Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ohh, de sajnálom a kutyusod
Én kettőt is elvesztettem már, és mégis, most is kutyatulajdonos vagyok. Mindkét kutyusomat szerettem, pedig az első halála után én is azt mondtam, hogy soha többet. 2 évre rá kaptam ajándékba egy Collliet, (az első tacsi volt), eleinte nem akartam tudomást venni róla, de idővel beleszerettem, és őt is másért szerettem meg (két egyforma kutya nincsen) , 16 évet élt, sokat szenvedet a végén, el kellett altatni....azóta is fáj az elvesztése, de a jelenlegi kutyusom, egy Jagd terrier enyhíti ezt a fájdalmat, mert rengeteg szeretetet kapok tőle, viszont elfelejteni sosem fogom a kutyusaimat.
Én ajánlom, hogy szerezz be egy kutyust, ha nem is most, de egy kis idő elteltével mindenféleképpen......meg fogod látni, hogy segít!
Szia!
Nagyon nagyon sajnálom, hogy elveszítetted szeretett kutyádat!
Sürgősen szerezzél egyet, teljesen más fajtát, ne nagyon kicsit, 6-7 hónapost, és ha lehet menhelyes kutyát. Napokon belül enyhülni fog a fájdalmad, bár őt soha nem fogod elfelejteni!!!
Én már két kutyámat veszítettem el, az állatorvos tanácsára jött pár napon belül az új kutya. A legutóbbinál a menhelyről hoztam egy 7 hónapos golden keveréket, hálájával, szeretetével elhomályosította a nagy bánatot. Ennek már másfél éve. Teljesen más, nem pótolja az elveszített barátot, de éppen mássága miatt, meg azért mert sokat kell foglalkozni vele segít felejteni.
Próbáld meg!!!! Nekem már kétszer bevált.
Köszönöm szépen.
Jelenleg azt hiszem, hogy nem lesz másik kutyám.
A menhelyi kutyusok állítólag nagyon hálásak és bújósak.
....nagyon igaz, és szép.
Az ötlet is tetszik, készítek én is egy keménytáblás képet.
Köszönöm!
Tüneményes kutyus nagyon lehet szeretni a másodikat is... szivemben azért senki sem tudja elfoglalni Barni helyét!
Ezzel nagyon egyetértek. Lehet nagyon szeretni a másik kutyát is, de az előzőt senki sem pótolhatja...
Nagyon sajnálom, tudom milyen nehéz most neked.
2,5 éve halt meg a kiskutyám.12 éves volt, el kellett altatni. A mai napig könnyes lesz a szemem ha arra a szörnyű napra gondolok.
Nagyon hiányzik és akárhány kutyám lesz mindig őt fogom a legjobban szeretni.
Változó, hogy ki mennyi idő után vágyik egy új kutyára, valaki egyszerre, én pl. most, ennyi idő után kezdem azt érezni, hogy lassan jöhetne egy új kis családtag... Macskát befogadtam, és ha eljön az idő magamhoz veszek egy kutyát is, de csakis menhelyről.
Mai napig magamnál tartom a kiskutyám (kis termetű volt, Ödön) egy sétáltatásról készült képeit rátéve egy keménytáblás papírra, és alattuk ez a felirat:
"- Micimackó, mi örökre barátok maradunk? - kérdezte Malacka.
- Még annál is tovább ... :-) - felete Micimackó."
lényeg az utolsó mondaton van ...
Fogadd részvétemet !
Most nagyon nagyon nehéz... tapasztalatból írom. Én is indítottam még 2008-ban egy topicot hasonló címmel... Akkor még Aranka2 voltam , Barni elvesztésekor döntöm el ,hogy ezután az ő nevét viszem tovább. Akkor azt gondoltam sohasem lesz több kutyám ,de pár nap alatt beláttam /kertesházban élünk/ nem tudok kutya nélkül élni. Igy aztán hamarosan találtam egy pici kölyköt akit aztán 1 hónappal később megkaptam...
Nagyon szeretem. Sokszor még önkéntelenül Barninak hivom pedig Molly a neve. Tüneményes kutyus nagyon lehet szeretni a másodikat is... szivemben azért senki sem tudja elfoglalni Barni helyét! Sírd ki magad beszélj róla add ki a fájdalmad még sok idő lesz mig megnyugszol ,de ez természetes. Elveszítetted egy szerettedet.
köszi, nagyon aranyos vagy
eszembe jutnak a gyerekkori emlékek, rengeteget jártunk strandra, megtanított úszni, bicajozni, este lefekvés előtt mindíg volt egy kis nasi...sajnos egy pár éve már elég passzív volt...
a nagyimat különösen szerettem, ő már 5 éve meghalt, de mai napig nagyon hiányzik...
de tudom, hogy odafentről vigyáz ránk 
szeretettel emlékezek mindkettőjükre, mert csodálatos gyerekkorom volt velük.
Az égben van egy hely, amelyet úgy hívnak:
"Szivárvány-híd"
Ha egy kedves állat, aki itt a földünkön szeretett egy embert, meghal, a halála után ez az állat elmegy a Szivárvány-hídhoz.
Ott mezők és dombok vannak kedves barátaink számára, hogy tudjanak együtt futkározni és játszani. Ott bőségesen van víz és táplálék, süt a nap, és barátaink jól érzik magukat. Mindegyik állat, amelyik beteg és öreg volt, ismét egészséges és erős; azok, amelyek megsebesültek vagy megnyomorodtak, ismét jól vannak, úgy, mint ahogy múltbéli álmainkból ismerjük őket.
Az állatok ott boldogok és megelégedettek, csak egy kicsi zavaró körülmény van: mindnek hiányzik egy bizonyos valaki, akit hátra kellett hagynia. Csak szaladgálnak és játszanak egymással, de mindegyik állat számára eljön a nap, amikor hirtelen megáll, és várakozással teli fényes szemekkel remegve néz a távolba.
Hirtelen kiválik a játszótársai közül, és rohan egyre gyorsabban és gyorsabban a zöld mezőn át. Látod, hogy rohan valaki feléd, s ha te és kedves állatod boldogan találkoztok, már soha többé nem váltok el egymástól.
A boldogság könnyei csordulnak végig arcodon, oltalmazó kezed újból simogatja állatod fejét, és ismét belenézel a hű szemekbe, amelyek oly régen eltűntek az életedből, de a szívedből soha.
Azután együtt mentek át a Szivárvány-hídon… /Klaus Kempf nyomán/ " A mennyek országában valahol
Kutya angyal barangol.
A többi angyallal ő nem dalol,
A nagykapu előtt csahol:
- Tudom, hogy gazdám utánam jön - mondja,
- S ha megjött, újból lesz rám gondja."
Norah M. Holland
Nagyon sajnalom. Illetve Teged sajnallak.
Gondolj ra, legyen egy fotod, egy gyertya... nezz szembe az erzeseiddel es fogadd el öket. Jobb lesz töle, hidd el.
Az, hogy nem leszel ott a temetesen, nem valtoztat a szereteteden. Hogy a körülmenyeid olyanok, amilyenek - ne bantson. Neki sem az lenne a fontos, hogy ott allj, hanem hogy szeretettel emlekezz ra. Majd elmegy a sirhoz, amikor tudsz, eg csak a felszin. A lenyeg benned törtenik.
En 11 eves voltam, amikor meghalt a nagyapam. Nagyon-nagyon szerettem. Ö is engem. Tudtam, hogy el fog menni, nagyon beteg volt. Halala megis sokkolt, lebenitott. Egy teljes even keresztül nem tudtam meg sirni sem. Aztan felszakadt a seb...
Ma mar szelid mosolyu szeretettel emlekszem ra, örülök, hogy volt, hogy letezett.
A langyos mezes tej Neked is szol.
nekem a nagypapám halt meg ma délután
és sajnos nem tudok ottlenni a temetésén...ez nagyon bánt...
Semmiképp sem szeretnék most másik kutyát, sőt jelenleg úgy érzem, hogy egyáltalán nem szeretnék több kutyát, mert mindig Hozzá hasonlítgatnám és talán nem is tudnám úgy szeretni, ahogy a Brúnót.
Én is tudom milyen, mert 13 éves vizslám volt... Idő rendbe teszi. Semmiképpen ne vegyél most kutyát magadhoz, nekem nem segített, nem tudtam úgy kezelni, mint a mostanit.
http://w534.dobd.hu/movie/eneklo-kutya-4ddp4HAkJ2B
Tali
Kedves Vitosa és Semiramis!
Nagyon köszönöm a kedves és vigasztaló hozzászólásaitokat. Tudom, hogy tényleg mennie kellett.. Nagyon szeretem.
Eltettem a nyakörvét, amin a neve van a születési évével. Betettem egy nylon zacskóba, hogy még érezzem az illatát.
Nagyon sajnálom.Szegénykém.
A mi labradorunk csak fél éves(kikészit minket annyira neveletlen)de már most annyira a szivünkhöz nőtt és ez csak szorosabb lesz.
Nagyon sajnalom. Tapasztalatbol tudom, milyen vigasztalan az ember.
De termeszetesen tul lehet elni. Sird ki magad, 3-4 nap utan jobb lesz.
(Sokat segit, ha belatod: ez az elet rendje, mennie kellett.)
Igyal langyos mezes tejet es menj aludni. Segiteni fog.
Hagyni kell időt magadnak, hogy megsirasd és meggyászold. Ez természetes.
Én 4 kutyát temettem már el. Amikor az első meghalt, azt hittem beleőrülök, minden este-éjjel sírtam, ráadásul ő még fiatal volt és beteg, muszáj volt elaltatni. Hetekig tartott, míg ez így ment, aztán már csak akkor sírtam, amikor kimentünk a sírhoz, később ez is elmúlt. A többi kutyám szép kort ért meg, és az vigasztalt, hogy legalább szép és boldog életük volt, és most már jó helen vannak. Az ő elvesztésük is megviselt, de már nem annyira, mint az első, aki ráadásul nálunk is született.
Szóval sírj nyugodtan, és legyél türelmes magadhoz!