Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Bár bízom abban, h belebeszélem a gyereket a hasukba. Sok barátnőm szerint képes vagyok rá.
És persze szorítunk mindannyian, hogy sikerüljön!
A gyógypedagógiát én is meg akartam már kérdezni, csak a gyerekeim elzavartak a gép mellől. Én tegnap küldtem el a jelentkezésemet a Bárczira, és most várom a csodát. Egyre kevésbé hiszem, h sikerülhet. :( Bár ne legyen igazam.
Aztán: azt írod, érdekel a gyógypedagógia. Esetleg már tanulod, vagy csak kacérkodsz vele? Én gyógypedagógus vagyok, és nagyon várom már, hogy nagyobbak legyenek a kicsik, és visszamehessek dologzni. Itthon is dolgozom persze, magántanítványaim vannak, de az azért más, mikor egy egész közösség formálódik általam.
De még annyira képlékeny a jövőnk, nem tudom, mi lesz szeptembertől. . .
Miért harcolsz a villanyvasút ellen? Gyerekkorodban kettőt is kaptál? :-)))))))))))))))))
De tényleg. . . a fiaimnak van, és nagyon jó játéknak tartom.
A lazaságra próbált esetleg utalni, hogy ne féljünk a jövőtől.
De este majd biztos kifejti. . .
Az életbiztosításossal csak az a baj, hogy annyi adónk már végképp nincs, és így nem igazán éri meg.
Mi nem igazán tudunk félre tenni, de készülve a továbbtanulásra, valami egyetemi városban kéne majd egy lakásra összeszedni, hogy legalább a koleszt megspóroljuk. De előtte a tetőtér beépítés- és a mikrobusz hitelét kén' kinyögni. Most vhogy nagyon televagyunk törlesztéssel, és ez a lakáshitel-adókedvezmény-csökkentés sem jött jókor.
Sajnos nekem csak egy hugom van, de nagyon jó lett volna még több testvér. Lehet, hogy azért is vágyom most a több gyerekre. Tudjátok, karácsonyra is azt veszünk a gyereknek, amit mi szerettünk volna : )))
Minden évben harcolok a villanyvasút ellen.
Lilalilla, haratim, és többiek hol vagytok?
Összefoglava válaszolok Levena, és emdivanádm hozzászólására.
Én is nagycsaládból származom, öten vagyunk testvérek. Gyerekként hol élveztem, hol terhesnek találtam a sok tesót. Most, felnőttként, amikor nem kell megküzdenem velük a játékaimért, a csirke nyakáért (mind ezt szerettük, és a mamám mindig olyan csirkét vett a piacon, aminek csak egy nyaka volt. . . ), stb. most nagyszerű élmény, hogy számíthatunk egymásra. Persze gyerekként is klassz volt együtt játszani, de ez természetesnek tűnt akkor, és nem éreztem nagy ajándéknak, hiszen mindig ott voltak.
És Levenával nagyon egyetértek, abban, hogy NAGYON kell figyelni a gyerekek jelzéseit, hol, melyik ponton nem jó a gyerekeinknek az, hogy ennyi testvérük van. Mert anyaként szuper jó érzés, hogy segítenek a takarításban, de tényleg ezt szeretnék gyermekként, vagy fiatal lányként csinálni? Tőlem amamám sose várta el, hogy takarítsak, pedig legnagyobb lány voltam, mégis, ha barátnőm jött hozzám, meg kellett csinálnom, ha nem akartam szégyenben maradni. Holott náluk az anyukájának volt erre ideje, és a tesói sem szemetelték a lakást. . . Tehát a gyerekeim munkára fogását nagyon óvatosan kezelem. Persze segíteniük kell, de én csak azt várom el, hogy maga után mindenki elpakoljon. Ha plussz dolgot csinál, azért pontot kap, aminek mennyisége a zsebpénzre van hatással.
Azzal pedig végképp nem értek egyet, hogy a dolgozó gyermekei pénze a családi kasszába vándoroljon. Azt tegyék félre, mert ugyan lehet nulláról indulni, de nem kívánom a gyermekemnek. . . vaélamint viccből sem mondanék olyat, hogy házasodjon jól. . . Mi életbiztosítással kombinált valamit kötöttünk a gyerekekre, ez 18 évesen egy nagyobb öszzeget fizet majd ki nekik. Tudom, egyiknek sem valószínű, hogy egy teljes lakásra valót tudunk a kezébe nyomni, és bízunk a Gondviselésben, de a semmiben azért nincs szívem kilökni, csak azért, mert mi se kaptunk semmit.
Levena, neked azt mondhatom, mi is csak a következőt terveztük mindig, ez nagyon jó hozzáállás. Nem szabad rabjává válnunk egy "ifjúkori fogadalomnak".
Most rohannom kell a zeneiskolába, délután sofőrré változok. . . :-)))
Sziasztok!
Mamona, én vagyok a testvéreim közül a legidősebb, még csak nekem van gyerekem. A kisebb tesóim véleményét nem tudom, de a legnagoybb húgom úgy gondolja, hogy nem lesz sok gyereke. Én pedig hol erre, hogy arra hajlok. Egyrész látom anyukámat, hogy munka után mi vár még rá, és ezt nem hiszem, hogy bírnám. Látom, hogyan élnek anyagilag, és emlékszem, milyen volt, hát ezt sem akarom. Az energiáimat ez az egy lányka (17 hónapos) teljesen leköti, és nem tudom, lenne-e türelmem egy egész hadsereghez. Aztán ha úgy alakulna, hogy itthon maradhatnék a gyerekekkel, akkor nem érezném-e magam rosszul munka, közösség, házon kívüli tennivalók nélkül, és mi lenne velem öregkoromra, hogyan helyezkednék el, ha felnőnek a gyerekek, hogyan élnék meg abból az icipici nyugdíjból, ami az otthon töltött évek után járna? Másrészt nagyon jó dolgonak gondolom, hogy ha sok gyerek van a háznál, egészséges családban ez nyilván nagy boldogság. Én szerettem, hogy sokan vagyunk testvérek. Meg az is szokott motoszkálni bennem, hogy vajon szabad-e erre túlnépesedett bolygóra az utánpótlást meghaladú számú gyereket szülni. (A férjem ettől szokott falra mászni, hogy a magánéletem döntéseit mi a kutyafülének bírálgatom az egész emberiség szempontjából, de én erről nem tudok leszokni. :) )
Egyébként még egy gyereket biztosan akarunk, aztán majd meglátjuk. A férjem valahogy úgy van a kettő fölötti létszámmal, hogy ha majd akkor belefér anyagilag, és vágyunk is rá, akkor talán lesz, addig nem érdemes gondolkodni rajta.
Megjegyzem anyuék is csak kettőt terveztek, az öt tiszta véletlen. A harmadik még tervezett, az ikrek nem. . .
Ez a kenyérsütés dolog engem is érdekel, lehet, hogy hét végén kipróbálom. :)
Családalapítás ügyben az a véleményem, hogy mi is a semmiről indultunk férjemmel, így értékeljük mindazt, mit elértünk közösen. Gyerekeimnek szoktam mondani, h jó helyre kell házasodni. . . :)) Egyébként még egyelőre nem tervezik a nagyobbak, hogy saját családot alapítanak, hisz még tanulnak keményen! Aminek én nagyon örülök, bár időnként emlegetni szoktam, h már dajkálhatnékom van. . . , ilyenkor kiakadnak! :)
Kenyérsütésben megelőztél!!!!!
A testvéreidnek mennyi gyereke van? Tervezel többet? Mekkora a kislányod?
Kenyérsütőgép: nekem volt, de amint lejárt a garanciája, el is romlott. Hiába csinálták meg, újra és újra sztrájkolt.
Megsütöttem a kenyeret. Nagyon finom, de azt hiszem, túl sok vizet tettem bele, s ezért a teteje besüppedt. Ronda és finom lett. Sebaj, holnap újra próbálom!
Kikapcsolódás: például most ti vagytok nekem. Ezen felül a tanulás (nagyon tetszik a gyógypedagógia), esténként beszélgetni szoktunk a férjemmel. Közeleg a tavasz, lehet bogarászni a kertben. Bár az idén egy újabb részt lefüvesítünk. . . Néha gobelinezek is.
De a legjobb az alvás lenne!!!
A gyerekmegőrzésben néha napközben anyukám, esténként a keresztlányunk, aki 17 éves beszervezhető. Ezenkívül a barátnőmmel megy olykor a délelőtti gyerekcsere. Egyébként inkább közös programokat szervezünk. A házascsoportba pedig kéthetente, egyszer kettesben, egyszer gyerekestől járunk.
Ja, és készülünk Esztergomba a családoshúsvétra a ferencesekhez.
A katolikus ált isk. nekünk nem jött be, a legnagyobb kezdett ott, de nem érezte jól magát, ki kellett venni. A többieket be se irattuk. Képzeljétek, minden tantárgy ötös volt neki, de focista fiú létére a tesi hármas!!! Nem is volt gond a körömvágással, úgy rágta állandóan!
Én már kezdek mániákus lenni e téren, de tképp. ezért vennék sütőt.
A sulikérdésbe meg soha nem szólt bele, kénytelen lesz beletörődni a döntésembe. Templomba eddig sem járt, ezután sem fog. :( A családot én képviselem, meg max a családom (anyu, tesóm).
Attól függ, mennyire idegenkedik a házaspár pl. egy szentmisén részt venni, ( ez csak egy példa volt) de nem ez a feltétele.
Te csak úgy beíratod valahová a gyerkőt, aztán várod, mit szól a férjed? :-DDD Én ezt kisebb dolgokban próbáltam, de nem volt nyerő. . . :-)
A kenyérsürőre visszatérve akartam már írni neked, hogy miből gondolod, hogy nem nagycsaládra van méretezve? Nektek pl. mennyi kenyér fogy egy nap? Ne kímélj, én már a 4 kg/nap után nem lepődök meg semmin. Nálunk max. másfél kg, de tképp legtöbbször elég 1 kg is. És a kenyérsütők egy kg-ot két óra alatt megsütnek. . . . dagasztással együtt. Nekem nagy segítség lenne. Ha kenyeret sütök, mind ott lopkodja a nyers tésztát, olyanok, mintha lisztes molnár lenne az apjuk, erre egy hétköznap du-este egyszerűen nem alkalmas. De egy sütő megoldaná a problémát. Legalábbis így gondolom. És te?
Mi nagyon komolyan vettük a jegyesoktatást, és így utólag látom, hogy mennyi nehézségen segített át bennünket.
Van segítséged a gyerekek "megőrzésében"? Neked mi a töltekezés? Hogy tudsz legjobban kikapcsolódni?
A jegyesoktatást sajna nálunk elintézték három alkalommal, ahol a fogkrém kinyomási típusoknál leragadtak. A ti útravalótok viszont nagyon hasznos. Be is fogjuk vezetni, szombaton este megyünk csavarogni!
A házas-hétvégés mozgalmat ismered? Minket minden évben hívtak, de nem tudtuk leszervezni. Most viszont a barátaink, akik most voltak, megígérték, hogy az őszire bevállalják őket, és muszály mennünk.
Andi, sül a kenyér, és jól néz ki. A dupláját dagasztottam be, és a kacsasütő formába raktam bele. Nagyon kiváncsi vagyok, milyen lesz!!!
Nálunk is van mindenféle az asztalon, (legalábbis nem volt panasz eddig), de fele annyit sem költök ennivalóra, ( max 60-80 000 ) pedig csak egyharmaddal vagyunk kevesebben. . .
Én tulajdonképp ezen tudok spórólni. És, már ha nem vagyok indiszkrét, mit dolgozik a párod?
Mert, ha jól számolom, elmegy 240 000 Ft kajára, gondolom rezsi 60-70 000 (villany, víz, gáz, telefon, internet, kötelező bizt. , súlyadó 2 kocsira. . . ) Ruha, cipő azért csak kell, néha szervizbe kell vinni a kocsit, új porszívót venni, névnap, szülinap, könyv, színház, meg ezernyi apróság. . . vagy ezeket miből finanszírozzátok?
És tényleg, nálatok már nemsokára családalapítás lesz soron. . . az hogyan lesz?
Mi még nem tartunk itt, most a saját házunkat fejezzük be, de remélem, ezzel 1-2 év alatt végzünk, a következő dolog a gyerekek jövőjéről való gondoskodás lesz. Tudom, nem valószínű, hogy mindegyiknek saját lakást tudunk venni, de valamilyen formában azért útnak kell indítanunk őket.
Erről mi a véleményed?
Ugyanis minden gyermek ahhoz a gyámhivatalhoz tartozik, ahol az anyjának az állandó lakhelye van.
A kihelyezést a Tegyesz javasolja, de a gyámhivatal hagyja jóvá. Tehát titeket a tegyesz vizsgál, képez és javasol egy konkrét gyerekre, de a határozatot az adott gyerek gyámhivatala adja ki. Minden évben kétszer jelentést kell írni a gyerek állapotáról és fejlődéséről egy adott nyomtatványon ( a bizonyos 7-es, macis adatlapról van szó), és ezt kell megküldeni mindkét szervezethez.
Na lányok, ez itt a gyermekvédelmi szaktanfolyam levelező tagozata : )))))
(Remélem, nem unjátok, mert ha igen, átmegyünk privibe!)
filou, mi próbálkoztunk annak idején SOS-ben is, de azt mondták, csak anya kell, aki független, és mindig ott van! Férfit még csak vezetőben hallottam.
Andi, holnap kenyérsütés lesz nálunk, a recepteddel. Mióta egy éve sokadszorra tönkrement a kenyérsütő gépem, meg sem fordult a fejemben, hogy anélkül is lehet. Ezért aztán különösen hálás vagyok érte.
Én egyébként néha fokhagymát préselek bele, és kicsit sósabbra csinálom (amúgy olaszosan).
Goblen: állítólag Bp-en, a Halász utcában van egy nagyker (Gery gobelin), ahol magánszemélyeket is kiszolgálnak, és nagy a választék és rém olcsó. Én még nem láttam, de készülök fel.
Szóljatok rám, megint szószátyár vagyok!
lenne még kérdésem a nevelőszülőség kapcsán: mi van akkor, ha magunkhoz veszünk egy-két gyereket, de közben nekünk is születik még egy-kettő? Akkor vissza kell adni őket? Mennyire veszik komolyan a max. öt főt? Azt már nem is kérdezem, hogy milyen alapon maximálják a gyereklétszámot. . .
Így az aktualitását enyhén vesztett mondanivaló:
- SOS-gyermekfaluban vannak férfi nevelők is, tehát ha valakit ez érdekel, érdemes rákérdezni, mert nem hiszem, hogy csak nevelőanyákat keresnek (én spec. csak férfiakkal találkoztam eddig az ott dolgozók közül :))))
- Csináltam nagyon finom krumplis-túrós pogácsát valamelyik nap nagy mennyiságben, illetve én is szoktam kenyeret sütni itthon (forma nélkül, csak sütőlapon), ha valakit érdekel, bepötyögöm a recepteket.
- probléma kérdésére: nekünk csak nyáron nagy a család (5 gyerek és 10-12 felnőtt, aki éppen ott van), ugyani akkor a 2-3 családnyi nagy család együtt lakik egy nyaralóban, május végétől augusztus végéig. A nagybevásárlás férfimunka, hetente-kéthetente a cipelnivalókat ők hozzák. Az apróholmit, kenyérfélét, illetve a friss gyümülcsöt, húst, halat mi (nők és gyerekek :))szerezzük be a közeli faluból, illetve sajtot és tejet farmokról. Így a kicsik is részt vesznek a bevásárlásban, sőt: a farmokra szinte kirándulásszerű a program. Így a nyári hónapokban kb. 25000/fő/hó a kaja és fogyó dolgok (WC-papír, fogkrém stb. ) úgy, hogy pl. ott nem tudunk kenyeret vagy süteményt sütni, tehát azt is vesszük.