Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Uhh... ! Nagyon sajnálom.....
Remélem az idő tényleg segít. Másik kutyival még várok.
Köszönöm.
Szia!
Igen, tegnap volt egy hete. Nagyon hiányzik.
Sok örömöt a Kutyikhoz!
Szia!
Köszönöm, remélem. Ésszel én is tudom, de ilyenkor olyan nehéz elhinni.
Sajnálom a Cicád.
Sajnálom szegény Luszit.
Én is azt remélem, hogy majd "az út végén" engem is vár majd a Kutyám.
Sajnálom szegény Lüszit.
Én is abban reménykedem, hogy majd "az út végén" ott fog várni a Kutyám.
Ez privi akart lenni, mindegy.
Természetesen az én kis tündérmancim is a legjobb kutyi volt a világon, a szeretete nélkül most nagyon üresnek érzek mindent.
Ő is pont 12 és fél éves volt.
Szia, bocs, hogy így ismeretlenül írok, az én kutyimat is Winter Gábor műtötte november végén, de sajnos a kutyim már nem él:(
Környékbeliek lehetünk.
Örülök, hogy valaki azt írja, hogy jó doki, sajnos az én kutyim műtét után már egy hete nem evett, kétnaponta hordtam vissza hozzájuk kontrollra, és nem mondtak semmit, csak hogy biztos fáj a sebe, lehet, ha az asztalra csapok, jobban megvizsgálják???
Nagyon átérzem mennyire fájhat bár én még nem vesztettem el kutyát, de teljesen bele tudom élni magam mit érezhetsz..én azt hiszem belehalnék, lelkileg legalábbis.
Az idő tényleg segít... nekem talán az segítene ilyen helyzetben egy idő után persze ha egy menhelyről elhoznék valami tényleg sanyarú sorsú sokat szenvedett kutyát. Mert ők nagyon tudják viszonozni a szeretetet.
Szia!
Nagyon sajnálom.Tudpm mit érzel, én a cicám halála után voltam eléggé kiborulva.
Tudom közhelyesen hangzik majd de az idő majd gyógyítja a sebeket.
Ez tényleg így van.
Köszönöm ismeretlenül is kedves szavaidat.
Valóban mindenkinek a sajátja a legszebb, legokosabb, a legek legje.
Most hirtelen összeszámoltam, Dániel a 9-ik kutyám volt, tehát van, ill. volt összehasonlitási alapom.
Sok-sok éven keresztül 1 állatorvos járt hozzánk, hozzáállása, embersége, nagy tudása miatt megérdemli, hogy nevét leirjam, dr. Winter Gábor, többször azt mondta, ha beszélni tudna, Dániel mindenben tökéletes lenne.
De Ő igy is megértette magát velünk. Nekem igy is Ő VOLT A TÖKÉLETES. MINDIG AZ IS MARAD!!!!!
Kedves LHMA!
Bár mindenkinek a saját kutyája a legkedvesebb, legokosabb, legszebb és én is imádtam/imádom a kutyáimat, de Dániel tényleg egy kivételes kutya volt.
Nagy ajándék, hogy a gazdái lehettetek és ezt ő is tudta.
Szia! Nagyon sajnálom, biztos nagyon hiányzik. Nekem 2 kutyám van,imádom őket!
Igen, az valóban vigasztaló, hogy nem szenved már.....
Sajnálom a Kutyidat.
Teljesen megértelek. Dániel nagyon klassz kutya lehetett.
Együttérzek Veled.
Túl lehet élni. Az enyém szeptemberben halt meg, akkor én is napokig nem voltam magamnál, állandóan sírtam, utcán, munkahelyen stb.
Enyhült a fájdalom, de nagyon hiányzik.
Arra gondolj, amivel engem vígasztaltak, hogy x évig volt egy csodálatos kutyád.... ez nem mindenkinek adatik meg.
Engem az is "vígasztal", hogy nem szenved már..... mert az utolsó napja-éjszakája szörnyű volt..... és pokoli érzés volt, hogy nem tudtam segíteni.
Inkább az ember szenvedjen, mint az állat
.
Elnézést, hogy ismeretlenül "betörök" közétek, de szeretném elmondani fájdalmamat. Sokan legyintenek, nem értik, mit vagyok még mindig oda.
Születésem óta kutyákkal voltam körülvéve, egyik jobban hozzám nött, mint a másik. DE!!!!!!!! És itt jőn DÁNIEL,(németjuhász) aki pici korában sokat betegeskedett, majd fél év mulva teljesen helyre jött, és az akkor lévő ónémetjuhász szukám, aki már 15 éves volt, nevelte, tanitotta. Olyan sikeresen, hogy fél éves korában elvittük iskolába, amit 1-1,5 éves kutyák nem tettek meg, azt DÁNIEL örömmel, játékosan, lesve a következő parancsot azonnal megtette.
Lédykémnek 3 évvel hosszabbitotta meg életét, szinte megfiatalitotta a "kicsi" nevelése, ráncba szedése. Távozása szörnyü volt, de enyhitette Dániel, akinek minden tettében, mozdulatában Lédyt láttam.
Soha semmi rosszat nem csinált, cipő, szij, egyebek nem voltak veszélyben, Nagymamámat imádta, óvta, sokszor megakadályozta, hogy elessen, vagy ha már elesett, Ő segitette fel.
Soha nem kellett vele hangosan beszélni, ha valamit 2x elmondtam neki, hozzá téve, hogy légyszives, 3x őnmagától tette.
Ha csak rá néztünk, tudta mit szeretnénk.
A férjem volt a falkavezér, én pedig aki mindenben gondoskodik róla, ápolja, keféli, fürdeti, eteti.
Kő kemény volt, úgy védett minket, mint az Istent.
Most 2 éve távozott az örök vadászmezőkre, remélem ott fenn hasonló jó élete van, mint velem volt, s néha-néha lenéz rám, kiváncsiskodik egy kicsit.
Nekem Ő mindent jelentett, azóta sem tudom túltenni magam távozásán.
Gyakran előfordul, mivel nem tudok aludni, hallom a körme kopogását, meg érzem, hogy a combomra teszi a fejét.
Férjem mindig azt mondta, ti teljesen egyek vagyok, csak beszélnie kellene Dánielnek, és tökéletesek lennétek.
SOHA NEM FOGOM ELFELEJTENI!!!!!
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett, de aki szereti a KUTYÁJÁT, az remélem megért, mit jelent a mai napig Ő nekem.
M. és a vadászmezőkről DÁNIEL!
Ez nagyon megható, most már még jobban megértem a fájdalmad!
Képzeld, az enyémek nálam születtek, szinte a kezembe. Anyukájuk befogadott kuytus volt, egy hónap múlva megajándékozoot 9 kiskutyával és amikor 3 hónaposak lettek szépen itt hagyott minket. Sokáig kerestem, nem lett meg, de kis gombócok itt voltak. Tudta, hogy jó helyen hagyja őket. Sok csínyt követtek el, Hópehelykém szétrágta a kedvenc szandálomat is, de annyi örömöt, szeretet kaptunk tőlük, hogy eltörpültek a gaztetteik. Jó természetű kutyuk lettek, ahogy nőttek okosodtak és nem volt velük sok baj, tulképpen semmi gond nem volt velük, csak szeretni kellett őket és etetni.
Hópehelykém 2 éve ment el, az utolsó nap délután vidáman feljött hozzánk, mindenkihez odament simiért és lement az udvarra. Másnap volt 13. szülijük, következő hajnalban elment. Az orvos se értette egészen, csak a labor mutatta ki a vesejét. Az is lehet, hogy daganatos volt, nem tudjuk. Rókám is a szülinapja után 3 nappal halt meg, gondolhatjátok mit érzek már a szülinapok közeledtével ....
Nagyon sajnálom.
Szerintem nem is fogod elfelejteni, és nem is cél.
Ne viccelj! Miért kérsz bocsánatot?
Nagyon vizuális vagyok és előttem van Max, amint alszik a macsekokkal.
Nyilván jólesik Róla "beszélni".
Köszönöm szépen.
Sok örömöt kívánok a kutyusaidhoz, cicáidhoz és tengerimalacaidhoz!
Köszönöm szépen.
Sok örömöt kívánok a kutyusaidhoz, cicáidhoz és tengerimalacaidhoz!
Köszönöm szépen.
Sok örömöt kívánok a kutyusaidhoz, cicáidhoz és tengerimalacaidhoz!
Köszönöm szépen.
Sok örömöt kívánok a kutyusaidhoz, cicáidhoz és tengerimalacaidhoz!