Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Elég ritkán érzek honvágyat, de soha nem fojtom el, nem is tagadom, a kötődés természetesen megmaradt. Egyik tavalyi írásomban is előbukkan, a honvágy szó emlegetése nélkül. Idézni fogok belőle, engedelmetekkel:
"Utazni, világot látni, kikapcsolódni mindig jó, de a még nem látott világrészek, országok, városok vonzásánál is kecsegtetőbb, ha ismert területekre, a gyermekkor és fiatalság színhelyeire térünk vissza. Oda, ahol eszméltünk, ahol növekedésünkkel párhuzamosan az értékrendünk is kialakult, oda, ahonnan jobb életre, netán szabadságra vágyva világgá indultunk, oda, ahová mindig izgalmas visszatérnünk. Nevezzük szülőföldnek, ahol valamikor gyökeret vertünk, és azt hittük végérvényesen. Aztán a sors másképpen határozott –, de most nem is erről lesz szó.
Az „itthonról haza” kifejezést kedves kollégám, Sáfrán István már „védetté” tette (Itthonról haza, megjelent a Print és Shop Design Kiadó gondozásában), de jobbat ennél nem is találhatunk. Hiszen több évtizede Izrael – és benne Haifa – lett az „itthonunk”, de egykor otthonomnak nevezhettem Erdély három szeretett városát: a szülővárost, Petrozsényt, ahol proletár nemzetköziségem és toleranciám is megszületett, és amelynek fantasztikus középiskolájában elhelyezhettem a tudás alapköveit, Kolozsvárt, ahol emberségem kialakult és ahol elsőszülöttem világot látott, végül Csíkszeredát, ahol gyermekeink cseperedésével párhuzamosan nőttek anyagi-szellemi-morális nehézségeink."
A hátrahagyott negatív dolgokat is ritkán emlegetem, és soha sem szidok embereket, helyzeteket, nem elevenítek fel rossz emlékeket, pedig rengeteg lenne. A citrom és narancsfák láttán viszont mindig elszorul a szívem, mert olyan jó lett volna, ha akkor adhatok belőlük annak, akinek már nem lehet.
Legutóbb 2010-ben, 2016-ban, illetve tavaly utaztam haza.
Elnézést, ha ez a szösszenet túlságosan drámainak hangzott…
Amikor ilyen "homokos" napjaink vannak, be szoktuk csukni az ablakokat, de még így is beszivárog a lakásokba. Nem szokott különösebben zavarni, de most nagyon rosszkor jött, mert tovább nehezítette az amúgy is nehéz légzésemet. A lányomtól valamilyen növényi olajkivonatot kapok, még nem tudom mit, de nem lesz titkos, csak arra az időre minden egyéb gyógyszert mellőzni kell, még a szemcseppeket is, amiről különben is mindig megfeledkezem.
Rendőrt kellene mellém állítani.
Most húsvét utánig megszakítottam az alternatív gyógyászati kezeléseket (kínai gyógymasszázs és reflexológia), mert nincs hozzá kedvem, ilyen állapotban nem is találom érdemesnek folytatni. Majd. A lényeg, hogy kifizettem és később is folytathatom.
Továbbhaladtam a beszélgetések, "vallomások" fonalán és megpróbálok reagálni a többi felvetett gondolatra:
Gratulálok a máglyarakáshoz, Bibione és az egészségi állapotod taglalása szintén elismerésért kiált! Szerencsére itt egyikünk se zuhan az önsajnálat mocsarába, viszont én szégyenkezve vallom be, hogy bizony néha eléggé félvállról veszem a dolgokat, amolyan "ejha, sose halunk meg" módon. Meg aztán olvastam valahol, hogy az egészséges emberek is meg szoktak halni, akkor meg miért küzdjünk érte, az egészségért? Ez pusztán humor, semmi cinizmus!
Vagy nevezzük inkább rossz viccnek…
Jönnek a további válaszok.
Jó estét kívánok, a legjobbakat is!
Mit mondjak? Voltam már jobban is, de ma mégis elindultam. Nem orvoshoz, mert még nem szántam rá magam. Holnap viszont ismét itthon maradok. Aztán csütörtökön meglátjuk. Három hét után már igazán nagyon unom ezt a mizériát. Beszéljünk inkább másról.
Tanaria, Anyukádnak jobbulást kívánok a tartozékaim nevében is! Nem válaszoltál a minapi kérdésemre a vérnyomásoddal kapcsolatban. Még várok, türelemmel.
Bibionénak viszont én tartozom rengeteg válasszal, ma és holnap igyekszem kielégíteni kedves érdeklődésedet.
Először visszatérek a gólyás cikkre és nagyon örültem, hogy fiatalkori emlékeiddel elvittél a számomra teljesen ismeretlen helyre (Gemenc). Lásd a 30677-es hozzászólásodat.
Ugyanott Klárikáról is kérdeztél: "Klárikádhoz hány ember jár segítőbe? Eddig háromról írtál: Te, az ápolónő és a durung mosdatónő. A munka bizonyára élesen le van határolva. Neked mi a feladatod? Az ápolt ezekért mind fizet? Vagy csak részben?Ez valami szervezett kereteket feltételez."
Klárika egy elit idősek otthonának lakója. Külön lakosztálya van, és minden szolgáltatásért fizet - körülbelül az én havi jövedelmem dupláját. Ebben az összegben benne foglaltatik az állandó orvosi felügyelet, ápolónők és kisegítő személyzet (lásd "durung" mosdatónő - vannak nagyon kedvesek is - embere válogatja). Természetesen élelmezés, mosás, takarítás ugyancsak. Azonkívül a társadalombiztosító által minden idős embernek járó személyes gondozónő (heti 10 óra) is a képben van, ő mondjuk az én váltótársam, de Klárika nemigen kedveli. Én vagyok már közel három éve a "privát" gondozó- illetve társalkodónője, feladatom a holmijainak rendbetartása, mosás rendelése, mosott ruhák átvétele, szekrényeinek rendezése és ha szükséges, elkísérni a házon kívüli orvosi rendelőkbe. Mindezért külön fizet, hetente, egyenesen nekem, óradíjat és utazási költségeket, az otthon szociális munkásának tudtával és ellenőrzésével.
Nagyjából ez lenne a válasz kérdéseidre.
Szép napot!
Nagyon sajnálom, Szigal, hogy még mindig nem vagy jól! Csak nem mentél ma el valahova? Orvoshoz?
Anyukám is beteg. Remélem, nem komoly, de nem megy neki a járás.
Mondtam már, hogy nagyon csodállak, Alsórákosi, bátorságodért, kitartásodért?! Nagyon izgalmas lehet! Nagyon élvezném ezt tenni én is, de magam is kíváncsi vagyok, ha tudnám, megtenném-e?? Egyelőre tömöm a fejembe az angol nyelv tudományát. Egy kis mélyvízbe dobás jól jönne, mert, gondolom, elméleti tudásom már megvan...
Melyik is az a "bizonyos" ország?
Igen, nagyon tetszett Názáret, most is látom a fények játékát ahogy visszatekintettünk a templomra...
Szervusztok, drága jó barátok! Ti vagytok a legeslegjobb gyógymód a szegény szenvedőnek, mindannyian, feltételezett születési sorrendben, hogy sértődés ne essék: Alsórákosi-Marika, Bibione és Tanaria, illetve mondhattam volna akár abc szerint is, nem?
Ma itthon maradtam, mert a köhögés mellett erősen szédülök és furcsán kóvályog a fejem. Mégiscsak jobb az otthonom biztonságos falai között… Azt hiszem, ha ez így folytatódik, még orvoshoz is elmegyek. Ha muszáj.
Rengeteget olvastam ma, ágyban fekve, jó melegben, mert időnként eléggé fázom. Fantasztikus könyvet kaptam tegnap, már lassan a felénél tartok (közel 600 oldalas!). Luca Di Fulvio: Álmok bandája. Osztrák-magyar neveltetésem kissé (nagyon!) meghökkent az itt-ott alpáriba hajló stíluson, de most már teljesen elfogadom, ugyanis olyan környezetben zajlik a cselekmény, ahol a kendőzetlen szavak akár a jellemábrázolás eszközei is lehetnek. Azok is! Zs. szerint kissé nagykanalas (ezt a jelzőt a könnyebb olvasmányokra szoktuk használni), de cselekménye sodró és valami miatt teljesen beleviszi az olvasót a történések kellős közepébe.
***
Közben elolvastam minden hozzászólást és ismételten: köszönöm Nektek!
***
Alsórákosi-Marika, emlékszel, amikor együtt utaztunk Názáret felé? Én leszálltam a Timrát-i bekötő útnál, aztán pár nap múlva Tel-Avivban találkoztunk, lassan öt éve annak! Mintha csak most lett volna! Nagyon várom a 60. országról szóló beszámolókat és a képeket is! Jut eszembe: még mindig tartozol a tavalyi utak képes élménybeszámolóival. Igaz én is! Tanaria már nem is sürget, pedig jogosan tenné!
Találtam egy újabb érdekes oldalt, még mindig Csontváry témában, a Mária kútjával kapcsolatosan. Tudom, hogy Marika kissé csalódott Názáretben, ám Tanaria, akivel nem is jutottunk el a kúthoz, mert a város környékén és az Angyali Üzenet bazilikában töltöttük az időt, igencsak megszerette ezt a mintegy 40 kilométerre fekvő városkát.
Jó böngészést és élvezzétek a két csodaszép verset!
Szervusztok, drága jó barátok! Ti vagytok a legeslegjobb gyógymód a szegény szenvedőnek, mindannyian, feltételezett születési sorrendben, hogy sértődés ne essék: Alsórákosi-Marika, Bibione és Tanaria, illetve mondhattam volna akár abc szerint is, nem?
Ma itthon maradtam, mert a köhögés mellett erősen szédülök és furcsán kóvályog a fejem. Mégiscsak jobb az otthonom biztonságos falai között… Azt hiszem, ha ez így folytatódik, még orvoshoz is elmegyek. Ha muszáj.
Rengeteget olvastam ma, ágyban fekve, jó melegben, mert időnként eléggé fázom. Fantasztikus könyvet kaptam tegnap, már lassan a felénél tartok (közel 600 oldalas!). Luca Di Fulvio: Álmok bandája. Osztrák-magyar neveltetésem kissé (nagyon!) meghökkent az itt-ott alpáriba hajló stíluson, de most már teljesen elfogadom, ugyanis olyan környezetben zajlik a cselekmény, ahol a kendőzetlen szavak akár a jellemábrázolás eszközei is lehetnek. Azok is! Zs. szerint kissé nagykanalas (ezt a jelzőt a könnyebb olvasmányokra szoktuk használni), de cselekménye sodró és valami miatt teljesen beleviszi az olvasót a történések kellős közepébe.
***
Közben elolvastam minden hozzászólást és ismételten: köszönöm Nektek!
***
Alsórákosi-Marika, emlékszel, amikor együtt utaztunk Názáret felé? Én leszálltam a Timrát-i bekötő útnál, aztán pár nap múlva Tel-Avivban találkoztunk, lassan öt éve annak! Mintha csak most lett volna! Nagyon várom a 60. országról szóló beszámolókat és a képeket is! Jut eszembe: még mindig tartozol a tavalyi utak képes élménybeszámolóival. Igaz én is! Tanaria már nem is sürget, pedig jogosan tenné!
Találtam egy újabb érdekes oldalt, még mindig Csontváry témában, a Mária kútjával kapcsolatosan. Tudom, hogy Marika kissé csalódott Názáretben, ám Tanaria, akivel nem is jutottunk el a kúthoz, mert a város környékén és az Angyali Üzenet bazilikában töltöttük az időt, igencsak megszerette ezt a mintegy 40 kilométerre fekvő városkát.
Jó böngészést és élvezzétek a két csodaszép verset!
Napsugaras szép napot kívánok (mint itt Alsórákoson van)!
Annyira jó mások írását olvasni
, köszönöm Nektek
, bezzeg az íráshoz ihlet kell.
Csontváry egyik kedvencem, a Budavári Palotában is volt jó néhány éve.
Azért óva intem a Názáretbe utazókat, hogy elgyalogoljanak a "Mária kútjához", mert ma már az koránt sem hasonlít az akkori időben készült képhez.
Moziban én is voltam, megnéztem az Örök tél c. filmet a TV-ben. Azért nem ártott volna Csányit lefogyasztani
.
A kíváncsiságom győzött és a neten megnéztem a Kojot c. első filmes rendező "letiltott"(?) művét. Meg kellett tudjam, mi az oka, hogy nem kellett a Nemzetközi filmfesztiválra? Nem csodálkozom. A hazai filmhétre se kellett, amit megértettem, a kis magyar való életet szimbolizálja, szörnyű és hosszú!
A rendező kapott 390 millió.- Ft vissza nem térítendő állami támogatást
!
A szabadidőm nagyrészét kitölti a 4 földrészen, a 60. (izgalmas)országának "tanulmányozása", a hasznos időtöltés feltétele az alapos felkészülés. Útikönyv nincs, okos telefon itthon marad, kell a jegyzet
.
Az ottani Mini köny Múzeumot megajándékozom 10 "kötettel", ott a legjobb helyen lesz
.
Tartsátok meg lelkesedésetek és írjatok szorgalmasan,
érdekel 
!
Megnéztem a felvételeket , mindegyik más , csak az eleje ugyanolyan. Jó, hogy feltetted ide , kis ízelítő a képekből . ------ --------- Azt olvastam /már nem tudom kitől / , hogy az első generációnak mindig honvágya van , akkor is ha jól él , csak sokszor elfojtja , pedig ez természetes és egészséges dolog _ a kötődés nem múlik el. Van aki tagadja és erőltetetten a hátrahagyott negatív dolgokat emlegeti , de ez is elfojtás. Szerintem jó dolog , hogy te felismerted és beszélsz is róla .
Milyen gyakran szoktál haza járni Szigal ?
Szigal , elképesztő ez a homokvihar a képen! Ez beszivárog a lakásokba is , nem ? Ettől vagy rosszul vagy ez felerősíti egy már meglévő problémádat ? A sokáig tartó erős köhögés nagyon elviszi az energiát , kimerít . Talán ,ha hagynád magad teljesen meggyógyulni otthon ???? Mi az a csodaszer , amit lányodtól kapsz ? Már ha nem családi , titkos receptről van szó .
/ Még annyit az előzőhöz , hogyha hosszabb időre , akárcsak 2-3 hétre kihagyom a séta - gyógytorna kettősét, visszaesek ,
( gerincsérvem is eluralkodik ) és gyengébb leszek - ugye , amit nem használ az ember , az elsorvad / .
Szép napot!
Nagy örömmel néztem meg a videókat. Mindegyik különbözött egymástól. Köszönöm!
A legjobbakat!
Jó napot ' jányok '! A hétvégén 'egyboszorkasági ' mivoltomból eredő dolgaim kerültek előtérbe . Ennek egyik hozadéka egy jóra sikerült máglyarakás volt , diósan, amit kissé gyengélkedő gyermekem - " aki a dudáját fújja nagyon " - elégedetten eltüntetett , szerencsére .
A kérdéseitekre írva , igen ' bevallom' , hogy időnként rossz bőrbe vagyok, és 14 éve van visszatérő szív problémám . Kezdetben lázadoztam a sors ellen , hogy én ezt nem akarom , aztán rájöttem , hogy arra kell törekedni , hogy minél lassabban romoljon
. Azért van a sok séta is , plusz heti 4-5 torna itthon , ( meg a gerinc ügyeim miatt is ) . Én már tudom hogy abba reménykedni , hogy olyan lesz a közérzetünk , mint régen , merő önbecsapás . Elkopunk minden téren , és törekszem arra , hogy ne zuhanjak az önsajnálat mocsarába sem , és ne vegyem félvállról sem. / Azért vannak kilengések - de nem akarom, hogy ez legyen az egyetlen programom / . Azért , amikor újabb diagnózissal " gazdagodom " , egy darabig drámai hősnő vagyok 
. Aztán keresem a megoldást , hogy mivel lehet befolyásolni a dolgokat.
Véletlenül felcseréltem a videókat, és duplán hoztam az egyiket, amit pedig akartam, az kimaradt:
https://www.youtube.com/watch?v=WSBlkJ33STc
Olyan honvágyam támadt, pedig már rég nem fordult elő!
Ugye milyen nagyon szép az a vízió? (az előzőben feltett harmadik)
Szervusztok!
Nagyon unalmas vagyok mostanában, és ma ismét nem voltam "friss, üde és fiatalos", pedig már nagyon szeretném megérdemelni legalább az első jelzőt. Fogalmam sincs honnan ered a hasonlat, de ez a hetekig húzódó gyengélkedés olyan már, mint "a veres kakas meséje", azaz soha nincs vége.
Most azért keltem fel az ágyból, hogy legalább az "udvariatlan" jelzőt elkerüljem.
Közben Zs. barátnőm hozott nekem egy könyvet, amit jóslata szerint nem tudok majd abbahagyni - de erről majd később, vagy inkább máskor.
Bibionenak köszönhetjük a legújabb és nagyon érdekfeszítő témát, és lám, Tanaria máris kiegészítette, még közelebb hozta hozzánk. Lám-lám, rokonlelkek ha találkoznak!
Tavalyelőtt, május utolsó és június első napjában, de mindössze két napig tartózkodtam Csíkszeredában, és most nem voltam rest, meg is kerestem annak a plakátnak a képét a Művelődési Ház homlokzatán (mellékelt fotó), ami persze, hogy felkeltette a figyelmemet! Szóval ott voltam a városban, és szégyenszemre, de főleg idő hiányában elszalasztottam egy soha vissza nem térő élmény lehetőségét. Kiegészítésül hozok egy újságcikket a kiállításról, amelynek illusztrációja többek között a magányos cédrus…
Köszönöm mindkettőtöknek!
Ja és még egy-két rövid videót is találtam: a csíkszeredai tv készítette, ugyanakkor.
https://www.youtube.com/watch?v=x0ZZyrJk8dI
https://www.youtube.com/watch?v=nJ6rV0bj8ng
És még egyet, ez gyönyörű!
https://www.youtube.com/watch?v=wPSc3N1zaEY
Jó éjszakát, jó nézegetést!
Szép napot!
Tavalyelőtt nyáron volt vendégkiállítás Csontváry Kosztka Tivadar képeivel a csíkszeredai Mikó-várban. Egy ismeret terjesztő, az életéról szóló, filmet nézhettünk meg a képek előtt. Szép élmény volt!
Szigal, a képeid maguktól beszélnek.
Jó estét !
Előkerültél Szigal frissen, üdén, kipihenten , fiatalosan , és köszönöm, hogy feltetted a képeimet.
Igen , itt van nálunk a Csontváry Múzeum , nem teljes , mert a Nemzeti Galériában is vannak még festmények , és azt hiszem magánban is . Ha jól emlékszem 12- ben árverezték az egyik festményét , minden idők legmagasabb eladási áráért , magyar rekord 240 millió Ft volt a Virág Judit aukciós házban Persze nem ezért szeretem , de a festő ,aki koldusszegényen halt meg , elégedett lenne talán . Majd később még jövök .
Válasz Bibionenak - ugyanarra a hozzászólására:
Igazán sajnálom, hogy abba kellett hagynod a mozizást, de majd legközelebb, ugye megnézed? A "ketyegőd" rendetlenkedett, ha jól értettem? Gyakran szokott? Vajon nem a zárt terem viszonylagos levegőtlensége váltotta ki? És most egyedül voltál? Minden jó, ha a vége jó, de azért vigyázz magadra!
***
Itt nálunk is emelkedett a hőmérséklet, ráadásul - amint már írtam - homok-, porviharral jött, volt jó néhány nagyon kellemetlen napunk. Lehet, hogy már írtam, de ilyenkor figyelmeztetik az időseket és a légúti betegségekben szenvedőket, hogy a lehető legkevesebbet tartózkodjanak a szabad levegőn.
Felteszek néhány képet a tegnapelőtti állapotokról és a mára már bekövetkezett javulásról. Többé-kevésbé ugyanabból a szögből fotóztam - tegnapelőtt és ma.
Bibione, nagyon köszönjük a gondolatban küldött Csontváry-képet, utólagos engedelmeddel ugye nem baj, ha felteszem? Az általam is kedvelt művész 1902-ben festette. Mandulavirágzás Taorminában. >>>>
Kedvenc képed újabb hidat jelent kettőnk között, és nem is tudtam, hogy ott van a közeledben! A hely, ahol festette viszont földrajzilag hozzám van közel, egy-kétszáz kilométernyire északra, Libanonban.
Magányos cédrus - 1907. >>>>
Jóval közelebb van hozzánk Názáret, ahol a Mária kútja című festménye született. Ezt is ismered bizonyára. A kút - kissé átalakítva - ma is létezik. Valahol fotóm is van róla.
Szervusztok, ismét. Vagy megint magamnak köszönök? De jó!
Már régesrég itthon vagyok, aludtam egy nagyot, cicáztam, és kezdek már élni. Talán. Tegnap este megtöltöttem a hűtőt főtt étellel, most pár napig van amihez nyúlnunk. Olyan sűrű karfiollevest főztem, hogy megáll benne a kanál, de nagyon finom. Rasszista mondás szerint: Minden cigány a maga lovát dicséri, ő a lovát, én a levesemet.
Klárikának is jó kedve volt ma, nevettünk is együtt, ilyenkor annyira szeretem! Na jó, máskor is. Bibione, a vele kapcsolatos kérdéseidre is válaszolok, csak vegyünk mindent sorjába, jó?
Várom Tanaria válaszát előző kérdéseimre. Nagyon örülök, hogy kicsit magával is törődik, végre. Vagy "bagoly mondja"? Elfogadom. Főleg azért, mert végre embernek érzem magam, noha még mindig köhögök. Pici lányom ad majd jövő héten egy csodaszert, ki fogom próbálni. Juj, sűrű hét következik, valahogy össze kell kaparnom az erőimet. Ez még a jövő meséje, foglalkozzunk most az elmúlt napokkal.
De jó neked, ha csak tavaszi fáradtságot érzel! Bezzeg én több, sok évnyit! Ha-ha!
Magas a vérnyomásod? Ingadozó? Vigyázz magadra!
Köszönöm a jelentést.
A buszra várok, arra a 28-asra, ami bezzeg nem vár meg engem!
Klárika üdvözöl, ma jókedvü volt. Én is.
A többit majd otthonról!
Szervusztok!
Jelentem: Itt a tavasz!
Sajnos vele együtt a tavaszi fáradtság...
Alaposan megvizsgált a kardiológus (ekg meg ecográfia) Eredmény a vérnyomásom okozza a panaszaimat. Egy hétig feljegyzem reggel és este és utána "beugrom" hozzá megmutatni. A vérnyomást.
Bibione, sajnálom, hogy így jártál a moziban. Látom, te sem vagy túl jó bőrben. Drukkoljunk együtt, hogy visszakapjuk jó közérzetünket!
Szigal, vigyázz magadra!
Szervusztok!
Most csakis nekem jár egy icipici piros pont, mert már utazom Klárikához. Minden időben, pontosan jött. Lehet, hogy ma jó napunk lesz?
Tanaria, itt vagy ott, jelentést várok!!!
Szervusztok!
Köszönöm, Bibione, hogy megtörted a hallgatást. Nagy-nagy piros pont jár ezért Neked!
Most, a hosszú kényszerszünet után minden félretett feladatom sürgőssé vált, csak az a baj, hogy ennek is nekiesek, annak is, de semmit se fejezek be, nagyon idegesítem magamat!
Minden felvetett témára, kérdésre igyekszem válaszolni, időpontot még nem mondok. Nagyon fáraszt a szűnni nem akaró köhögésem is, de valahogyan felülkerekedek ezen is…
Jelentkezem, amint csak tehetem.
Mindenkinek a legjobbakat!
Csak benéztem, de látom szünetel a topik. Szigal , vajon kiütötted megint magad egy korán felvállalt strapával ? Tudod, elmúltunk harminc .
Itt ma végre nem esik semmi már , kitört a tavasz hirtelen . Kissé kelekótyán érzem magam és ráfogom a gyors évszakváltásra. 
Ez a gólyás cikk visszaröpített 23 éves koromba , amikor Gemencen kirándultunk - ugye ott lakik az egyik gólya - . Gemenc természetvédelmi terület , nagyja erdővel borított , az alján szúrós bokrokkal , az ember számára járhatatlan / kicsi őserdő
/ , ártéri, nagy része rendszeresen elöntött . Vadászterület is , gímszarvas, vaddisznók, őzek, védett madarak -köztük ez a gólya - is vígan élnek . Mi akkor kisvasutaztunk , szakszerű idegenvezetés mellett- egy erdész személyében , még magaslesen is voltunk , fiatalok voltunk , és szép volt .
Szigal már jobban vagy? Klárikádhoz hány ember jár segítőbe? Eddig háromról írtál: Te, az ápolónő és a durung mosdatónő . A munka bizonyára élesen le van határolva. Neked mi a feladatod ? Az ápolt ezekért mind fizet ? Vagy csak részben ? Ez valami szervezett kereteket feltételez.