Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Asperger szindróma
Torolt_felhasznalo_739697
Létrehozva: 2004. február 18. 17:25
Van egy nagyon-nagyon kedves ismerősöm aki valószínűleg Asperger szindrómás. Ez az autizmus egyik - kevésbé ismert - fajtája. Olyan emberekkel szeretnék megismerkedni, beszélgetni a tapasztalataikról akiknek ez a téma nem idegen.
Sethike! Rég láttalak a fórumon!
Nagymuszájnak: szerencsére a mi fiunk abba tudja hagyni a furcsa kis mozgásait (ő nemcsak repked, hanem a földön térdelre előrehajol és a kezeivel közvetlenül a föld felett "varázsló" mozdulatokat tesz), ha erre kérjük vagy ha megkérdezzük, hogy most mit csinál. A suliban nem jellemző rá ez a fajta tevékenység, legalábbis nem mondták, hogy csinálja. Többnyire akkor "mozgolódik", amikor egyedül van a szobájában, előttünk már nem. Kisebb korában nem feszélyeztük a jelenlétünkkel. Viszont nagyon hadar, elharapja a szavak felét, mint aki minél előbb túl akar esni a beszélgetésen. Ha muszáj, akkor tud szépen beszélni. Mi rászólunk, hogy nem érjük, amit mondani akar, ismételje meg úgy, hogy közben szépen mozgatja a száját. Akkor minden további nélkül elkezdi újra, de szépen artikulálva a mondandóját. Üdv. Mindenkinek
Itt és most azonban – engedtessék meg e diszkrimináció – ne a világ összes nőjének szóljon a gesztus, hanem kizárólag az érintett fiúkkal, férjekkel és apákkal nap mint nap bajlódó anyáknak, feleségeknek és leányoknak, valamint – nem utolsó sorban – minden lánynak és nőnek, akit ezzel a férfibetegséggel vert/áldott meg az élet…
félni az őszinteségtől (vagy a következményeitől) olyasmi, mint nem beszedni a gyógyszert, hátha mérgező. . .
Elnézést a hosszú hallgatásért, de volt egy kisebb műtétem. . . . Mindeközben nagyon érdekes dolgokról beszélgettetek. Nekem megint csak az tünt fel, hogy mindenki fél valamitől. Azért az mégis csak nagy dolog, hogy ezt ki is mondjátok. Milyen furcsa, hogy attól nem féltek, hogy az őszinteségetek által sebezhetővé válhattok? Tegnap este megnéztem A falu című filmet. Úgy ajánlották a tékában, hogy vagy nagyon szeretik vagy nagyon nem. Ajánlom, hogy nézzétek meg, mert szerintem van mondanivalója bőven!
A sonrise-ról már sokat hallottam és akik megpróbálták alkalmazni, sokaknak bejött. Én is megpróbáltam a múltkor a fiunknál és ugyanazt tapasztaltam, mint Nagymuszáj: először furcsán nézett rám a gyerek (úgy, mint ahogy én szoktam rá), majd megkérdezte, hogy mit és miért csinálom. Majd azt válaszoltam, amit ő szokott: semmit nem csinálok, úgy mint ahogy Te és azért, amiért Te. Jelentőségteljesen felhúzta a zemöldökét és leállt a fucsa mozgással jó időre. Szóval, igen. . . . valakik feltalálták a spanyol viaszt. . . . olyan ez, mint a homeopátia: hasonlót a hasonlóval kell gyógyítani.
Állatok: a mi fiunk is nagyon szereti pl. a macskákat. Otthon van nekik kettő, nálunk egy. A lovakhoz is vonzódik, nagyon szeretne megtanulni lovagolni. Ezt az idén nyáron megpróbáljuk, talán most már elég erős hozzá fizikailag. Érdekes, hogy az állatok is kedvelik az autista vagy aspis embereket. Mindketten érzik, hogy nincs mitől félni, nem? Üdv.
szerintem
Igen, oroszlánszelídítő lett. . .
Eltelt húsz év, a fiúcska érett férfivá lett, megbecsüléstől övezve űzi idomári hivatását. Olyan kunsztokra tett szert, amely az átlagos populáció oroszlánokkal kapcsolatos bátorságát messze meghaladja: egy ketrecben tartózkodik az állatok királyával, észre sem veszi penetráns szagukat, fejét könnyedén belehelyezi a kitátott szájakba, stb.
A kérdés mármost hősünkkel kapcsolatban a következő: fél-e még az oroszlánoktól, vagy már nem?
:)
http://autizmus. hpconline. com/biblhun. htm
lapon az alábbi indformációkat egy szakirodalomlista mellett:
"Az idegen nyelven jól olvasók számára valóságos kincsesbánya a budapesti Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár. (Bp. VIII. Szentkirályi u. 21. , srégen szemben a Szülôszövetség szokásos találkozási helyével. ) Bárki bemehet helyben olvasni, még belépti díjat sem kérnek. Megtalálhatók náluk a Journal of Autism and Developmental Disorders címû. neves folyóirat évfolyamai, sok-sok érdekes, autizmusról szóló szakcikkel. Fénymásolatban haza is vihetjük a minket érdeklô írásokat (hogy pl. egy jobb nyelvtudású családtagunkat házi feladattal örvendeztessük meg. . . ). Nyitvatartás: hétfôtôl csütörtökig 9-18, pénteken 9-14. Tel: 138-4133, 266-0405"
tök jó Büszperger, hogy elmentél a Son Rise-ra, mindig úgy érzem, ha lemaradok valamilyen infóról, hogy életem nagy lehetőségét hagytam ki. De amit írsz, az nagyjából az, amira számítottam, és amiből már a cikk kapcsán kiszűrtem valamit, amit használunk. a fiamnál mostanság már csak 1 feltűnő dolog van: a repkedés. Kikuli, azt hiszem, nálatok is van ilyen. Nos, én a cikk után elkezdtem valamit csinálni: ha a fiam repked, én is elkezdek. nem is nézek rá, mintha csak magamnak csinálnám én is, mint ő. Ezt előbb-utóbb észreveszi, és leáll. megkérdi, mit csinálok. Mondom: csak repkedek én is, mint te. Ezen vagy nevet, vagy zavarja, de mindenképpen abbahagyja. Most már sokszor ha észreveszi, hogy én is bekapcsolódtam, szó nélkül leáll. Tudom, hogy a repkedés egyfajta stresszoldás, és nem is akarom megfosztani ettől, csak azt szeretném, ha érezné, hogy ez másokat zavar, és pl. az oviban ne nagyon fogjon hozzá. Komolyan mondom, látok valami fejlődést, ami persze nem sok, de nekünk ugye minden kis lépés számít.
Tacibu, nem hiszem, hogy van hétvégén gyógyúszás, kedden megkérdem az oktatót és beszámolok.
A félelem tárgykörben pedig csak annyit: én azt veszem észre, minél érzékenyebb, és talán intelligensebb valaki, annál több benne a félelem. Így fogalmaznék: boldogok az egyszerű lelkek, akik nem látják, mennyi félnivalójuk lenne.
Én két évet dolgoztam autista gyerekkel és a legnagyobb dolgot tanultam meg tölük az elfogadást bármi áron. . Némi tapsztalotom van Velük kapcsolatba, ha kell tudok vigyázni rájuk persze csak ha Ők is elfogadnak. Az oviba elfogadtak, szülők szerint jobban mint Őket.
egy világ, amelyben nem kell félelmet kelteni. . .
jó volna egy olyan világban találkozni
nekem egyébként a félelemmel kapcsolatban akkor volt egy úgymond "megvilágosító" élményem, mikor már sokadszorra mondtam apámnak, hogy nyírja ki azt a pókot a szobámban, ahogy fut, mert annyira írtóztam tőle, s erre ő azt mondta, hogy "hiszen ő is ugyanúgy fél tőlem, ahogy én tőle!". na az úgy ütött akkor tényleg, a felismerés.
azóta gyakran eszembe jut ez a mondat, de leginkább akkor, amikor látom az emberek arcán a meglepődést, s voltaképpen ijedtséget, főleg amikor sokat beszélek, s valójában ők sem tudják, hogy én is csak azért beszélek annyit és akkora szenvedéllyel, hogy a félelmemet leplezzem. mindketten félünk, s egyikünk sem tudja, hogy a másik is fél, ez a baj.
De például nagyon szerettem egy akváriumi halam is. Zsuzsi, aki ott volt a találkozón, tudja, hogy a Mensa egyik összejövetelen fel is olvasták egy írásom, ami egy előhal szemszögéből mutatta be a karácsonyi vásárlási őrületet.
Szóval szerintem sokat tud segíteni egy állattal való kapcsolat a bezárkózás tünetein.
Annyi mindent olvasni, az Asperger-ek gyerekoráról, és (szinte) semmit nem ismerek fel(nem mintha baj lenne:), csak kizárólag a felnőttkori furcsaságokat.
Azt hiszem inkább alkotok magamnak egy külön osztály amibe beleillek! (hehe) :):):):)
u. i. : Ja amit régebben írtam hogy 84%ban (vagy mit írtam) magamraismertem, az a felnőttkorra utalt. . . nehogy valakit megzavarjon. . :D
Üdv(özlettel) Minde(egy)(n)kinek. : iR [Richard Vaultdweller] (aki talán nem Asperger-es!) :)
u. u. i. : Lehet hogy visszatérek a régi elképzelésemhez, hogy egy emberi testbe oltott földönkívüli intelligencia vagyok. . :)
Elméletben a Media Player is kezeli, de ha nem akkor próbáld meg a DivX Player-el(ezt is telepítette)
u. i. : Ha telepítve van a DivX meghajtó akkor mindenképp kéne lennie képnek és hangnak egyaránt. Ha nem!? Akkor az operációs rendszeredben lehet a gond. Vagy AC3-as hangja van amit kétlek. . . (ahhoz is külön meghajtó kell csak nem tudom honnan mert sosem használtam. . . Windows-on)
amiről a Módszer szól. . .
egyrészt a spanyolviasz feltalálása: ha sok szeretetet, odafigyelést kap egy autista gyerek, akkor könnyebben és jobban kijön a csigaházából
ami viszont tényleg új: a szeretet éreztetésének a módja
ha pl. a gyerek órákig ráz egy dobozt, akkor a kevésbé szerető - vagy épp idegesebb - szülő rászól, megbünteti, stb. , ami olaj a tűzre; a szeretőbb vagy pihentebb szülő ezzel szemben nem szól és nem büntet, hanem szeretettel és megértéssel figyeli a csemetét, ami nyilván át is megy a gyerkőc felé
mármost - mondom én - ez az átmenés meglehetősen csekély fokú, hisz a legfőbb probléma éppen az, hogy az autista: érzelmileg vak, azaz nem tudja "olvasni" az érzelmeket, a saját szülője érzelmeit se (ahogy a ti számítógépeitek sem tudják a "Mindreaders" c. filmet:)
így a sok szeretetnek csak töredéke jut el a gyerekhez, és aránytalanul csekély fokban fejti ki csigaházból kihozó, jótékony hatását. . .
az amerikaiak pedig - mondom továbbra is én, az előadásban sajnos szó se volt ilyenekről -, hűen magukhoz feltalálták a szeretet átadásának erre az esetre szabott intenzív módját, amely mintegy "lefordítja autistára" azt a szülői "közlést", hogy szeretlek
amit úgy tesz meg, hogy elkezd ő is rázni egy dobozt. . . a destruktív akciókat kivéve minden kényszer-cselekvést együtt csinál a gyerekkel, mégpedig úgy és addig, ameddig ő csinálja - amitől aztán a gyerkőchöz sokkal nagyobb arányban jut el a szeretet. . .
. . . és jég-lelke melegedni kezd, s előbb-utóbb hozzálát gyógyulni. . .
IR, köszi a segítséget, talán a hétvégén sikerül mozizni!