Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Nahát!
Még hogy nincs mesélni valója.
Azt a mindenit! Hiszen mindig történik valami, Te magad árultad el, éppen most. Például mesélhetnél:
- egy-egy érdekes gondolatról az olvasott könyvből;
- A játékodról. Csak nem snooker?
- Mi volt a mai lecke témája?
- Hányszor jönnek naponta? A cinkék? És a fakopáncs, vagy harkály?
Köszönöm a küldött képet! Megoszthatom? Ugyanis nagyon tetszik és meghatott. (Csak még nem volt időm válaszolni). És köszönöm a lelkes kritikádat, hálás vagyok érte, és jussak már oda, hogy itt is elmesélhessem. Szóval, ne tessék csak úgy tessék-lássék módra kommunikálni, nekem minden szavad fontos. És most, hogy külső erősítést is kaptam a mi pécsi olvasónktól, láthatod, hogy mégis nézi(-k) valaki(-k), drága öreganyámnyám! (Akkorát, de akkorát nevettem!)
Nem nézi senki.
Amúgy, tőlem hiába várod, nekem semmi mesélni valóm nincs. Semmi sem történik. Olvasok, játszom,angolt tanulok. A cinkék jönnek. A fakopáncs is. Más senki.
Jó éjszakát!
azt még én gondoltam olvasd: azt még én sem gondoltam
Ja és van egy javítatlan öreganyámnyám - látta valaki?
Szervusztok!
Nem hiányoztam igazolatlanul, mint egyesek és kettesek, írtam is a mobilról, de fogta magát és elszállt. Mármint a hozzászólásom. Aki nem hiszi, járjon utána.
Mondtam én nektek, hogy zsúfolt napjaim lesznek, de hogy ennyire, azt még én gondoltam. Bezzeg, akik
, jó dolgukban nem is gondoltak a topikra. Nem szép.
Büntetésből semmit sem mesélek. Majd ha fagy, s hó lesz nagy.
Legyen szép estétek és nyugodt, pihentető alvásotok.
Nem érdemlitek, de tőlem ne függjön:
Jaj, ma valaki (idős bácsi, kilencven körüli) elmondta, hogy mi a Facebook magyarul. Na? Persze, hogy Pofakönyv!
Szép, jó napot!
Szerencséd, hogy "öreganyanyámnak szólítottál"!
Már a fejemben megvolt a szöveg, amelyet kiselőadásod előhozott belőlem. Így csak annyit, hogy Rousseau-val teljesen egyetértek. Szerencsés ember aki megengedheti ezt magának, DE kevesen vannak, akik ezt ki is használják! Ezek az olyanok, mint te. Ezt csodálom benned, és tudom, ez éltet. Szerencsés vagyok, hogy barátnőd lehetek. Van amikor kicsit fárasztó
, de mindenképpen gazdagító.
Én ma pihenek. Nem
csak 
. Mindenkinek azt kívánom, csak azt tegye, amit szeret!
Alsórákosi-Marika, na persze, hogy gondolatolvasó vagyok! Ugyanis valóban feltételeztem a szándékodat, de azért nem voltam benne teljesen biztos.
Mindenképpen köszönöm és ezzel a többiek is így vannak - feltételezem, és remélem, hogy most a két ünnep között kicsit felgyorsul a beszélgetés. Netán ismét naiv vagyok?
Legyen szép napotok!
Szervusztok, jó reggelt!
Előfordult már, hogy nagyon mérgesek voltatok magatokra? Ez történt most velem is, mert összetévesztettem a szezont a fazonnal és előző hozzászólásomban hosszan ecseteltem azt, amiről szó sem volt.
"Ma egész nap szabad vagyok" és "De jó is szabadnak lenni" - mondtam, és Tanaria erre reagált. Én kizárólag a szabadidőre és nem a tágabb értelemben vett szabadságra gondoltam. Tanaria válasza is az előzőre utalt és nem volt semmi okom, hogy elkezdjek okoskodni. Teljesen félreérthető voltam, és a hibás következtetések csakis tőlem erednek.
Ettől függetlenül, a válaszom most is az, hogy Isten mentsen engem a "szabad időtől"! Tegnap se tudtam nyugton maradni, mindig találok valami matatni valót.
Most pedig indulok Klárikához. Kezelések és egyéb munkaügyek miatt a következő három napom naaaagyon zsúfolt lesz, de jó lenne, ha nem hanyagolnám el a topikot. No, majd meglátjuk!
Tanaria, attól függ, ki mit ért a szabadságon. Azt mondod nekem, hogy: "te sokáig nem bírnád a nagy szabadságot". Szerintem én mindig nagyon "bírtam", bírom és bírni is fogom, amíg élek. Illetve, addig, amíg úgy élhetek, mint a madár, szabadon és függetlenül. Ameddig én magam határozom meg, mit tegyek és hogyan. És itt a hogyan-on van a hangsúly. Nagyon összetett ez a téma, és nem szeretnék most ennél mélyebben belemenni. Visszatérve az első mondatomra, a szabadság semmiképpen sem jelenthet semmittevést. Isten őrizzen ettől!
Annyiféle meghatározása van a szabadságnak! Egyikre nagyon emlékszem, Lenin mondta, hogy a szabadság az a szükségesség (szükségszerűség) megértése. Nagyon egyet tudok ezzel érteni.
"Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz." (Jean-Jacques Rousseau)
Ez utóbbi tulajdonképpen ugyanazt mondja, mint az előző.
Ideje lenne, minek? Hiszen mindent, amit teszek, szívesen és jókedvvel akarom végezni. Másképpen nem érdemes. Ha pedig már nem lesz mit tennem, az a véget jelentené. Azt jelentené, hogy elfogyott az érdeklődésem, a lelkesedésem, a kíváncsiságom. Na látod, az lenne a tragédia!
A szüleid esküvői képét láttam, amikor a Te fotódat kissé kinagyítottam, hogy az élességén javítsak. Emlékeztem is rá. Legutóbbi ottlétemkor újra megcsodáltam Anyukád szépségét. Az akkorit és a mostanit egyaránt.
***
Ó, dehogy pihentem! Olvastam azért néhány oldalt és szundikáltam egy keveset. A tegnapi együttlét jó volt és meghitt. Örültünk egymásnak, de a legjobban Moka, na persze, hogy agyonkényeztettük. Nincs erről különösebb mesélni valóm. Szépen alakulgat a kert, és mindenki örült az ajándékoknak. Ja, és egész nap szakadt az eső!
Most elvonulok összes termeimbe és ilyenkor mindig Kulka János jut eszembe, nem is tudom, mikor és hol hallottam tőle, így jár a műveletlen ember!
Jó éjszakát!
Boldog Karácsonyt!
Biza jó szabadnak lenni, de tudom, te sokáig nem bírnád a nagy szabadságot. Szerintem már ideje lenne, de az nem számít.
Most fedeztem fel a fenyős képem jobb oldalán látszik a szüleim esküvői képe.
További jó pihenést. Aztán mesélj egy kicsit a tegnapi együttlétről.
BOLDOG KARÁCSONYT!
Tanaria karácsonyfájával köszöntöm a topikot, majd a - pénteken fényképezett - két haifai Télapó-fiatalemberrel. Kaptunk tőlük szaloncukrot, vagy ezt már mondtam?
Ma egész nap szabad vagyok, "egyetlen" dolgom több telefonbeszélgetés lebonyolítása és az év végi - még mindig rengeteg - teendő megtervezése. Hurrá! De jó is szabadnak lenni!
Örülök, hogy karácsonyi ajándékként kiléptél a "zugolvasók" táborából
.
Ibikén kivül én is szeretettel köszöntelek a "csapatban"
!
Gyere gyakrabban
.
Kellemes délutánt kívánok!
Ibike, Te gondolat olvasó vagy
.
Amikor elküldtem feltételeztem, hogy megérted a célját
.
(Ismered a technikai analfabetizmusomat
?!)
Töltsétek boldogságban a mai napot is és örüljetek az együttlétnek.
Boldog Karácsonyt kívánok szeretteitek körében!
Úgy örülök, hogy együtt vagytok!
Átéreztem a Vörösmarty verssort.
Megtaláltad a találó idézetet.
Ez a Klárika mindenre jó!
Végeztem a karácsonyi készületekkel, most már csak dőzsölök, átadom magam az ünnepnek, pihenésnek.
Alsórákosi-Marika osztotta meg az FB-n, itt pedig veletek is!
Áldott, boldog karácsonyt kívánok!
Szervusztok!
Az elmúlt nap részemről ismét kimaradt, de Tanariának köszönhetően mégse teljesen.
Hazajöttem Klárikától és nekiestem a főzőcskézésnek. Rövid szünetekkel este 11-kor fejeztem be. Pedig semmi wasistdas! Közben a lányommal felváltva kezelgettük a tegnap nagyon fájó hátunkat-derekunkat. Nem volt unalmas az ünnepi előkészületekre szánt idő, mert minden izraeli adón szebbnél szebb karácsonyi dalokat közvetítettek. Jó lett tőlük a hangulatom - olyan ünnepi. Közben a 31 év előtti eseményre emlékeztem, amelyet egyetlen verssorral illusztrálnék:
"Most tél van, és csend, és hó, és halál." (Vörösmarty Mihály)
Nehéz volt az a nap, egyike a legnehezebbeknek.
***
Klárikával tegnap sokat nevetgéltünk. Fájdalmai voltak, nehezen öltözködtünk az ebédhez, hosszú szüneteket tartottunk és közben ezt mondtam neki:
- Klárika, ne szélhámoskodj már annyit!
Kellett nekem? Hosszú történet következett egy valamikori belényesi rokonról, akit valóban szélhámosként ismert. Végighallgattam és rávágtam:
- Te még nála is nagyobb szélhámos vagy, ha nem folytatjuk az öltözködést!
Jóízűen nevetett és ilyenkor nagyon szeretetre méltó!
***
Kriszti már készülődik, nekem is el kellene kezdenem. Indulunk Holonba, ma angyalkákat alakítunk!
Szép estét!
Sose fogom elfelejteni azt az utolsó közös karácsonyunkat. Tudod te, miért utolsó... Számomra a karácsony varázsa gyerekkoromból ered. Mindig különleges volt.
Ajándékokban, biztos, nagyon gazdag ünnepetek lesz, illetve van! Örvendek, hogy örülsz. Használjátok egészséggel.
A helyzet változatlan. még mindig nem tudom lekicsinyíteni a képeket. Hacsak a telefon fényképezőjét át nem állítom, de az a minőség rovására menne.
Ja és Tanaria! Megmutatod majd azt a "gyönyörű kis fát"?
No most már igazán jó éjszakát!
A mai program bizony a vártnál sokkal fárasztóbbnak bizonyult. Úgy vagyok a vásárlásokkal, hogy először eldöntöm mit is akarok, aztán terepszemlét tartok, majd fizetek. Mindezt a legrövidebb idő alatt. Céltudatosan. Most nem így alakult, mert legalább húsz üzletben jártunk és elég nehezen találtunk az elképzeléseimnek leginkább megfelelő árut. Szörnyű konzervatív vagyok. Végül kötött kabátot vettünk Krisztinek, G.-nek csodaszép pulóvereket, mert másfél hónap múlva Nyugat-Európába repülnek és bizony kell a melegebb holmi. Én is kaptam egy új, szőrmével bélelt kabátot (van pedig legalább 4 másik) és még egy "ápol és eltakar"-stílusú nagyon szép lebernyeget, azaz malaclopót.
Egyik bordó, a másik galambszürke. Örülök mindkettőnek.
Közben találkoztunk két fiatal Télapóval. Meg is örökítettem őket, pedig valami elég kétségesre sikerült "Csendes éj"-felvétel kíséretében járták az üzleteket. Kaptunk tőlük egy-egy szem szaloncukrot is! Jó nap volt ez a mai.
Most jó éjt köszönök, és még mindig tartozom egy-két történettel. Ráadásul tegnap nyomtatásban is megjelent és képek kíséretében az októberi élmény, amit olyan régen ígérek. Most már sor kerülhet rá.
Reggel Klárikához megyek, aztán nagy főzés következik. Megpróbálok időt szakítani a topikra, remélem, hogy sikerül.
Látod, én úgy emlékszem a karácsonyainkra, mint egyetlen estéért hozott nagy fizikai befektetésre. Mindig fáradt voltam, de a gyerekek öröme természetesen engem is kárpótolt. Éppen erről beszéltünk ma Krisztivel és arról, hogy abban a környezetben - nem kell ecsetelnem miért - a megfelelési kényszer is hajtott. Állandóan bizonyítanom kellett - anyaként, feleségként, tökéletességre törekvő háziasszonyként és dolgozó nőként egyaránt. Csoda vajon, hogy nagyon fáradt voltam? Bizony, többnyire halálosan fáradt, és ez maradt meg bennem nyomasztó emlékként. Persze, lazítani is tudtunk, nagyokat beszélgetni, színházba is jártunk, amikor tehettük, és rengeteget olvastunk. A gyerekeinket se hanyagoltuk el és tulajdonképpen mindent "full time job" üzemmódban végeztünk. Most, visszatekintve azokra az évekre, szinte lehetetlennek tűnik, hogy képesek voltunk minderre.
Emlékszem az utolsó előtti, a '85-ös karácsonyra. Amikor együtt ünnepelt a két család. Először Nálatok, azután nálunk. A nagyobb gyerekek később Somlyóra mentek éjféli misére, mi pedig a kisebbekkel a csíkszeredai templomba, ott történt az a röhögésbe fulladt eset. Mert elmeséltem, hogy gyermekkoromban áldozáskor az ostya mindig a szájpadlásomra ragadt. Nagyon komolytalanul viselkedtünk, ugye? Ám így is az volt az utolsó békés karácsonyunk, mert a '86-os már a temetés után alig egy nappal nem is lehetett ünnep a számunkra. Attól kezdve többé soha nem vártam, se készülődéssel, se különösebb figyelemmel. Ajándékozással viszont igen, azt szerettem benne a legjobban!
Kedves Bibione!
Én is nagyon örülök kedves-lelkes-biztató szavaidnak. Ez kellett most Szigalnak!
Boldog Karácsonyt!
Jaj Istenem! Ha látnátok, hogy mennyire örülök, csillog a szemem és boldog vagyok!
Éppen Tanariának akartam válaszolni, hogy dehogyis haragszom, csak éppen csökkent a motivációm és ezért magamat hibáztatom, és ekkor itt van az AJÁNDÉK, azok a szavak, amelyek visszalendítenek a (soha nem túlzott) önbecsülésbe és egekig emelik az akaratot, hogy folytassam, mert kell a hangom, mert még szükség van arra, amit a világgal láttatni szeretnék. Köszönöm, Bibione, köszönöm, köszönöm!
És igen, számít nekem a Te érdeklődésed, annál is inkább, mert már nem vagy idegen, kedves, bátorító szavaid a jó barát rangjára emeltek Téged. Köszönöm és áldott, boldog Karácsonyt kívánok Neked!
Jó tudnom, hogy olvasol, hogy érdekel, amit itt megosztok Veletek.
Kedves Szigal ! Gyakran olvaslak,mert jól mutatsz meg olyan dolgokat, amit a valóságban sose fogok látni . Sokszor előfordult, hogy kimondod- megfogalmazod a gondolataimat. Egyik példa vagy arra, hogy a kor nem feltétlen jár együtt a szűklátókörűséggel, földhözragadtsággal,ostobasággal. . Nekem hiányozna a hangod, ha abbahagynád a z írogatást .--------- Nem tudom, hogy egy idegen érdeklődése számít e neked, csak azért szóltam most, hogy ne érezd falra hányt borsónak a szavaidat.Légy szíves ne hagyd abba. Köszönettel és boldog ünnepeket kívánva Pécsről Bibione.
Gyönyörű így Haifa, még csillogóbb. Köszönöm!
Érzem, hogy bántva vagy. Nagyon sajnálom!
Szép napot!
Valakinek muszáj megcsinálni... De jó ez így, azért szeretem, mert mindig nagy örömök követték. Laci a tegnap vissza is emlékezett a mi régi nagy karácsonyainkra. Így mondta! Jó volt hallani és emlékezni. Minden fáradtságot megér az az egy örömökben együtt töltött este. Mit nem adnék..., de ezt hagyom inkább... Így jó, ahogy van.
Hála Istennek, most jobban vagyok, azt hiszem a sok front is hozzájárult. De a szívorvost, kardiológust muszáj felkeresnem.
Most miért haragudtál meg? Igenis, sokszor várom, hogy na mesélj, aztán csak rémlik, hogy valamit vártam. Minek írd le? Hát én senki vagyok? Lehet, hogy nem reagálok mindig, sőt biztos, de beszélgetés közben is sokszor nem kell hozzászólni, elég, ha meghallgatja az ember. Igaz írásban nem látszik a reakció. Te sem reagálsz mindenféle madárfüttyös mesémre, de tudom, hogy megmosolyogtattalak...
Olyan gyönyörű kis fát vettem!!
Nem merészkedtem messzebb, csak a buszmegállóig, innen nézve igazán ismerős helyeket fedezhettek fel. Talán majd a jövő héten kicsit távolabbra kalandozok.
A fotómasinán kívül a mobillal is fényképeztem, majd letöltöm, ha visszajövünk a vásárlási utunkról.
Addig is: türelem!