Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Együttélés anyóssal
Létrehozva: 2008. november 3. 16:36
Sziasztok!
Nemrég voltam a 10 éves osztálytalálkozómon. Beszélgettünk és a 30 fős osztályomból senki sem lakik anyóssal. Szinte irigylésre méltó volt hallgatni. Férjem szerint, aki 40 éves és soha nem lehetne az anyja mellöl elhozni, azt mondta szerinte a fele kamuzik.
18 éve lakom az anyósommal joggal gondolhatnák aki ennyit kibírt együtt az már kibírja a hátralévő éveket is. Én nem így vagyok ezzel. Ahogy mennek az évek egyre idegesítőbb, egyre inkább otthagynám a francba. Mindenbe beleszól pedig én is 40 felé járok. Nincs egy önálló gondolatom, cselekedetem. Ez borzasztó !!
Várom a hozzászólásokat legfőképpen azoktól akik szintén együtt élnek az anyóssal , hogy oldjátok meg!! azok is írjanak akik együtt laktak és már külön laknak, egyszóval mindenki !
Köszönöm!!
Nem azért laknak együtt mert a fiatalok kiadták a lakásukat, hanem azért mert nincs más megoldás,és gondolom egy albérletnél csak jobb együttlakni a szülőkkel.
Többen szeretik az anyóst apóst , mint akik nem, és vannak akik még az anyós szertetét is azonnal visszautasítják, ők azok akik a saját szüleiket sem szeretik igazán.
Akkor egyetlen köztes megoldás van: házat átépíteni, külön bejárat mindenkinek.
Ebből viszont nem engednék, bár én ezt úgy kb pont 18 éve megléptem volna.
Bárki bármit mond, ez így egyáltalán nincs jól.
Ha egy férfi nem képes önálló életbe kezdeni egy bizonyos kor után, az nem normális dolog.
Neked pedig jogod van a saját élettérhez, nem kell eltűrnöd, hogy az anyósod folyton a nyakadon legyen.
Jó, ha segít az anyós, de ráakaszkodni se kell a másikra.
Ebben az évben kitalálta, hogy a párommal, kislányommal (velünk) akar nyaralni. Meg se kérdezte mit szólunk ehhez. Na de benézte hál'Istennek, mert egy szó nélkül elhúztunk három napra otthonról. Amikor beteg a kislányom, össze-vissza agonizál, hogy milyen gyógyszereket adok neki. Olyan gyógyszereket akarna megetetnia két éves gyermekemmel, amit már kb öt éve kivontak a forgalomból.
Esküszöm, sokszor próbáltam rávenni magam, hogy kedveljem őt és fogadjam el olyannak amilyen, de nem ment.
Anyóst lehet úgyis szeretni, illetve mindnekinek a saját anyukáját, ha nem laksz vele. Akkor is lehet segíteni a szülőket, ha nem laksz velük. A szeretet nem ebben mérendő.
Simán lehet nem segíteni és utálni a szülőket, ha ott laksz is.
Szerintem ráadásul minden rokoni, baráti kapcsolat sokkal jobban működik, ha nem mennek a felek egymás nyakára, van szabad tér mindenkinek.
Sziasztok!
Még nem olvastam vissza, de este megteszem.
Anyósomnak egyszer nyitottam ki az ajtót, hogy távozhat a lakásból, azóta nem jön át hozzánk. Lassan 1 éve. Közös udvarban lakunk
. Mióta unoka van, azóta rosszabb a helyzetünk. Viszont ahogy írtam, már az is javulás, ha nem jön át.
Elég messze lakunk... 110 km-nyire.
De ez lecsökken majd nullára, ha oda akar majd költözni hozzánk.
Hú, nekem már egyszer pedzegette, hogy milyen jó lenne ha a közelünkben lenne, mennyit tudna segíteni, nem kellene főznünk stb... A víz is levert.
:-)) Túl sokat nézted a Dallast...
Persze ha mindenki imádja a másikat és jól élnek együtt, az tényleg irígylésre méltó egy bazi nagy házban, ahol nincsenek egymás nyakán, de jelen esetben nem élnek nagy boldogságban, sőt kicsiben sem.
És ettól nem egészséges, nem az együttéléstől önmagától.
Ha tehetném, én szívesen összeköltöztetném a családot egy telken belülre, de szigorúan külön bejáratú ház/lakás lenne mindenkinek.
Pedig az én anyám nem szól bele semmibe.
A szülőről való leszakadás a felnőttkor kezdete.
Szevasz!
Először is gratulálok! Te egy hős vagy!
Ekörül jártam, mikor anyosóm hozzánk költözött. Én nem is gondoltam, hogy fenekestül felfog fordulni az életünk!
Tévedtem!
Amig mindent lenyeltem, semmi gond nem volt. Utánna pedig már nem lehetett mert az Anyosóm mindenfelett szép lassan átvette az irányitást! Tette ezt a (MI) közös házunkban. Mikor szóltam, hogy ez nekem igy nem jó, nagyon alázatosan azt mondta a kedves Mama, ........hosszú
Hozzá teszem, két Fiam van, már én is Anyós vagyok, de nagyon sokat jelent, hogy tanultam az én esetemből.
Mindenki menjen külön! Ja és 12évig éltünk igy! Mert közben 87-éves lett, és elment pihenni.
Ha rám halgatsz, sürgössen változtassál ezen!
Én is éltem anyósékkal , csak én elég paraszt módon rögtön az elején közöltem velük , hogy a lányukat vettem feleségül és nem őket , szóval volt 23 évük amig dirigálhattak , belepofázhattak mindenbe , innét jó ha megálnak.
Bár csak egyszerü 6 elemis szabolcsi parszt emberek voltak , rögtön felfogták.
elmondhatom , hogy talán nekem volt eddig a legjobb anyósom és apósom .
Kölcsönösen nagyon szerettük egymást , sőt még a válás után is hívtak örökké vendégségbe egészen a haláluk napjáig.
soha nem telhetett el szülinap , név nap , karácsony úgy hogy ne küldtek volna valami ajándékot.
Sógoromék Anyósomékkal laknak ikerházban...
Mi kilométerekre tőlük...
Mi jóban vagyunk velük, alapjáraton is.. De sógorék...
Mindig náluk esznek, a gyerekükre vigyáznak, pénzelik őket, és mi a köszönet... Csak szidják őket fűnek, fának, az utcán lehülyézi az apját mindenkinek a sórog, totál kész van anyósom...
Mondanom sem kell, ha mi laknánk mellettük, ugyan ez nem lenne. Nekem normális a Párom, és tiszteli a szüleit. De ettől függetlenül nagyon zavarja, hogy miért mindig nekik jár az anyagi segítség, a támogatás. Mi meg éljünk úgy, ahogy tudunk...
Mindig irigykedtem azokra a családokra ahol 3 generáció élt nagy boldogságban, és még ahol a 90 feletti dédit is dédelgették.
Persze egészségesebb mindenkinek külön élni, de ha belegondolsz azért egy jó anyós is nagy segítség lehet a családban.
Én ugy éltem a feleségemmel, hogy soha senki segítségére nem várhattam, igy amig a lányaim 15 körüliek nem voltak, külön szinte soha nem mentünk sehová. A közös nyaralásokkor is mindig a gyerekekkel voltunk.
Nincs semmi kivetnivaló abban sem, ha egy férj az anyós fia, szereti az anyját.
"Mert elhagyja a férfiú apját és anyját, lakik a feleségével és lesznek egy testté." Ez egy olyan ősi bölcsesség, hogy a Biblia első könyvének második fejezetében található. Ez mintegy háromezer éve le van írva - bizonyára nem véletlenül...
Más kérdés, hogy ha öregségében rászorul, akkor pedig gondozás végett esetleg össze kell költözni. De ez nem jelenti azt, hogy ne legyen egy olyan időszak a fiatal férfi életében, amikor fizikailag is leszakad a szüleiről.
Nekem nagyon jó anyósom van, de már megállapítottuk közösen, hogy biztosan nem tudnánk együtt lakni. Ebből nincs harag, és megint más, ha esetleg egyszer gondozásra szorul (majd). Apósomtól jobban tartok, már egészségesen se könnyű eset....
Lehet, hogy lelkiismeretfurdalása lenne ha magára hagyná az anyját?
Apósról nem írtál, ezért gondolom, hogy már csak anyukája él.
Szoktam néha fordítva is átgondolni a kérdést.. Baromi rossz lehet ha az ember idős korára egyedül marad.
De csak nem azért szülték a gyerekeket, hogy ne maradjanak egyedül....
MIt szólna az anyós, ha egyszercsak elköltöznétek?
nehogy már ti érezzétek rosszul magatokat??
oldják meg, nagylányok már!!
az együtt élés minden CSAK NEM TERMÉSZETES!!!!!!!!
és ezt ha nem érti meg a ffi, akkor lapát.