Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyereket akarok,de a párom
Torolt_felhasznalo_588098
Létrehozva: 2008. augusztus 23. 19:50
Nagyon szeretnék már gyereket(azt hiszem egész életemben arra készültem,hogy gyereket szülhessek).
Most megtaláltam hozzá a egfelelő társat akit végletekig szeretek.
Nem vagyunk full gazdagok,de megengedhetnénk szerintem egy kis csöpséget.Ő nem akar.Mit tegyek? Erőltessem? Az ő beleegyezése nélkül azert nem valálnám.Nem lenne korrekt.
Ti mt tennétek a helyemben?
Húúú, nálam ez mindig fordítva volt, én NEM akartam gyereket, a férfiak pedig IGEN. Volt olyan párom, aki 2-t is akart volna.
Borzasztó ez így, és egy ilyen antagonisztikus ellentmondáson alapuló kapcsolat eleve nem működhet sokáig.
Mostani barátom se bánná, ha lenne gyerek, én kerek perec kijelentettem, hogy soha, de tényleg soha! Részemről nem lesz szaporodás! Szerencsére egy baromi toleráns férfi, és elfogadta a döntésemet. Mondjuk neki már van gyerkőc, részemről pont ezért (is) célirányos volt a választás.
Soha többé nem kell gyerektelen, de saját gyereket akaró férfi, ez egyszer biztos. Senkinek nincs joga megváltoztatni a másik embert, az akaratát, a döntését saját élete, teste, örökítőanyagai felett. (Szerintem)
Nevelőanyuka viszont nagyon szívesen lennék, sőt, kimondottan azt szeretném, ha a társam olyan ember lenne, akinek vannak gyerekei, legalább 2. Nem a gyerekekkel van bajom, sőt, nagyon gyakran bébiszitterkedek, a mai napig, pedig már 34 éves vagyok, rendes állással, szakmával. Mégis. Valahogy hozzátartozik az életemhez. Sokszor csak szívességből, mint pl. az 5éves félárva kisfiúm esetében is... Ő a szívem egyik csücske, ezt minden önfényezés nélkül írhatom.
Nekem a saját gyerekkel kapcsolatban vannak ellenérzéseim, meg úgy általában a terhességgel kapcsolatban. (nagy has, roszullétek, hányás, testi eltorzulások, szülés... Na, ez meg a másik...) Tudom, pszichés dolog az egész. Igen, én is így gondolom. És a gyerekkoromból fakad ez a hatalmas ellenérzés a szaporodásommal kapcsolatban. Elég szar ez amúgy ... 35 évesen nagy nagy gáz, de ez van. Ja, és én legalább őszinte vagyok... Mindenkihez!!
Az ismerősöm -korábban barát, de ezek után... szégyellem, de nagyon eltávolodtam tőle :( - szóval ő egy faszfej...
Mit remél? Semmit. Él, éldegél, élicskél, az események meg történnek. Egy gyáva kukac. :(
Otthonról nem megy, mert háááát, az asszonnyal igazán nincs nagy baj, a nő rendes, kedves. És különben is, hátha a Másik sem lesz olyan istenbizony, ha fulltime lover lesz.
A Másikat nem engedi el, mert vele meg hajde jóóóóóó!!!!! És több ez, mint kaland, és különben sem bírná nélküle.
Szóval ... számomra elfogadhatatlanul gusztustalan a viselkedése. A felesége egyéve "pamlagon" :) hever, érintetlenü. A Másikhoz minden éjjel átszalad egy kis ütyürüpütyürüre, nyaralni viszi (jaj, az a fránya munka, már megint menni kell Horvátországba...)
És Anyuci otthon látja, hogy valami nagy baj van, de nem tudja, hogy mi. (Állítólag -khm....- nem is sejti, hogy van egy Másik... Ja,én meg a Szaturnuszról jöttem egy csészealjjal... ) Kiteszi a lelkét is, hogy a ..... (majdnem megint csúnyát írtam) férje kedvében járjon. És csak nem mennek a dolgok. :(
Várj, eszerint a gondolatmenet szerint azé a gyerek, aki a legtöbbet van vele? :) Akkor ha oviba megy majd, akkor az ovié lesz? :)
Az én férjem is sokat dolgozik és persze, mint ahogy az apák 99%-a, ő sincs annyit a gyerekeivel, amennyit szeretne, de attól még nem mondanám, hogy a gyerekeinket magamnak szültem. Csak én vagyok velük itthon az életük első éveiben. Nagy különbség. :)
Ide idézem még egyszer. És még mindig nem látom, mi ezzel a baj? Bocsánat, de honnan kell azt tudnia egy nőnek (férfinak), hogy a társa mikor egyezik bele IGAZIBÓL, és mikor csak úgy ímmel-ámmal? Hiszen szeretkeztek, a pasi tudatos része volt a megtermékenyítés folyamatának.
Vagy rosszul értek valamit?
És miután megfogant, utána azt mondta: bocsi, nem gondoltam komolyan, inkább vetesd el.
Vagy rosszul értem ezt is?
Ezek után mit kellett volna tennie? Elvetetni? Ezt is rosszul érteném?
Elbeszélünk egymás mellett,olvastam,amit írtál és úgy gondolom,hogy ebben az esetben(először:csináljunk gyereket!-utána:á,inkább vetesd el!) valóban a faszi a hibás és valóban nem kellett az ő igényeinek megfelelően cselekedned.Ami engem igazán felbosszantott,az az első harminc hozzászólás,aminek a zöme arról szólt,hogy "Á,az én pasim is tök kiakadt,aztán megszokta",meg "Lepd meg egy pozitív terhességi teszttel"----------na,ettől falra mászok!!!!!!!!Roppant fontosnak tartom a nők és a gyerekek jogait,általában nőpárti vagyok,DE két ember kapcsolatát asszem elég alaposan meghatározza a gyerekvállalás kérdése és SENKINEK nincs joga a másikat kényszeríteni semmire.
(Se abortuszra,se elfogadásra,se esküvőre,stb.)Fura,de a férfiak is megélik a szülővé válás élményét és nekik sem mindegy,hogy hogyan......(Igen,tudom,hogy a NŐ teste változik meg,ő veszi ki az oroszlánrészét a terhességgel járó nyűgöknek,stb.,stb.,de a pasi is ember és benne is mennek végbe folyamatok ezidőtájt,akkor is,ha senkinek nincs ideje-energiája megkérdezni tőle,hogy hogyan vélekedik,vagy hogy érzi magát az egésztől)
hát, ha hagyják nekik...
Az ismerősöd miért nem vált el? Mit remélt? V. mit remél most?
Nem az önző nők
Ezt a sok kis virágot azért küldöm mert olyan morcos és megkeseredett vagy!
Hm... naggggyon nem csípem a "harctéri mamákat", akik tűzön-vízen keresztül, és hajde, de nem és nem értem, hogy mi a baj "pocokanyával". (Aki nem mellesleg nem is topikindító, csak véleményező.)
A hapsi BELEEGYEZETT, FELCSINÁLTA, AZTÁN MEGGONDOLTA MAGÁT ÉS LELÉPETT.
Bocs, de nem látom, hogy mitől lenne a csaj "gáz" és "kurva", viszont kedves (???) mrZ, te egy tapló vagy, ha így állsz egy ismeretlen ember életéhez. Vagy te vagy az apa, és ezért vagy ilyen jól informált.
Nincs olyan, h meggondolja magát? Hát már hogy a fenébe ne lenne??? Betojik a felelősségtől, a kötelességtől, a kötöttségektől. És igen, meggondolja magát. A csaj meg tegye szét a lábát az AB-n, ahogy szét tette neki az ágyban, ugye???
Kedves ismerősöm, miután az Asszony felajánlotta a válás, amennyiben a férj nem akar gyereket, "eleget tett" a kötelességének. (Érdekes mód, az esküvő ELŐTT nem említette, hogy esze ágában sincs szaporodni....) Akkor feküdt le a feleségével utoljára. Azóta is csalja. Kérdem én: nem lett volna korrektebb azt mondani, hogy oké, menjünk szét? Gyáva nyuszi volt, fosott a szüleitől, meg az isten tudja mitől, hogy mit szól a világ, ha elválnak... Hát, megértem, a félrekettyintést nem szokták nagydobra verni, "egyszerűbb", mint elengedni a másikat, aki esetleg egy másik férfi oldalán boldog anya lehetne. Most pedig csak egy szánni való megcsalt feleség, a hős apa pedig le se szarja a gyereket, még egy fényképet sem tud mutatni róla. Szánalmas, gyáva pudingok tudnak lenni a férfiak, tisztelet a kivételnek.
nem, nem vagyok anya - de nem is lennék az soha, a párom ellenérzése mellett... Csak és kizárólag akkor vállalnék gyereket, ha mindketten egyformán vágyunk rá. Mert csak így van értelme.
Így nem kényszerítem magam arra, hogy évekkel később fröcsögjek
Ezt nem tudom...
Az én gyerekeim szépek, okosak, ügyesek de a férjem rengeteget dolgozik. Hiába imádja őket és lenne velük annyit mint én, nem megy.
Szóval tulajdonképpen bizonyos értelemben magamnak szültem, én vagyok itthon. Persze ha megnőnek akkor már más lesz :)
Szia! Én is megkérdezem, mióta vagytok együtt, hány éves vagy?
Ezt nem szabad erőltetni, sem, mint ahogy többen tanácsolták, kész helyzet elé állítani a férfit. Az a másiknak a semmibe vevésével lenne egyenlő, ilyenkor ne csodálkozzon senki, ha a "párja" (idézőjel, mert minek nézzük azt, akit egy ilyen fontos döntésből kihagyunk?!) lelép hamarosan.
Tényszerű leszek, nem népszerű:
A gyerekvállalás a nő részéről a legelemibb ösztön, de csatlakozik hozzá az is, hogy olyan társsal, aki segít felnevelni.
A férfiakban ugyanakkor ez az ösztön nem így van meg, hanem csak szórná a génjeit, ahol lehet. Ha társat választ, vagy huzamosabb ideig él valakivel sem jelenti azt nála, hogy megérett a gyerekvállalásra. Tehát, ha mi nők szeretnénk, hogy a párunk a mi érdekünkben, és gyermekünk érdekében lemondjon a legelemibb ösztöne szerinti viselkedésről, ugyanúgy le kell mondanunk a miénkről. No nem örökké, csak addig, amíg ő már nem tiltakozik kézzel-lábbal.
A férfiban nincs meg születésétől a gyerek utáni vágy, viszont megvan benne az elvárás, hogy a tőle függőeket meg tudja védeni, el tudja tartani, hogy a dolgokra befolyással tudjon lenni, ráadásul imádja a nyugalmat és kényelmet. Számára tehát valós probléma, hogy a gyerekek neveletlenek, stb. Viszont amikor már valamennyire révbe ér (jól fizető állás, saját lakás) ÉS találkozott néhány bájos, tündéri, okos kiskőccel is - mondjuk a baráti körben, akkor nem fog nemet mondani. Ez lehet, hogy 1-2 éven belül megtörténik, lehet, hogy kicsit később.
A babátok és az ő elvesztése másként hatott rá és rád. Belőle előhozta a kételyeket, Te viszont átélted a CSODÁT, majd rögtön az iszonyatos érzést is, amit szeretnél egy újabb csodával feledni. E csodálatos érzést csak mi, anyák ismerjük. Az elvesztését pedig rettentő nehéz lehet feldolgozni, de muszáj várnod az újabb babával, ha tényleg úgy érzed, ő az igazi. Addig is a feldolgozásra, gyászra keress más utat, segítséget, ha kell. A fájdalmadról, az átélt érzésekről pedig beszélgess vele, de ne megoldást kérj cserébe, csak annyit, hogy mondja el, ő mit érzett.
Nehéz lesz várni, de hidd el, megéri, nem mindegy, hogy egy apa imádja a gyerekét, vagy pedig csapdába esve érzi magát miatta. A gyerek szempontjából nagyon nem mindegy.
Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy bezavargok ide. Én is anyuka vagyok, a kislányom most három éves. Nemrég, augusztus 1-én elindítottunk egy új babákkal, gyerekekkel foglalkozó portált.
A portál elérhetősége: http://portal.lilimode.hu
Találtok itt érdekes cikkeket, fórumot, apróhirdetési rendszert, sok receptet, meséket, kreatív sarkot, és minden hónapban nyereményjátékot!
Azok, akik szeptember 15-ig regisztrálnak, sorsoláson is részt vesznek és értékes ajándékot nyerhetnek.
Kérlek nézzétek meg és ha tetszik, regisztráljatok.
Üdvözlettel,
Hanee
Ezt csak az állítja, akinek tönkrement / megkeseredett a kapcsolata a gyereke(i) apjával. Az én nagymamám sosem mondana ilyet, 3 gyerekkel és 61 év házasság után.
Szerintem az az ideális, ha egy nő a férjének/párjának és magának szül gyereket, hogy együtt, szeretetben felneveljék. Szerencsére azért van rá példa.
Nem fogsz örülni annak, amit mondani fogok. NEM a megfelelö tars.
A gyerekvallalas nagyon fontos resze az emberi eletnek. ha nincs egyertes ezen a teren, akkor az illetö (s te sem neki!) NEM a megfelelö tars.
GOndold at, tudsz-e gyerek nelkül elni. Mert EZT nem lehet tudatosan megvaltoztatni. Akkor sem, ha NAGYON-NAGYON szeret. Es Te sem fogsz tudni valtoztatni. Legfeljebb partnert.
veteles utan meg plane ne eröltesd: nem tudod, ö hogyan dolgozza fel a gyaszt.
Pedig a nő magának szül gyereket!
Ez egy aranyigazság, kérdezd csak meg anyukád, nagymamád!!
Szia,
ha tényleg "a végletekig szereted" akkor tudsz még várni egy kicsit a gyerekvállalással, nem?
Úgy érzem, picit türelmetlen vagy, és azt szeretnéd, hogy ő a kedvedért akarjon gyereket. De miért nem fordítva? A kedvéért várj még egy picit. Azt írtad, ő 29 - gondolom, Te még fiatalabb vagy. Akkor még egy-két év simán belefér. Meg ha úgyis annyira jó együtt, akkor (egyelőre) gyerek nélkül is klassz minden, nem? :)
A nemhisztiző gyerek - mertmimajdúgyneveljük - dologba ne éld bele magad. Minden gyerek átesik rajta, ahogy írták már: ez egy fejlődési fázis. Az én lányom egy tündéri, kezelhető, szófogadó gyerek, de kétévesen szinte minden alkalommal égtünk, ha emberek közé kellett menni, úgy hisztizett. Aztán elmúlt. :)