Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tán csak nem szoptatni akar, anyuka?!
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2009. március 24. 16:04
Senki sem vitatja, hogy a szoptatás a csecsemő legegészségesebb és legtermészetesebb táplálási módja. Ugyanakkor azt is sokan gondolják, hogy ez olyan intim tevékenység, amely senki másra nem tartozik. Nem így a kisbabák, akik a legkülönfélébb helyeken és pillanatokban éheznek meg. Kulturális szokásaink egyelőre kevéssé engedik meg, hogy nyilvános helyen szoptassunk, de ha ehhez tartjuk magunkat, akkor épp azokat a kismamákat száműzzük hónapokra, sőt, évekre a négy fal közé, akik természetes módon szeretnék táplálni gyerekeiket…
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Ezzel nem ertek egyet, de te biztos jobban tudod. Majdnem 1 eves koromig szoptatott az anyam, aki epp a multkor mondta, hogy teljesen felesleges volt, mivel annyiszor voltam beteg, mintha tiszta vizet adott volna. A baratnom es a barataim is eleg sokaig kaptak anyatejet. A rokonsagunkbol is eleg sokaig anyatejeztek a gyerekek...lassan 40 leszek, tehat nem a mai korosztaly. En meg mindig azt allitom, hogy technikailag meg lehet oldani...csak ugye itt is liberalizacio van. Szerintem manapsag tobben tertek at a bebietelekre, a tapszerre. Az uramnak is van olyan rokona, aki az utolso ket gyereknel 2 illetve 3 honapig szoptatott, utana azt mondta, hogy o is elni/aludni akar...jelzem 4 gyereke van, tehat ismeri a dorgest. Soha nem lattam nyilvanosan etetni...pedig ugye ott meg 3 masik gyereket is kellett pesztralni.
En ezzel befejezem a hozzaszolast, mert ugye mindenkinek megvan a sajat velemenye a temarol, amihez gyokeresen ragaszkodik.
Mindkét szülésemnél bent volt a férjem és a harmadikat is így szülném (ha lenne). És iszonyú jó, hogy ott volt, fogta a kezem, míg az orvos/szülésznő le se..., de így nem egészen pontos: döntötték belem az oxicilint, hogy végre mehessenek dolgukra. A férjem meg kereste az ágytálat, hozta a vizet és mellettem volt!!!
Együttműködtem velük, mindkétszer, ha méltóztattak végre bejönni, és figyelni rám.
Ha nincs mellettem a férjem, akkor is kiabálok (basszus 4 óra alatt szültem meg a kicsit), de akkor lehet hogy még nehezebb volna.
A room-ing rendszerről meg annyit, hogy mivel az első éjszakára elvitték a kicsit, hogy pihenhessek, nem tudtam aludni, azt figyeltem, felsír-e. Nem szeretném átélni, hogy anya lettem és nem szoríthatom magamhoz a gyerekemet, aki sír, mert szüksége van rám!
Persze minden ember más és más, kinek mi a jobb. Anyukám nem szoptatott nyilvánosan, inkább hazarohant volna velünk. Én megteszem, nem tudom mennyivel jobb végigrohanni a városon két üvöltő gyerekkel (egyik éhes, a másik szimplán csak játszani/nézelődni szeretne - két éves). Nem erőltettem egyikre sem az óra szerinti etetést, ha két óránként enne (márpedig igen), had egyen, senkinek nem jobb ha kivárjuk az "evés idejét" és addigra már lila a gyerek feje a bőgéstől és megtanulja hogy hiába sír nem számíthat az anyjára.
És igen, régen úgy volt, most meg így. Változik a világ és ezt bizony tudomásul kell venni. Lehetőségem van rá, hogy a gyereket ne tárgyként kezeljem, ne egy "dolog" legyen a házimunkák között, hanem úgy tekintsek rá mint egy kis emberre akinek szükségletei/jogai vannak és élvezzek minden percet amit együtt tölthetünk. Ezért érdemes nap mint nap felkellni és elindulni.
És igen, régen is felnőttek a gyerekek, emberek lettek belőlük, de én olyan gyermekkort szeretnék nekik adni, amire jó emélkezni. Egyébiránt meg Vekerdy egy-egy írását érdemes elolvasni mindenkinek aki gyerekvállalás előtt/után áll.
Ja, és ha van már egy nagyobb gyereked, akkor az ő igényeit össze kell egyeztetned a baba igényeivel.
Gondold el, hogy van egy ovis vagy bölcsis gyereked, akinek nyári szünet van. Te otthon vagy a kistestvérével, aki mondjuk 3 hónapos. Nyár van, jó idő, de ti mondjuk nem vagytok olyan szerencsés helyzetben, hogy kertes házban laktok, hanem egy panelben a 9. emeleten. A nagyobb gyereket nem kényszerítheted arra, hogy nyáron bent rohadjon veled a lakásban. Menni kell vele sétálni, strandra, kirándulni, hiszen erről szól anyári szünet. A kicsit vinned kell magaddal. Apa dolgozik.
Hogy oldod meg a kicsi szoptatását? Elindulsz vele valahova szoptatás után (már a 2 gyereket feltöltöztetni + magadat rendbehozni + minden szükséges cuccot ellenőrizni, nehogy itthon maradjon valami) akár 20 perc is lehet. Mire odaérsz valahova, jó esetben 20-30 perc. Hopp: a szoptatástól már el is telt egy óra, pedig még csak most értél oda a 2 gyerekkel mondjuk a játszótérre. A 2-3 hónapos akár óránként is kérhet szopni a nagy melegben, mivel neki az anyatej innivaló is, nem csak ennivaló. Ahogy odaértek, már nyekereghet, hogy szopni akar. Ha mégsem, akkor a játszótéren töltött 1 óra elteltével szinte már biztosan. Akkor te mit tennél? Elkezdenél rohanni a 2 gyerekkel hazafelé???
Ezzel én sem értek egyet.
Ha van egy nyugodt szoba, ahol csendben megetetheti a babát, nem értem, miért nem ment át oda szoptatni.
Viszont ebben a topikban nem ezekről az esetekről van szó, hanem arról, hogy ha kényszerhelyzet van (pl. a baba a napi séta során a parkban éhezik meg), akkor megengedhető-e a diszkrét nyilvános szoptatás. Szerintem igen.
Olvastam a hozzaszolasok nagy reszet. En, mint kivulallo szeretnek szosszenni.
A szoptatas evezredek ota termeszetes dolog es szerintem annak is kell maradnia. Nem hiszem, hogy a baban es az anyan kivul masokra is tartozik. Anyaink is meg tudtak ugy oldani az etetest, mindenfele hordozhato melegito nelkul, hogy masoknak ne tunjon fel. Szerintem ez is, mint sok minden tul "liberalis" lett.
Ket hete nalunk vacsorazott egy nagyobb tarsasag. Az egyik holgy hozta a 3 honapos gyermeket is. Eddig semmi problema. Vacsora kozepen a bebi el kezdett trillazni. Felajanlottam neki, hogy menjen fel valamelyik szobaba megetetni. Oh, en megetetem itt is, nem zavar engem senki - valaszolta. Osszeneztunk az urammal, de nem szoltunk semmit. A tarsasag probalt termeszetes lenni,nem oda nezni, ami egy nem sportcsarnok meretu nappaliban azert nem olyan konnyu feladat. Lattam, hogy nehanyan feszengtek. Szamomra orok pelda marad az unokatestverem, aki mindig is maganugynek tekintette a szoptatast.
Lehet hogy téged eddig senki nem mert sértegetni, de te viszont nyugodtan sértegetsz bárkit, aki nem a te elvárt normáid szerint éli meg az életet, az már nem intelligens, ahogy te fogalmaztál.
Nekem meg a véleményem nem változott rólad.
Igen szultem es kikerem magamnak,az en intelligenciammal hal istennek nincs gond.Aki ismer,tudja es elismer,aki meg nem,nos hat azzal nem foglalkozom. Az is bizonyitja,hogy itt a forumon meg senkinel nem vettem a batorsagot es jogot,hogy sertegessem. Ellentetben veled.
Most visszavaghatnek,de felesleges,ismered a mondast,okos enged,szamar.....
Tovabbi szep napot,a tovabbiakban ebbol a temabol is kimaradok,bar a velemenyem nem valtozott.
Koszi , aranyos vagy. Sajnos a tortenetunk ezzel em ert veget. A fiam skizofreniaval szuletettamit hala a jo magyar eu nek nem ismertek fel , csak mar itt Ausztraliaban ahol 22 eve elek, de akkor mar 16 eves volt. AZ allapota sokat romlott, aztan elkezdett inni es drogozni amibol egyszeruen nem birtuk kiszakitani a parommal.
Abbahagyta a sportolast is (addig vizilabdazokent versenyzett, de a drog miatt abbahagyta) es 19 eves koraban ongyilkos lett. Ez 1995 ben tortent, en elotte 1 evvel rakos lettem, abbol felepultem eppen amikor o meghalt.
Szoval valoszinuleg ezek a dolgok hatarozzak meg a gyerekekhez es az ehhez kapcsolatos dolgokhoz valo hozzaallasomat, sajnos nem tehetek rola igazan.
Bocsanatot kerek aha a velemenyem serto volt nem akartam megbantani vele senkit, talan igy jobban megertheto volt amit irtam.
Nagyon sajnálom, ami veled történt, és azt is, hogy a leírtak szerint végül is nem sikerült megnyugtatóan lezárni azt az időszakot, hiszen még ennyi idő múltán is élesen jelen van az életedben.
Azt remélem, hogy a gyermekedre ez nem hatott a lehetőségekhez mérten erősebben, és a kapcsoatotokat sem tette tönkre, mert a depresszió sosem magában katasztrófa, hanem hatásában.
Az en esetem nem hetkoznapi volt semmilyen teren, valoszinuleg ezert a velemenyem is erosen elter ezekrol a dolgokrol. Lehet hogy igazatok van, nem tudom, szamomra maga a gyerekvallalas a terhesseg, es elozmenyei az utana kovetkezo dolgokrol is oriasi megprobaltatas volt, aminek a kovetkezmenyeit SOHA nem hevertem ki, pedig mar 33 eve
tortent mindez.
Termeszetesen kezelt szakember (14 even keresztul), csak nem idoben, de mivel az elozmenyek horrorfilmbe illoek voltak azt hiszem alapvetoen olyan valtozast ideztek elo bennem amit nem lehetett gyogyitani.
Abban az idoben egyebkent sem ismertek meg a szules utani depressziot mint betegseget, ami nalam, hangsulyozom hogy az akkor fennallo rendkivuli helyzetem miatt eletreszolo betegsegge valtozott, ezert is velekedem maskent errol mint sokan.
Viszont nem en vagyok egyedul azzal a velemennyel hogy a szoptatas maganugy es a ram vonatkozo elozmenyek nelkul is szerintem ez az esemeny az anyara es gyerekere tartozik nem a kulvilagra.
mikor 15 eve a kolleganom volt terhes,o is mondta,hogy az orvosok es szulesznok nem is szeretik ha kiabalnak az anyukak.
Manapság az a hozzáállás, hogy a kutyát nem érdekli, hogy mit szeretnek az orvosok, meg a szülésznők. Ők vannak a szülő nőért, és nem fordítva! Ez a lényeg! Régen szinte az volt az érzése a szülő nőnek, hogy éppen fordítva van, ami nonszensz!
Es nem is kiabaltak,mindenki uralkodott magan,megis megszult mindegyik.
De hogy szültek meg! Nem mindegy! Szinte nem látsz élő embert abból az időből, aki örömmel gondolna vissza a szülésére, mindegyik borzalomként élte meg. Kőmetsző helyzetben, kengyelbe szíjazva, kiszolgáltatottan, egyedül, félve, kínlódva, és "uralkodva magán", mert jaj, mit fog szólni a főorvos úr??? (Akinek akkor is megtömték a zsebét borítékkal. Na ez azóta sem változott, de ma már jobban "megdolgoznak" a pénzükért, figyelembe veszik a szülő nő kéréseit, nem parancsolgatnak neki...stb. mert nagy a verseny!)
El nem tudom képzelni, hogy egy vajúdó nő mondjuk 10 óra vajúdás után arra gondol, hogy na most hisztizek egy kicsit, mert ez a trendi, meg ezt láttam az amcsi filmekben.
Lópikulát!
Régen azért nem kiabáltak esetleg a nők, mert NEM MERTEK! Nagy különbség! Persze ott is kiabáltak, hajjaj, amikor én születtem, akkor is. Normálisabb orvos akkor sem szólt rá, de az orvosok többsége akkor még igencsak a mindenható fehérköpenyes félisteni tekintélyelv alapján vezényelte le a szüléseket. Ma már más a helyzet. Ma már sokkal mellérendeltebb viszony van orvos és kismama között, bizony! Ezért akár ordíthat is, jobb orvos akkor sem fog rászólni. Tudják, hogy ha egy hangnak ki kell jönnie, jöjjön! Nem szabad uralkodni magán senkinek, amikor vajúdik, nagyon rosszat tesz. Nem intelligenciafüggő ez. Csak változott a világ, a szemlélet.
Nem tudom voltál e már szülészeten vagy szültél e, de a nők nagyrésze nemcsak nyög vagy sóhajtozik a vajúdás alatt, főleg a kitolási szakaszban a végén, ami nemcsak 1-2 perc, van hogy 1 óra.
Ez nem divat kérdése......és semmiképp nem szánalmas és az hogy ezt hisztinek nevezed csak téged minősít. Mindenki másként viseli el a fájdalmat amivel a szülés jár és mindenkinek más a szülése. Van akinek 2-3 óra alatt megvan a gyerek, de van aki köztük én is aki 14-16 órát kinlódott mire meglett.
Anyukám sem most szült, és régebben mint 15 éve, de akkor is kiabáltak a nők, a különbség, velük nem lehetett ott senki, rájuk förmedhetett az orvos és ott hagyhatta őket egyedül kinlódni 1-2 órára is. Ma ez már nem megengedett.
Az hogy ezt intelligencia kérdésének nevezed, az meg egyenesen nevetséges és azt jelzi hogy a te intelligenciáddal vannak gondok...."ja és ez az én véleményem, sajnálom".....ahogy te si írtad.
Nem tudom,de nekem a hisztizo es balhezo szulo nokrol mindig a gagyi amerikai filmek jutnak eszembe. Ott szoktak ilyen balhekat csapni,annyira szanalmas,nekem.
Ez a kiabalos szules szinten az elmult evek nagy divatja lett. Amikor szuleink szultek,de meg emlekszem mikor 15 eve a kolleganom volt terhes,o is mondta,hogy az orvosok es szulesznok nem is szeretik ha kiabalnak az anyukak. Es nem is kiabaltak,mindenki uralkodott magan,megis megszult mindegyik.Ma van minden teren ez a nagy Amerika majmolas,mert en csak annak hivom.
Ez a velemenyem,sajnalom de szerintem tovabbra is azt tartom,intelligencia fuggo is,ki hogy viselkedik szules kozben. Es itt nem arra gondolok,hogy ne jajgasson,meg nyogdecseljen az anyuka,hanem a kimondott kiabalasra,hisztire.Azt azert meg lehet kulonboztetni,legalabbis szerintem.
Te a mutánshíradót nézed?
Én több, mint 2 éve szoptatok, de a mellem nem eres, nem ormótlan, a gyerekem nem cuppog, és egyebek, teljesen hangtalanul eszik.
Ha valaki ennyire elutasítja ezt, hogy elveszi a szopás lehetőségét a kicsitől 3 hetesen ilyesmi miatt, hát... ott magába kellene nézni az embernek szakember segítségével rendesen. És ezt nem bántásból mondom.
Nem csak testileg, hanem lelkileg is illik felkészülni egy gyerek érkezésére, és akkor megbírkózik az ember a felmerülő lelki problémákkal.
"Mellesleg szamomra nem a pruderia a dolog lenyege hanem nekem maga a latvany undorito"
Szerintem ez a megállapítás azt mutatja, hogy neked vannak problemáid. Nem kellene a saját gondjaidat ráhúzni egy olyan gyakorlatra, amelyik olyan régi mint az emberiség. Esetleg másként kellene megoldanod.