kellemesek.
Jó reggelt kívánok!
Sutba dobom a korlátokat - valójában jobban is érzem magam, és indulok Jeruzsálembe. Számomra ez mindig ünnep, élmény, még akkor is, ha semmi nem történik. Másrészt van olyan, hogy velem nem történik semmi?
Máris indulok, de előtte szép napot kérek Nektek. Hol is kérhetném hatékonyabban, mint például a Szentvárosban?
Majd jelentkezem.
Drága Margaret-Marika!
Bármi legyen szomorúságod oka, tudd, hogy lélekben Veled érzek
, erőt, türelmet és jó egészséget kívánok
. Vigyázz magadra, a Családodnak szüksége van a kitartásodra
. Isten óvjon