Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hol vannak a függ.pasik?
Létrehozva: 2004. január 12. 09:58
Harminc feletti nő vagyok. Semmi gond velem, igaz semmi extra nincs rajtam. Nem vagyok kacér, nem öltözködöm kihívóan, kedves, udvarias, de barátságos nő vagyok, akire ragadnak a nős pasik. Persze örülnöm kellene, hogy észre vesz valaki, hiszen egyedül élek és társra vágyom, de mit tegyek, hogy a független férfiak vegyenek észre végre? A nős pasikra sosem építettem, sosem léptem komolyabb kapcsolatba velük, felháborít a lelkesedésük, hiszen én is voltam már feleség! Hol vannak a független, kedves, párt kereső 30-as pasik? Tudjátok? :-)
Ugyanakkor lehet, hogy létezik 1 db mondjuk velem egykorú független srác, aki -ha adnék esélyt rá- bebizonyíthatná, hogy kora ellenére ő a nagy Ő nekem, csak én eleve kizárom. . . . .
Látod, írtam Neked, mert a Te véleményedre adnék!!!
(a kutyuról annyit, hogy azt egy másik topic miatt tettem fel)
De leginkább személye válogatja, tehát most Veled értek egyet.
Segíts nekem abban dewil, mert az én kisugárzásom olyan, hogy nagyon magabiztosnak látszom. Én mit változtathatnék magamon?
Most boldog vagyok a kedvesemmel, de gyerek már nem lesz. :-( Miért nem találkoztunk 5-10 évvel ezelőtt? Ja, akkor nem volt net. Tegnap pont ő hozta fel, hogy vajon találkoztunk volna-e, ha nincs internet? Tanakodtunk és arra jutottunk, hogy nem.
Én is hasonló cipöben jártam, mielött a jelenlegi barátomat megismertem. Arra jöttem rá, hogy szinte görcsösen kerestem, akartam, így a huszas éveim vége felé, mert mindenhonnan azt kaptam meg, hogy vénlány vagyok. Sok kapcslatom volt azelött, mindegyik más más jellegü, és elöbb-utóbb rájöttem, hogy megpróbáltam mindegyiket komollyá tenni, és ez volt a hiba. És akkor úgy gondoltam, hogy "oké, ha nem kellek komolyan, akkor nekem sem kell komoly", majd megleszek magamban alapon. Mikor pedig ezzel megbékéltem, jött a jelenlegi szerelem, és maradt is, soha nem gondoltam volna:)))))
Talán az a lényeg mindebböl, hogy ne keress, majd Ö rád talál;) Addig élvezd az egyedüllét nyújtotta elönyöket, hiszen vannak.
Viccen kívül:azt gondolom, ha egy ember ismeri saját magát, és tanult az előző hibáiból, akkor van egy elképzelése, hogy milyen társat keres. Tehát nekem egy huszonéves nem lenne megfelelő, hiszen gyerekem van, egy huszonéves meg nem egy kapott családra vágyik.
Van egy egyre sikeresebb vállalkozásom, nemsokára költözöm a saját kis birodalmamba, logikus, hogy olyan pasit keresek, akinek legalább ugyanez megvan.
Én szeretek olvasni, fejlődni (szeptembertől újra suli, esti), ebből az következik, hogy olyan emberke kell, aki szellemileg mellettem van.
Idáig én mindig -ne haragugjatok, nem bántásból írom, de ez az igazság- nálam alacsonyabb végzettségű emberekkel hozott össze a sors, én iskoláztattam őket, vettem rá, hogy végezdd el esébé. Mégegyszer nem játszom ezt! És ha már nekem sikerült egy kérót összehozni, elvárhatom, hogy ne az enyémbe üljön bele, mert nagyon megszenvedtem érte!
Aki meg jómódú, művelt, és 40-es, az plázacicát keres vagy nős.
Én is úgy érzem, az a korosztály már nem a mi világunk. Most még rendben van, de 10 év múlva? Mi viruló 40-esek leszünk -remélem- és Ők?
Nem akarok persze megbántani senkit. Ezek tények. Néha gondoltam rá, hogy érjem be azzal, ami van, de ezzel kit csapnék be jobban?