Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyereket akarok,de a párom
Torolt_felhasznalo_588098
Létrehozva: 2008. augusztus 23. 19:50
Nagyon szeretnék már gyereket(azt hiszem egész életemben arra készültem,hogy gyereket szülhessek).
Most megtaláltam hozzá a egfelelő társat akit végletekig szeretek.
Nem vagyunk full gazdagok,de megengedhetnénk szerintem egy kis csöpséget.Ő nem akar.Mit tegyek? Erőltessem? Az ő beleegyezése nélkül azert nem valálnám.Nem lenne korrekt.
Ti mt tennétek a helyemben?
na most itt kissé ellentmondásos a dolog:
nem mondhatod hogy a "megfelelő társat" találtad meg a gyerekvállaláshoz, ha egyszer ő nem akar gyereket!
mit tennék a helyedben? elhagynám a pasit.
Elnézést. Nagyon mérges lettem.
Nincs olyan,hogy 1 ffi meggondolja magát ilyen ügyben. Vagy szeretne gyereket, vagynem,ez komoly dolog,mindenki tudja,hogy nem nagyon van visszatánc. Itt ez meg rábeszélte a fickót, erőszakoskodott,aztán tessék. a nő meg magának szül, a ffi meg a szemét.... Szerintem meg mocskos önző nő az ilyen. Nemis nő,hanem nőnemű egyed.
keresnék egy másik pasit. Akivel egyet akarok.
Vannak inkorrekt ,szutyok nők, ne csodálkozz.
Mi az ,hogy magának szül? Az ilyen meg is érdemli,ha elhagyják,mint a sz@rt.
Egy nő magának szül?
Ebben nem értünk egyet.Az ideális az lenne,ha egy nő a GYEREKÉRT szülne,nem?A te esetedben persze érthető,hogy ezt érzed,sőt,ha már megfogant a gyerek,én is úgy gondolom,hogy az anyának több joga van dönteni,de amikor még csak a "tervezési fázis" van,óriási inkorrektség,ha vki a társa háta mögött "intézkedik"....
ott a pont!
nagyot szoktak lepődni azok a nők, aki azt hiszik, más gyereke azért hisztizik, mert nem jól nevelték, és majd az övé nem fog, mert ő majd jól csinálja,
a dackorszak pl., nem nevelés kérdése, az egy fejlődési korszak
(ugyanez éjszakázás, sírós baba, beteges gyerek, erős akaratú gyerek, élénk gyerek.... kapjuk őket)
" jó és egy "rossz" gyerek is lehet. "
Akár az is , de akár 2 "csak" absz különböző természetű is . Sztem mindenképpen kiszámíthatatlan , olyannak kell nagyon szeretni őket , amilyenek , akkor nagy baj nem lehet .
én nem akartam ilyen drasztikusan fogalmazni, mint te, de ez az igazság, amit írsz! Azonos neveléssel, azonos körülmények között egy jó és egy "rossz" gyerek is lehet. Ez csak felerészt múlik a szülőkön a másik fele a gyerek, ami ellen egyszerűen nem tudsz mit tenni.
Órási szerencse ás áldás egy kezelhető, nevelhető gyerek, akinél valóban a te irányításod fog hatni.
De szeretettel és rettentő mértékű türelemmel minden megoldható.
"minden gyerek olyan amilyenre nevelik"
Ebbe ne éld bele nagyon magad . Gondold végig , hány testvért ismersz , akik tűz és víz , épp csak köszönőviszonyban vannak egymással ,annyira különbözőek , azonos szülőktől , azonos "nevelési elvek " szerint , együtt felnőve .
Szerintem a gyerekkori hisztit sok törődéssel , szeretettel , türelemmel tényleg le lehet küzdeni , de a nevelés nem mindenható . Sztem . Ez persze nem érv a gyerek ellen .
Azt gondolom, hogy ha mindketten felkészültünk rá, mindketten akarjuk, akkor maga a terhesség is nyugiban zajlik és utána a nevelés is közösen fog menni. Igen, biztos sokat számít a gyermek habitusa, azt olvastam, hogy pl a pici bébik nagyon megérzik, ha az anyjuk nyugis vagy ideges. Plusz ha az apa is ugyanúgy akarja a gyerkőt, akkor szerintem szívesebben is vesz részt a nevelésben.
De hangsúlyozom, ez az én véleményem, ami abszolút nem saját tapasztalaton alapul....
Le a kalappal elötted!Nem lehet egyszerü!
És igazad van hogy 1 nő magának szül gyereket, mert mi vagyunk vele a nap 24 órájában és a hát mind a 7 napján! Az apuka - ha odaadó, akkor is- csak besegít! (feltéve ha nem lép le!)
Bennem fel is mrült az hogy vagy babával, vagy sehogy, és egyedül nevelem majd fel, de szerencsére nem így lett!
Igen! nagyon jó a "csak kettesben", csak egymásnak eltöltött idő.
Azt hiszem a topikindító írja, hogy a férje csak a sivító, hisztiző, elviselhetetlen gyerekeket látja és köszöni egyelőre nem kér belőle. Én teljesen megértem, és kicsit igazat is adok neki. Valóban nagyon sok függ a neveléstől, de mi ebben száz százalékig nem hittünk. Vannak helyzetek, amit nagyon nehéz vagy lehetetelen kezelni. A gyerek habitusa is sokat nyom a latban. Nem beszélve az addig nem létező egyébb gondokról, ügyekről, amire az ember nem is gondol előtte. Mi nem láttunk u. n. jól nevelt gyereket 4 évig, majd egyszer együtt nyaraltunk egy két fiúgyerekes házaspárral. És tátva maradt a szánk! Így is lehet gyereket nevelni? Jah, akkor nekünk is menni fog. És ekkor mondta a párom, hogy vágjunk bele!
Egy Julcsi nevű konduktor hölgy és Péter nevű mérnök srác volt a szülőpár. Nem is tudják, hogy ők voltak a "szikra". Megszakadt a kapcsolat a gyerekünk születése után nem sokkal. Érdekes az élet
Ők ezért jelentek meg életünkben, hogy legyen gyermekünk.
Nálunk úgy alakult - úgy látom, ez a ritka kivétel -, hogy a párom szeretné jobban a babát. Nem azt mondom, hogy én nem, de egyelőre nem "lehet", mert őt a munkahelye suliba küldi például, és az több hónap távollét. Igaz, így már vén tyúk anya leszek
Azért csak úgy érzem, hogy akkor jöjjön az a baba, ha már mind a ketten készen állunk rá. Addig meg annak örülünk, hogy együtt vagyunk, és nagyon szeretjük egymást.
Egyszóval: nehéz lehet ez, de ne erőltesd a dolgot!
Végülis Te ismered a kedvesedet . és te tudod hogy kb. mikor mond rá igent! Én is ismerem az enyimet és meg kell hogy mondjam 40 évesen már nem akartam szülni...
! Kb. addigra mondta volna hohy : ok most már jöhet!
Elolvasva az eddigieket,tuti,nem én leszek a legnépszerűbb,de én azt mondom,semmiképp ne "lepd meg" egy pozitív teszttel-egyelőre.Persze,többen leírták,hogy az ő pasijuk se akarta,aztán mégis milyen jól megvannak,satöbbi,de én nem érzem 100%-ig tisztességesnek,ha valaki kész tények elé állítja a társát ebben a kérdésben.Adj neki időt,próbálj meg türelmes lenni és beszélgessetek sokat,esetleg csináljatok "gyerekes" hétvégéket(rokon,barát,satöbbi,aki elengedi a csemetét veletek ide-oda).
Bár írtad,hogy nem akarsz "öregen" szülni,mégis azt mondom(én,a matuzsálem) hogy várd ki azt az időpontot,amíg mindketten akarjátok,és amíg közös döntés eredménye a gyerekvállalás,nem pedig egy "eszi,nem eszi,nem kap mást" -szituáció.
aranyosak vagytok, es logikus is hogy várjak turelemmel, de minen alkalommal megszakad a szivem mikor egy gyereket látok. annira boldog voltam abban az egy hétben mikor anno azt hittuk hogy jön a baba.