Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30-as szingli klub
Létrehozva: 2009. szeptember 6. 18:35
Sziasztok!
Lassan 1 éve a szinglik táborát gyarapítom. Olyan fázisban vagyok, hogy jobb egyedül (mármint pasi nélkül)....és gondolom leszek is még jó darabig, mert nem egyszerű egy majd' 10 éves kapcsolaton túllépni...
Szeretném megtalálni önmagamat és emellett egy csajos baráti társaságot összehozni. (sajnos exem mellett nagyon begubóztam és a barátnőzés is kimaradt az életemből mióta Budapesten élek)
Keresem azon hasonszőrű (korban és élethelyzetben) csajszik társaságát, akik szivesen jönnének billiárdozni, karaokézni, együtt megtanulnánk pókerezni, járhatnánk pubokba stb....no meg persze - ki épp mely fázisát éli meg a szakítás utáni időszaknak - támogathatnánk is egymást a dolgok feldolgozásában.
Jövő héten pénteken vagy szombaton bele is vághatnánk.
Remélem lesznek, akiket érdekel.
Persze előtte itt nem lenne rossz kicsit ismerkedni. Esetleg megosztani egymással, hogy kivel mi történt, hogy így 30 felett egyedül maradt... :-(
Én szerettem a netes ismerkedést.
Először próbálgatni volt jó, visszahozta az önbizalmam és szerencsémre elég normális pasikkal ismerkedtem össze.
És a lényeg: a párom is egy netes társkeresőn ismertem meg és az első randi óta együtt vagyunk.
Nekem három héten belül lejátszódott: a szakítás, a hazaköltözés, új munkahelyen kezdés és a fősulis első vizsgaidőszakom.
Megbízom a páromban és hiszem azt, hogy nagyon sokáig együtt leszünk, de abban sose hittem, hogy egy emberrel éljük le az életünk. Nekem ez a harmadik komolyabb próbálkozásom (mármint a 30 év alatt) és most először éreztem/érzem, hogy na, most aztán tényleg olyan, amilyet szeretnék és úgy fogad el, amilyen vagyok.
Nagyon rosszul jártam volna, ha pl. az ex pár év után elvesz és utána nyűglődve, kényszerből együtt maradunk.
Nem, ennek így kellett lennie.
Hát akkor neki nagy szerencséje volt, mondhatom - mármint húgodnak...
Én is nézegetem néha őket a neten, van hogy írnak is, de tényleg nem tetszenek. Aki meg tetszik, rögtön beparázok, hogy nem merek vele találkozni, mert nem is vagyok még túl azz előzőn, meg semmi önbizalmam stb.. és nem hinyzik nekem ulyen lelki állapozban egy újabb visszautastás, ha nem jövök be neki élőben...
Így inkább vissza se írok még annak se, aki képről még tetszik kicsit....
Szerintem jobb lenne elmászkálni, így együtt, és úgy nézelődni... Minden komoly szándék nélkül. Csak egy kis szárnypróbálgatás végett....
garancia semmire nincs, sajna.
Én már úgy vagyok vele, h inkább vagyok egyedül mint valami idiótával...
Persze rosszabb napjaimon meg azt mondom, h keeeeelll nekem is egy pasi!!!
a neten meg, amilyen fazonok vannak.. áááhhhhh
Már annyiszor akartam törölni magam, de a húgom is neten találta meg a párját - fenn volt vagy két hétig... 
Az szép..mármint 13 kiló 3 hét alatt... Nekem most nem volt annyi rajtam, hogy lemenjen (mert ugye ha kavesebb van az emberen az nehezebben is indul meg lefelé... ilyesmit hallottam)
Én az előző szakításunkkor, ami 2006 őszén volt, voltam elhízva kissé, 64 kilóra, és a szíktásunk utáni 2 hétben (plusz még ki is rúgtak a munkahelyemről + új albiba költözés no ismerőssel Bp-en, gondolhatod - totál egyedül és magányosan, kisemmizettnek éreztem magam és szerencsétlennek) szóval akkor én is 2 hét alatt 10 kilót fogytam....
Most csak 3-4 kiló ment le, így vagyok 52....
Hát ez a rohadt szerelmi bánat, a fene ott egye meg (a pasikat :-) )
De persze ez most téegd nem érint, aminek szívből örülök... Remélem együtt is maradtok. Aki egyszer megélt egy kegyetlen szakítást, a sorstól már igazán megérdemli, hogy ilyen téren legalább, ne kelljen többé szenvedést átélnie...
Én is ebben bízom - csak jól kell választani (másodjára)
Solton jártam egyszer kétszer... Felléptünk ott. Nem tudom léteezik-e még, (szerintme talán már nem), volt ott jó pár éve rendezve (mi kettőször voltunk ott emiatt fellépni) Solt fesztivál - de a nevére nem emlékszem....
Jól gondolom, hogy már nincsen? Asszem anyagilag nem volt nyereséges a dolog - emlékszem ,még a Zanzibá is meg volt hívva az egyikre (előttük léptünk fel)...Hát gondolom jó kis gázsit kértek -- közönség meg olyan sok nem volt...
Hát én jelen állás szerint el sem tudom képzelni, hogy valaha is meg tudjak még 1x bízni pasiban - mert ugya ahhoz hogy gyereket vállaljon az ember lánya, ez a minimum....
Egyszerűen az van bennem, hogyha 10 év után képes volt dobni exem, akkor semmi garancia arra, hogy x év után ne dobnának megint, csak épp gyerekkel (és akkor már lehet 40 évesen...) Na szóval messze vagyok még sajna attól, hogy helyre rázódjak agyban és hozzáállásban.
Mondhatom, hogy úgy érzem, férfi gyűlölővé váltam - bár sosa voltam róluk jó véleménnyel, ezt be kell valljam.
Ismerős. Én 13 kilót fogytam 3 hét alatt és kb. egy év múlva kezdett visszajönni pár kiló.
Szerencsére a maradék azóta se akar visszajönni, pedig lassan napi 18 órában eszek.
Huhh, hát én örültem a"túlélésnek", a gyerek-férj témára nem görcsöltem rá egy kicsit se, konkrétan gondolni se akartam rá. Amúgy se életem minden vágya, hogy gyerekem legyen, valahogy így vagyok programozva, ha van mellé megfelelő társ, akkor jöhet, de nálam valahogy nem ketyeg a belső óra. 5-8 évig még rengetem időm van (függetlenül attól, hogy valószínűleg előbb belevágunk, de nem azért, mert Jééézusúúúristen, mááár 30 múltaaaaam
)
A fogyásról meg ne is beszéljünk. Én egy héttel ezelőttig, 2 hónapig szinte semmit nem ettem - max egy szelet üres kenyeret, mikor már lézengtem. Illetve csak ittam (persze nem alkoholt) de sajna azt se sokat. Teljesen lesoványodtam - mondták is az ismerősök.... :-(
Most már kicsit jobb. Magam sem tudom, hogyan, de 1 hete azért már eszegetek...És nem csak a net előtt sajnálom magamat, bőgve és agyalva....
Huh, hát akkor Te jól megszenvedtél- értem itt az időre is .... Remélem azért nekem nem lesz ennyi idő, hogy helyre jöjjek.
Igen, azért még nem húzom le a rolót, talán gyerekem is lesz :-) Legfőképp emiatt vagyok kicsit stresszes.... Mert amúgy nem látszok 30-nak sem - legalábbis ezt mondják, van hogy 26-nak mondanának 8de ki tudja ebből mennyi a "kedveskedés")
Én is Bács-Kiskunból való vagyok :-) Kecskemétről! Szia "(al)földim" :-)
Aug. 14-én voltam 30. Semmi extra, nem kifejezetten aggódom a korom miatt, ugyanolyan mint előtte.
És amiatt se aggódj, hogy 32 évesen maradtál egyedül. Nem késtél még le semmiről, akik 22-25 évesen férjhez mennek és szülnek gyorsan, azok ilyen idősen elválnak. Te mennyivel jobb helyzetben vagy, mint egy hasonló korú egyedülálló anyuka, két gyerekkel...
Túllenni? Túlvagyok, de azért nem felejtek. Szarul voltam, rengeteget fogytam (bár ez már négy éve volt), és volt vagy két év, mire nagyjából helyreállt a lelki egyensúly. És még egy év volt, mire komoly kapcsolatba mertem kezdeni.
De megérte a várakozás.
Bács-Kiskun megyéből jöttem fel, egy kisvárosból.
Akkor ezek szerint mostanában volt a 30. szülinapod?
És hogy élted meg, hogy 3x-es lettél?
Én 30-án töltöm (sajna) a 32-őt.... Nem repesek az örömtől, hogy ennyi idősen kellett egyedül maradnom... Nagyon nehéznek élem meg. Egyrészt a korom miatt (aggódom), másrészt hogy egy ilyen hosszú kapcsolaton egyáltalán mennyi idő lesz túllépnem.. Mert érzem, hogy egyáltalán nem vagyok nyitott (és bizalmatlan vagyok emelett)... Azért lenne jó egy ilyen csajos bagázs, mert erőstínénk egymást... Úgy hiszem
És honnan költöztél? Előzőtnmég ezekszerint nem vagy teljesen túl? Vgay rosszul értettem?
Egy éve vagyunk együtt, egy éve vagyok Pesten.
Előtte három évig voltam hasonló helyzetben, mint most Te, azt hiszem, még nem felejtettem el.
Amúgy 30 múltam (épphogy)
Sajna úgy látom nem tolonganak az érdeklődők.
És hát ha behal a topic, akkor ha jól tudom nem is jelenik meg oldalt...Úgy meg már pláne nem nagyon lesznek "új tagok".
Jajj de jó, már akkor vagyunk 3-an (ebből ezek szerint 2-en szinglik?)
Amúgy de utálom ezt a szót, hogy szingli... Már a hangzásától is a falra mászok....:-( Vagy inkább :-)
Rólad mit lehet tudni? Persze csak ha akarsz kicsit mesélni.
SZia
Persze, gyere csak... Szivesen látlak.
Csak azért gondoltam, hogy hasonszőrűeket invitálok, mert tudom, milyen az, ha az ember lánya pasi és barátnők nékül marad. Szóval Te még mindig jobb helyzetben vagy :-)
Pároddal mióta vagytok együtt? Bp-en mióta laktok?
Én (exemmel, akkor voltunk 7 évesek) 2005 őszén költöztünk fel....
Hú, hogy azóta mennyi minden történt (köztünk) egy kálvária az egész...És sajna bennem még nincs vége....Azaz nem dolgoztam fel (most szakítottunk másodjára)
szia!
én szívesen csatlakoznék a szingli klubhoz!
Próbáltam már más hasonló topicba is becsatlakozni, de az már eléggé be volt halva.
Ha megismerkednénk páran, mehetnénk színházba-moziba is közösen! Persze először valami kávézást kéne összehozni!
Hajrá Selfless!
Szia.
Nem vagyok szingli
Viszont nemrég költöztem Budapestre én is és kicsit hiányzik a "női szó".
Ha nem bánod, csatlakoznék és megnézem, milyen társaság jön össze.