Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
A legjobbakat !
Szép nőnapot mindenkinek ,és köszönöm a virágot.
Gondolatban elküldtem nektek Csontváry : Mandulavirágzás Taorminában c . festményének másolatát , ami itt van a szobában velem / de még mindig nem vettem rá keretet / . Kedvencem tőle a Magányos cédrus , de az talán nem való ehhez a naphoz. / Az 'új szememmel ' még nem is néztem meg a Csontváry múzeumot , itt van nem messze ,
pár utcával odébb , és én elfogultan imádom régóta.
A tegnapi mozizásom nem jól sült el , mert közben , talán a 45- 50 percnél járhattunk , ki kellett jönnöm, mert nem éreztem jól magam / a ketyegőm- mondá egy régi munkatársam .../ . A széljárta utcán aztán kicsit javultam és szépen elporoszkáltam haza. A Pentagon titkai c. filmet láttam volna , addig jó volt , majd valahogy sikerül talán végig nézni máskor. Nem túl gyakran járok moziba Szigal , most véletlen ez, hogy idén kétszer is voltam , van amikor családilag vagy társasággal, de egyedül is mentem már . / Szerintem bárhová el lehet menni egyedül is. / Hogy nem jöttél, azt hittem , hogy túl fáradt vagy talán .
Itt nálunk pár napon belül 20- 25 fokot emelkedik a hőmérséklet , és ez többé- kevésbé mindenkit megvisel . Mindenki vigyázzon magára, és ha lehet , lassuljon le ilyenkor .
Szeretettel köszöntök minden kedves nőnemű topiklakót! (szerencsére nem diszkrimináltam a férfiakat, eme neves napon sem,mert nincsenek
) Köszönöm a gyönyörű csokrot.
Az én Zoltánomat sose köszöntöttem ezen a napon. Nem is értem NŐK napját, hogy lehet Zoltánnak adni.
Most az egyszer reméltem, hogy nincs bajod, csak foglalt vagy...
Nagyon nagy kedvem lenne moziba menni... Eszembe jut gyerek és kamaszkorom, amikor egyik legjobb szórakozás a mozi nézés volt!
Engem minden könyv érdekel. Churchill élete érdekes, mozgalmas, tartalmas, izgalmas lehetett!
Igen, Bibione, mesélj a filmről, moziról!
Szigal, köszönöm a gólyákat! Nagyon érdekes volt.
Jó reggelt!
"Március 8. derűs napján, köszöntelek, kedves barát!"
Na valahogy így, némi kínrímmel. Az eredetiben, amit ezen a napon kaptam hajdanában, a "kedves barát" helyett "édesanyám" szerepelt, és persze, mindannyiszor meghatott.
Boldog Nőnapot!
Boldog Zoltán-napot, akinek Zoltán nevű fia, unokája van.
Végül, mai túltengésem záróakkordjaként, hozom a legújabb írást, amiről az imént szót ejtettem.
A téma egészen otthonos, hiszen Alsórákosi-Marika és Tanaria is igazi madárrajongók. A Szabremama nickkel rendelkező szerző pedig topiktársunk volt, még az eredeti felállásban.
A gólyákért is mindannyian rajongunk, ugye?
A cikkben sok további lehetőség nyílik a témával kapcsolatos tudnivalók elsajátítására. Tegyük hát örömmel!
Jó éjszakát!
Alsórákosi-Marika ma reggeli képregényére mit is mondhatok? Jobb szeretem a szavakat, de a törődést még inkább, tehát:
Elmeséled a mai filmélményedet, Bibione? Mi a címe? Gyakran jársz moziba?
Egyedül, vagy társaságban? Elnézést a sok kérdésért, de én nagyon kíváncsi vagyok, ugye már tudod?
Azonkívül csupa ismert név és persze, hogy szeretném tudni, hogy milyen élményben részesítettek!
***
Azt még el akartam mondani Sir Martin Gilbertről, hogy eléggé unom a történelemkönyveket, de a könyv, amit Izraelről írt, jobb volt egy regénynél, cselekménye volt, jellemrajzok, még itt-ott humort is csöpögtetett a szavak közé. Az olvasó benne élhetett az eseményekben, lenyűgöző olvasmány volt, érezhetted a szerző jelenlétét, véleményét, szimpátiáját is. Valószínű, hogy a Churchillről írt sok ezer oldal se lehet unalmas, és jó lenne még néhány évet élni, hogy mindent elolvashassunk, ami érdekel…
Bibione, most neked válaszolok, és ugyanaz a véleményem a tegnapi cikkről, mint Neked: nagyon jó írás, ráadásul kitűnően jellemzi Tomi Lapidot, aki a lehető legkülönlegesebb ember volt ebben a világban. Nagyon szerettem a Popolitika című beszélgetős (mi több: kiabálós) műsorát, semmi pénzért ki nem hagytam volna. A "kolbászkedvelő burzsoá" szótársítás valóban meghökkentő, de még igaz is! A kettő még ki is zárhatja egymást, ugyanis a disznókolbász kissé ellenkezik a kóserség szabályaival, de egy burzsoá még ezt is megengedheti magának! Nagyon jó és az ő esetében egészen találó jelzőpárnak vélem.
Örülök, hogy tetszett az írás. A mai még jobban tetszhet, ráadásul közel áll hozzánk, régi topiktársunk írása, akivel azóta is tartom a kapcsolatot.
Erre még visszatérek.
Szervusztok!
Két-három nehéz nap áll mögöttem, mert a mostani időjárás a lehető legrosszabbkor jött. Miután éppen lábadozom, a hamszinnak nevezett kellemetlen, homokviharos, meleg szél határozottan "betett" az állapotomnak, ugyanis ez leginkább a légúti betegségekben szenvedőket sújtja nagy-nagy előszeretettel. Már tegnapelőtt Timráton sem éreztem a legjobban magam, de tegnap és ma a fullasztó köhögés miatt alig-alig éltem. Ráadásul tegnap Klárika is kitalált egy újabb idegölő színjátékot, mert megint nem találta valamelyik kencéjét a sok közül és természetesen csakis én vihettem el, hiszen vasárnap - figyeljetek! - még a saját pénztárcámat is a fiókjában felejtettem! Nesze neked, "szórakozott professzor"! (Lásd Tanaria engem vigasztaló szavait.) Na ekkor szakadt el bennem a cérna és elég magas hangerővel tettem helyre a dolgokat, hogy aztán kiderüljön, az egyik nővérke vitte el a krémet, hogy újabb adagot írasson fel az orvossal.
Ma nem is mentem, ismét csökkent a motivációm, de holnap szemorvoshoz kell kísérnem, és remélem Klári tanult valamit a fenti esetből. Teljesen rám van utalva, nincs ember, akivel elmehetne ezekre a vizsgálatokra, vagy ha kerülne is, nagyon sokat kellene érte fizetnie…
Tanaria, sokat gondoltam ma rád, miközben hősiesen inhaláltam az ittlétedkor vásárolt eukaliptusz-olaj páráit. Határozottan segít, azóta nem is használtam, nem volt rá szükség. Most viszont áldás!
M. Gilbert / franciásan hangzó neve ellenére nagyon orosz származású - persze ez nem baj / 26 kötetben és több mint 25 ezer oldalon írta meg Churchill életrajzát , és előtte több évig kutakodott levéltárakban. Na ezt nem magamtól tudom , utánad elolvastam a W.-n . Így hát villámgyorsan lemondtam arról, hogy ezt elolvassam
, pedig szívesen olvastam volna nem gagyi , bulvárszintű elemzést Ch.-ról.
Kiváncsi vagyok , hogy fog neked tetszeni a film .
Holnap is megyek az Apollóba --- / ez egy művészmozi nálunk / Egy Pentagonról szóló filmet nézni : Meryil Streep , Tom Hanks , Spielberg .
A legjobbakat Mindenkinek!
Szigal , ez az írás nagyon jó, és nem hiszem, hogy csak azért, mert az alany színes és fajsúlyos egyéniség . Ezt is be lehetett volna mutatni idealizálva , szinte éteri magasságokba emelve. Itt a gyarló ember volt bemutatva , szinte magam előtt "látom " . A valóságban is ismerek hasonló karaktereket --- persze azok nem ilyen 'nagypályások ' , -- nagyon nehéz velük . Ha a közelükben élsz , csak akkor maradsz 'életbe ' , ha elfojtod a saját egyéniségedet , mert minden csak róluk szólhat , ellentmondást nem tűrően. "Kolbászkedvelő burzsoá "--- ezt még soha nem hallottam .
Értem ,hogy mit akar ez jelenteni , de eddig nem tapasztaltam, hogy ez a kettő kizárná egymást .
Ja és Bibione, üdvözlöm a zöldségesedet!
Köszönöm az érdekes adatokat, Bibione, egészen kíváncsivá tettél, mielőbb meg fogom nézni a filmet. Zs. barátnőmet meg is kérem, keresgéljen egy közeli helyet, ahol már vetítik. Erről jutott eszembe, hogy a nagyrabecsült angol történész, Sir Martin Gilbert hivatalosan is Churchill életrajzírója volt. Ő volt az, aki eddig a legobjektívebb könyvet írta az ország újkoráról, háborúiról "Izrael története" címmel. Nagyon kedvelem, és mindenkinek ajánlom, aki kicsit is elfogult ezzel az országgal szemben. Mert vannak klisék, előítéletek, amelyeket nehéz lerombolni. A 2015-ben elhunyt angol történész megtette!
No most jön a sietés, nem fogom rohanásnak nevezni!
Mindenkinek a legjobbakat!
Jó reggelt!
Elaludtam, és most sietnem kellene, de mégis írok - gyorsan - néhány sort.
Nem aggódom, hiszen olyan jókat tudok nevetni magamon, ha nem is éppen azonnal, a történéskor, hanem a körülmények felidézésekor. No és amikor elmesélem. Mostanában amúgy áthajlottam a fekete humorba. Az még érdekesebb.
A tegnapi írást is szívből ajánlom, az izraeli közélet ikonikus alakjáról szól, nincs olyan izraeli, aki ne ismerte volna, nagyon kedveltem. A fia írt róla egy könyvet "Síron túli emlékeim" címmel, ha majd jössz, Tanaria, azt is el kell olvasnod!
A legjobbakat!
SzIGAL, most láttam, hogy a legjobb sminkes díját is ez a film kapta.
Jó reggelt !
Január végén láttam moziban a most Oscart kapott Garry Oldmannt / remélem jól írtam , / Churchillt alakította , szuperül , A legsötétebb óra című fimben . Nekem nagyon tetszett. '940- ben játszódik Angliában, amikor miniszterelnökké választották - jobb híján, és fanyalogva- és utólag tudjuk,milyen eredménnyel. A külseje felismerhetetlen, mert ez a valóságban elegánsan vékony színész a hitelesség kedvéért 20-30 kg súlytöbblettel játszott , de szerencsére ezt sminkkel érték el nála. Az emberi tényezőkre helyezték a hangsúlyt és igazán csak az ő figurája dominált -- mondták is , hogy ez jutalomjáték a szinésznek ---, nekem mégis nagyon tetszett az egész film .
Szép napot, hetet!
Ez, tényleg, kicsit sok, de nem kell aggódni, gondolj a híres "szórakozott profeszorra". Rögtön másképp néz ki a dolog, ugye?
Köszönöm József Attila versét is!
A Casablancát mi is újranéztük. Rég láttam, nagyon örültem neki, nehezen, de sikerült rávennem Anyukámat, hogy nézzük meg.
Lélek van ezekben az írásokban, azért annyira megkapóak!
Mindenkinek a legjobbakat!
Bár személyesen nem volt alkalmam megismerni, mégis rengeteget hallottam az Izrael70-történetek tegnapi és legújabb szereplőjéről, szinte családtagként gondolok rá, és éppen ma két hete megható módon elevenedett fel az összes vele kapcsolatos emlékem.
Y., volt főnököm fia, a testvérként szeretett jóbarát, akivel már közel 3 éve dolgozunk édesapja írásos hagyatékán, felhívta a figyelmemet, hogy az Izraeli Nemzeti Könyvtár honlapján, a nagy mesemondó, Mirjam Roth 108. születésnapja (1910. február 16.) alkalmából közölt megemlékezésben édesanyja neve is említésre került, mármint Y. édesanyjáé. Számomra teljesen természetesen, hiszen jól ismertem az előzményeket.
Ugyanazon városban, a szlovákiai Érsekújváron születtek, Mirjám Roth és Y. édesanyja, Erzsike (1910. február 9.), mindössze kilenc nap eltéréssel, mi több, ugyanabban a házban éltek, együtt nőttek fel, együtt követték el gyerekes csínyjeiket, és barátságuk töretlenül tartott 1988. aug. 31.-ig, Erzsike-Chana haláláig. Kettejük barátságának sok-sok momentumát láthattam-átélhettem a már feldolgozott levelezésükben, és valóban úgy érzem, jól ismertem őket, hiszen az évek folyamán számtalan emléktöredéket hallottam a volt főnökömtől és fiától is.
Olvassátok el a javasolt írást, amit majd kipótolok - ha akarjátok - még egy-két történettel. És még mindig borzongok a véletlenek játéka miatt…
Most indulok! Legyen szép napotok, jó hetetek!
Jó reggelt!
Ez az a pillanat, amikor nagyon sajnálom, hogy jók voltak a megérzéseim, de titokban abban is reménykedtem, hogy talán - mert egyedüli rendezőnő -, mégis Enyedi Ildikó viszi el az Oscart. Nem így lett…
Megnéztem, nem tudom hányadszor, de sokadszor a Casablanca-t, magával vitt és alaposan ki is fárasztott a történet. Fejemben a "Múlik az idő" feledhetetlen akkordjaival tértem nyugovóra, és aludtam ötig, amikor a tableten mégis az Oscar-gála eredményeit kutattam. Aztán aludtam még egy sort Picur rendíthetetlen dorombolása mellett.
Múlik az idő és én nemsokára indulok Timrátra, miközben rendületlenül ráz a hideg egy újabb történet, egybeesés, véletlen (?) hatására. Nem igaz, hogy velem mindezek megtörténnek, mint tudjátok, nem először. Ha lesz még annyi időm, röviden elmesélem.
Margaret-Marika, örülök, hogy ilyen vidámnak látlak!
Biztosan Te is emlékszel ezekre a szavakra, hiszen - ha jól emlékszem - arrafelé születtél, ahol ezeket a csodálatos szavakat napi szinten használták!
Mindenképpen szebbek, mint a koviubi!
Hogy a többit ne is említsem.
***
Jól kitomboltam magam. A holnapi adagot is felülteljesítettem!
Jó éjszakát!
Javítás, mert ez aztán durva!
Kiakartam vinni = ki akartam vinni. Azt a mindenit!
Már nem érzem magam nyúzott varjúnak, mert ugye, a legjobban saját magán nevet az ember!
Holnap Timrátra utazom, 27 kilométeres út, ha szerencsém van, és az első busz után jön a második is, valamivel több mint fél óra.
Klárika otthona kb. 4-5 kilométerre van innen, de a városom nagy - ha jól kalkulálok, talán 70-72 négyzetkilométer, dimbes-dombos, többnyire hegyre fel és én sokat jövök-megyek benne. Ma például 20-25 kilométert utazhattam, mert még a "cekker" tartalmát is el kellett vinnem a rendeltetési helyére, hazafelé pedig vásároltam is néhány apróságot. Összesen 6-7 buszt vettem igénybe, 2-3 órát töltöttem utazással és közben a várakozással. Komoly rutinom van benne!
Jó volt, Bibione!
Lehet, hogy mégis van közös ősünk, mert még a fiam is fuszeklinek nevezi a zoknit, néha én is cekkernek a szatyrot, a sifonért, kászlit is értem, és már kopertát is címeztem!
A "ler" pedig valóban sütő, a sparheltnek is lerje volt otthon, mai napig így nevezem.
Az idézet pedig József Attila szerelmes versciklusából van. Flórához írta.
1. Hexaméterek
Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyű derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről,
mint sebről a kötést, te leoldtad - újra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny bájú verőfény,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.
Annyira szép ez a sor: "s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra." Gyönyörű!
Más: "a csatorna felé fodorul" - micsoda szó és micsoda kép!
Ja és a Casablanca soha nem lesz megunható, egyike a nagy kedvenceknek!