Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítás után újra együtt!
Létrehozva: 2009. június 12. 13:39
Sziasztok!
Tapasztalatokat, példákat kérek azzal kapcsolatban, hogy valaki, vagy valaki ismerőse, exe, vagy bárkik szakítás után egy bizonyos idő elteltével újrakezdték a kapcsolatukat.
(független attól, hogy utána együtt maradtak-e vagy sem)
Mennyi idő telt el a szakítás és az újrakezdés között?
Mi volt a szakítás oka?
Szia!
Egy pár példát már felsoroltak, azonban biztos jönnek majd még.
Visszahódítani a volt barátodat? Legyél a barátja, és talán abból kialakul a szerelem.
Mióta vagytok külön?
Sehol senki?
Hogyan tudnék valakit visszahódítani, aki mostanság eléggé távolságtartó velem, de legalább emailozunk néha?
Igazán jól jönnének a bátorító példák!
Üdv.
SzR.
Csatlakozhatok?
Jó ez a topic! Én is szeretnék kibékülni a barátommal, reménykedek és ezek a pozitív példák hitet adnak!
Tudtok még írni ilyen újrakezdésről?
Üdv.
SzR.
Gratulálok!
A fél év alatt tartották a kapcsolatot? (mindenkitől ezt kérdezem)
Szüleitekkel laktatok előtte?
Nagyon nehéz a férfiak fejével gondolkodni. Sajnos nekem sem megy.
Sokszor nem tudják levetkőzni a büszkeségüket, de az első lépést sem tőlünk várják. Ezt azért mondom, mert Én is mondtam a páromnak, hogy Én még mindig szeretem, és látok reményt az újra kezdéshez. Erre Ő azt válaszolta, hogy ezt ne kérjem, ne sürgessem, ezt hagyjam, hogy Ő magától érezze így, és Ő gondolja, úgy hogy meg kell tennie, de szeretné ezt nem "erőszak" hatására megtenni.
Azóta nem keresett minket, illetve a költözése után 3-4 nappal felhívott, hogy véletlenül elvitte két blézeremet, azt visszahozta. Akkor bejött, főztem egy kávét, de tök ideg volt, semmit nem lehetett akkor sem vele beszélni,csak azt hajtogatta, hogy nem akar a rosszra emlékezni...(Szerintem nem éltünk rosszul, ma is az egyik legszebb, legtartalmasabb kapcsolatomnak érzem.).Én akkor kérdeztem, hohgy lát-e esélyt egy későbbi kibékülésre, mért én szeretném, stb. de szó szerint kirohant a kocsihoz. Na akkor mondtam, hogycsak akkor hívjon,ha... stb. (Azért azt el kell mondanom, hogy a múlt héten írtam neki egy sms-t- csupa szépet, várom, szeretem, stb- de semmit nem reagált. Lehet,hogy nem kellett volna írnom, de pont a hiúsága miatt éreztem úgy, hogy ennyit meg kell tennem, igaz, komolyan is gondoltam amit írtam.)
Bizi osztáskor kíváncsi leszek, hogy a fiamat felhívja-e, mert bár nem ő az apja, de nagyon jó kapcsolatban voltak.
3 év együtt, szakítás, fél év külön, ennek 4 éve, azóta házasság-gyerek :)
Fiatalok és bohók voltunk, elbénáztunk csomó mindent, az újrakezdéskor meg voltunk olyan erősek, hogy elfelejtsük a sérelmeket és megtegyük azokat a lépéseket, amik szükségesek voltak (szülőktől való elszakadás pl).
Igen jól látod, hogy a gyerekek már nagyobbak. A kisebbik 10, a nagyobbik 12 éves, és lányok. Sajnos már Ők sem igazán keresik a kapcsolatot az apjukkal. Ez neki persze nem esik jól, de ha megkérdezem, hogy nem-e érzi hibásnak magát ezen kialakult helyzetért, akkor Ő: "semmit nem tett hogy ez így legyen". Hát pont ez a baj, hogy semmit nem tett!!
És a te párod, mióta elment nem is jelentkezik, nem is keres titeket?
Nem tudom, hogy jó volt-e azt mondani neki, hogy csak azért ne hívjon, hogy megkérdezze, hogy hogy vagytok. Bár nem ismerem a párod mentalitását, de az Én páromnak ha ilyet mondanék, akkor biztosan, hogy soha többet nem keresne, még akkor sem, ha beleörűlne, hogy nem tud rólunk semmit. Tudod! Férfiúi büszkeség.
Szerintem a szakítás utáni újrakezdés sikeressége emberfüggő!
Aki erősebb jellem, hajlandó elfelejteni a múlt sérelmeit, annak nyílván könnyebben menne az újrakezdés.
Abszolút egyetértek és nagyon igaz amit irtál.
Szerintem a szakítás utáni újrakezdés sikeressége emberfüggő!
Aki erősebb jellem, hajlandó elfelejteni a múlt sérelmeit, annak nyílván könnyebben menne az újrakezdés.
Nem hinném, hogy minden újrakezdésre igaz lenne a mondás, "töltött káposzta". Ezt csak azok mondják, akiknek nem sikerült.
Nekem sem sikerült, mégsem hivatkozok a mondásra!
Emberfüggő, tehát attól függ, ki milyen elvásárokat támaszt magával és a párjával szemben, mennyit hajlandó megbocsátani.
Sziasztok!
Nem olvastam el a topicot, de leírom az én tapasztalatomat.
5éve vagyunk együtt a férjemmel, ebből másfél éve házasok.
2x szakítottunk, egyszer mert nekem kellett más, aztán mert neki. Kb 2-3 hónap telt el ugy, hogy együtt éltünk, de nem voltunk együtt. Aztán persze békülés lett. Most kiderült, hogy fél éven keresztül viszonya volt..... Az, hogy ezt megbocsájtom neki, még nem tudom, de a közmondás legtöbbször igaz... Csak a káposzta jó felmelegítve....
Ha netalán szakítás után újra kezdi valaki a kapcsolatot, szerintem nagy változásoknak kell történnie, hogy ne forduljon elő újra a szakítás... És természetesen mind a 2 félnek tenni kell a kapcsolatért. (szerintem a ffiak ezt hajlamosak elfelejteni...)
megszakadt a kapcsolat. Szóval a harmadik még mindig ideál bennem pedig csak a rosszat látja.
Közben megváltozott az életem, már a kisebbik fiút is oviba szoktatom a mai naptól, jövőhéttől pedig 5 év kihagyás után újra munkába állok.
Nagyon kvarognak bennem az érzések mert kiürült a ház és ő mégsem viszonyul normálisabban. Söt kifejtette hogy ő erre a szabadságra vágyott.
Na hát én azt hiszem megadom neki. Úgyis lefog foglalni a munkám 200 %-osan utána pedig a gyerekek és a háztartáslegalább nem leszünk annyit együtt és elgondolkodhat így rajta hogy hogyan tovább. Lehet hogy csak kényelem miatt maradt velem de ez hamarosan megszünik lesz helyette fenne nagy szabadság amire vágyott. Ami még furcsa hogy mostmár én sem féltem mi lesz vele összejönek vagy nem legalább lenne ok a végleges szakításra az eldöntené nyomban.
Most ez a helyzet viszont idegtépő teljesen egyedül érzem magam. A család távol csak a tesómmal szoktam beszélgetni.
Én is akadtam ki legjobban, hogy pont a legrosszabbkor jött.
Most meg azon morfondírozok hogy érdemes-e megmenteni a kapcsulatunkat akkor ha neki még mindig esszébe jut gondol rá, isteniti nekem meg csak néha vatt oda egy normális szót azt is
Lehetséges, nem tudom.
De ha hozzájuk szeretne kötödni, akkor ehez ki is kéne épitenie egyfajta kapcsolatot velük. De semmit nem tesz ennek érdekében. Sőt szerintem úgy viselkedik velük, hogy így folytatva, egyre nagyobb szakadék lesz Ő és a gyerekek között. Egyébként pont olyan korban vannak, amikor ilyesmire rendkívűl érzékenyek. A kisebbik 10, a nagyobbik 12 éves és lányok.
Gratulálok! Anno én is szerettem volna valakivel újrakezdeni, de ma már nem, ettől függetlenül tök örülök minden újrakezdett kapcsolatnak!
Nem lehet, hogy azért ismételgeti folyton, hogy csak a gyerekekhez kötődik, mert legbelül nem is úgy érzi? Tehát csak szeretne "csak" a gyerekekhez kötődni, de valójában hozzád is ragaszkodik még.?
Szia! Nagyon sajnálom!
Pont szülés után látogatott be a harmadik? Ez roppant dúrva, akkor kellett volna a legjobban melletted lennie, nem?
Lehet az a harmadik csak fizikai vonzódás volt, vagy tényleg csak menekülőnek szánta.
Meg szeretnéd menteni a kapcsolatotokat?
Szerintem érdemes több közös programot csinálni, vagy olyat, ahol csak kettesben vagytok, addig a nagymama, vagy nagypapa vigyáz a gyerekre.
Elmenni egyet sétálni, Például Szilvásváradra, nagyon szép hely, van ott vízesés is, készíteni fotókat, ahol tuti majd pózolni kell. Amikor téged fótoz, lehetsz csábító is. (csak egy ötlet)
Ott lenne lehetőségetek beszélgetni és ezálltal közelebb kerülni egymáshoz.
Szia!
Ő rendszeresen jön, hangzatosan előadja, hogy a gyerekekért teszi, közben meg "tojik" a fejükre.
Pont tegnap történt, hogy jött. Beszélgettünk egy ideig, persze elismételte sokszor, hogy Őt már csak a gyerekek kötik ide, és Én irántam már nem érez kötödést. Aztán 2-3 óra eltelte után, amit Ő a nappaliban, vagy a teraszon töltött (a gyerekek a szobájukban tévéztek, játszottak), fogtamagát és elindult. A kapuban kérdeztem meg tőle, hogy nem-e kellet volna esetleg a gyerekeknek köszönnie, vagy egy puszit nyomni a homlokukra? Akkor zavarba jött, visszament és elköszönt tőlűk.
Ennyit a hangzatos gyerekekhez való kötödésérő.
Ez az egy hónap alatt, az alkalmankénti 2 mondatnál még nem beszét velük többet.
Szerinted?..........
Sziasztok, jó reggelt!
Nem szoktam a mások baján örülni, de az azért vigasztal, h. nem vagyok egyedül, nem csak nekem van ilyen gondom. Az éjszakai átalvásra sajnos semmi ötletem, vettem nyugtató gyógyteát, attól 10-kor elalszom, mint akit levertek, de a hajnali ébredés marad.
Amit írsz,hogy napi kapcsolatban vagytok- tudom kell a gyerekek miatt- az szerintem a legrosszabb, főleg,ha az egyik fél még reménykedik. Én ebből szerencsésebb vagyok, a fiam édesapjától (évekkel ezelőtt) öröm volt elválni, azóta szerncsére rendeződött a kapcsolatunk, már egészen normálisan is tudunk beszélni egymással. (A gyerekkel imádják egymást, tehát ilyen szempontból nincs gond.) Nem tudom hány évesek a gyerekek, nálunk annak idején az vált be, hogy a kapuban átadtam a gyereket, vas. este meg u.ott átvettem, azaz nem igazán találkoztunk-beszéltünk. Később már önjáró lett a gyerek, akkor megy, mikor akar, de mindig megbeszéli velem és az apjával is.
Szia!
Szerintem, ha megfordult a fejedben a válás gondolata, akkor "csak" a gyerekek miatt nem szabad együtt maradni.
Véleményem szerint, abban az esetben szabad ragaszkodni egy kisiklott kapcsolathoz, ha a szívedben és a lelked mélyén táplálsz olyan érzéseket a másik iránt, amik át is fognak tudni segíteni ezeken a problémás időszakokon.
Ezt kell először tisztáznod magadban, és ha vannak ilyen érzések (persze kölcsönösen), akkor biztosan sikerül túljuttni a problémákon.
Lehetséges, hogy a válás csak elkeseredésedben jutott az eszedbe, talán belefáradtál a dolgokba, elfásultál, kimerültél.
Ha viszont találsz ilyen érzéseket magadban, akkor abból biztosan sikerül erőt merítened.
Ha így van, akkor viszont ne hagyd, hogy újra kezdődhessen kettőjük között. Dobd be magad!!
Mutasd meg neki, hogy Te sokkal több vagy, mint az a nő!
Ne fordíts túl sok figyelmet kettőjükre, hidd el ez sokkal jobban fog a párodnak fájni, mintha állandóan ezen témázol.
Az hogy Ő nem látja be a hibáit, arról csak azt tudom mondani, hogy: "Férfiből van." (tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge, az ne vegye magára.)
Ez az éjszakai nem alvás valóban kiborító, mivel ez megalapozza a nappaljaikat is. Erre Én is keresem a megoldást, persze nem gyógyszeres formában. Ha valakinek van ötlete szívesen veszem.
Nagyon érdekes ez a beszélgetés.
Sajnos én is hasonló helyzetben vagyok mint itt a legtöbben.
Csak egy két eltéréssel.
éve vagyunk kb házasok 2 éve sajnos teljesen megváltozott minden mert belátogatott a harmadik hozzánk. Igaz kis időre és nem annyira mélyen de a legrosszabb időben ( szülést követően 1 hónap).
Én vettem észre és így talán sikerült kiiktatni, vagyis eddig ezt hittem. A férjem szerint ő csak vigaszt kerestt kis időre de nem llépett félre ami fizikailag talán igaz is de lelkileg annál nagyobb nyomot hagyott.
Azóta is együttvagyunnk bár nálam többbször felmerült a válás gondolata mindig hagytam magam meggyözni hogy a kisgyerekek miatt jobb együtt de most úgy veszem észre egyre többet keresi az alkalmat hogy közelébe kerüljön.
Szerinte csak én látom rosszul , én vagyok a hibás a hibáit nem emliti soha.
Testileg együtt lelkileg külön vagyunk már egy ideje.
A kérdés hogy lehetünk e lelkiekben is együtt vagy inkább testileg is váljunk el.
Sajnos nekem sem tud az agyam kikapcsolni éjszaka így emiatt is nagyon szenvedek.
Ezeket a sorokat, mintha csak Én írtam volna. Nekem is kb. max. 3-ig tart az éjszakám. Nekem is akkor elindulnak a gondolataim...........
Már mindent próbáltam; bekapcsolni a TV-t, olvasni, internetezni. Talán az internet jött be a legjobban.
Könyvet olvasni rájöttem, hogy nem érdemes, mert volt már olyan, hogy elolvastam egy fejezetett úgy, hogy nem is tudtam miről szólt. A Tv sem volt igazán figyelem lekötő a számomra, de az interneten egy csomó olyan dolgott találok, amik segítenek ezekben a nehéz időkben (lásd, az ilyen fórumok).
Nekem még abból a szempontból is nehéz ezt a helyzetett kezelnem, mert szinte napi kapcsolatban vagyunk (márcsak a gyerekek miatt is).
De képzeld el ahányszor jönn, annyiszor el is megy, és ezt mindannyiszor megélni ezt az elvállást, nem könnyü.
Sokszor gondolom úgy, hogy sokkal jobb lenne, ha nem is jönne, ha hagynánk leülepedni a dolgokat.
Köszönöm a biztatást. Igen. Nem könnyű másoknak tanácsokat adni, hiszen ezekből a leírt néhány mondatokból igazán senki nem látja át a valós körülményeket. Senki nem érzi át az ember elkeseredését, fájdalmát. Márcsak azért sem, mert nem vagyunk egyformák, mindenki máshogy éli meg a hasonló kudarcokat.
Viszont Én is azt tanácsolnám neked, hogy ne keresd a párodat. Várd ki türelemmel, hogy Ő jelentkezzen. Lehet hogy csak egy kis időre van szüksége. És ne gondolj rögtön a legrosszabra (másik hölgy).
Biztosan furcsa ezt tőlem hallani, hiszen ilyen gondolataim nekem is voltak/vannak, de hidd el Én is azért küzdök hogy ezeket a gondolatokat elhesegessem. Szerintem ez csak ront a helyzetünkön. Én legalábbis sokkal rosszabbul érzem magam, ha ilyenekre gondolok, mintha megpróbálom pozitívan látni a dolgokat. Bár a jelen helyzetben a pozitív látásmód is elég megerőltető a számomra, be muszáj talpon maradni, márcsak a gyerekek miatt is. Ha szabadjára engedném a gondolataimat, érzéseimet, akkor biztosan Én lennék az az eset aki miatt még a sárgaházat is újra nyitnák
.