Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
18 éves? Az gyönyörű kor, gratulálok!
Hidd el, érezni, tudni fogod, amikor már fájdalma van és el akar menni.
Nem akarom Szörnyike topikját offolni, de visszatérve a kutyusra, akiről írtam az előbb, az ő esetében is tudtam, ő jelezte, hogy vége, feladta, engedjem el, pedig őt csak egy hete ismertem. Bármilyen hihetetlen, de tudni fogod, jelet fogsz kapni, hogy ő mit szeretne és aszerint, jól fogsz dönteni.
Még egyszer gratulálok, ez fantasztikus kor, amit megélt a kutyusod és még jó pár, boldog, nyugodt évet kívánok nektek együtt.
Nagyon sajnálom ami a kutyusoddal történt.
Nekem 6 éve lesz dec.13-án, hogy elment a Drága Dolybuskám, az első 3 év borzalmas volt nagyon-nagyon sokat álmodtam vele, volt olyan, hogy azt álmodtam, hogy vittem az állatorvoshoz, hogy hallgassa meg a mellkasát nem dobog a szíve de itt járkál velem. Szerintem a tudatom álmomban is tudta, hogy már nem él de a szívem nem engedte el, 13 és fél évet élt velem, 12 voltam amikor kaptam.
Anyunak van kutyája és szeretem azt is de mindig Dolybihoz hasonlítom. Nekem nem lesz másik kutyám, félek a fájdalomtól amit az elvesztés jelent.
Neked sok erőt kívánok.
Sajnálom a nagypapádat, neked is részvétem.
Ha fizikailag nem is, de lélekben ott leszel a temetésen és én hiszek abban, hogy szeretteink látják onnan fentről, hogy mennyire szeretjük, szerettük őket.
Nagyon sajnálom a kutyusodat.
Erre nem nagyon van vígasz, de arra gondolj, hogy ezeket az éveket veled töltötte, szeretetben, biztonságban.
Még nagyon sokáig fog fájni, de muszáj a szépre gondolni és arra, hogy egyszer majd újra találkoztok, mert én is bízom abban, hogy a Szívárvány hídon túl újra együtt lehetünk a már eltávozott állatkáinkkal.
Elhiszem, hogy nagyon fáj és most feldolgozhatatlannak tűnik a hiánya.
Én egy hónapja engedtem el egy kutyust, aki egy halálra éheztetett kiskutya volt. Egy hétig küzdöttünk érte, de végül nem tehettem mást, minthogy elengedem őt, hogy ne szenvedjen tovább. Őt csak egy hétig ismertem, de mégis olyan még érzéseket keltett bennem, hogy soha nem fogom őt elfelejteni, mindig a szívemben fog élni.
Gondolj arra, milyen jó volt vele, a nagy hancúrokra, kirándulásokra, játékokra, összebújásokra, minden szépre, amit együtt éltetek át.
És másik kutyust csak akkor fogadj be, amikor úgy érzed, hogy készen állsz egy újabb adag szeretbombára.
Mielőbbi jobbulást a szívednek és a lelkednek.
Csak még egy kis derű a szomorúság ellenére:
http://w876.dobd.hu/movie/tancolj-a-kutyadda l-32XarjkPZl0
Tali
Mivel te ismered a legjobban tudni fogod hogy mikor vannak fajdalmai amiket nem tudsz csokkenteni.
Addig elvezzetek egymas tarsasagat amenyit csak lehet
Jaj istenem, ne is mondd ...
Az en egyik kutyusom 18 eves, rosszul lat alig hall es zoknit hord mert kulonben elcsusznak a labai a padlon az arthritistol.
Alig merek ragondolni, hogy mennyi van hatra.
Nagyon sajnalom a kutyusodat, amig nincsenek fajdalmai addig vigyazz ra , de ha eljon az ido engedd el ne szenvedjen.
Kivanok sok erot, kitartast mindkettotoknek
Nagyon sajnalom, talan nem olyan nagy baj ha nem leszel ott. Nekem a nagymamam amikor meghalt , nagyon szerettem o nevelt fel, nem lehettem ott a temetesen, akkor nagyon fajt. Kesobb ugy ereztem hogy talan jobb mert mindig ugy lattam magam elott ahogyan utoljara talalkoztunk es megolelt, a mai napig az elo nagymamam az emlekem es nem az aki a temetesen lett volna jelen.
Fogadd reszvetemet nyugodtan gyaszold meg ugy ahogy neked a leginkabb kivanjak az erzeseid. Ha lehet a temetes idejen vagy aznap este gyujts erte gyertyat, beszelgess vele, talan jot tesz.
udv. Amarynda
Nagyon sajnallak.Mi is ez elott allunk a kutyammal. Ket hete unnepeltuk a
16. szuletesnapjat,masnap az ugyeleten landoltunk,azt mondtak,gyomorrakja van....Most apolgatom,amig lehet,de el nem tudom kepzelni,hogy leteik olyan vilag,amiben ejjel nem hallom a szuszogasat,vagy a kis kormok kopogasat a padlon,ha kimegy inni....
Kedves Szornyike!
Nagyon sajnallak es megertelek a veszteseged meg sokaig fog nagyon fajni. De gondolj arra hogy a szeretett kis baratod/csaladtagod ert megtettel mindent, megadtad neki a szeretetet kenyelmes eletet, ezert o viszont szeretett teged a kis huseges kutyaszive minden melegevel.
Nem szeretne ha mindig szomoru lennel, de most meg nagyon friss a gyasz sirasd meg nyugodtan, gyaszold meg ot ugy ahogyan az erzeseid kivanjak.
Aztan majd idovel ha lehet legyen egy uj kutyusod aki nem fogja az eltavozottat potolni de tole is kaphatsz majd szeretetet odaadast.
A kutyusod atment a szivarvany tulso oldalara ott jatszik a tobbiekkel es figyel rad is . Almodban ujra eljon hozzad megsimogathatod aztan ujbol visszaszalad az uj baratok koze. Ok egvarnak majd bennunket es egyszer ha vegeter az ut akkor talalkozni fogunk minden elvesztett szeretett kis baratunkkal.
Fogadd oszinte egyutterzesemet, szeretettel egy nagy allatimado . 3 kutyus ket cica es egy csomo szeretett allat boldog tulajdonosa
Amarynda Ausztraliabol
anzsuka!
Nagyon köszönöm hogy a Szivárvány-hidat beírtad!
A mi 11 éves német juhász kutyánk idén év elején ment a Kutya-mennyországba.
Nagyon-nagyon szerettük, pici korától nálunk volt, kertes családi házban lakunk, ezért soha nem volt megkötve, szabadon futkározhatott.
Én mindig azt mondtam, hogy neki is csak ez az egy kis élete van, és miért ne lehetne szép?
Ha majd elmegy a Kutya-mennyországba, majd elmondja, hogy milyen szép élete volt nálunk.
Mi ezért mindent megtettünk és nagyon hiányzik.
Csak együttérezni tudok a topik indítóval!
Szia!
Nagyon sajnálom,ami veled történt. Én is ilyen egykutyás gazdi volnék, már egy éve, hogy elment, 15,5 évesen. A mai napig siratom... Engedd őt el, és próbálj arra gondolni, hogy ennyi idő egy kutyusnál nagyon szép.
Szia!
Sajnálom ami történt:(
Nekem is van egy kedvencem és el sem tudom képzelni mi lesz ha elpusztul.Tudom,h,ez az élet rendje,de akkor is nehéz elviselni ha elpusztul egy állat.Muszáj lesz túl tenni magad rajta,bár tudom,h,nem könnyű.Nagyon az emberhez tud nőni ez a kedves kis állat.
9 évvel ezelőtt nekem is meghalt egy kutyusom,és hát nincs nap,hogy ne gondolnék rá...
Most újra van 3 kutyusunk.
Viszont kutya nélkül nem lehet élni...
Nagyon sajnálom,hogy elment a kutyusod...:(
Szia!
Őszintén sajnálom, és át is érzem a fájdalmadat. A mi németjuhászunk 11,5 évesen hagyott itt minket, szeptember 9-én. Ha hozzávesszük, hogy 24 éves vagyok, akkor mondhatom, hogy a fél életemben velünk volt... Abban sajnos nem tudok segíteni, hogyan lehet túlélni, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, hogy ne nosztalgiáznánk róla, hogy ne mennék ki a sírjához. Idővel talán jobb lesz...
Nagyon sajnálom Részvétem neked
Hát tudod nekem mongol ugroegereim voltak 2 db tesok és 5 évig velem voltak aztán elkellett atatni megbetegedtek.Állitolag gén betegségük volt -pedig annyra aranyosak voltak -már azt is megtanulták hogyha a kajás zacskot yitom ök kétlábra áltak és a kezemböl ettek.És mindig mikor hazajöttünk mintha beszéltek volna annyira hangosk voltak örömükben.Mai napig nem hiszem el hogy nincsenek pedig ennek már két éve lassan:(
Saci ésDÖME
A kutyusnak mi volt a baja?,
Elfelejteni soha nem lehet, mert ő egy szeretett családtag, de kicsit vigasztalódni és szeretetet kapni egy másiktól nagyon jó dolog.
Őszinte részvétem.