Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Haratimiről tudtok valamit ? Nem jelentkezett . . . lehet, hogy már babázik ?
Valószínűleg, az első látogatásra ki is mennek utána hozzátok. Ott majd elmondják, hogy a megyétekben (melyikben laksz?-) mi a rendje. A TEGYESZ az állami hálózat, ezen kívül van más hálózat is. Én csak a Máltaisokéról tudok, de az nem éppen pozitív. Szerintem nem lesz akadálya, hogy a költözésig felkészüljetek. Szorítok nektek, számolj be a fejleményekről.
Az SOS falvakba pedig úgy tudom, csak nevelőanyák kellenek és nem komplett családok. Biztos van annak is előnye, de szerintem, amit mi csinálunk, valódibb.
Többi lányok, hol vagytok?
Milkaboci, köszönöm az éjszakai túrás tippet, feltétlenül kipróbáljuk.
A sötétség nálunk is mumus a gyerekek körében, minden szobában világít egy-egy "macskaszem", ami ad annyi fényt, hogy éjjel tájékozódni lehessen. A fiaim viszont nem annyira félősek, mióta a párom elvitte őket néhány éjszakai túrára. Nyáron kezdődött az egész, mikor este 10 felé még nagyon vígan voltak. Fárasztás lett volna az egyetlen cél, de aztán jöttem rá, hogy egy számukra félelmetes dologgal is megbarátkoztak. Ha van kapacitása a papáknak, nosza rajta! ( lányok nem voltak annyira vevők. . . )
Andi, tejlesen megértelek, eladni nagyon rossz érzés a kézimunkáinkat! Én azt találtam ki, hogy azt ajándékozom szülinapokra, karácsonyra, stb. Így pénzt is takarítok meg, de az enyém is marad a meleg takaró, a kedves falikép. . . hiszen az édesanyám konyhájába, az öcsém lányainak ágyára, stb kerül. :-)))
Mamóna, nyiss egy topicot, ahol elmeséled a konyhai fortélyaidat, oda is benéznék. . . !!! :-)))
Mi most egy nagyon kicsi lakásban éldegélünk, de azt szeretném, hogy mire kész lesz a házunk, alkalmasak legyünk már gyerek(ek) fogadására. Szerinted szóba állnak már így is velünk, vagy ki kell várni, míg alkalmasak lesznek a lakáskörülmények is?
Eszembe jutott egy jó sztori a szülésről:
Amikor a harmadikat vártuk, azidőtájt kezdtük hordani a házitejet. A gyerekeknek nagy szám volt az élő tehén és a fejés.
A másodiknak, mint aktuális legkisebbnek a szülés előtt meséltem róla, hogyan szopizott, és hogy a Születendő is úgy fog enni. Ő elgondolkodott és megkérdezte:
-Anya, amikor én pici voltam, és a cicidből szopiztam a tejet, akkor te boci voltál?
Andi13, hu, te hol veszed a varrnivaló gobleneket? Egy időben én is rengeteget varrtam. Egyszer az egyik 45*35 képátmérőjü virágkosaramért, ami tényleg jól sikerült, 200ezret kínáltak, de nem volt szivem eladni. A keretezőnél látta meg az illető a képet, és úgy nyomozott le engem. Nekem nagyon sok van készen, de én is ragaszkodom hozzájuk, mert tudom, hogy ugyanazt mégegyszer úgysem varrnám ki. A többi kézimunkához viszont nem konyítok. Még a lyukas zoknit is inkább a férjem varrja meg, ha rá tudom venni.
A félés meg nálunk is lehet genetikai. Egy lámpa meg 15-ös izzóval egész éjjel ég a folyosón. De már ez is kevés.
Ha ez mind megvan, megkérdezik, akarod-e még, és milyet, mekkorát, hányat. (a tieiddel együtt max. 5, hivatásosnál 8) Mondhatsz nemet, életkort, bőrszint, bármit. Általános alapelv, hogy a tieidnél kisebb legyen, mert mindig a kicsi érkezik a családba, és nem szerencsés, hogy egyszerre több jöjjön, kivéve, ha testvérek. Egyébként legalább fél-egyév különbség ajánlott. Minél kisebb a gyerek, annál könnyebb.
Ha leadtad a "rendelést", a Tegyesz-nél lévő szakember számontart, és ha hozzátok illó gyermek akad, szól. Nem kell sokáig várni ekkor már! Megnézheted, és döntesz. Mindig kérik, hogy ha inkább nem tetszik, azonnal szólj, mihelyt ez megfogalmazódott benned. Elsődleges alapelv, hogy a ti meglévő és működő családotok rovására nem mehet, így ha annyira nem megy, a gyereket akár vissza is kell adni. Persze akik majd veled foglalkoznak, olyan profik, hogy ilyen helyzetbe te sem valószínű, hogy jutnál.
Általában két helyről érkezhet a csemete, intézetből vagy egyenesen a családból kiemelve. Bár ez utóbbi hangzik félelmetesebbnek, az a tapasztalatom, mindenkinek ez a könnyebb, ugyanis könnyeb új személyhez kötődnie a gyereknek, mint megtanulni egyáltalán kötődni. Az első esetben kb 2 hónapig kell látogatni, hogy megszokjon, a második esetben 2-3 nap alatt lezajlik a kihelyezés.
A továbbiakban kapsz segítséget is, van egy tanácsadó, aki kb havonta meglátogat, mint a védőnő, és ha kell segít, vagy csak meghallgat. A médiában sokan szidják a TEGYESZ-eket, a gyámhivatalokat és a nevelőszülőket, de hidd el, valójában ők segítőkész emberek. Nekem legalábbis nagyon-nagyon jók a tapasztalataim. Egy percig sem éreztem magamrahagyatottan magam.
Elég részletes volt a válasz? Ha bármilyen részlet érdekel, csak nyugodtan kérdezz!
A kocka az 25 dkg, az 50 dkg az tégla! : ))
Képzeljétek, nálunk van vagy 15 cm hó! Gyönyőrű, csak egy kissé elkésett.
Lehet, hogy az idén húsvéti nyuszi helyett a Mikulás lesz szolgálatban?
Én sem akarom, hogy csak receptek legyenek, de azért még egy kincset közzé teszek, amit mi csak lusták rétesének hívunk. :
Bólyi túroslepény (15080 J / 3590 kal. )
Alaposan összekeverünk 25 deka réteslisztet egy fél sütőporral, egy fél citrom reszelt héjával, meg 22 deka porcukorral és a felét 5 deka vajjal kikent, közepes nagyságú tepsibe szórjuk. Burgonyanyomóval egyenletesen rányomunk 50 deka tehéntúrót, és meghintjük 10 deka aszalt sárgabarackkal, egy csomag vaniliáscukorral és reszelt citromhéjjal. Rászórjuk a maradék liszt-cukor keveréket, rátördelünk még 5 deka vajat, és az egészet meglocsoljuk 2 dl tejjel, amelyben simára kevertünk 2 egész tojást. Előmelegített sütőbe toljuk és kb. 35 percig sütjük. Akkor jó, ha a teteje szépen megpirult. Langyosan, vagy hidegen kockákra vágva tálaljuk.
Ha tudnám, hogy kell, csinálnék egy háziasszonyhonlapot, ahol a joghurt és sajtkészítéstől kezdve mindent közzétennék.
A testvérféltékenységről tök jó dolgokat írtatok. Nálunk most a 10 éves fiam kezdte a félek egyedül kezdetű játékot, s a kisebbek is kezdik utánozni.
Ti mit csináltok ilyenkor? Szerintem a gond onnan ered, hogy kész lett a tetőtér, és hirtelen kisebb lett a népsűrűség.
Kedves mamona, elárulnád nekem az útját-módját, hogy is lehet valakiből nevelőszülő? Természetesen nem a hivatásos érdekel. Ti mióta csináljátok?
Nekünk is három gyerekünk van , de hiányzik már az utánpótlás!
Te berántod a székelykáposztát????
:-)))
azt szeretném kérdezni mit mondasz avval hogy két kocka margarin az 1 kg vagy fél kg ?
meddig pihentetted kb elször ?
és milyen melegen sössem ha nekem villanyom van :)) 275 fokon vagy alacsonyabban , ha tudnál válaszloni meg kösszönném
elöre is köszike Ildiko
Mamona én is mentegetem receptjeidet, légyszi küldj még!Testvérféltékenységi tanácsaitok milkabocival fantasztikusak! Annyit üzennék Vivibabynak, hogy nálam olyan nem létezik, hogy a fiúkkal kivételeznék, de. . .
A fiúkkal és a lányokkal valóban másképp kell bánni, de oly módon, hogy ez a különbség ne legyen érezhető.
Pl. a lányokkal szigorúbb vagyok a konyhában, hisz anyák lesznek, ők is majd gyermeket nevelnek/remélem/ általában ők vannak a konyhában. De a lányokkal szemben a gyengédséget megkövetelem a fiúktól, nekik kell elvégezni a kinti munkákat. Ez nem jelenti azt, hogy ők nem mosogatnak stb. Egy lány érzékenyebb, mint egy fiú, másként kell közelíteni hozzá, Persze ezek nem általánosítások, mindezt saját családomról írtam. Amikor valamelyiken észreveszem, hogy a féltékenység gyanúja merül fel benne, azonnal megbeszéljük az okát. Aztán már ők is belátják, hogy felesleges volt.
Lind1 köszönjük figyelmedet és látogass el máskor is e topikba , szívesen vesszük hozzászólásaidat.
Andi13hu nagyon ügyes vagy! Én is szerettem régebben kézimunkázni, remélem lesz még rá időm. Kötéssel hogy állsz? Kicsiknek mindig tavasszal mellényeket kötök.
Bocs, de megyek berántom a székelykáposztát. :)))
köszönöm a tippet, én is abban reménykedem, ha meglesz az elsö csemete, akkor megváltozik a véleménye:-))
a testvér-féltékenységhez: nekem ugye egy növérem van, hiába vagyunk már felnöttek, a növéremen néha elég feltünöen kitör a zöld szörny. 3, 5 volt amikor születtem, és mivel gumi-szökevény vagyok és majdnem mindent megtettek hogy ne jöjjek világra, nem is készítették fel az érkezésemre. dobált, vissza akart küldeni a kórházba stb.
utána már azon múlt, hogy a szüleink választottak kedvencet (szemszín alapján), én anyunál, ö apunál gyakorlatilag mindent el tudott érni. aki kapja-marja, ki tud jobban hízelegni, ki az aki árulkodni mer stb. minden megvolt. a mai napig, ha kapok valamit, eltitkolom ha tudom, hogy ne legyen féltékeny. ha ö kap valamit, az engem nem igazán érdekel. . .
hát ez van, én igyekszem majd ezt elkerülni, mert gyerekként borzalmas volt. milyen jó lett volna még egy testvér. . .
bocs a hosszért:-)
Mit értesz azalatt, hogy első ránézésre nem látszanak elhanyagoltnak? Talán rosszul fogalmaztál. . . :-)))
Te hogyan szoktál "kitörni"? És miért nem tudsz eleget velük lenni?
Szerintem az anyaságban az egyik legfontosabb alapelv, hogy mindent csináljunk őszintén, ha lehet.
Ha ki akarunk törni a gyerekkörből, akkor biztosítsunk magunknak lehetőséget a kitörésre. Ha vele akarunk lenni, akkor minden lelkiismeretfurdalás nélkül legyünk vele. Sajnos sokszor nem lehet.
A féltékenység kérdésében nem értünk egyet. Én nem tapasztaltam ilyet, pedig azt hiszem elég időt fordítok a kölkökre. Nem látszanak - úgy első ránézésre - elhanyagoltnak. Sőt.
Én egyébként nagyon jól vagyok, rábíztam a kicsire mikor akar megszületni :))) Egyenlőre nem siet.
Remélem, hamarosan a karodban tarthatod a babádat! Tényleg, hogy vagy?
A másik dolog, ami miatt írok neked, hogy abban igazad van, hogy a gyermekeink nagyon fontosak az életünkben, de én nem hiszem, hogy minden percet sajnálnék, amit nem velük töltök. Azt sem hiszem, hogy semmi más nem számít, csak ők. De, vannak más fontos dolgok is az életünkben. Akár a hivatásunk, a munkánk, akár a férjünk. És még sorolhatnám, kinek mi. Talán sorrend nem is létezik, hol egyik, hol másik kér nagyobb helyet az életünkben.
Ettől még jó anyák maradunk.
A testvérféltékenység pedig nem gyerekszámtól függ. Értem ezalatt, hogy lehet féltékeny az a gyermek is, akinek 8 testvére van, és az is, akinek csak 1. Ez egy teljesen normális jelenség, sőt! Csak az tud féltékeny lenni a testvérére, akinek van vesztenivalója, tehát kapott elég szeretetet a tesó születése előtt. Én a döntő motívumot abban látom, hogy a szülők hogyan kezelik, ill. milyen alternatívát tudnak a féltékeny gyermek "kezébe" adni, hogy úrrá lehessen ezen a kínzó érzésen.