Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Most értem ide én is volt mindenféle a napokban.
Verám a búcsúzás napján imádkozni fogok párodért, és érted is, hogy legyen kellő erőd és egészséged a továbbiakhoz.
Más. Képzeljétek Bözsi tegnap a frissen kisütött zsír felét belefetyelte a spejzba. Na nem volt kellemes esténk és éjszakánk. Mág ma is tart, de már csak lent a kertbe. Szerencsére nagy baj nem lett a torkosságának a következménye.
Múlt héten kedves vendégeim voltak. Ada - akivel nagyot sétáltunk hármasba a duna parton, és Becsévi aki viszont fotózkodott. Itt a kép Róla és Bözsiről. Nagyon élvezték egymás társaságát, szerintem Bözsi jobban. Le sem lehetett szedni Éváról.
Köszönöm szépen, Ágikám!
Verám édes, gyertyát gyújtottam, párod emlékére...
Gondolatok
A barátok örömet szereznek egymásnak, biztatnak és támogatnak. Erről ismerszik meg egy jó barát.
...........................
Ezt sajnos nagyon jól tudom, Ágikám, de az itteni barátok is sokat segítettek-segítenek lelkileg.
AKIT ÉRDEKEL:
LACIKÁM HAMVASZTÁS UTÁNI BÚCSÚZTATÁSA OKTÓBER 20.-ÁN (HÉTFŐN) DE. 10 ÓRAKOR LESZ A XIX. KERÜLETI TEMPLOM TÉRI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOMBAN, ÉS EGYBEN OTT LESZ A GYÁSZMISE IS. EZÉRT KÉREK MINDENKIT, AKI ESETLEG RÉSZT SZERETNE VENNI, HOGY NE HOZZATOK KOSZORÚKAT VAGY NAGY CSOKROKAT, BŐVEN ELÉG 1-1 SZÁL SZÉP VIRÁG!
hali, hali...
Természetesen csatlakozhatsz, mindenkit szeretettel fogadunk. Bár mostanában kicsit döcögős a topik...
Legyen szép, tartalma s a 7 vége...
Verám, gondolatban veled vagyok, sajnos egyedül kell túl lenned a dolgokon...
Sziasztok, csatlakozhatnék hozzátok én is? Köszönöm
Köszönöm, Ágikám, nagyon nehéz most tartanom magamat, mert szinte segítség nélkül maradtam, a lelkieket úgyis mindannyian ismerhetitek már! A gyerekek nagyon igyekeztek megkönnyíteni az első hetet (éppen múlt péntek délben történt), de nem is laknak túl közel, és nagyon elfoglaltak is, élniük kell a saját életüket, és nekem hozzá kell szoknom ahhoz, hogy teljesen magamra leszek utalva nagyrészt, amire az eddigi 69 évem alatt soha nem voltam rá kényszerülve, és mindezt betegen kell végig csinálnom, amikor még kezelésekre járok, de egyedül alig tudok közlekedni, taxira pedig nem telik folyamatosan. A takarításhoz is szükségem lesz valakire, mert Lacikám rengeteg dolgot megcsinált itthon, amikre segítség nélkül már képtelen leszek.
Amíg a fiam nem unja el a gardírozásomat, addig még elviselhető lesz a helyzet.
Drága Verám,
nemjártam itt néhány hete s most megdobbenten olvasom a torténteket.
Fogadd oszínte résztvétemet és tartsd magad ezekben a nehéz napokpan
Szervusz Ágikám!
Sajnos jelenleg semmi sem vigasztal, csak az, hogy olyan gyorsan értesítettek, hogy még el tudtam búcsúzni tőle, még langyos volt a teste, és mintha aludt volna. Tudod, hogy én erősen függtem is tőle fizikailag, rengeteg dolgot ő végzett el helyettem, amióta beteg vagyok, és mindenhova együtt mentünk, illetve vitt. Én nem vezetek, a gyönyörű 10 hónapos új kocsinkat is el kell majd adni, és egy sor dologban sokkal több teher lesz rajtam, nem említve még a lelkieket, amik végtelenek.
Most még a fiam és menyem nagyon sokat segít, de később ez biztosan ritkulni fog, mert meg is kell élniük valamiből.
Egy idei fotó (ez az utolsó róla készült), és egy tavalyi, egy topiktaliról:
Most értem ide, most olvastam vissza.
Verám nem jutok szóhoz. Én ismertem a Párodat személyesen. Fogadd együttérzésemet.
Vigasztaljon az, hogy nem szenvedett sokáig, és mellette voltál a nehéz időben is. Mindig annak nehezebb aki itt marad, de Te erős vagy!! És ha bármiben tudunk segíteni szólj. Tudod mi mindig összetartottunk itt ez a kis csapat.
Mi pénteken megyünk a Városmajorba. Előre félek!!
Minket is megdöbbentett, mert - bár nagyon rossz állapotban volt már akkor - csütörtökön du. még azt mondta az orvos, hogy nem kritikus, rendbe tudják hozni, ezek után péntek délben meghalt.
Köszönöm, hogy megemlékezel róla!
Marcsukám, köszi, de még "csak" nagyszülők vagyunk....mi van veled? veletek? Régen írtál...
Aranyos Márrti
Gratulálok ehhez a gyönyörű kislányhoz! Jó egészséget kívánok a kis családnak, és a dédszülőknek is!
Aranyos Veracsek!
Fogadd őszinte részvétemet! Nagyon-nagyon megdöbbentet ez a szomorú hír!
Vigyázz Magadra!
Puszillak!
Ágikám: most még elfogadni se tudja egyikünk se, de ez majd meglesz valamikor, viszont ettől még ugyanolyan pokoli az üresség, a fájdalom és a hiányérzet!
Örülök, hogy Nálatok örvendetes esemény készül!
Látjátok, ilyen az élet...egyik helyen gyász, másik helyen öröm...nálunk van most öröm. Megtudtuk a februárban születendő kisunokánk nemét. Kislány lesz. 3:2 a lányok javára...
Itt süt a nap, legyen szép nektek is...mert csak rajtatok múlik...mert amin változtatni nem tudunk, el kell fogadni
Napindító
A valódi bölcsesség azzal kezdődik, hogy megbékélünk környezetünkkel.
.............................
Sziasztok...
Napindító:
Meghalunk - ez a világ rendje. De érdemes harcolni az életért.
Czeizel Endre
.........................
Neked is köszönöm!
Köszönöm szépen!
Veronika fogadd őszinte részvétem!
Kedves Vera! Megrendültem olvastam a szomorú hírt, megnyugvást kívánok az egész családnak !
Szervusz, Marika!
Köszönöm, hogy jelentkeztél!
Vera!
Megdöbbentett a szomorú hír.
Ez vigasztal, Ágikám, de ettől még ugyanakkora seb van a lelkemben, és ugyanúgy hiányzik!
Drága Verám, ide tudod jól, hogy írhatsz...mégha nem is jelentkezünk, de olvassuk a topikot, s válaszolunk. A gyászt mindenkinek saját magának kell feldolgozni. És bizony, mi már lassan kifelé ballagunk, s el kell ezt fogadni...Vigasztaljon, hogy valóban nem szenvedett évekig, nem a szemed előtt épült le...tudom, csak szavak...
Napindító
Minden lépés a halálhoz visz közelebb, minden mozdulat, minden lehelet annak az utálatos munkáját sietteti. Lélegzés, alvás, evés, munka, álom, minden, amit csinálunk - halál. Egyszóval, élni annyi, mint meghalni!
Guy de Maupassant
................................