Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Drága Margaret-Marika, egy nap késéssel ugyan, de ezer jókívánság a 60 éve születettnek és anyukájának is. Egészséget és sok-sok örömet mindkettőtöknek, valamint az egész családnak!
Jó reggelt!
Jaj Istenem, dehogyis vontam én le bármilyen következtetést! Más társunk sem, ezért nem is értem a többesszámot!(vontatok le rólam?)
Valószínű én voltam félreérthető előző bejegyzéseimben, de semmilyen támadó él nem volt egyik szavamban sem!
Itt beszélgetés folyik civil emberek között, néha egyetértünk, néha másképpen látjuk a dolgokat, de ez nem ok arra, hogy elítéljük a másképpen gondolkodót, sőt, éppen az a jó a beszélgetéseinkben, hogy különbőznek véleményeink, hogy - amint Tanaria is írta -, olyanok vagyunk, mint a mezei virágok. (Az "úrinő" pedig nálam is ugyanazt jelenti, mint nálad, azért is tettem idézőjelbe.)
Maradjunk ennyiben, jó? És minden félreértésért magamat tartom felelősnek. De nem hibásnak!
Az íráskészségeddel pedig, hidd el, nincs semmi baj. Én sem ezzel kerestem a kenyeremet, csak aránylag rövid ideig, most sem pénzért írok, csak azért, mert kikívánkozik belőlem, és soha nem tartottam profinak magam. Apropó, neked mi a foglalkozásod? Nem pusztán kíváncsiságból kérdem, hanem az utolsó két mondatod miatt, amit végképp nem értek: "Bizonyára nem tudom mások számára is egyértelműen megjeleníteni írásban a szándékomat. De hát ez már csak így van a más foglalkozásúakkal."
Tehát félreértés volt az egész. Kár, mert nagyon szeretek veled beszélgetni.
Remélem sikerül eloszlatnom kellemetlen érzéseidet, hiszen nincs semmi alapjuk.
Jó reggelt ! Meglepő következtetéseket vontatok le rólam , --- én nem ezt írtam . Nem nehezteltem , mert miért is kellett volna ????? Csak röviden jeleztem , hogy én más vagyok , de nem mondtam , hogy csak az lenne a helyes , amilyen én vagyok . Ennél azért árnyaltabban látom a világot . Az un. úrinőséget végképp nem értem. Ezt az avítt és ósdi jelentéstartalmú szót én kizárólag kissé pejoratív felhanggal , vagy pici humorral szoktam használni - és remélem nem jelenítem meg azt a típust , amit ez jelent számomra .
Persze az én íráskészségem nem lehet olyan , mint akinek ez a foglalkozása és egész életében ezzel kereste a kenyerét. Bizonyára nem tudom mások számára is egyértelműen megjeleníteni írásban a szándékomat . De hát ez már csak így van a más foglalkozásúakkal .
Közbe megnéztem a guba receptjét. Egyszerű. Kiflit kér hozzá. Ki fogom próbálni. Esetleg rákeresek a guba-rúd receptjére.
Drukkolok nektek, de nagyon!!
Itt is ragyogó napsütés van!
Margaret, Anyukám elég jól van. Nagyon nehezen mozog, de nem hagyja magát, mikor kell felkel. Épp ezért nem igen hagyhatom magára, mert azt hiszi, hogy egyedül is megy neki, de nem.
Köszönöm érdeklődésedet!
Szigal, nekem is küldd el azt az e-mailt.
Marika!
Koszonom/juk jokivansagaidat.
Marika,nagyon felreertettel.
Tanaria ket nappal elotti uzenetere reagaltam. Nagylanyom 60. szuletesnapja en +21 leszek 10.en
Napsugaras szép napot kívánok minden ide látogatóknak, mint itt Alsórákoson van
!
Annyi értékes üzenetet írtatok és nincs időm mindenkinek válaszolni.
1. A legfontosabbal kezdem: Margaret3711 Marikát Isten éltesse még nagyon sokáig, jó egészségeben, boldogságban szerettei körében
.
2. Ibike szeretném megkapni az e-mailt, majd, ha időd engedi, hogy tovább küldjem azoknak, akiknek továbbítottam ezt a kapott gyönyörűsége t
"Felejthetetlen" érkezés/találkozás volt, ott a haifai vasútállomáson
!
Azonban most a legnagyobb (szinte megoldhatalan) gondom megszerezni a Mini Könyv Múzeum tulajdonos e-mail címét, a google most nem segít!! Szeretnék AJÁNDÉKOZNI 11 db. mini könyvet, (pl. 5 "kötet" Arany J.) Már 1 hónapja levelezek a Követséggel, de ahol kulturálatlan, futsal haverok képviselik Hazánkat, onnan ne reménykedjek érdemi információval
! Tudom, nem munkaköri kötelessége (ezt meg is írtam) de, hogy ÖNÁLLÓAN nincs annyi esze, hogy a nekem megírt telefonszámot fel- hívja megkérdezze a Tulajdonost, ELFOGADJA-E felajánlásomat? Nem szeretném "sétáltatni", mert csak kézi poggyásszal utazom.
3. Bibione: Legkedvesebb városom egyike Pécs. Ifjú koromban több napos túrán vettem részt a Mecsekben, a Melegmányi völgyben volt a szállás. Azóta is többször vissza jártam a városba (és környékére) és "laktam" a szép emlékű Nádor szállodában
!
4. Tanaria: A mákos guba nagyon fínom étel, itt lehet kapni "guba rudat", ami nagyon egyszerű tésztából készül, otthon is megsütheted és hónapokig el áll. Örülök, hogy a testvéred meglátogat, rövid ideig részese lesz min dennapjaitoknak
.
Tudjátok, hogy nálunk választás van, soha nem látott sorokban állnak az emberek az irodák előtt, reménykedve/bízva a változásban. Elegük van a maffia családból
. A hangulat mindenütt vidám, nincs zúgolódás a várakozás miatt. Reggel óta hallgatom a rádió tudósítást a világból, Londonban esik az eső, +10°c van, kb.2500 ember áll sorba, a helyiek fényképeznek és nem értik, miért állnak ott annyian?
Részeredmény kb. 23:00h körül várható, drukkoljatok nekünk, ott a határon túl, hogy sok lúd disznót győz
!
Elnézést kérek, ha valakinek/valamire nem
válaszoltam
.
Koszonjuk szepen.
Megkerdezhetem, hogy van Anyukad ?/e-mail/
Udvozlet Mindenkinek.
Isten éltessen mindkettőtöket!
Kedves Tanaria !
Ma 60 lettem (eloszor)
Nem, én ettem a vargabélest.
Bocsánat, elfelejtettem. Szerzek egy példányt neked is és átadom gratulációdat.
Ne sajnáld a galambokat, úgy látom már találtak is egy másik helyet pont alattunk a hatodikon. Azt látogatják most sűrűn. Ott nincs házikert. Nekem nagyon fontos a kiskertem. Már nőnek a kis koktélparadicsomok és várom, hogy kizöldüljön az eper. Lassan behozom a muskátlikat a lépcsőházból. stb, stb. Lesz bazsalikom, borsmenta, zsálya. Marika is sokat besegít a palántákkal.
Most keresek egy jó mákosguba receptet.
Jó munkát!
Akkor ezek szerint Te éppen mákos gubát ettél? Rémlik, hogy G. vargabélest, tehát kizárásos alapon… (?)
Valamire nem válaszoltál. Lehetséges, amit kértem?
Szegény galambok…
Ma Klárival dúdolgattunk, olyan aranyos ilyenkor. Megint románul mondtam neki, hogy fel! (felállni), ami ugye héberül lovat jelent. Erre ő: "Holdvilágos éjszakán/ miről álmodik a lány?/Hogy jön egy szép királyfi/hófehér paripán…"
Én csak a szöveget mondtam vele, mert ha netán dalra fakadok, az felér egy agresszióval!
Munkára fel! - mondogatom magamnak.
Szép napot!
Én is arra utaltam, hogy sokfélék vagyunk, mint a mezei virágok.
Több oka is van annak, hogy nem engedhetem meg a galambok honfoglalását a balkonunkon:
- nagyon mocskolnak
- vagy növényeket termelek, vagy galambokat tartok.
Vargabéles volt még és somlói galuska. Ezt etted te.
A legjobbakat!
Még valami kimaradt: a mákosguba, amit Bibione készít éppen!
Tavaly májusban beültünk egy kolozsvári cukrászdába, a Főtéren, a Rhédey-házban (?) és hárman háromfélét rendeltünk: mákosgubát (vajon melyikünk?) és még mit? Arra sem emlékszem, amit én ettem, de az bizony nagyon finom volt. Tudom, hogy már beszéltünk itt erről, de kérlek, Tanaria, oszlasd el a sötétséget! Előre is köszönöm, és úgy bánom, hogy éppen nem fényképeztem…
Még valami: tegnap kora reggel órákat töltöttem Pécs nevezetességei között, amelyekről Bibione is írt: Tettyén hosszasan "jártam", a Jurasics utcán is végigmentem a Google Maps segítségével, sőt a Zsolnay birodalomban is voltam. Jó lenne, ha a valóságban is láthatnám, de ez már kimarad az életemből, nincs rá idő és erő. Viszont nagyon tetszett az a bizonyos falfirka: "Pécs napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át ". Szép, mint a város maga is az!
Még egyszer: a legjobbakat, mert ma már többet nem jövök. Dolog van.
Ja kimaradt a medvehagyma!
Pontosan öt évvel ezelőtt, életünk egyik nagyon kritikus időszakában találkoztam vele, először és utoljára. A kisebbik lányom szerette volna megízlelni, és Alsórákosi-Marikának köszönhetően ez sikerült is! Mi Erdélyben tényleg nem ismertük, és nagyon örülök, hogy már tudom, miről van szó, mert nagyon finom! És hozzánk repülőn érkezett…
Szervusztok, jó reggelt!
Tanaria, még a mezei virágok is sokfélék, és nagyon jó, hogy mi is sokfélék vagyunk.
Bibione, én örülök annak, hogy ilyen vagyok. Ennek köszönhetően ismertem meg és kerültem közeli, esetleg személyesebb kapcsolatba sok-sok értékes emberrel, eddig még csak nyertem vele. Akkor is, ha kissé bolondosnak könyvelnek el, aki esetleg nem tartja az "úrinőhöz" méltó diszkrét távolságot. Annyi baj legyen, és fő az egészség!
(Ezért füstöl a kórházak kéménye, mondja a favicc).
Ha némi rosszallást váltott ki önéletrajzi fecsegésem, elnézést kívánok, néha túlteng bennem az őszinteség és néha bizony meg is bánom…
Margaret-Marikának külön megköszönöm, hogy kalandjaimat értékelte, bár azok nem is voltak kalandok, hanem maga a - nehézségek ellenére is - gyönyörű fiatalság. Olyan jó feleleveníteni néha! Maradj továbbra is hűséges olvasónk, mi mindannyian szeretünk téged! Ha írsz, az külön ajándék, és mindig hálásan megköszönöm.
Alsórákosi-Marikának is megköszönöm a haifai Baha'i kertekről küldött gyönyörű képes összeállítást, annak ellenére, hogy idegbajt kaptam a pocsék, hibás fordítás miatt, ugyanis az eredeti ismertető angol nyelven készült, aztán akadt valaki, nevet nem emlegetünk, aki úgymond lefordította, de sokkal jobban tette volna, ha azt a Google-fordítóra bízza. Ha valakit érdekel, elküldöm e-mailban, feltéve, ha tudom a címét. Nem nyelvi, hanem tárgyi hibákra gondolok és az a legkevesebb, hogy Mount Carmel Baha'i kertekről beszél, mintha ez lenne a neve, pedig - mint tudjuk - csupán a 39 km hosszú hegyvonulat egyik lejtőjét foglalja el, nem is túl nagy szélességben. Le kellene tiltani a netről, mert annyira rossz az egész szöveg, hogy felháborító. A képek az eredeti angol szöveg kíséretében viszont gyönyörűek! Köszönöm, Marika! A jogosnak vélt kritika nem neked szól!
Tanaria, baj lenne, ha a galambjaid a ti balkonotokon raknának fészket? Ők is Isten teremtményei… Kérhetek Kati könyvéből egy dedikált példányt? Gratulálok neki és sok sikert kívánok a kötet bemutatójához!
A mai naphoz pedig jó idegeket kívánok és a legjobbakat!
Jó estét!
Köszönöm Bibione!
Szerintem is jó, hogy nem vagyunk egyformák, mint a mezei virágok.
Itt árusítják a medvehagymát, a mi erdőnkben nincs.
Nagyon szeretem! Soha nem készítettem még mákos gubát. Ki kell próbáljam, biztos finom.
Itt medvehagyma-szezon van , nem tudom ismeritek- e ? Medvét eszünk medvével , ma egy medvés ragut csináltam , és még lesz belőle pogácsa , ma vagy holnap . Mákosgubát csinálok D fiamnak , este jön . A guba nagy kedvenc , viszont nálunk nem karácsonyi étel . Nagyon fáradtnak érzem magam , remélem egy erős kávé helyrehoz .
Most már több mindent értek /vagy érteni vélek ? / Szigal . Te itt is megszokott foglakozásodat folytatod a képek ,írások stb . közlésével - tájékoztatsz . ( Én nem vagyok egy extrovertált típus , nekem az ilyen jellegű bemutatkozáshoz még személyes kontaktus esetén is hosszú ismeretség kell , de sokfélék vagyunk , szerencsére ) . Van ,akinek pont ilyen élet való , és ha vannak segítők , és meg tudja valósítani , akkor talán elégedettebben tud visszatekinteni . Én sajnos egy tépelődő természet vagyok , bár ezerszer elhatároztam , hogy amin már nem tudok változtatni , azon nem agyalok ---de sokszor nem fogadok szót magamnak .
Jó reggelt ! Tanaria én is gratulálok anyaságod ' fennállásának 1 évfordulója alkalmából .
Éljetek boldogan !
Szervusztok!
Mivel csendes/zugo= durva/olvaso vagyok a topic inditas elejetol.
Sajnos keves hozzajarattal.
Ibikem orommel olvastam .
Tovabbi vidam kalandokat kivanok.
Még én is élvezettel olvasom "életrajzodat". Még írjál, mert még sok jó kaland van!
Túlléptem a megengedett betűszámot, ezért elküldtem az elejét, biztosan tele van elütésekkel, a második részét kivágtam is beillesztem ide:
A pályámat - ha annak lehet nevezni, újságírással kezdtem, otthon, még 1968-ban. Akkor döntöttünk úgy a férjemmel, hogy szerencsét próbálunk - éppen Csíkszeredában. Engem vettek fel a frissen alakult Hargita megyei román napilaphoz, a férjem egy közeli nagyközség líceumában tanított románt és történelmet, majd irodalmi szakirányító lett a megyei kultúrháznál. Közel egy évig szállodában laktunk, a nagyfiúnk a szüleimnél, 500 kilométerre, a második gyermekünknek is a szállodában volt az első otthona. Akkoriban, 1969-ben fejezték be a Jégpálya negyed építését, ahol lakást utaltak ki nekünk - ott laktunk egészen az eljövetelünkig. Az újságnál 1974-ig dolgoztam, aztán többekkel együtt "leépítettek" - most úgy mondják: kirúgtak, ugyanis a napilap hetilappá alakult át. Nagyon szép hat év volt, minden szörnyűségével együtt, főleg az utolsó két év, amikor már nem jártam terepre, hanem rám bízták a technikai szerkesztést és a teljes külpolitikai oldalt. Csak minden második nap dolgoztam, déli 12-től éjfél utánig, a rotációs gépek elindulásáig. Az az illat, amikor orrodat áthatja a friss nyomdafesték szaga, az maga volt a boldogság. Rengeteg kalandos történet fűződik ehhez, és a férjem hősiessége, aki négy kicsi gyermekkel vállalta a teljes otthoni frontot, annak minden nehézségével - és tette ezt minden második nap, úgy, hogy a maga munkaidejét az enyémhez igazította. Az esti órákban volt azért néhány órás külső segítségünk. A szüleink is sokat segítettek, a gyerekek fele itt - fele ott alapon Petrozsényben és Bukarestben töltötték a vakációkat, sőt egyszer mi is megengedtünk magunknak egy szakszervezeti tengerparti nyaralást, a két fiúval, 1976-ban, éppen az ugandai túszdráma napjaiban. Lám-lám, így érnek össze az otthoni és itthoni események.
Most, hogy visszajöttek ezek az emlékek, rájövök, hogy sokkal szegényebb lennék, ha "simán", akciómentesen élünk. Így volt szép, így a miénk.
Csak győzzétek olvasni!
Köszönjük szépen!