Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beszélgetni szeretnél, vagy unatkozol, esetleg nem tudsz aludni? Akkor itt a helyed! 
Oszd meg örömöd, bánatod és beszélgess egy jót, így az éjszaka!
Eddig csak 2 volt, elég volt nekik egy nagyobb méretű kalitka! persze kaptak hozzá még 1 külön fedett fészket is! ez a kis vendég most külön kalitkában van, nem tudjuk még mi lesz vele!
Erdélyi gyerekek is voltak azt hiszem
Nekünk meg békánk meg teknősünk van a kerti ici-ici tóban....meg tizenvalahány csirke, 3 husky és 3 cica, meg 4 aranyhal a tóban, kettő bent
IMÁDOM őket!!!!!!
Jaaaa, meg egy galamb család és egy süni
De drága lehet!!!
Mekkora helyen tartjátok őket?
A Világ Árváiban azt hiszem kimondottan afrikai és ázsiai gyerekeket lehetett örökbefogadni.
Jajj, képzeljétek, fogtam ma 1 pintyet
csak úgy oda repült hozzám az erkélyen 
úgyhogy most van még 1 madarunk!!
A tv2-n volt az a műsor, a Világ árvái, azt néztem mindig, ott is lehetett gyerekeket jelképesen örökbe fogadni
Nézzétek meg az Iszka utazása c. filmet
Gyönyörű és nagyon szomorú egyben.
Romániát imádom!!!
Szörnyű dlgok is vannak ott persze, ez is hozzá tartozik....iszonyú sok gyermek él hihetetlen körülmények között
van a Párommal egy fogadott keresztfiúnk...egy alapítványon keresztül lehetsz keresztszülő. A gyereket hazaengedték két éve egy pár étre, és amikor visszajött, kékre volt verve
és 6 éves koráig csak kanállal tudott enni...szegény Drága....
Szóval sok gond van, de ezzel együtt szeretem, annyira más világ....és sokkal másabbak az emberek is....százszor barátságosabbak és ott tényleg rosszul éknek sokan ( szinte el sem tudjuk képzelni ) de mindig mosolygva beszélnek, nagyon ritkán panaszkodnak....szóval szeretem
Szeretnek az emberek a saját sérelmükből kiindulni!
Ha TE érzed magadban az ambíciót, ne hagyd magad lehúzni(de nem úgy tünsz, akit le lehet)Tedd azt amit érzel, szerintem jó!!!
Románia:Apukám volt ott és áradozott, el kell oda menni!(egyébként sok ismerősöm, rokonom van onnan, most már pláne, mióta férjnél vagyok és van keresztszülője bátyám kislányának)
Elvesztésről amit írsz:Ugyan ezt érzem!
Én nem, csak az öcsém! negyed óránként jött h na, nincs még kész??
aztán nem bírtam már, kivettem neki a hűtőből, h megkóstolja 
Akkor még szerencse, h te így állsz a dologhoz! Igazad is van, ha mindkettőtöknek jó kint, miért ne.....
Azért ez elég szomorú, hogy a magyar embernek itthon nincs semmi lehetősége, külföldön pedig teljesen elismerik!! Ami persze neki jó, nem is az, de az itthoni hozzáállásra nézve....
Nekem van egy ismerősöm, szociálpedagógus.......na ne tudd meg, milyen gondolatai vannak....ráaádsul egyfolytában azt hajtogatja, hogy ne akarjak én ezzel foglalkozni, mert ebben nincs pénz
nem a pénzért csinálnám!!!!!!!! ezekszerint sokan igen..
Az újság, csak az első lépés, sok dolgot szeretnék még....
Én most szociológiát tanultam, ott is iszonyú sok dologra felhívták a figyelmünket....abszolút nem olyan egyszerűek a dolgok, ahogy azt elképzeljük!!!
mesezöld: bárhol élhettek jól, hidd el! Mi Romániából jöttünk.....bár én nagyon vágyódom vissza, de ilyen aránylag nyugodt életem és ilyen lehetőségeim nem lettek volna, ha ott maradunk...
elvesztésről: én nagyon komolyan hiszek abban, hogy nem csak annyi az ember, hogy megszületik, aztán meghal...sokat foglalkozom ezzel
Közben vacsizunk, meg focit nézünk, de ésöbb lehet többet tudk írni!
Puszi mindenkinek!!
Jól tettétek.
Biztos vagyok benne, hogy ott könnyebb élni.
Attól még mardhattok magyarok.
Azt én is remélem :)
Irigyellek, hogy így, nyelvtudás, munkalehetőség nélkül ki mertél menni te is! Eygébként szerintem nem olyan nehéz nyelv, biztos megbírkózol vele
Igen, úgy néz ki a fagyi sikerült, finom lett! bár még nincs teljesen fagyi állaga, de persze nem bírtuk ki, hogy ne kóstoljuk meg
Dehogy untatsz! azért van a fórum, h beszélgessünk :)
Ez az érzés nekem is ismerős, azt hiszed, hogy olyan helyre kerülsz, ahol mindenkit ugyan az a cél vezérel, lévén, hogy ők jelentkeztek pont oda, aztán jön a felismerés, hogy úr isten, ezek az emberek akarnak másokon segíteni????? amikor még a saját csoporttársát is kiutálja
de persze tisztelet a kivételnek!!!! mert szerencsére azért az is van!
Szerintem akármelyik formát is választjuk, amivel másoknak segíthetünk, az jó út! egyedül csodát úgysem lehet tenni! Ha te így érzed jól magad, az újságánál találtad meg magadat is, akkor csináld azt, és ne törődj a sok begyöpösödött emberrel, aki ezt elutasítja!
Tapasztalataim még sajnos nincsenek igazán, még csak most voltam első éves! ami eddig érdekes volt, az a gyerekek fejlődéslélektanja! Sok dologról nem is gondoltam volna, h mennyire kihatással van rájuk!
Sziasztok!
Tegnap én is lekapcsolódtam, elnézést!
Ma itt leszek.Én is megértem és elfogadom, ha valaki segíteni szeretne másoknak, legyen az kisebbségi, vagy teljesen mindegy mi.Én kozmetikusként tevékenykedtem(momentán nem) és ott is sokat adtam, azaz próbáltam.Bár a sznobizmussal ebben a szakmában is találkozni..hajjaj de még mennyira, az iskola nekem is nagy reményekkel indult és én is az eszement "arcoskodással" találtam szembe magam
De tóléltem és leváltam erről a körről.Most Németországban élünk a férjemmel, itt kell majd beilleszkednem(a férjem szakmája csalogatott ki minket én még nyökögöm a nyelvet)
Miskolcon és Baranyában is éltem, sőt Bp-en nőttem fel, de már taszít ha arra gondolok, hogy oda kellene visszaköltöznöm.
Szia!!
Köszönöm a biztatást, nagyon kedves vagy!
Elmesélek valamit, ha nem untatlak titeket...
Amikor felvettek az egyetemre, tele voltam energiával, úgy gondoltam, bele kerülök egy olyan közösségbe, ahol tényleg alkotás megy és elfogadjuk egymást.....ehelyett belekerültem egy teljesen sznob társaságba, ahol iszonyúan számít a pénz, a kapcsolatok, az "arcoskodás"...nekem ez nem tetszett és most sem tetszik.....párhuzamosan ezzel egyre többet foglalkoztam főleg a kisebbséggel, de más területeke is iszonyúan érdekeltek.....tavaly egy mélyponton úgy döntöttem, abbahaygom amit csinálok, nekem nincs szükségem erre, nem akarom a saját egómat növelni egy életen át....el akartam menni szociális munkásnak, vagy szocálpedagógusnak, vagy bárminek, ami ezekkel a témékkal foglalkozik....aztán hirtelen rátaláltam erre az újságra, írtam nekik, küldtem munkákat és felvettek.....ez az újság ébresztett rá arra, hogy amit most csinálok, igenis hasznosíthatom olyan területeken, amivel szeretnék foglalkozni.....most ez az újság olyan 900 nagyon szegény gyerekhez eljut.....nagyon remélem, hogy örömöt okoz nekik
Azért még mindig szeretnék tanulni olyasmit, amivel Te foglalkozol, szeretnék segíteni egy csomó helyen...
Ha van kedved, írj néha tapasztalatokat, történeteket...nagyon érdekelne!!
Nagyon sajnálom Édesapátokat...
Nehéz ezeket a dolgokat bármilyen formában is elfogadni.....
Én hiszem, hogy velünk vannak!!!
Lehet, hogy este nem tudok jönni, még kiderül.....Nektek jó beszélgetést, jó evést
Ajjj, tegnap bocsi hogy el sem köszöntem, de ettől a nagy vihartól még a net is eltűnt
De azért most így hozzáfűznék ezt-azt!
Szóval, tényleg le a kalappal elötted, én személy szerint teljesen egyet értek veled! Egyrészt azért, mert valóban, a gyerek az gyerek, nem tehet arról milyen körülmények közé kerül, és mit lát példának, milyen erkölcs szerint nő fel! Másrészt ugye én szociálpedagógiát tanulok, alapból érintett vagyok az ilyen dolgokban! az első intézménylátogatásunk során voltunk egy ilyen alapítványnál, ahol az egyik városrész (el se képzeljétek milyen... ) kissebbségének gyermekeit, és anyáit karolják fel! a gyerekeknek iskola után segítenek tanulni, programokat szerveznek nekik, a fiatal anyáknak tanácsokat adnak... úgy működik az egész mint egy kis család, tényleg hihetetlen, nekem is nagyon tetszett!
Szóval szerintem nyugodj meg, azért biztosan nem fordulunk el tőled, mert ilyen az érdeklődésed! sőt...
na meg mondjuk szerintem másért sem 
A barátnődet nagyon sajnálom, hidd el, valamilyen szinten átérzem a helyzetedet, és én is szívesen beszélgetek róla, ha gondolod! Mi öcsémmel 4 éve az édesapánkat veszítettük el!
Na, este várlak Titeket, kicsit vidámabb témákkal is
jaaaaa, és remélhetőleg, ha nem szúrtam el (
), akkor cseresznyés fagyival 
Puszi mindenkinek, és további szép napot!