Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Együttélés anyóssal
Létrehozva: 2008. november 3. 16:36
Sziasztok!
Nemrég voltam a 10 éves osztálytalálkozómon. Beszélgettünk és a 30 fős osztályomból senki sem lakik anyóssal. Szinte irigylésre méltó volt hallgatni. Férjem szerint, aki 40 éves és soha nem lehetne az anyja mellöl elhozni, azt mondta szerinte a fele kamuzik.
18 éve lakom az anyósommal joggal gondolhatnák aki ennyit kibírt együtt az már kibírja a hátralévő éveket is. Én nem így vagyok ezzel. Ahogy mennek az évek egyre idegesítőbb, egyre inkább otthagynám a francba. Mindenbe beleszól pedig én is 40 felé járok. Nincs egy önálló gondolatom, cselekedetem. Ez borzasztó !!
Várom a hozzászólásokat legfőképpen azoktól akik szintén együtt élnek az anyóssal , hogy oldjátok meg!! azok is írjanak akik együtt laktak és már külön laknak, egyszóval mindenki !
Köszönöm!!
Nem tudom,de maximálisan igazat adok neki.Én is feltettem a kérdést,de választ én sem kaptam....
Egy biztos:sokan elfelejtik,hogy az ő anyjuk is anyós(lesz),és az ő anyósuk is anyja valakinek.Akinek ő szolgált mondjuk viselkedési mintával,vagyis olyan,vagy hasonló az értékítélete az illető úrnak,mégis a mamában utálni való,apiban meg egyenesen imádni.Érdekes paradox mindenesetre...
na igen, de neki pl szó szerint 24 órás ápolás kellett.
többször is félóránként felköltött éjszaka is mert már halózott a sok morfiumtól.már tiszta zombi voltam.
volt h fel se ismert, hozzámvágott kaját, sikított h ne bántsam mikor megkérdeztem éhes e...stb.
na szal ilyen ápoló vagy nincs, vagy méregdrága.szal vannak ilyen esetek is, bár ez már kezd így elkanyarodni a témától, na meg rólam szól, szal inkább ejtem
Nyliván való.Nem küldtem el itthonról,hanem a szakmáját itthon nem tudná gyakorolni és nem azért taníttattam,hogy gépjárműelekronikai technikusként udvart sepregessen a helyi dobozolóüzemben.Szóval:az idők szavára hallgatva lement Pestre,ott dolgozik,hetente-két hetente jönnek a kismenyemmel haza.Imádom mindkettőt.A kisebb fiam még tanul,de ő sem kollégista,bejárós.Bár ő is többet van újabban a barátnőjénél mint itthon.Jó,ha ithon vannak,de az is jó,ha visszamennek.
Persze,ha úgy hozná a sors,hogy nincs megoldás,mert az albérletet nem tudják fizetni,vagy az istentudja mi történik,mindig helyük van idehaza,saját szobájuk van,lakáskulccsal ellátva mindenki.A kapu nyitva,de ELŐSZÖR MEGPRÓBÁLNI ÖNÁLLÓAN élni,ha nem megy,akkor jöhetünk mi,szülők.Egyébként egy 22 éves már nem gyerek,az apja ennyi idősen apa volt,családot tartott el,éltük a felnőtt életet.Visszatekintve az elmúlt 23 évre,úgy látom,sikeresen vettük az akadályokat,remélem nekik is sikerül,és miért is ne sikerülne?
Ez az anyóskérdés emberfüggő, akár csak a meny, vagy vőkérdés. Ki mennyire képes tolerálni a másik embert. Én pl. jobban kijöttem az első vőlegényem anyukájával, mint a mostanival, viszont hálás vagyok a sorsnak, hogy mégsem az a srác lett a férjem, hanem a jelenlegi, akinek 18 éve vagyok a felesége. Sokat változott az Anyósom is és én is, sokszor én is el voltam kenődve az első években, hogy ez jutott, DE... amikor elesetté váltunk, jó, hogy nem kell messzire utazni azért, hogy a napi dolgokban segíteni tudjuk egymást. Néha kölcsönösen nem vagyunk kíváncsiak egymásra, olyankor mindenki behúzódik a saját "vackába".... ráadásnak még van egy 90 éves dédink is, aki hipochonder és 5 percenként talk-walkon riasztja a családot az állítólagos rosszulléteivel. Megszoktuk, hogy neki csak azt szabad mondani, hogy de rosszul néz ki, akkor felvidul, hogy végre a betegségekről lehet beszélni. Tudjuk, hogy ilyen, fiatalon is ezt csinálta, elfogadjuk és kész /persze van, amikor kiüti nálunk a feszültséget, de mit lehet tenni?... otthonba biztosan nem tennénk./
sajnálom amin átmehettél biztos nagyon borzasztó és nehéz lehetett!!!!!
hála istennek nálunk azért ilyen nicsen, kitudja lesz - e - remélem nem- ! Igaz az ember mikor benne van akkor tudja csak igazán milyen is az! De én ugy gondolom hogy annyi pénzből amit az otthonba fizetnek emberek annyiból már egy hozzánk járó ápolót is fizethetünk és még is csak jobb a szegénykének is!
Én mindig azt mondom hogy az ember magából induljon ki! Azt adja a másiknak és ugy viselkedjen vele mint ahogy azt ő is elvárja magával szemben!
Ezek az emberek nagyon magányosak! Gondoljon csak mindenki abba milyen rossz lenne neki egy otthonban főleg esténként mikor minden lecsendesül! Idegenek között lenni, idegen szobában, idegen ágyban! Hiába rendezik be nekik otthonosan nagyon magányosan érzik magukat! Ráadásul ahol én vagyok ezek az emberek még fogyatékosak is! Sokan gondolhatják azt , hogy ja hát ők nem ugy fogják fel a dolgokat. pedig igen, ők nagyon szomorú magányos emberek, főleg az idősebbek. Sokszor sirnak és a családjukat emlegetik. El akarnak menni megkeresni őket stb..
Én ezért gondolom ugy hogy jók ezek az ottnonok , de én nem hiszem hogy be tudnám valamelyik hozzátartozómat adni, mert mégsem olyan mint otthon, hiába van vita és nehéz az élet velük. Jár nekik annyi hogy családban legyenek és haljanak esetleg meg, mint idegen nővérek és ápolók között akik úgy se ugy fognak velük foglalkozni mint a családtagok akik lehet hogy sokszor szidják őket hogy ennyire meg annyira házsártosak, DE MÉGIS A CSALÁDJA!!!!
Sziasztok. Kicsit fura nekem amit írtok páran. Igaz én nem az anyósommal lakom, hanem a szüleimmel, de akkor sem tudnék így beszélni, hogy jó messzire tőlük. Mi nagyikámmal laktunk, vagyis anyu költözött ide miután összeházasodtak. Aztán miután meszülettem, ezzel egyidőben betegedett meg nagyikám is, így anyu egy újszülöttel és nagyon beteg(többet nem tudott járni) asszonnyal törődött. Minden 2 hétben apu hordta őt orvoshoz(van még 2 testvére), és hát nálnk voltak a családi összeröffenések, merthát ugye 1ütt laktunk nagyikámmal. Voltak nézeteltérések, néha nehéz természet volt, de egyikünk se tudta volna elképzelni az életet nélküle. Aztán mikor nagyon beteg lett is otthon volt, eszünkbe se jutott volna, valaova bedugni. Es én ugyanígy eltudom képzelni az életemet, sokan:) Mert úgy az igazi
Ne haragudj, odáig már nem olvastam vissza, figyelmetlen voltam.
Viszont abban is jártas vagyok milyen az ha beteg rokont kell ápolni.Ha nem szorul ápolásra akkor nem indok h velünk éljen, ha meg már ott tart akkor az is őrjítő.
én anyukámat ápoltam míg élt (utolsó 3 hónapja volt csak ennyire rossz, addig ellátta magát, aztán rohamosan épült le), de senkinek nem kívánom.
én sem akartam intézetbe adni, nem volt szívem de totál kifordultam magamból, nem aludtam, ingerült voltam, már az összes türelmem elvesztettem...
nem kis meló és rossz ezt leírni is de igen megterhelő.
persze az ember ilyenkor semmiképp nem akarja más kezébe adni az ápolást, de pokol volt az a 3 hónap.a testvéreim (mindkettő külföldön él) írták feszt, h tartsak ki, legyek vele, intézzek mindent, stb...őszintén szólva többezer kilométerről én is tudtam volna jótanácsokat adni.pedig akkor még nem is voltam férjnél, tehát egy házasságba, mint olyan nem "kavart" be a szitu...
Szia!
Mi lenne, ha egyszer leülnél vele kettesben és ezekről beszélgetnétek? Hátha meg lehetne győzni néhány dologról, főleg, amikben nem szeretnéd, h beleszóljon, véleméynt nyilvánítson. mindenkinek jobb lenne a békesség...a párod örökre hálás lenne neked, h az ő édesanyjával milyen szépen bántál.
Egyszerrel legalább három emberrel tennél jót...
Hölgyeim! 100%-ban lejött, hogy az anyós a legborzasztóbb emberfajta a világon, főleg, ha közel van, neadjisten vele kell lakni. Legtöbbetek megszólalása szerint legjobb az anyós a Föld másik oldalán, ha csak akkor találkoztok vele, amikor vigyázni kell az unokákra, de akkor is inkább nála, mert még bejön a lakásba.
De mi a helyzet a saját anyátokkal? Vele is megszakítottátok a kapcsolatot, amikor megtaláltátok életetek párját?
Vagy a NŐ anyja más kategória? Csak a FÉRFI anyja a gyűlölendő harmadik? Nem játszik esetleg némi féltékenység?
de jó, h beszélsz erről!
Egy gyógytornász jár most hozzá/nk/és ő mesélt is az ilyen idősekről.mennyire hiányzik nekik az otthon melege, a rokonok, a barátnők.Nagyon rosszul érzik ott magukat/ általában/még ha nagyon "szépe" ellátják őket, akkor is.
De tudod, ahogy Te lebanyázod és minősíted a férjed szüleit, az már elég durva. Nem is értem, hogy szorulhatott beléd ennyi rosszindulat.
Én meg nap mint nap ilyen emberek között vagyok!!!!!!!! Az a legborzasztóbb hogy sokan beadják őket az otthonba és nagyon hosszú időre nem mennék látogatni őket, abban a tudatban hogy ott jó nekik és jól bánnak velük, pedig ha tudnák hogy ezek a szegény idős beteg emberek sokszor mit élnek át.............
Szia!
Jó a kérdésed...ma még sokan gondolkodnak, h inkább a családban maradjon a beteg, idős, esetleg mindenben tehetetlen anyós/ anyu...akárki. Van emberség is, még ha néha kényelmetlen is, idegesítő ha néha bosszant is. De, meg kell teremteni a lehetőségét, h biztonságban érezze magát, akkor megnyugszik és nem lesz kötekedő, ez biztos!Én már rájöttem! Szerencsére.
én láttam -hozzáteszem csak kívülről- hogy épül le egy ember. nem kellemes. a nagyim nagyon beteg volt sokáig, de fel se merült a szüleimben h hozzánk költözne....morcos öregasszony volt, alig lehett bekönyörögni az otthonba, de jobb volt neki. és ez nem jeleni azt h rosszul bántunk volna vele. amikor már felnőtt az unoka az más, de kisgyerekes családba, akkor sem való beteg, idős ember.
Félreértettel! A legelső hsz-emben pont azt irtam hogy éltem én is velük ráadásul a nagymama is ott volt és én se éreztem jól magam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Én most a beteg szülőkkel való "eljárásról " beszéltem hogy akkor valószinű hogy vagy visszamennénk a párommal vagy ők jönnének hozzánk!