Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
MAGYAR TÖRTÉNELEM
Létrehozva: 2008. október 6. 07:44
Hai!
Sokunknak az a tapasztalata, nincs kellő módon ápolva történelmünk, jó s rossz történés egyaránt, mert mindkét pólus része múltunknak. Még akkor is ha úgy hisszük, ránk már nem hat. Minden hat. Nem szeretem a "ha" verziót, de mi lett volna ha....ha nincs Mohács? Hol lennénk ma? Na jó, de mi vezetett Mohácshoz, mi az összefüggés 1514 Dózsa parasztfelkelése és a Mohácsi csatavesztés között?
Kevesen tudják. De itt majd megtudjuk.
De ne ugorjunk ekkorát. Mi lehet az igazság finnugor vagy szkíta ügyben, melyik népcsoporthoz volt valóban közünk? Megannyi kérdés.
A Polgári topicban már elkezdtük ezeket boncolgatni, ám úgy alakult hogy a többség egy "saját" erre indított topicot akart és ezt most megtesszük.
Ugyan megtiltani nem tudjuk, de kérni kérhetjük...ez nem politikai topic, itt ne vitázzunk politikai alapon.
Eme topic nem arról szól, ki tud többet vagy kevesebbet a magyar történelemről, hanem arról hogy akik olvassák, netán még írnak is hozzá, azok biztos hogy több információ tulajdonosai legyenek azáltal, hogy ez a topic van s létezik.
A topic célja is egyértelmű. Nincs nagymagyar meg mélymagyar, csak magyar. Ez pedig jelentse azt még ebben a topicban is, hogy büszkék vagyunk s lehetünk magyarságunkra, néha szomorkás vagy tragikius történelmünk ellenére is.
Állítsunk méltó emléket őseinknek, kiemelkedő személyiségeinknek, nagy formátumú hőseinknek. Megérdemlik hogy a magyar ember emlékezzen rájuk s beszéljen róluk....
Tegyük ezt. Tegyük közösen minden megkötés nélkül, hogy ki hova tartozik vagy nem, ki kit szeret vagy nem, mert a magyar történelemhez mérten ezek semmitmondó semmiségek csupán, ezzel ne koszoljuk azt a múltat mit őseink építettek.
Egyfajta időrendben szeretnénk haladni, ezt mindenki vegye figyelembe ha ír ide. Előre is köszönjük.
Kezdjük..........
Megnézettem kebelbaráttal, ő ezt a kiegészítést fűzte a hozzászóláshoz:
négyes alá...
nem német hanem bajor...a harcot már 26-án felvették a határvédelmi erők...még a gyepüsávban..a főerők beérkezéséig...ezek 28-án vették fel a harcérintkezést,leváltva a határvédelmi erőket...a taktika a már fáradt bajor csapatok csalogatása volt...a folyamatosan érkező magyar erők körletekbe vonultak és ott várták be a könnyü lovasság által elcsalt bajor csapategységeket...a bajorok széttagozódva vonultak és nem álltak össze egységes csapásmérő erővé...nem ismerték a magyar taktikát,a magyar ijak nagy hatótávolságát..és nem volt állandó összeköttetés a külön vonuló csapatok közt...igy került sor a döntő ütközetre...július 4-én....tudom ajánlani Zsoldos Attila és Veszprémy János??László?? erről irt tanulmányát...
Ezúton is köszönet neki!
S talán ez is játék...
*Nostradamus Pannoniáról*
Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy
magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a
"nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak
ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra
ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a
jóslatok szerzőjét, s 1566. szept. 8.-án halt hősi halált. Mint a vers
megjósolja, a "pogány" török még valóban 120 évig uralja Magyarországot,
és Zrínyi valóban két nép, a magyar és a horvát közös hőse, hisz
Csáktornya szülötte.
62. /
Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér,
s az emberek apraját eldobják,
és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,
súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.
Értéke nem lesz semmi a munkának,
és nem lesz semmi haszna a pénznek,
uzsorások magyar földre licitálnak,
gazdagok helyett fizetnek a szegények.
66. /
Róka, s hiéna vezeti a népet,
alattuk szétesik az ország,
a róka egyedül sokat téved,
a hiéna megássa a sírját.
Végtelen a nép ostobasága,
de lassan feltámad az új erő,
nem hallgat róka hiéna szavára,
Pannónia nem lesz dögtemető.
75. /
Jön új nemzedék, mely erős lesz,
és nem szégyelli többé, hogy magyar,
a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,
s nem csak önmagának túr és kapar.
Erkölcsében megújul majd az ország,
és végre büszke lesz minden fia,
mert ámulatba ejti egész Európát
ezerszáz évnek elteltével Pannónia.
84. /
Az írott szó elhal majd,
és egyre szegényebb lesz a beszéd,
a nemzetre egy talány hoz bajt,
mely elveszi az emberek eszét.
Egész nap otthonukban ülnek,
bámulnak hazug, mozgó képeket,
s mire a bálványok ledőlnek,
már alig születnek gyermekek.
86. /
Ötven esztendő lejártán új világ lesz,
a magyarok végre kézbe veszik sorsuk.
Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka,
a törvény az uzsorásokat sújtja.
Az ország még sokáig nem lesz gazdag,
de többé senki sem hal éhen,
a néppel új királyt is választanak,
s kezdődik elölről minden, mint régen.
89. /
Amit értelmes elme el sem képzel,
az megtörténik majd Hungáriában.
Senki nem boldogul erővel, sem ésszel,
csak gyilkos ármány és ravaszság van.
Dolgozni akarnál, de nincs munka,
pedig a földek parlagon hevernek,
aki eddig a munkát csak unta,
most koldusa lesz az idegeneknek.
90. /
Az erdőn túl él az ország jobbja,
de számában kisebbik része,
földjét az erősebb elrabolja,
ezeregyszázból nyolcvan évre.
Már csupán nyelvében él, de él még,
s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak,
az ő küzdelmük hozza el a békét
és egységét minden magyaroknak.
94. /
Keletről primitív, barbár horda tör
Magyarországra, nem először.
A nép minden vagyonát elhordja,
a csőcselék a mélyből előtör.
Megérkeznek a haza elárulói,
sértődöttek, és idegenek,
tíz évig tudják a népet zsarolni:
vörös és sárga a címerben eggyek.
97. /
Csak temetni tudnak, nem ünnepelni,
erejük gyorsan elfogy, szalmaláng,
türelmesek, de kitartásuk semmi,
vezérük rosszul végzi mindahány.
Költőiket elfelejtik gyorsan,
akárcsak régi énekeiket,
magyar se marad sok a honban,
de magyarul szólnak az idegenek.
98. /
Immár vén és beteges koromban
távoli nemzetnek ködképeit láttam,
Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam,
megtörténik egyszer majd a valóságban.
Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte,
lebbentsem elotte föl a jövő fátylát, -
háromezer ezüst volt a munkám bére,
örvendenek neki koldusok és árvák.
99. /
Akinek mindezt írtam rendelésre,
három hónappal él tovább mint magam.
Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége,
minden ledőlt toronynak súlya van.
A pogány még százhúsz évig itt lesz,
de egyre jobban gyengül -
személye két nemzet közt híd lesz,
s utódja nagy művet ír a küzdelemről.
Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelő
napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt majd túlereje
ellenére ismét két nap öldöklő ütközet ellenére szó szerint halomra
pusztult a Pozsony körüli síkságon. A néhányezer fős túlélő csoport
menekülés közben próbált rendeződni de a magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el. A vár alatti síkon felvonuló magyar haderőre rátört a királyi őrség és tartalék de a színlelt visszavonulással magyar részről a német üldözők csőbe futottak mert a környező erdőkből kitörő magyar lovasság a megforduló főerőkkel őket is legázolta.
A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden
értékét /még a trónszékét is/ hátrahagyta, seregvezéreiből pedig a
flottavezetőn kívül mindenki meghalt.
A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett /Ober
Enns - innen a meséink 'Óperenciás tengere'/ valamint hogy idegen
sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. /Szent István
idején először, de akkor ugyanígy jártak csak a Vértes hegységben./
Árpád fejedelem két fiát vesztette és ő maga is halálos sebet kapott
és pár hét múlva meghalt - a hazáért.
Eltemették tisztességgel titkos sírba őse, Atilla közelébe - a mai
Nagykevély hegy rejtett völgyébe - nyugodjék örök békében!
A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok
összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point -on.
Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.
Vagy igaz, vagy nem, itt a mese vége!
Sajnos, az időrenddel megint kis baj van, és a hitelességért sem kezeskedem, de nyilván akadnak nálam értőbb amatőr történészek...
TE TUDTAD ?
Amiről sosem beszélnek:
Nemsokára a pozsonyi csata évfordulója lesz / 907. július 3-6. /
907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor még nem létezett semmilyen formában).
A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy "... decretum..Ugros
eliminandos esse.." azaz " elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak".
Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, "biztosra mentek".
Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fő
körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérő erő.
Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen
létszámú hadsereget megszervezni.
907 június derekán megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a 'gyengébb', kb. 40 ezres szárny;
a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp míg az
északi parton egy jó 45 ezres főerő az elit.
Árpád, a törzsszövetség fejedelme az egész Európára kiterjedő
felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról.
A törzsszövetség egyesült főerejét - 40.000 lovas - négy részre osztotta.
Az egyenként 10 ezer fős lovas egység neve tümen azaz magyarul tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt Ő maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllő(41), Jutas(35). Emellett természetesen az egész hadműveletet irányította.
Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására
elsőként az inváziós flotta sorsa pecsételődött meg:
gyújtólövedékekkel tűzijáték és viziparádé keretében szenvedett -
technikában 100 %-os, élőerőben kb. 95 %os - veszteséget a hajóhad.
Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú
lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult /40.000
ember/ A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes
csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal az ellenséges
sereg 'orra előtt', éjszaka, teljes csöndben!!!
A parasztháború
Bakócz csak Magyarországon hirdette meg a hadjáratot (15l4. április 9.). Az érsek a toborzás feladatát átruházta a nép körében otthonosan mozgó ferencesekre. A magukra tömegesen keresztet öltő jobbágyparasztok, mezővárosi polgárok, marhapásztorok, városi kézművesek előtt a ferences prédikátorok olyan nézeteket terjesztettek, amelyeknek nem sok közük volt a hitetlenek elleni harcra buzdításhoz, s amelyeket még szerzetesrendi elöljáróik is elítéltek. "A természet törvénye szerint nem adatott meg az embernek a felsőbbség, hogy embereken uralkodjék" - vallotta az egyik néphez intézett beszéd. A legnagyobb hatású prédikációkat a V árad környékén működő Lőrinc pap tartotta. A korlátozó törvények miatt egyébként is elégedetlen jobbágyok öntudatot és erőt merítettek e prédikációkból.
Ám a pesti gyülekezőhelyről május elején kiinduló 15 ezres létszámú keresztes had soraiban még alig akadhattak olyanok, akik a rajtuk uralkodó nemesek ellen akartak fordulni. A sereg egyelőre Szapolyai János erdélyi vajda törökellenes hadműveleteinek színterére, az al-dunai határszakasz felé tartott. Parancsnoka Székely Dózsa György egykori nándorfehérvári lovastiszt volt, aki katonai tapasztalatait éppen a Délvidéken szerezte.
A fősereggel együtt ekkorra már mintegy 40 ezer keresztes gyülekezett az ország különböző vidékein felállított táborhelyeken. Ez meghaladta a nemesség várakozását. Az ország keleti felében általánossá vált a munkaerőhiány. Ennek az lett a következménye, hogy több: északi megye nemessége fegyverrel tartotta vissza jobbágyait a gyülekezéstől. Az ellátási gondokkal küszködő fősereg keresztesei fosztogatni kezdtek, s a prédálásnak több köznemesi udvarház esett áldozatul.
Bakócz a hírek hatására leállította a toborzást (május 15.). "Olyan csoportosulások jöttek létre - írta - amelyek a rendes adóterheket a többi törvényes és szokásos teherrel együtt megtagadják [...] nemesek kúriáit [...] dolgaikat és javaikat fölprédálják". Dózsát úgy érte a toborzás leállításának híre, mintha arcul ütötték volna. Seregének hangulata azt diktálta, és saját meggyőződése is amellett szólt, hogy a pápai bullának megfelelően a törökellenes hadjáratot folytatni kell.
Báthory István temesi ispán és Csáky Miklós csanádi püspök meg akarták fékezni a keresztesek pusztító osztagait. Bandériumaik a Maros-folyó jobb partján rajtaütöttek Dózsa elővédjén (Apátfalva, május 23.). Megtorlásul Dózsa fölégette Nagylakvárát, ahol az urak győzelmüket ünnepelték. Karóba húzatta az elfogott püspököt, s hasonló sorsra juttatta a fogságba esett nemeseket is.
Dózsa - a sereg hangulatának engedve - Nagylak alatt döntötte el, hogy végleg az urak ellen fordul. Több hadtestre osztotta seregét, amelyek sikerrel ostromolták a Maros menti úri várakat. Egy csapatot öccse, Dózsa Gergely vezetésével az északi paraszttáborok fölmentésére küldött. A segédhadak azonban Pest közelében és Hevesben vereséget szenvedtek a nemesi seregektől.
A keresztesek, akik a török helyett az urak ellen fordultak, Temesvár alatt egyesítették seregeiket, s megkezdték a vár ostromát június 13.). Vezérük, Székely Dózsa György azonban nem számított arra, hogy Szapolyai János visszatér Bulgáriából, s mintegy húszezer fős hadával fölmenti az erősségben rekedt Báthory Istvánt. A nemesi ellentámadás hatására a parasztkeresztesek mindenütt letették a fegyvert, s Dózsát Szapolyai foglyul ejtette július 15.). A parasztsereg vezére szörnyű halállal fejezte be életét.
"Először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak. .. fogaikkal széttépték és felfalták. Ezután a testet négyfelé vágták és bitófára függesztették."