Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30 felett az ismerkedés
Létrehozva: 2009. szeptember 23. 19:19
Sziasztok,
Íme egy friss pasizós történet, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Két hete ismertem meg chatelés közben. Ő 35 , én 33. Azonos a a végzettségünk, kb. az érdeklődési körünk, nem lakunk messze egymástól, rádásul még helyes is, úgyhogy hosszú ideje ő volt az első ffi aki komolyan felkeltette a érdeklődésemet.
Már aznap talákoztunk. Lelkes volt és udvarolt, amibe biztosan az is belejátszott, hogy aznap jött meg egy céges útról a tengerentúlról, és tele volt élményekkel. A randi során említette, hogy a "képben van" még egy külföldi hölgy, akivel most zajlik a szakítás, tavasszal ismerkedtek meg, és másnap elutaznának 1 hétre.
Végül nem ment el a nyaralásra - gondolom nem miattam-, inkább velem találkozott, és a mozi alatt végig fogta a kezem.
Eddig szép a történet, a kérdőjelek itt kezdődtek bennem. Ezek után ugyanis 3 napig nem telefonált, és amikor végre felhívtam (ÉN!! - hogy nem halt-e meg), elég hűvösen viselkedett.
Annak ellenére, hogy ő szabin volt egész múlt héten, én meg félig-meddig itthonról dolgozom, kétszer láttuk egymást az egy hét alatt - mivel ő inkább lakást felújított. A telefonban mindig hűvös, visszafogott, ami nekem fura, mivel én elég közvetlen és vidám vagyok.
Plusz, egyik randi végén sem kérdezi meg, hogy mikor érek rá megint, és amikor felhív - 5 percre - akkor sem beszéljük meg, hogy mikor látjuk egymást.
Viszont amikor én hívtam fel pár napja, hogy épp ott megyek el a háza előtt, akkor mondta, hogy ugorjak már fel, és örült nekem, valamint marasztalt, hogy aludjak ott (nem aludtam). Hozzáteszem, hogy épp az ex-nej kutyájára vigyázott, a hölgy ugyanis beteg lett, és ő vitte be a kórházba, mert szegénynek senkije nincs. :((
Az iménti telefonbeszélgetésünk így szólt.
Ő: "- Szia, gondoltam megkérdezem mi van Veled."
"Köszi jól vagyok, épp X könyvet olvasom. "Igen? Minden nőnek ez a könyv jön be? Az ex is imádja." ..... ... "Nincs kedved kiugrani hozzám a héten?" - kérdem én elhamarkodottan. "Ööö, de szeretnék... csak még nem nem tudom hogy alakul a hetem." "Ok, de ha jössz, azt jó lenne előre tudni, mert akkor úgy szervezem. Főznék valami vacsit..." "Aranyos vagy. Rendben, akkor előtte mindenképpen szólni fogok." "Jól van, akkor jó focizást" "Oké, puszi, szia."
Szóval itt egy pasi, akinek a válása óta folyamatosan volt nője, és aki úgy érzem egy kicsit készpénznek vesz engem. Lehet, hogy csak én vagyok idealista, de egy kapcsolat indulásakor nem a pasinak kellene nyomulnia? Nem kellene egymás nyakán lógnunk?
Nem kellene tervezgetnünk a következő találkákat, hétvégét?
Valamint, normális, hogy az exével még mindig ennyire jóban van?
Persze elfogadom, hogy van múltja, hogy de azt, hogy még mindig a mindennapjai része - legalábbis úgy tűnik - azt nehezebben.
Szóval öntsek tiszta vizet a pohárba, vagy várjam ki hogy mi lesz? (Ez utóbbi nekem nekezebben megy, mert hozzászoktam hogy az életem többi területét én irányítom, és a tehetetlenség zavar - de igyekszem.)
Puszi és minden hozzászólást köszönök,
E.
Ez csak egy példa:)
Egy a barátnőm pl. elment egyedül egy múzeumba és ott összeismerkedett egy fiúval,azóta házasok,gyerekük is van.
A lényeg: nyitottság,túl sok időt nem kell adni a fiúnak azért.
De ha cseteltek is,nem kell hónapokig húzni a találkozást,azonnal,amint szimpatikus:)
ja.....még valami...
bátyám 36 éves, pár hónapja párt keres....szintén netes társkeresőn próbálkozik...háááááááááááát..érdekes, hogy milyen a "felhozatal"....és milyen nehéz a kivételt megtalálni....
persze, sok a könnyűvérű nő, a félmeztelen képekkel komoly kapcsolatot kereső, aki leírja az oldalán hogy ne ítéljék őt el első látásra, mert az a bizonyos látszat csal..ő nem olyan lány....
de: most már 3 alkalommal volt az a probléma a lányzó részéről, hogy a bátyámnak nincs diplomája....és "csak" szakács...(megjegyzem hogy több évig hajózott tengerjárón, legutóbb a COstesben dolgozott Budapest egyik legjobb éttermében és szintén Budapesten a FOur Seasons Hotelben...)ja, és mindhárom nő le is írta, hogy az anyagi különbségek biztosan nagyon nagyok köztük..az ő javukra...ezért sorry...de így pár mondat után tudják hogy ez nem nyerő..
nekem ez is furcsa. Hiszen hány olyan diplomás embert ismerek én ...de szerintem ti is, akivel két értelmes mondatot nem tudok váltani...az érzelmi életéről meg ne is beszéljünk...a pénz meg..? hm...persze, fontos, de ennyire?
most hogy ezt leírtam,...asszem össze is boronállak a bátyámmal.....
persze csak majd ha kiszerettél ebből a pasiból....
Szia Szoljanka,
köszi szépen, bár még sosem ismerkedtem art moziban, de majd meglátjuk!
Puszi,
E.
"A pasik egy része lassan szerelmesedik bele a lányzókba... deeee: kérdés, hogy van-e idő kivárni..."
Viszont a szerelmesedés idején mindent megtesz, hogy a lányzó belebolonduljon.ez a pasi meg mindent megtesz, hogy ne.
Van-e idő kivárni?! Miért mi ez, valami verseny?Nem, nem az.Vagy beindulnak a biokémiai reakciók, vagy nem.De ehhez idő kell, hog ykiderüljön, szerencsére nem hónapok, évek kellenek hozzá.Viszont a rózsaqszín szemüveget le kell tenni, hogy lássunk.Ugyan hova vezetne a kapkodás, a mindenáron kapcsolatot teremteni?Majd jön, aki nélkül még a nap se süt és akivel a szakadó esőben is ragyog a nap.Kinek 20 évesen, kinek 40, kinek mégkésőbb...
Köszönöm mindenkinek:))
EnVogue: nyugodtan csetelj tovább is,van,akinek bejön,de én azt mondom ,a fő hangsúlyt mégis a személyes ismerkedésre helyezd,mászkálj el sokfelé,ha nem is kifejezett pasizási szándékkal,de szórakozni.
Lehet,hogy akkor mosolyog Rád a szerencse,amikor sminkeletlen arccal,lófarokkal ülsz egy art mozi nézőterén.
Ki tudja?:)
Volt kolléganőm ugyanilyen korban szült, mint Te. Ragyognak a képeken amit feltett az iwiwre! eszembe nem jutna hogy ehhez ő már "öreg".
Az hiszem, ha valami baj van velem, akkor az, hogy mindig minden induló kapcsolatomhoz nyitott szívvel, és őszinte érdeklődéssel álltam hozzá. Az egészséges gyanakvás persze megvan bennem, azért is indítottam a fórumot.
Egyszerűen normálisan állok hozzá az egészhez, ennyi. Olyan vagyok, aki előre megszavazza a bizalmat, de ha egyszer eltörik vmi, akkor már nehéz visszacsinálni....
De valószínüleg igazatok van. Time to move on!
Azért legszívesebben beolvasnék neki. Az mindig segít!! :)
Köszönöm és viszont Nektek is.:)
Nekem egy 6,5 éves nagyom van:)))
Én azt a trükköt alkalmaztam mikor neten ismerkedtem, hogy SOHA nem én hívtam fel a fiút az elején, hanem vártam hogy ő hívjon.Nem szabad futni utánuk mert azt nem szeretik. nekem amúgy ez eléggé bejött ha másra nem de pl ha éreztem hogy nem annyira komoly részéről akkor ezzel tudtam tesztelni:ha nem hívott akkor nem is akart engem.
Ezt javaslom neked is: beszüntetni minden kommunikációt részedről és várni. Még jelentkezhet!
Köszi:)))
39 éves leszek,persze jóakaróim szerint: majd a gyereked öreganyjának néznek ballagáskor,jobbak szerint: meg sem éred,hogy felnő.
Nem tudom.
Azért én eléggé vigyázok magamra.
Azt mondom:pici időt adj neki,utána ha nem tetszik,lelépni.
33 évesen még nem kell kompromisszumot kötni::))
Ugyehogyugye?!Én 42 vagyok a kislányom 5 éves.(Igaz, van két felnőtt fiam is)
Jó egészséget neked és a kicsinek egyaránt!
egy férfi, ha akar vmit egy nőtől, akkor nem így viselkedik...pont.
Erről van szó:)
Akinek Bret Easton Ellis az egyik kedvenc írója...az legyen kicsit realistább....és főleg: gyanakvóbb......
bár ahogy tudom, Ellis fantáziából dolgozik inkább...de mégis....elég hiteles "pasijellemábrázolásokat" olvashattunk tőle...
Nyugi-megfog érkezni az embered-ráadásul szerintem akkor, amikor ippeg a hátad közepére sem kívánsz senkit, nem vagy kisminkelve stb..::))
Tudod: Murphy
Babát vársz? Akkor gratula, sok sikert!!
Figyelj, van aki 40 évesen szüli az elsőt, és rá 1-2 évre a másodikat...
Nem extra dolog ma már.
A másik pedig: egy 40 éves nő nem öreg, hanem érett-a nőiesség csúcsán van.
Akkor fog kibékülni önmagával, ha nem látja magát elkésve semmiről, nem látja magát öregnek, hanem önmagát adja. Nem szinészkedik, nem akar 20 évesnek kinézni stb.
Tegnap volt az Rtl-en egy agyon plasztikázott, agyon szoláriumozott 43 éves nő-aki 20-nak akart látszani. Az eredmény: lesúlytó, kb.60-nak nézett ki, akárhány milliót is költött magára.
Borzasztó volt..
Viszont ismerek olyan 50-es nőt, aki mindezeket nem használja, és 38-40-nek ha és itt a ha: kinéz, pedig szült nem egy gyereket és csak nagyritkán jut el szoliba stb..
Elfogadta a korát és önmagát adja, vidám, van humora-ettől sugárzik, nem nyavajog a kora stb-k miatt..
Szia,
még csak 33 vagyok, és nem akarok mindenáron férjhez menni, sosem vágytam rá - egy "csak" egy kedves pasit keresek.
Az életem pedig megvan köszönöm, utazom, barátaim vannak, szeretem a munkám, megvannak a hobbijaim stb. úgyhogy ezen a téren minden ok. :)
Ez jó kérdés... kalandvágy!? Vagy ki tudja. Mindenesetre elég gyanús. Én is ismerkedtem neten, és belefutottam mindenféle hülyeségbe, hasonlóba is... Kapcsolatba is 'keveredtem' egy játékszenvedélyben szenvedő pasival... csúnya vége lett.
Persze, a Te döntésed, mit csinálsz, nekem jó lecke volt a játékszenvedélyes fiú... utána már az is gyanús volt, ami nem volt gyanús...