Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mágusok
Létrehozva: 2004. február 15. 18:06
Sziasztok!
Tudna valaki ajánlani nekem olyan mágust, aki tutira létre tud hozni szerelmi kötést, és esetleg azt is megmondja, ha nem fog menni a dolog, tehát nem csak a pénzemet akarja leszedni?
Főleg olyan emberek érdekelnének, akik nem hirdetik magikat Interneten, médiákban, újságokban stb, hanem "rejve, csendeben" dolgoznak.
Ha esetleg tud valaki ilyet, kérem írjon privátban nyugodtan, nagyon hálás lennék a segítségért...
Szerelmi kötéssel kapcsolatos tapasztalatok is érdekelnének.
Várom a hozzászólásokat:
Barbi
Tudna valaki ajánlani nekem olyan mágust, aki tutira létre tud hozni szerelmi kötést, és esetleg azt is megmondja, ha nem fog menni a dolog, tehát nem csak a pénzemet akarja leszedni?
Főleg olyan emberek érdekelnének, akik nem hirdetik magikat Interneten, médiákban, újságokban stb, hanem "rejve, csendeben" dolgoznak.
Ha esetleg tud valaki ilyet, kérem írjon privátban nyugodtan, nagyon hálás lennék a segítségért...
Szerelmi kötéssel kapcsolatos tapasztalatok is érdekelnének.
Várom a hozzászólásokat:
Barbi
Mitől fél? Ha szeret, miért zár ki az életéből?
Nem vagyok azért én olyan aktív, azt hiszem alapvetően nőiesen viselkedek, de az is biztos, hogy az élet minden terén bennem van az, hogy cselekedni kell. Nem tehetek róla :(.
Az a rémes, hogy eddig mindegyik jós, látó azt mondta, hogy együtt kell lennünk (voltam én nemcsak kóklereknél), én is ezt érzem, és ehhez képest rémes, hogy ő nem lép.
A mit tegyeket se szó szerint értettem, pusztán arra vagyok kíváncsi, hogyan lehet a szakítást játszani, ha egyszer nem úgy érzem. Ő januárban felhívott, azt is mondhatnám, hogy tett felém egy lépést, de konkrétan nem mondta, hogy velem akar lenni. Én meg nem mondtam semmit. Azóta se. Azt nem szeretném, ha két ember a hülyeség, buta makacsság, büszkeség miatt nem lesz együtt. Erre értettem, hogy mit tegyek. És még most sem tudom. :( :))))))))))
:-)
Én arra lennék kíváncsi, hogy meddig és hogyan lehet ezt a szakítósdit játszani. Mert most ő tényleg úgy érezheti, hogy el van engedve. (Szépen magyarul :); bocs!)
"engedd el, és visszajön, ha görcsösen ragaszkodsz hozzá, elmenekül"
van még ilyen a tarsolyomban :-)
Tudom, hogy kemény emberi játszmák, de ha nem harcolnék nem én lennék. Érted? Borzasztó ritkán mondok én ilyensmit, de most tudom, hogy igazam van, tudom, hogy szeretjük egymást. Majdnem mindenben kételkedtem eddig életemben, majdnem minden cselekedetemet és gondolatomat százszor megkérdőjeleztem, de ezt nem tudom, mert tudom :))))))).
Érzem én , hogy ez sem jó, hogy most én játszom a magabiztos nőt, aki leszarja, aki jól van, aki nem is akar hallani a másikról, hiszen, mondom a legszívesebben felhívnám, beszélnék vele, de még egyelőre nem teszem, és minden bizonnyal jól van ez így. Rá kell ébrednie, hogy mennyire hülye. A találkoztásra előbb-utóbb így is úgy is sor kerül majd, hiszen ezt nem lehet egy közös munkahelyen kikerülni, és akkor úgyis egymás szemébe kell néznünk, és akkor majd mit tesz?
Én most arra törekszem, hogy legyek minél erősebb lelkileg és testileg, végezzem a dolgaimat (amit hála Istennek mostanában már teljes erőbedobással tudok is tenni), és legyek szép, kiegyensúlyozott, okos, és majd ha rám néz, akkor mondhassa azt, hogy "én marha, ezt a nőt hagyom elveszni?". Mindazokat a tulajdonságokat erősítem magamban, amiket ő mondott, hogy tetszik neki bennem, és akkor majd hátha méginkább rádöbben a hülyeségére. Élem az életemet, de erősen akarom, hogy újra együtt legyünk. Erre koncentrálok esténként lefekvés előtt, és reggel, mikor felébredek, olykor napközben is a buszon, villamoson, stb. Meg kell történnie, mert tudom, hogy szeretjük egymást. És nem egy következő életben.
. . . A szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival. . . Ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb. Egy napon eljön életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Később jön ez; sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha. . . S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti, mit akar az élet a szerelemmel, miért adta ezt az érzést az embereknek?. . . Jót akart velük?. . . A természet nem jóságos. A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel? A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra. A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli. A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel, de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen.
Aravel. . . . Márai szavait neked küldöm. . . :-)
Fontos, hogy legyen valaki aki legalább meghallgat, mert attól is megkönnyebbül a lelkünk. Annak idején nekem sem volt, sok "pofont" kaptam, amit nagyon nehezen viseltem el. Aztán jöttek barátok, akik bár tanácsot nem tudtak adni, de végighallgattak, és nekem ez is hihetetlen nagy segítség volt.
Te már tudod, hogy minden rossz, ami megtörténik velünk, hasznos, hiszen tanítása van, lelked fejlődését segíti.
Ne harcolj vele, ezek kemény emberi játszmák.
Az a gond, hogy te kerülsz ki vesztesen, a te lelked és később a tested. . . sérül.
Tudom, hogy szereted, és mindig szeretni fogod. De meg kell tanulni kezelni, és áttranszformálni egy mély szeretetté, akkor már el tudod majd engedi, hogy jöhessen az, aki igazán méltó a te szerelmedre.
Ha van még közös ledolgozandó sorsotok egymással, vissza fog jönni. Pontosan akkor, amikor megérett rá, hogy a kapcsolatot kezelni tudja, és felvállalja. Ne sürgesd. Nem jött el az ideje. Ki tudja, talán ebben az életben, talán a következőben. . . . . . . minden esetre ez a kapcsolat, még nincs lezárva, nincs megoldva, teljesítve.
Hagyd, hogy jöjjön el az ideje, ha meg nem találkoznátok többé, köszönd meg a tanítását, köszönd meg a boldog órákat amit adtatok egymásnak.
Előtted az élet. . . . . a boldogság, a nagy szerelem
még. . . . . :-)
Tudod, persze, hogy kell a megerősítés, mert még viszonylag fiatal vagyok (:) ámbár igaz is, már lassan 27 leszek) és nemigen van nagy tapasztalatom, és nemigen tudom ezt megbeszélni senkivel több okból kifolyólag, de mindegy, ebbe nem érdemes belemenni.
A lényeg, hogy vannak az ember életében dolgok, amiket nem tesz meg, és nagyon megbán a végén. én azt hiszem, hogy semmit nem bánok, amit megtettem, mert minden bizonnyal meg kellett tennem, az adott helyzetben épp azt kellett cselekednem. (Eddig azért még nem csesztem el nagyon semmit. ) Azt viszont tudom bánni, ha valamit nem teszek meg. (Pl. azért nem adtam be külföldre egy ösztöndíj kérelmet, mert azt mondtam, hogy nem hagyom itt a kedvesemet egy évig. Errefel november ő közlio velem a "felejtsük el, ami köztünk történt"-et, úgy, hogy azelőtt, ő könyörgött, hogy ne adjam be a pályázatot. ) Mindegy, egye fene, lesz még rá alkalmam, csak ezzel is azt akartam illusztrálni, hogy vannak az életben dolgok, amiket, ha elengedek, elmulasztok, sokkal jobban fáj, mint a legnagyobb butaság és hülyeség, amit megteszek. Ezért nem könnyű egy olyan embert lemondó sztoikus nyugalommal kezelni, akit szeretek, és tudom, hogy ő is szeret, de hülye.
Én is kedvességgel és tiszta szeretettel akarom visszacsábítani, Isten látja lelkemet, hogy más nincs is bennem iránta, de hogyan, ha egyszer most a szakítást játszuk?
Igen, most azt játszuk, hogy én elengedtem, nem keresem, nem akarok vele egyáltalán kapcsolatba lépni, noha ezt nagyon nehéz megvalósítani, hiszen egy helyen dolgozunk, de mindent kitaláltam már, hogy mégcsak ne is láthassuk egymást. Karácsony óta nem találkoztunk, januárban beszéltünk utoljára telefonon. A legutóbbi két alkalommal is ő hívott, ő keresett. Én játszom most a nagy szakítás c. drámát, de úgy érzem, hogy belehalok. Legszívesebben odamennék hozzá, és kérném, hogy kezdjük újra, de mivel már túl soxor kerültem miatta megalázó helyzetbe, nem tudom ezt megtenni. Igen, tegyük föl, hogy rádöbben, hogy elveszít, és? Két út van: az egyik, hogy megijed, és velem akar lenni, a másik, hogy "ugye én megmondtam, hogy te nem szeretsz engem", és még jobban belesüpped a magányába és depressziójába. Mit tegyek? Keressem én? Tényleg fogalmam sincs.
Én is megfizettem a tanulópénzt, elég volt a fájdalomból, tudtam lépni.
Most már hálás vagyok a tanításért.
Ők is egyszer majd azok lesznek. . . . . . . . . . . bocs Aravel, és Barbika. . . . . . . . hmmm. . . . . . mekkora erővel kapjátok a segítséget, csak halljátok már meg. . . . . . . . :-))
Szép napot mindenkinek!
;)
Azt hiszem olyasmit mondott, hogy a tantrához két fél kell hogy működjön . . . a szerelmi kötés meg akkor "kell", amikor még korántsem beszélhetünk két félről, hanem egyénekről akiközül az egyik vágyik a másikra. . . . a kettő bizony nem ugyanaz. . .
Ha pedig valakit szerelmi kötés segítségével szerzel meg, az pedig önmagad átverése. . mert a másik felet manipuláltad végül is, és nem tisztán szabad akaratából cselekedett.
Üdv, Tzh
Ha túl gyáva és gyenge. . . hagyd ott. Majd az élet pár pofonnal megleckézteti (lehet, hogy pont azáltal ébred rá gyengeségére és gyávaságára, hogy te komolyan elhagyod, hmmm?!).
Akkor buksz nagyot, ha a tárgyadként kezdenéd kezelni. Fáj, hogy gyáva, gyenge és nem akar/mer veled lenni? Igen, bizonyosan.
De ettől még NEM a tulajdonod, NEM kötheted meg. Vagy mit szólnál ahhoz, ha én elmennék hozzád, és attól fogva te az én rabszolgám lennél? Tudnád, hogy rabszolga vagy, de az lennél. semmi több, akarat nélküli báb, aki lelke mélyén szenved, mert az egyik legfontosabb dolgot vettem el tőled: a szabadságodat.
Ez neked hogy esne?!?!