Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Asperger szindróma
Torolt_felhasznalo_739697
Létrehozva: 2004. február 18. 17:25
Van egy nagyon-nagyon kedves ismerősöm aki valószínűleg Asperger szindrómás. Ez az autizmus egyik - kevésbé ismert - fajtája. Olyan emberekkel szeretnék megismerkedni, beszélgetni a tapasztalataikról akiknek ez a téma nem idegen.
Sziasztok. és üdvözlettel. : Richard Vaultdweller
egyébként aranyos lehetett a fiad, ahogy ott beszélgetett azzal a lánnyal. asszem Uta Frith 1991-es könyvében (Autizmus a rejtély nyomában, az As-t még nem említi, de egyébként jó összefoglaló munka) az első fejezet egy anya mondatával, kezdődik, valami olyasmi, hogy első ránézésre olyan bájos a gyerek, mint egy angyalka, mintha semmi baja nem lenne, nem elsőre ismerszik fel, hogy voltaképpen autista s nehezen tud kommunikálni a külvilággal. egyébként engem az As-ben ez az úgymond "tragikus", hogy semmi olyan külső torzító hatása nincs a betegségnek (mint pl a Down-kórnál), egyáltalán nem csúnya emberek, stb, az értelmi képességeik jók, miegyéb, csak az az egy, hogy képtelen az ember megtalálni a megfelelő hullámhosszot a külvilággal. hogy valami apró fázis-eltolódás miatt nem lehet az ember olyan, mint bárki más (bár már nem is akarok olyan lenni), és emiatt már rengeteg dolog felborul, másképp alakul.
meg már 15 évesen is azt kérdezgették, hogy milyen karra járok az egyetemen, miegyéb. írogattam egy nonproftit újságba, ott például nagyon jó volt, hogy egyedül én voltam 20 év körüli, a többiek mind negyvenesek meg nyugdíjasok, és úgy tűnt, őket sem zavarta az, hogy én fiatal vagyok, sőt megbecsülték.
a korosztályom viszont eléggé ingerel, undorodom a többségre jellemző értelenségtől meg felszínességtől. de még az egyetem is tele van ilyenekkel: hónuk alatt rohangásznak a Kunderával (semmi bajom a könnyvel, csak azzal, ha valaki ezzel akar felvágni), neohippi göncökben járnak, hogy "ők a nagy értelmiségik", közben folyton csak azon jár az agyuk, hogy melyik oktató kezén van már jeggyűrű, és nem szégyellik magukat, amikor órán sms-ezgetnek.
rám mondjuk nem szóltak soha, hogy ne barátkozzak idősebbekkel, mert gondolták, hogy tőlük legalább többet tanulok. meg hát most őszintén: az emberre a legrosszabb hatással leginkább a kortársai vannak, azok hajszolják bele a társaikat a piálásba, dohányzásba, korán kezdett nemi életbe, bűnözésbe, stb.
ahol viszont komolyabb bajokat okoz ez az "koravénség", az talán az ismerkeés, ahol eleve ugye sokkal nehezebb nekünk, pölö nekem majhogynem könyből kell megtanulom úgymond "flörtölni, stb". mert hiába tudnál szót érteni egy hamincévessel, ha az csak a húszéves biológiai korod veszi tudomásul, ráadásul már lassan a nősülésen járna a feje.
Képzeljétek, a napokban noszogattam Mikit, hogy a köszönést ne hanyagolja el, ne hozzon szégyent rám. Úgy látszik, megérintette a probléma, és 10 éves létére megkérdezte, hogy most akkor mindenkinek, aki szembejön, köszönni kell-e? Ezt komolyan is gondolta. Rájöttem, hogy fogalma sincs, kinek, és hogyan illendő köszönni, úgyhogy be kellett táplálnom az adatokat. Remélem, most már működni fog. . .
Én, bár 25 leszek, egész gyerekkoromra jellemző volt, hogy az idősebb(sokkal idősebb) korosztállyal álljak kapcsolatban. Most is szinte vonzanak a nálamnál jóval idősebb, vagy csak idősebb emberek, akikkel én is tutok szót váltani.
Azonban nálam , azt hiszem a korom miatt, van egy kis bökkenő: már sem a családtagjaim, sem a szakemberek nem engedik, sőt néha tiltják, hogy jóval idősebb emberekkel tartsam a kapcsoltat. Néha még ilyeneket is mondanak: "Ott van X. Y. , annyi idős mint te, és beszélgess vele, mert én az anyád/apád lehetnék.
Na senki sem érti meg, de nekem azért volt jó mindig kapcsolatba lépni sokkal idősebbekkel, mert azok sokkalta megértőbbek (általában) mint a korosztályam. és sokkalta elfogadóbbak.
Úgyhogy ki nem állhatom, ha megmondják, (bár gyerekkoromban nem mondták), hogy fejezzek be minden "felnőtt" kapcsolatot.
Bocsi, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. Képzeljétek! Találtunk a fiunknak egy tündéri matek korrepetítor tanárnőt! Őszintén elmondtuk neki, hogy mi a gond a gyerekünkkel, de ő nemhogy megijedt, hanem igazi kihívásnak érzi a gyerekkel való foglalkozást. Az első találkozóra kért mindent, amit az Aspiról összegyűjtöttünk és mára kiderült, hogy el is olvasta. Annyira érdekli a téma, hogy a saját "probémás" tanítványait is kezdi más szemmel nézni, keresi, hogy vajon nem az Aspi lehet náluk is a gondok forrása. A tanárnőnek van egy éppen jogi egyetem végzett lánya és képzeljétek, a megbeszéléskor a mi kölkünk úgy bájolgott a leánnyal, mintha soha nem lettek volna kapcsolatteremtési problémái. A tanárnő meg is jegyezte, hogyha nem mondtuk volna meg, hogy a gyerek Aspis, eszébe sem jutni bármi furcsát feltételezni a gyerekről. Ott voltunk kb. 1 órát és a mi fiunk szinte folyamatosan csacsogott a "kislánnyal". Szerintünk nagyon imponálni akart. Komolyan mondom, nagyon megható volt szemlélni a gyereket, ahogy minden további nélkül átlépett a "normális" világba. Hogy történt ez? Ritka szeretetteljes közeg veszi körül a tanárnőt és a családját, a lánya olyan nyitott és kedves, hogy elképzelni sem tudjuk, hogy lesz egyszer belőle ügyvéd. Büszi ne haragudj! De sajnos nincs túl sok jó tapasztalatunk a jogi pályát gyakorlókkal kapcsolatban! Persze szerencsére vannak kivételek is! Szóval, úgy láttuk, hogy fiunk túljutott az első udvarlásán, igaz kicsit "koros" hölgyet választott magának! Viszont megint csak azt szűrtem le ebből a helyzetből, hogy sokkalta több múlik ezen a "normális" világon, mint az Aspisokon ahhoz, hogy élni tudjanak benne! Üdv.
http://index. hu/tech/tudomany/aut0330/
"Azért nem reagálnak megfelelően mások viselkedésére, mert rosszul működik agyuk tükörneuron-rendszere. -->>>"
iR. : Nekem semmiség volt megtanulni vezetni, gyerekori vágyam volt. . hogy autót vezessek. Már 6éve (2005-1999) nyomom a pedált, de nem tudom megunni. Az elején persze akadtak gondok, de hát mindenkinél, különösképp a hirtelenfékezők, és a gyalogosok okoznak ma is gondot. . . Aztán az első "balesetem" után visszavettem az önbizalmamból. . .
A "balest" után nemsokkal a másik kocsimmal majdnem elgázoltam egy kislányt. . és az Ő (halálra)rémült tekintete változtatott meg. . hogy ne legyek akkora vadállat az utakon. Nem azt mondom hogy félős lettem, mert azért most is száguldozok. Csak sokkal jobban előre számítom az eseményeket, amivel elkerülöm a "kislánygázolós" helyzeteket.
Hamár ennyit említem Őt. . . Este volt, lámpánál balrafordultam (volna), és a szemközti autó is ugyanabba az irányba fordult, így a lány takarísba került. . . (nagyon alacsony volt, és szürke ruhát viselt)én megindultam mivel nem láttam semmi akadályt. . erre kilép elém a másik kocsi takarásából, észrevette hogy "jövök" és megtorpant (és láthatóan végigfutott az agyán hogy vajon hova ugorjon, hogy túlélje/felkészülhetett arra hogy nem fog sikerülni az átkelés) erre Én befékeztem, és a Lány megmenekült!
Azóta állandóan ez jár az agyamban, ha zebrához érek. . és már meg sem fordul a fejemben hogy átsiessek rajta. . . Viszont büszke is lehetek, mert megmentettem egy életet! :)(és engem sem sitteltek le. . . )
Azért a meséhez hozzátartozik az is hogy aznap igencsak szar volt a hangulatom és nagyon igyekeztem haza. . .
A "baleset". : Kopott volt a kocsin a gumi. . és volt az úton egy olajfolt. . és későn vettem észre hogy az elöttem lévő kocsisor lefékezett. . . én meg azzal voltam elfoglalva (épp egy útfelbontást, és egy munkagépet kerülve) hogy megköszönjem a szemközti Trabantosnak hogy átengedett. . . . és emiatt nem vettem észre az álló sort! Fékezni kezdtem de a kopott guminak és az olajfoltnak köszönhetően az elöttem lévő kocsiban álltam meg. . .
Ma már úgy érzem hogy felnőttem a feladathoz. . . vagy csak megint nagy az önbizalmam. . :D 80. 000KMéterrel a hátam mögött. . .
Üdvözlettel. : Én! :)
Tetszenek az eszmefuttatásaid a mi lenne, ha mindenki. . . témakörben. Egyetértek Veled, ez az enyhe autizmus kifejezetten jó dolognak tűnik. Egy dolog, hogy milyen képességek rejlenek az emberben, de én olyan kedves, agressziótól mentes, szeretetet igénylő, de adni is tudó emberkét még nem láttam, mint a fiúkám (lehet, hogy elfogult vagyok. . . ). Az erőszakos filmeket nemhogy nem nézi, de az azzal járó hangokat sem bírja. Csak attól félek, hogy nagyon védtelen lesz mások gonoszságával szemben.
A könyvet a budaörsi Tesco-ban is lehet kapni. Láttátok az Esőembert? Én annak idején nem érdeklődtem a téma iránt, de most nagyon kiváncsian vártam. Hát azért az már egy más kategória, mint az Asperger szindróma. Néhány tünet azonban az én gyerekemnél is jelentkezett, különösen kicsi korában. Pl. a jelenet a zebrán: Ray megállt az úttest közepén, amikor a lámpa "állj"-ra váltott. Mikor gyrekemnek mondtuk, hogy álljon meg a járda szélén, mielőtt átmegyünk, precízen kicsoszogott teljesen a szélére, hiszen azt mondtam. Most, ha azt mondom Neki, hogy nézz körbe, mielőtt lelépsz, akkor a tengelye körül megfordulva, teljesen körbe néz. Kicsit aggódom, mikor lesz képes egyedül közlekedni, ezen a téren nem túl gyors a fejlődése.
A múlt héten viszont a Zrínyi matek verseny országos döntőjén voltunk a gyerekkel. A körzeti versenyen, ami megyeinek felel meg, első lett többszáz gyerekből. Az országos nem sikerült ilyen jól, "csak" 37. lett. Igaz, hogy a tanítónénije egyáltalán nem készítette fel, más gyereket még el is kísért a tanítója.
Remélem, mindenki túlvan az influenzán, sziasztok!