Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elég liberális
Mennem kell, jó volt egy kicsit elmélkedni Veletek!
Sziasztok!
ismerem az erzest, amirol irsz, es nagyon jo erzes
jartam olyan csaladnal, ahol voltak ugyan konyvek, de a gyerkocoknek nem volt szabad (!) levenniuk a polcrol oket, mert "osszekoszoljak" (!)
, nem is ertettem, mert nalunk barmelyik konyvet barmikor levehettuk a polcrol es olvashattunk beloluk
Szia Fruttika! :) Rég nem láttalak, mert rég nem jártam errefelé :))).
Azt hiszem, valóban valahogy így kellene megközelíteni a dolgot.
Arról, hogy egy gyerek szeret-e olvasni nem a tanító tehet. Arról hogy tud-e, már inkább.
Az olvasás megszerettetése a szülői mintán múlik. Ha a gyerekkel élete első 6 évében a SZÜLEI nem mondókáznak, énekelnek, verselnek, ha a gyerek nem lát a SZÜLEI kezében könyvet, nem mindennapos az esti mesélés/felolvasás, akkor az a gyerek NAGY eséllyel NEm fog szeretni olvasni. EZ nem a pedagógus hibája.
Nem, a többség nem jön rá, mint azt a mellékelt ábra is mutatja.
A kulcs pedig az abszolút személyre szabott oktatás lenne. Aki élvezi és érti elsős korában az Egri csillagokat, az hadd olvassa el, aki pedig csak nyolcadikos korában fogja majd megérteni, az hadd olvassa el akkor, minden megtorlás és megkülönböztetés nélkül. Ennyi - röviden.
Hm?
Gondolom olyané aki serint rosszul van megírva....
Én anno ötödikben vagy hatodikban olvastam....és fel tudtam fogni, élveztem...
Kicsit később a Kőszívű ember fiait nem...és azóta sem
Pedig szeretek olvasni