Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Sziasztok ! Nem vagyok nyelvész , de a ' kivadul ' szót már gyerekként is hallottam ,kertészek használják és nekem nem esik egy kalap alá a most divatos 'beájul, bealszik ' stb szavakkal .
Nem, tényleg nem hagynám ki. Nagyon szép akció!
Szép napot, a legjobbakat!
Most nincs időm, de van nekem is több igekötős ige, amitől mindig felmegy a cukrom. Például: ha valakinek az arcát el-letakarják a képernyőn, azt mondják "kitakartuk". Meg az is, hogy "leelőzte". A "Szabadság" kolozsvári napilapban Murádin László nyelvésznek volt egy értekezése ezekről, ami megnyugtatott, hogy én tudom jól!
Ej, az az idegszál!
Tanaria, köszönöm a jó (jobb) híreket, és a különleges értékelést ugyancsak, bár nem mindig a topikért teszem, hanem magamért is. Írjatok, írjatok sokat, hadd legyen mit olvasnom, ha a hosszú úton néha idekukkantok!
Szép napot!
Jó reggelt és a legjobbakat!
Nem tudom, hogy mi történhetett, Bibione, de kérlek, ne hagyd, hogy az NLC idétlenkedései elvegyék a kedvedet az írástól.
Én nemsokára indulok, ma nagyon érdekes rendezvényen veszek részt, Zs. barátnőmmel együtt és még sok-sok kedves ismerős társaságában. A lányom előtt elsütöttem egy faviccet, miszerint nélkülem meg sem rendezik. Így jöttünk rá, hogy ez a kifejezés, mármint a favicc, a héber nyelvben "deszkavicc"-ként létezik, hát nem érdekes? Szóval, megyek, bár kissé sántán, mert minden lépés fájdalmas: a jobb combtőnél becsípődött egy idegszál. Nem volt más dolga?
Ja igen, a rendezvény: ez lesz az!
Ugye, hogy ti sem hagynátok ki?
Második "ja igen". Ha már fákról van szó (jé, a a favicc is fából van!): a júdásfa témában magam is jól értelmeztem a szót, csak éppen magával a kifejezéssel gyűlt meg a bajom. Mi az, hogy "kivadul"? Van esetleg be-, fel-, netán összevadul is? Kissé öntörvényű szóhasználatnak tűnik. Pedig mondhatták volna úgy is, hogy vadon él, vagy vad környezetben, vagy esetleg: nem igényel különös gondozást. Ez a rövidítési mánia nagyon elterjedt a nyelvünkben, és néha bizony a nyelvhelyesség rovására. Az is lehet, hogy a "kivadul" esetében nincs is igazam… Sőt még az is megtörténhet, hogy nem haladok egy ütemben a nyelv fejlődésével, nem?
Sziasztok ! Talán már írhatok . Amúgy a judásfa nálunk nem élt eredetileg , a kertészek hozták be délről és már vadon is megél . Hát nem igaz , hogy mire ezt idetettem , az eredeti sokkal jobb levelem helyett , mennyit bosszankodtam . A másik témához majd később írok , me rt felforrt az agyvizem most ..
Azt taglaltam, hogy D. fiam fája 99 %, hogy judásfa . A kivadult szót én úgy értelmeztem , hogy emberi pátyolgatás nélkül is megél a természetben . Pl. mint a vadkörte .
Már két levelem elszállt a bánatosba.
Szép napot!
Nagy érdeklődéssel olvastam előbbi írásaidat. Új volt nekem, bár többször felmerült bennem, miért van többségében német neve a zsidóknak. Te jól tudod, nagyapám Fischer volt, Budapestre költözött bátyja Halász lett. Hiába, mert csak eltűnt a háborúban vagy utána...
Olyan jó nekünk, legalábbis én nagyon örülök, hogy te ennyire alaposan utána jársz a dolgoknak és meg is osztod velünk. Köszönöm!
Anyukám jobban van, de az ereje csak nem jött vissza...még.
Alattunk-előttünk fehér az erdő, de az utcán szürke latyakos hideg van. Ma van a tavasz első napja, csillagászatilag.
Talán még az is vitatható, hogy vajon a név igazán az identitásunk része?
Azért mondom ezt, mert identitásunkat magunk döntjük el - szerintem.
Az előző olvasmány végén van egy kapcsolódó téma, arra is érdemes rákattintani, sőt, a cikk jobboldalán is van egy-két érdekes téma. Ezt a lapot még én sem ismertem.
Az előző hozzászólást nem olvastam el, mielőtt útjára bocsátottam, így becsúszott egy-két hiba: "Hét évtizeddel megalakult" - hét évtizede, vagy hét évtizeddel ezelőtt. Másik érthetetlen mondatban: más országbelieknél is előfordul a névváltoztatás, de nem minden esetben, természetesen.
Még valami: a magyar anyanyelvűek héber beszéde sok mosolyra ad okot. Gyakran helyezik a hangsúlyt az első szótagra, nem egyeztetik a nemet, és bármilyen jól is beszélnének, írnának, megmarad egy utánozhatatlanul bájos - van aki nevetségesnek tartja - hangsúlya. hanghordozása. A legjobb példa erre a héberül író Efráim Kishon, azaz Kishont Ferenc, akinek beszédét jónéhány évvel ezelőtt, a rangos Izrael-díj átadásakor magam is hallhattam és végig hangosan nevettem. Utánozhatatlan, így csak a magyar anyanyelvűek beszélnek. Tulajdonképpen a franciák héber raccsolását vagy az angol interdentális hangokat hallatókat is azonnal ki lehet szúrni. Talán csak a második-harmadik nemzedék szabadul meg teljesen a felmenők anyanyelvi jellegzetességeitől.
Magamon is nevetek, megelőzök másokat!
Szervusztok, jó reggelt!
Gondolkoztam, hogyan is foglalnám össze a lehető legrövidebben és legérthetőbben a nevek problematikáját.
Első kérdés: hogy vajon az Izraelbe "költözöttek" mind nevet változtatnak? Válasz: nem. Teljesen egyénfüggő ez, van aki megtartja eredeti nevét, és van aki úgymond "hebraizál", azaz héber nevet választ magának. Idézőjelbe tettem a költözött szót, mert ezt a hazát választani kicsit más, mint mondjuk Angliába, vagy bárhová költözni. A váltásnak lehetnek gazdasági, társadalmi, de főleg lelki okai. A lelki okok többnyire az antiszemitizmussal és a holokauszttal függnek össze. Jó, mondanád, azóta már két-három generáció is felnőtt, hogy jön ez most ide? Ne feledd, hány és hány család lett csonka vagy hány családból jött vissza egyetlen egy ember és ő is súlyos traumákat hordoz, illetve - akaratlanul is - közvetít a következő nemzedékeknek? Hét évtizeddel megalakult a modernkori zsidó állam, minden zsidó hazája! Ide többnyire hazajönnek, ezért kötöttem bele a költözni igébe.
A hetven év alatt hazajöttek tehát maguk döntenek, hogy szakítanak a múltjukkal és nevet változtatnak, ami teljesen hivatalossá válik és az identitás részévé. Jól gondoltad tehát, Bibione, hogy "jelképe az egyén múltjával való szakításnak" - már amennyire ez lehetséges. Nem elvárás, de talán még a beilleszkedési folyamatot is megkönnyítheti. Semmiképpen sem fejezi ki "a régi családdal való teljes szakítást"! Hiszen hány és hány esetben nem is maradt "régi család"!
Izraelbe több mint ötven országból érkeztek zsidók és igen, minden esetben előfordul a névváltoztatás, gondolom, hogy inkább az új hazával való teljes azonosulás szándékát fejezheti ki.
A férjemnek eredetileg az általad is ismert neve volt, az ő családja Besszarábiából származott Bukarestbe. Nekik eleve "zsidó" nevük volt, így meg sem fordult a fejünkben a hebraizálás. Maradt tehát a régi, és én büszkén viselem, annak ellenére, hogy (ezt alig három éve tudtam meg) csak 1/16-od részben vagyok zsidó származású. Már érkezésünkkor, a repülőtéren nem csupán zsidó férjem, hanem én és a három gyermekünk is megkaptuk az izraeli állampolgárságot és vele természetesen a teljes jogokat.
A téma egyébként nagyon érdekes és mint ilyen, egyidejűleg nagyon izgalmas. Nemrég hallgattam egy előadást a magyar zsidó nevek témában a tel-avivi Diaszpóra Múzeumban. A magyar nyelvterületen élő zsidók csak a 18. század végén kaptak családneveket - ha érdekel a téma, itt olvashatod a történelmi háttért.
Ja ás még annyit, hogy ma reggel addig vacakoltam egyebekkel, hogy rohannom kellett, Klárikától jövet számlákat fizettem, majd gyümölcsöt vásároltam a piacon: epret és őszibarackot! Utóbbi kedvenc gyümölcsöm, mostantól október végéig minden nap örömét jelenti, már több mint ötven éve, az első terhességem óta, azt hiszem a fiam ezért nem szereti.
Miután hazaérkeztem, már semmire sem maradt erőm, kidőlt tölgyet alakítottam, és olvasás közben elnyomott a buzgóság!
Most újabb szünet, esti program, majd a többi válasz is következik, a nevekkel kapcsolatosan.
Dehogy tűntél türelmetlennek, igazad van, gyakran használom ezt a szót, főként magamnak, mert én is gyorsabban szeretnék tenni mindent, csak bizony már nem megy. Ahogyan Te is mesélted a napokban…
Éppen a júdásfáról akartam "értekezni", azzal, hogy D. fája valószínűleg szintén cercis, azaz júdásfa, mert Magyarországon is meghonosították, mondja barátunk, a Wikipédia. Fel is kaptam a fejem egy kifejezésre, kirázott tőle a hideg! Mi az hogy "kezdett kivadulni"? Te jó ég! Gyakran találkozom hasonló szavakkal, mi a véleményed? Én vagyok maradi?
Visszatérve a júdásfára, ma eléggé szomorúan tapasztaltam, hogy a hirtelen jött nagy meleg szinte elégette a szépséges virágokat, pedig nem szoktak ilyen rövid idő alatt elhervadni. Sic transit gloria mundi - hogy a latin "műveltségemet" fitogtassam.
Türelmetlennek tűntem volna ? Nem vagyok. De te korábban csak betegség miatt nem jöttél reggelente , ezért bátorkodtam rákérdezni .
Szervusztok!
Jövök, jövök, Bibione, jól vagyok, csak annyi minden gyűlt össze, családi tennivalók, munka, adminisztratív teendők, hogy már azt sem tudom, hol kezdjem, hol folytassam, mert egyhamar befejezni mindezt szinte lehetetlen.
Annak viszont nagyon örülök, hogy annyiféle olvasnivaló van itt a topikon, annyi érdekes kérdés és témafelvetés! Tudásom és tapasztalataim szerint igyekszem válaszolni, bár lehet, hogy nem mindig a leghelyesebben. Inkább vélemény-, mint tényszerűen. Képekre mostanában nemigen lesz időm, ha mégis, legyen meglepetés!
Tanaria, köszönöm a helyzetjelentést. Gondolatban mindegyre visszatérek 364 nappal. Érted?
Lassan-lassan mindenre sort kerítek. Türelem!
Sziasztok Lányok !
Nem tudom , hogy Szigalt mi akadályozta meg a szokásos reggeli bejövetelbe , remélem nem a betegség újra , csak más prózai oka van .
Már többször akartam kérdezni Szigal ,a jelölt írásokat nézvén, hogy az odaköltözött emberek mind nevet változtatnak ? Vagy ez csak művésznév és a hivatalos megmarad? Ez az ottaniak elvárása- e , vagy önkéntes jelképe az egyén múltjával való teljes szakításnak .. ? Ha az utóbbi, akkor a régi családdal való szakítást fejezi ki talán . Más nemzetbeliek is ilyesmi neveket vesznek föl , mint a magyar eredetűek ? Te nem ezt választottad . Én ezt megértem , bármi is legyen az oka , mert a név az identitás része szerintem ,- és most nem arra gondolok, hogy az ember élete során többféle becenevet is kap .
Napsütést akarok és 25 fokot , most !
!!!!! És egész évben novemberig .
Jaj, mennyi finomságot készítettél! Kit érdekel, hogy nem olyan pikk-pakk, mint régebben. Téged, de ebbe már bele kell törődnünk és ebben segít a fogyasztók öröme. Sajnálom a fájdalmaidat, az rossz.
Persze, hogy nem felejtettünk el!
Nincs segítségem, de a nővéremmel szoktunk beszélgetni skype-on és már ez is segít. Szerencsém van Anyukám jó természetével. Igaz, emiatt sokszor nagyon sajnálom, fáj a szívem miatta. Sosem volt panaszkodó.
Szigal az mit jelent , hogy : "írok. radírozok területen " ? Talán az alkotás szülési fájdalmára céloztál ?
A legjobbakat !
Örülök, hogy nem felejtettetek el , én is gondoltam ám rátok . Családoztam , ennek keretében mindenféle kívánságokat is teljesítettem : madártej , túrókrémes piskóta , fasírozott hegyek , spenótos tészták , reszelt krumplik fűszeresen . Ezeket ' fénykoromban ' kiráztam a kis ujjamból , de most , hogy elmúltam 30 , már tesze- toszáskodok és minden sokkal tovább tart . Különösen lassít az állandó és változó intenzitású ízületi fájdalom, pláne a kézfejben jelentkező . Na ez nem panasz , csak helyzetjelentés . Mindig is szerettem ilyenekkel kényeztetni a családomat és addig jó mindenkinek - nekem is - , amíg ezt meg tudom csinálni .
Sajnos kevesebbet voltam kint , mint terveztem , mert az idő közbeszólt . Minden volt :szép tavasz , jeges eső szélviharral, hó . De ez legyen a legnagyobb bajunk .
Tanária , van segítséged az ápolásban ? Mindenképpen nagyon nehéz életszakasz ez , lelkileg és fizikailag egyaránt . Ha úgy érzed , hogy az segít , írjál róla bármikor . Ha az a jobb neked , hallgass róla .
Szigal , a júdásfa ismerősnek tűnik , lehetséges , hogy itt nálunk is van ez ? Van egy fajta gyönyörű fa , ehhez hasonló , aminek nem tudom a nevét . A családban csak D. fájának hívjuk ,mert április közepén nyílik , a szülinapja körül . Régi lakásunkban a konyha ablak előtt volt egy ilyen csodás rózsaszín példány . Most ki kell mennem - az életbe - mert ki vagyok fogyva mindenből . Majd jövök .
Szép napot!
Szigal, te mindent megteszel értünk! Nagyon köszönöm az áldozatot igényelt képeket. Csodásak! És a többi is. Nagyon ránk fér ebben a nedves szürkeségben.
Anyukám lassan, de gyógyulgat. Remélem.
Köszönöm a filmet is! Csak tudjam beszúrni valahová, időben. Mostanában estére hulla vagyok.
Mindenkinek a legjobbakat és gyertek meséljetek!
A magnóliák szintén csatasorba álltak. Az első képen az autóbusz-megálló fölötti fát láthatjátok, a következő két képnek (ugyanarról a fáról) meg története van: a hazafelé vezető útvonal közepetáján látom, egy iskola előtt - el-eláll tőle a lélegzetem. Gondoltam, leszállok, csakis azért, hogy közelről mutathassam meg nektek. Aztán a következő busszal folytattam utamat, a jól végzett feladat örömével.
***
Most pedig szedem a sátorfámat, ez a kifejezés vajon a nomád időkből maradt ránk? Netán migráncs-korunkból? Ajjajj!
Szép napot kívánok!
Szépjóreggelt, így, egyszuszra!
Technikai hiba esete áll fenn Sándor-József-Benedek ügyében! Kilyukadt a zsákjuk és minden meleget ide szotyogtattak, a Földközi-tenger partjára, így lett tegnap 27, mára pedig 29 fok! Szöööörnyűűű, így, egyszerre! Hozzátok szégyenszemre üres tarisznyával érkeztek. Megint homokkal teli a levegő, elbújt a tenger, de eddig minden rendben, kivéve a gépfegyver-szerű tüsszögést. Nemsokára indulok dóóóógozni, már éppen ideje a komolyabb munkának. Óriási ötleteim vannak, csak legyen erőm megvalósítani a terveimet. Írok-radírozok területen.
Van még néhány képem, hadd tegyem virágossá a mai napunkat is. A homokfelhőket leszámítva gyönyörű ez a világ és én most duplán örvendezek: Bibione megkerült, nem vesztettük el! Isten hozott!
Remélem Tanariától jobb híreket kapunk, és Alsórákosi-Marikától érkezik (legalább) egy képregény. Margaret-Marika, nálatok minden rendben? A zugolvasókat szeretettel üdvözlöm, kívánom, hogy élvezzék a mi kis szigetünk hangulatos tavaszát!
Jöhetnek a képek.
1. Még egy szál neve-sincs-folyondár
2. és vele szemben egy virágzó aloe vera-bokor.
3. - 4. Virágba borult a szomszédos júdásfa is.
Sziasztok !
Remélem , mindenki jól van , majd visszaolvasok és holnap jövök . Sándor , József és Benedek nem hoztak zsákban meleget , picit sem . Jóccakát .
Még két sztárfotó - számomra mindig ez az igazi!, aztán jöhet a narancsszínű folyondár, amelynek mai napig sem tudom a nevét.