Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30 felett az ismerkedés
Létrehozva: 2009. szeptember 23. 19:19
Sziasztok,
Íme egy friss pasizós történet, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Két hete ismertem meg chatelés közben. Ő 35 , én 33. Azonos a a végzettségünk, kb. az érdeklődési körünk, nem lakunk messze egymástól, rádásul még helyes is, úgyhogy hosszú ideje ő volt az első ffi aki komolyan felkeltette a érdeklődésemet.
Már aznap talákoztunk. Lelkes volt és udvarolt, amibe biztosan az is belejátszott, hogy aznap jött meg egy céges útról a tengerentúlról, és tele volt élményekkel. A randi során említette, hogy a "képben van" még egy külföldi hölgy, akivel most zajlik a szakítás, tavasszal ismerkedtek meg, és másnap elutaznának 1 hétre.
Végül nem ment el a nyaralásra - gondolom nem miattam-, inkább velem találkozott, és a mozi alatt végig fogta a kezem.
Eddig szép a történet, a kérdőjelek itt kezdődtek bennem. Ezek után ugyanis 3 napig nem telefonált, és amikor végre felhívtam (ÉN!! - hogy nem halt-e meg), elég hűvösen viselkedett.
Annak ellenére, hogy ő szabin volt egész múlt héten, én meg félig-meddig itthonról dolgozom, kétszer láttuk egymást az egy hét alatt - mivel ő inkább lakást felújított. A telefonban mindig hűvös, visszafogott, ami nekem fura, mivel én elég közvetlen és vidám vagyok.
Plusz, egyik randi végén sem kérdezi meg, hogy mikor érek rá megint, és amikor felhív - 5 percre - akkor sem beszéljük meg, hogy mikor látjuk egymást.
Viszont amikor én hívtam fel pár napja, hogy épp ott megyek el a háza előtt, akkor mondta, hogy ugorjak már fel, és örült nekem, valamint marasztalt, hogy aludjak ott (nem aludtam). Hozzáteszem, hogy épp az ex-nej kutyájára vigyázott, a hölgy ugyanis beteg lett, és ő vitte be a kórházba, mert szegénynek senkije nincs. :((
Az iménti telefonbeszélgetésünk így szólt.
Ő: "- Szia, gondoltam megkérdezem mi van Veled."
"Köszi jól vagyok, épp X könyvet olvasom. "Igen? Minden nőnek ez a könyv jön be? Az ex is imádja." ..... ... "Nincs kedved kiugrani hozzám a héten?" - kérdem én elhamarkodottan. "Ööö, de szeretnék... csak még nem nem tudom hogy alakul a hetem." "Ok, de ha jössz, azt jó lenne előre tudni, mert akkor úgy szervezem. Főznék valami vacsit..." "Aranyos vagy. Rendben, akkor előtte mindenképpen szólni fogok." "Jól van, akkor jó focizást" "Oké, puszi, szia."
Szóval itt egy pasi, akinek a válása óta folyamatosan volt nője, és aki úgy érzem egy kicsit készpénznek vesz engem. Lehet, hogy csak én vagyok idealista, de egy kapcsolat indulásakor nem a pasinak kellene nyomulnia? Nem kellene egymás nyakán lógnunk?
Nem kellene tervezgetnünk a következő találkákat, hétvégét?
Valamint, normális, hogy az exével még mindig ennyire jóban van?
Persze elfogadom, hogy van múltja, hogy de azt, hogy még mindig a mindennapjai része - legalábbis úgy tűnik - azt nehezebben.
Szóval öntsek tiszta vizet a pohárba, vagy várjam ki hogy mi lesz? (Ez utóbbi nekem nekezebben megy, mert hozzászoktam hogy az életem többi területét én irányítom, és a tehetetlenség zavar - de igyekszem.)
Puszi és minden hozzászólást köszönök,
E.
Hol tart az ügy????
Igazad van - nyomuljon a férfi....főleg az elején! Épp nem régen hallottam/olvastam, hogy a pasik azért " olyanok -olyan nem férfiasak, mert a nők túl nem nőiesek" a klasszikus szerepekben! És valóban furcsa -zavaros az ex-szekkel való kapcsolattartása...
Én meggondolnám a komoly/hagyományos kapcsolatba való keveredést/bizakodást ezzel a pasival.....De - csak mozizni, sétafikálni, unalaoműzni jó....
Sziasztok
Érdekes amiket itt olvasok, hogy első hónapban a nő ne keresse a pasit, vagy mit tudom én milyen szabályok.
Nekem meg pl pont herótom van az eféle játszmáktól. És akkor a pasi sakkoza ki hogy mit akar a lány. Én egyet tudok mondani, a legszebb dolog a természetesség, folytonosság. Egy jó kapcsolatnál ilyen fel sem kell hogy merüljön, vagy hogy ó hát ő még nem is keresett soha, na tesztelgessük stb...ez mindent elvisz szerintem. Nem is értem nőket, miért gondolják hogy hát "ők aztán nem, mert akkor ribancok".Elhiszem hogy vannak palik akik meg akarják fektetni őket, azokon szerintem a nők érzik is ezt a szándékot, nyomulnak ...ott más. Na de egy normális pasinál, akivel ismerkedünk, mi szökség van ilyen hülyeségekre?.
Én szeretem ha a lány is kimutatja felém hogy nem vagyok közömbös neki, nem játsza a király kisasszonyt. Ettől a szememben nem lesz kevesebb, sem ribanc. (már magát a szóhasználatot sem bírom amit a nőkre használnak sokan).
Én pl úgy gondolkodom, ha a lány jelét nem mutatja magától, soha nem ír rám, dob egy sms-s vagy felhív, elgondolkodom azon hogy ez így lesz? netán nem is érdeklem, legyek papucs...szóval a természetesség a legjobb szerintem. Imádom ha nem érzek játszma szagok tömkelegét egy ismerkedésben, hanem csak tiszta őszinteséget.
De vessetek rám követ nyugodtan :D
Szia kacsa,
kérdezted, igaz, csak novemberben, de én csak most olvastam. :)
Képzeld, a héten leszünk 4 hónaposak, és még mindig együtt!!!
Úgyhogy azt hiszem Nála csak ki kellett várni, hogy bekomolyodhasson a dolog. :)
Azóta már bemutattuk egymást a családnak, megismertem a barátait, rendszeresen együtt vagyunk, és az esetleges összeköltözés témája is szóba került, úgyhogy minden ok.
Remélem így is marad...
BUÉK!
E.
Szia!
Mostanában erre jártam, és megígérted, ha történik valami, akkor elmeséled... Na, mesélj!!! Mi a helyzet? Kíváncsi vagyok!
Üdv! Kacsa