Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Együttélés anyóssal
Létrehozva: 2008. november 3. 16:36
Sziasztok!
Nemrég voltam a 10 éves osztálytalálkozómon. Beszélgettünk és a 30 fős osztályomból senki sem lakik anyóssal. Szinte irigylésre méltó volt hallgatni. Férjem szerint, aki 40 éves és soha nem lehetne az anyja mellöl elhozni, azt mondta szerinte a fele kamuzik.
18 éve lakom az anyósommal joggal gondolhatnák aki ennyit kibírt együtt az már kibírja a hátralévő éveket is. Én nem így vagyok ezzel. Ahogy mennek az évek egyre idegesítőbb, egyre inkább otthagynám a francba. Mindenbe beleszól pedig én is 40 felé járok. Nincs egy önálló gondolatom, cselekedetem. Ez borzasztó !!
Várom a hozzászólásokat legfőképpen azoktól akik szintén együtt élnek az anyóssal , hogy oldjátok meg!! azok is írjanak akik együtt laktak és már külön laknak, egyszóval mindenki !
Köszönöm!!
Szia!
Szegénykém! Én teljesen megértelek téged! A párommal mi is átéltük ezt! Ráadásul nekeünk még a nagymama is ott volt akiről tudni kell hogy nagyon kedves gondoskodó asszony, csak egy kicsit képes tulzásokba esni! Sokáig nyaggattam a páromat mire végre sikerült rávennem a költözésre!
Sok modszert bevetettem. A rossz kedvtől, amit mondjuk nem kellett megjátszani, a hisztiig kezdve, de a végén az jött be, mikor azt mondtam neki hogy elhagyom! Nem akarta elhinni, de mikor elmentem és nem is mentem vissza hozzá napokig akkor tudatosult benne hogy mi van!
Egy dolgot viszont megtartottunk, minden nap haza látogat!
Én úgy félévet éltem együtt anyósékkal, de ezt csak úgy bírtam, hogy reggel 7-kor el, este 10-kor haza, hétvégén max délután ott. De így is nehéz volt, amikor arra mentünk haza, hogy kiírta: ideje lenne takarítani a szobában!
Albérletbe költöztük, adtunk le az életszínvonalunkból,de soha nem mennék vissza, pedig most nálunk is az a műsor, hogyha visszaköltöztök, akkor megspóroljátok az albérletet.......áááá, mikor a fél város tudta, hogy vasárnap reggel volt pofánk 9kor kelni!
Én a helyedben elkezdenék házat, lakást nézegetni a neten, kinyomtatnám és megmutatnám a férjemnek! A férjednek csak kényelmes ez a helyzet, nem akar konfliktusba kerülni az anyjával és szépen teltek a napok, amikből évek lettek.
Ülj le, számold ki, hogy mit tudtok vállalni és kezdj hozzá! Biztos, hogy lesz belőle konfliktus, akár "nagy jelenet" is, de ha nyugodt és magabiztos vagy, sikerülni fog (aztán legfeljebb a fürdőben kisírod magad :)).
Gondolom mindig vártál, hogy majd nem sokára elköltöztök. És így szép lassan eltelt 18 év..
Tényleg nagyon nehéz ennyi idő után lépni.
A férjed mit szól ahhoz, hogy anyósod beleszól a gyereknevelésbe?
Pl. az említett kutyás témánál az anyja pártjára állt?
Ez a legnagyobb probléma, hogy ebből a fizetésből egyedül nem tudnék megélni a gyerekkel. A férjem már nem fog változtatni. Ő marad, de szerintem akkor nem szeret!!
Van a férjemnek egy bátyja, aki külön él a családjával. Ehhez mit szóltok?
Elég gáz, hogy 18 éve nem vagytok képesek otthagyni. Most már lassan késő, hiszen idős és beteges is lesz gondolom.
Mindenki maga építi a saját életét, neked így sikerült.
Megértelek, hogy nehezen viseled a dolgot, én tutira beleőrülnék az együttélésbe akár Párom Apukájával, akár az én Szüleimmel. Szerencsére nekünk soha nem kellett együtt laknom az idősebbik generációval!
Viszont Szüleim "kikapták" rendesen: az esküvőjüktől kezdve egészen 14 éves koromig az egyik nagyimmal kellett együtt élniük (meg nekem is). Gyerekként ez még jó dolog, de Nekik nem volt egy "leányálom", tekintve, hogy Nagymamám nem volt egyszerű eset... Aztán volt kb. 10 év, mikor végre egyedül élhettek, mert Nagyim elköltözött, de sajnos stroke miatt teljesen magatehetetlenné vált és ápolni kellett, úgyhogy újra visszakerült Anyumékhoz, csak most már ágyhoz kötve, beszélni se tudott, meg semmi.
Másfél év múlva halt meg.
Rá egy évre a másik Nagyim combnyaktörést szenvedett és Ő került a Szüleimhez, mert Őt is el kell látni és egyszerűen nincs más (se testvér, se senki). Ennek is már több, mint másfél éve.
Szüleim gyakorlatilag az egész életüket másokkal élték le. Ami szerintem katasztrófa. Mondjuk ez meg is látszik a kapcsolatukon és az érzelmi, fizikai állapotukon is...
Borzasztó, amikor az ember szinte egy pillanatig nem élheti úgy az életét, ahogy szeretné! Neked azt kívánom, hogy mielőbb oldjátok meg a Férjeddel ezt a dolgot!!!
Írhatunk mi itt bármit, az rajtad nem segít. Elfogadtad ezt a helyzetet, ami csak egyre rosszabb lesz, ahogy anyósod öregszik. Ha eddig nem mentetek el, ezután már nem fogtok.
Két dolgot tehetsz. Viseled vagy szólsz, hogy te elmész a gyerekkel, ha a férjed jön, jön, ha marad akkor marad. Ha egyáltalán van ilyen választásod. Ha meg tudsz élni egyedül is. Ha még ez a lehetőséged sincs, akkor automatikusan az egyes variáció áll elő.
"Ha a férjed ezt nem lépes felfogni (még ennyi idősen sem) akkor ott nagy baj van."
Sajnos nagyon-nagyon egyetértek...
Micsoda?
Te nem adhatsz meg valamit a saját gyerekednek, mert az anyósod nem engedi meg???
Átgondoltad ezt már így??
Állj a sarkadra!! Kérdezd meg tőle, ha neki nem hagyta volna valaki, hogy a kisfiának megadja azt, amire vágyik, akkor mit szólt volna?!!
Az tuti.... Készülj fel lélekben.
Mármint ha megjön a legújabb családtag, akkor biztos sűrűn lesz nálatok.
Tényleg szerencsés vagy. Az én jövendő anyósom abban éli ki magát, hogy süt-főz-mos-mosogat, gondoskodik és takarít ezerrel. Tisztaságmániás. A legkevésbé se tudja lefoglalni magát mással.
És ha nem lesz kiről gondoskodnia... hajaj. Jobb bele se gondolni.
Szar ügy nagyon. És próbáltál már a sarkadra állni? Vedd el anyós kedvét a dirigálástól.
Mondjuk párodnak illene helyre tennie anyukáját.
Persze szépen is lehet(ne) egymással élni, látok is példát a környezetemben, ahol több generáció jól megfér egymás mellett. És mondjuk egy szupernagyi is nagyon jól jöhet a háznál - már ha az az anyós és nem egy mindenbebeleszólósbanya...
És legalább jól el tudtok határolódni egymástól? Külön konyha, fürdő ilyesmi?
Uh, ez meredek.
25 évesek vagyunk, 3 éve házasok, kisfiunk 2 éves, és azt sem mondom h el vagyunk eresztve anyagilag.Sokat segítenek anyósék, de MEGŐRÜLNÉK, ha egy percet is velük kellene élni.
Már amikor úgy vagyunk is ott, h akár egyszer ott alszunk, akkor is kiver a víz.
Ők erőltetik folyton h költözzünk oda, félre tudnánk tenni, stb, de nem bírnám.
Nagyon végszükségben mennék csak oda és akkor is csak amíg feltétlenül muszáj.
Pedig bajom nem igazán van velük, inkább apóssal nehéz kijönni.
2 évig laktam exvőlegényemnél anyósékkal, IMÁDTAM őket, de nagyon, mégse volt az igazi.
2 külön generáció, külön család, hosszú távon én nem hiszek abban, hogy bármilyen jó is a viszony nem idegölő ez a helyzet.
Állj a sarkadra, még ha szűkösebben is élnétek az embernek a nyugalma véleményem szerint ennyit megér.
Tőlünk több mint 100 km-re laknak, havonta egyszer jönnek, plussz alkalmakkor hol mi megyünk, hol ők, na meg ha segítség kell, de ez BŐVEN elég.
Nem egészséges, ha már több család él együtt.
Egy házasság pedig már külön, önálló család, még gyerek nélkül is......főleg 40 évesen.
Kizártnak tartom, h nem menne külön.
Ez már csak a féerjed "kényelme" vagy fene tudja milye, de hogy nem feltétlenül szükségszerű, az biztos.
(Egyébként nem egy családot, házasságot tudok, ami erre ment rá).
Ne várd meg, amít totál kiborulsz, ha csak úgy megy, akkor "erőszakos" eszközökkel, de állj a sarkadra a férjed előtt (és ha szükséges anyósék előtt is).
Egyszer kell csak megtenned, lehet egy ideig orrhúzás lenne, de nem tartana örökké, nem is látnád mindig az orrhúzást, ráadásul MEGÉRNÉ.
Ha a férjed ezt nem lépes felfogni (még ennyi idősen sem) akkor ott nagy baj van.