Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyereket akarok,de a párom
Torolt_felhasznalo_588098
Létrehozva: 2008. augusztus 23. 19:50
Nagyon szeretnék már gyereket(azt hiszem egész életemben arra készültem,hogy gyereket szülhessek).
Most megtaláltam hozzá a egfelelő társat akit végletekig szeretek.
Nem vagyunk full gazdagok,de megengedhetnénk szerintem egy kis csöpséget.Ő nem akar.Mit tegyek? Erőltessem? Az ő beleegyezése nélkül azert nem valálnám.Nem lenne korrekt.
Ti mt tennétek a helyemben?
Szia!
Szerintem nagyon nem lehet eröltetni,hogy baba legyen de beszélgetni lehet róla.Nálunk is így volt én sokkal hamarabb éreztem,hogy babát szeretnék,mint ahogy a férjem.
Emlékszek a lánykámmal novemberbe lettem terhes és előtte nyáron késett 2napot azt hittük baba van,de mégsem volt akkor megkönnyebbült nagyon a férjem,aztán novemberre változott,nagyon örült hogy végre apa lesz igaz ő 42éves volt már!
A másodikat meg ő erőltette,hogy minnél előbb legyen.
A harmadik babóra nem számítottunk,ő védekezés mellett lett de nagyon boldoguk voltunk,vagyis először csak a férjem nagyon büszke volt,sajnos bébike nem maradt velünk sokáig,de érzem magamba,hogy szeretnék még bébit!
A vetélés egy szörnyű dolog.
Na, én is így gondolom!
Amúgy pár hónapja rám is rámtört ez az érzés...legyen egy bébink, hiszen mindenünk megvan...de ő sem akar. Ő nem érzi magát elég érettnek és engem sem. A lényeg, én úgy gondolom, hogy amíg csak néha tör rám az érzés, nem állandó, addig nem aggódom. Amúgy a házassággal is így vagyok, néha rámtör, hogy dejó lenne, aztán elmúlik és sokáig eszembe sem jut.
Mondjuk én hamarosan nagynéni leszek, ott kibabáhatom magam, aztán meglátjuk, még az is meglehet, hogy megjön a mi kedvünk is....de ha nem is, akkor is nagyon élvezem a kettesben töltött időnket...szerintem meg kell tanulnunk ezt is élvezn/értékelni....
Szia!
Hogy érted,hogy kedessek rá a googlen??
az én férjem sem akart. Nem erőltettem, nem emlegettem, még csak nem is érzékeltettem, hogy nekem már igazán hiányzik.
Megvártam míg kimondja, hogy "jöhet". És rá második ciklusban terhes is lettem. 5 éves házasok voltunk mire megszületett a lányunk.
Visszagondolva erre az időszakra, nagyon boldog 5 év volt. Nem bántam, hogy így alakult.
Mikor rákérdezetem,hogy mért nem szeretne azt mondta,hogy idegesíytik a gyerekek.(mikor elmegyünk valahova nagyon nem szereti az elkényeszetett gyerekek hisztijeit hallgatni. egyébként egy halál értelmes okosa ember .mért nem érti meg hogy minden gyerek olyan amilyenre nevelik.( pedig a nevelési elveink azonosak)
Szia!
Nálunk is kb. így volt!
Az Uram azt mondta gogy költséges, meg még Ő nincs felkészülve rá, meg stb.
Összeültem az egyik kisgyermekes barátnőmmel és írtunk 1 pár oldalas "beadványt" a felmerülő költségekről, a bevételekről és azokról a "luxus" dolgokról amiről le lehet mondani (akkor még dohányoztunk és azt is kiszámoltam neki, onnantól könnyebb volt leszokni!
)
Erre nem tudott igazán mondani semmit!
Erre az akcióra kb fél évvel teherbe estem! A végtelenségig boldog voltam mikor megtudtam és alig vártam hogy elmondjam neki is! Sajnos nem éppen úgy fogadta ahogy gondoltam!
Azt is megkérdezte hogy "nem lehetne az hogy ne legyen!", meg hogy "még házat, autót, másik számítógépet akar és különbenis én vagyok az önző, mert én viszont gyereket akarok!"
. Azt hittem a szívem szakad meg mikor ezeket a szavakat kimondta! 
Viszont másnapra megbékét és elkobozta az Ultrahang felvételt, mondván " ha kell nekem akkor csináltasszak másikat!"
A terhességem alatt kicsit távolságtartó volt, vagyis nem úgy viszonyult a dolgokhoz mint ahogí a többi várandós anyuka mesélte, hogy az ő uruk mit csinál!
Aztán mikor megszültem, onnantól teljesen más let! Azóta odadoó apuka!
Hát ez az én sztorim!
Sok sikert a babához és remélem hogy megenyhül a kedvesed is!
Ha ez a helyzet, én a helyedben beszélgetnék vele, sokat.
Az, hogy sok rossz példát lát maga körül, nem jelenti azt, hogy ő ne lehetne jó apa.
Ezt kellene megértetni vele.
De továbbra is tartom magam ahhoz a véleményhez, hogy várd ki, amíg ő is készen áll rá, hidd el, sokkal jobb lesz, ha ő is ugyanúgy akarja, mint te.
A párom 29 éves nem vagyunk azok a bulizos utazgatós tipus. Inkább az otthon ülő fajta. Én meg nem szeretnék öregen szülni(bocsánat mindenkitöl aki késöbb szült)
Anyukámnak én is kesői voltam és nagyon nem jó igy.
Engedd, hogy meggyászolja Ő is a babátokat. Valószínűleg fél és félt téged is.
Van egy ismerősőm náluk van 2 gyerek és az asszony nagyon szeretne egy 3. gyereket-de a férfi hajthatatlan, az anyagiak miatt.Legalábbis egyelőre, és a csaj még sem viszi keresztűl az akaratát pedig már nagyon régóta házasok és elég jó a házasságuk.
Szia!
Szerintem egyszerűen élvezd ki, hogy rátaláltál a Párodra, élvezzétek az együtt töltött időt és majd eljön az az idő is, amikor jöhet a gyerkőc . Biztos megvan rá az oka, hogy miért nem akar és ezt el kell fogadnod és tiszteletben tartanod, ha vele akarsz majd utódot.
Türelem.
Nem kell ezért még kirúgni, ez nem jelenti azt hogy nem szeret vagy hogy nem tart semerre a kapcsolatotok.
Kérdezted tőle, hogy miért nem szeretne?
Hány évesek vagytok?
Mióta vagytok együtt?
Sziasztok!
Köszi a sok véleményt.
Nem azert szeretnék gyereket,hogy megtartsam mert egyébként tökéletes harmonikus kapcsolatban élünk.
Szerintem attol fél hogy nem lesz jo apa(az apja nem épp egy diszpéldány) es az ismeröseink között is van egy két barom
a multkor már annyira tudott örülni
Szia!
semmikép nem szeretném eröltetni.
Azt szertném hogy ő is ugyanugy várja. Pár honapja volt egy olyan véletlen amikor szinte biztos voltam hogy csak ugy magától minden tervezés nélkül jönni fog. akkor a páromon is láttam hogy őt is meglepte ,de örül. Aztán lett egy sontán vetélésem.
Azóta meg ő nem szeretne gyereket.
Várnék én még ,de egyszerüen ahányszor meglátok egy kisgyereket legyen az0 vagy 10 eves összeszorul a szivem mert már nagyon szeretnék.
Tudom,hogy ő is nagyon jó apa lenne.
szia,én mikor munkanélküli lettem,akkor derült ki,hogy terhes vagyok. Gondolhatod....
nagyon örültem neki,a párom aggódott,hogy egy fizetésből mi lesz velünk,hogy fogunk megélni.
Azán már 3 hónapos a kisfiunk, és megélünk,persze kis lemondásokkal jár,de mindenünk megvan így is amire szükségünk van.
Persze-persze,igazad van,erőltetni nem szabad,de egy kisbaba akkora boldogság,erre ő is rá fog jönni,mihelyst pozitív tesztet mutatsz neki.
Eroltetni nem erdemes. Mindenkinek eljon az ido, mikor ugy erzi, na most szeretnek egy gyereket. Meg ha az "eroltetes" miatt be is adna a derekat, kesobb ugy erezne, hogy ez nem igazan az O dontese volt. Arrol nem is beszelve, mikor segitsegre lenne szukseged, de Neki epp nincs kedve, mondhatja, hogy de hat Dragam, Te akartad ezt a gyereket.
Szerintem varj meg, eljon az ido, mikor O is annyira fog vagyni egy gyerekre, mint Te.
szia!
1. egy pasit gyerekkel megfogni nem lehet, max elriasztani (tudom, nem ezt akarod. de jó ha tudod)
2. a gyereket MAGADNAK szülöd. az csak óriási szerencse, ha olyan Társad van aki támogat (pl éjjel ő is felkel, pelust cserél, elviszi sétálni, h pihenni tudj stb...)
3. HA az első kettőből bármelyik is hibádzik, garantáltan nem lesz hosszú életű a kapcsolatotok.
Mióta vagy együtt a Pároddal? és ha nem titok hány évesek vagytok?
üdv