Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Jaj, elkajabáltam!
Vissza akar térni!
Nem hagy minket. Ma legalább 3x rúgtam ki. Poén, anyósom velem ért egyet. 
És mi olyan jól megvagyunk, nem hiányzik a zaklatása. Jön, bevásárol nekünk, még el is mosogat. Azt mondja, helyre akarja hozni a múltját a szememben. Mosogatással?
Kihez küldhetem?
No amikor ilyen hozzászólásokat olvasok, akkor gondolom azt, hogy mégis megéri fórumozgatni...
Némelyik topikban az ember csak osztja-osztja az észt és nincs semmi foganat...
Gratulálok! Csak így tovább... S ha esetleg maradtok abban a házban még egy ideig, akkor is jó uton haladtok... Én mondjuk még tovább szigorítanám a nagymamák bejárási jogát... de így is nagyon ügyesek vagytok!
Sose bánd egy percig se, hogy külön vagytok!
Nálunk változatlan a helyzet, egy éve és három hónapja nem találkoztam anyósékkal, és egy picit sem hiányoznak, sőt, egy pillanatig sem bánom, hogy így történt.
Pukkancs!
Minden elismerésem, csajszi!
Nem gondoltam volna, hogy képesek lesztek így kiállni magatokért!
Gratula nektek! És persze sok-sok drukk, hogy sikerüljön eladni a házat.
Gratulálok! Szuperek vagytok, minden elismerésem a Tiétek!
Jó ezt hallani, hogy közösen tudtok lépni, és egy ilyen nagyot léptek, léptetek.
Olyan jó, hogy összefogtatok a férjeddel és közösen próbáltok kitörni a zsarnokoskodó szülőktől.
Továbbra is drukkolok Nektek!!!
A férjed húgának pedig már csírájában kellett volna elfojtani az esküvővel kapcsolatos zsarnokoskodást!!! Ne hagyja magát, ez az ő napjuk!!!
Szívből
kívánom, hogy sikerüljön eladnia házat, és elmenekülni a zsarnok szülők elől.
Most még jobban értékelem a saját anyósóm, aki SOHA SEMMIBE nem szólt bele, mindig ránk bízott minden döntést ...és mindig a gyerekek érdekeit tartotta szem előtt.
Szia Pukkancs!
Csak gratulálni tudok azokhoz a lépésekhez, ahova eljutottatok, és amit terveztek. A topik indításakor hasnló tanácsokkal láttunk el jó páran
Örülök neki, hogy mindenkinél elöbbre való lett a kis családod
Hogy csapongtak a gondolataid? Na és kinek nem, hasonló helyzetben? Azzal együtt, összeszedetten, érthetően leírtad a jelenlegi állást! Csak kitartást, és nagyon sok szerencsét tudok kívánni Nektek
Szia!
Nem semmi, és mióta ez van!
Nagyon örülök, hogy döntöttetek, és nem hagyjátok magatokat.
Csak aztán minél messzebre menjetek, és szabályozzátok a látogatást.
A nagyobbik gyermekednek sikerült végül helyet találni egy normális intézményben? Talán oviról volt szó, ha jól emlékszem.
Sziasztok!
Elnézést, hogy ritkán jövök, de sosem voltam megszállott fórumozó.
Egyelőre nyakig vagyunk a ...-ban még mindig, hülyének néznek minket, viszont rólam és a férjemről egyre inkább lepereg minden, és egyre több dologgal szembesítjük anyósainkat.
Jelenleg áruljuk a házunkat, nem fogjuk hagyni, hogy a házasságunk és a gyerekeink élete erre rámenjen. Viszont nehéz lesz eladni, mert sajnos nem mehetünk le árban, CHF-hitelünk van, 60.000 helyett jelenleg 90.000-et fizetünk. :(
És olyan helyen van a ház, ahol amúg is nehéz eladni, de így legalább megvan a remény.
Sokáig nem mertem dönteni, mert mégiscsak nagy lépés egy nagy nehezen megtalált, normálisan megépített családi házat feladni, de az is biztos, hogy ilyen akaratos, erőszakos szülőkkel egyszerűen nem lehet egy utcában lakni.
Most a férjem húga van porondon. Múlt héten anyósom átjött, itt volt este fél 9-ig, kb. két órát, ez idő alatt a férjem húgáról úgy beszélt, mint egy utolsó gonosztevőről, hogy hogy képzeli, hogy nem őt kérdezik meg, hol legyen az esküvőjük, hogy mi legyen a menü? És most a férjemet naponta hívogatja a húga a kétségbeesés határán, hogy már az 50 fős vendégsereget is leredukálták kb. 30 emberre, mert az anyja nem engedi, hogy eljöjjön ez, ha amaz sem jön.
Meg fogja ezt bánni. Mert 6 éve nálunk ugyanezt eljátszotta az esküvönknél. Nekünk szűk körű esküvőnk volt, ebéddel, a két legjobb barátnőm jött el, a férjemnek pedig egy barátja volt a tanu + szülők, testvérek. Ennyi. De a férjemnek nem engedte meg az anyja, hogy a másik két barátja eljöjjön, mondván, mit szólnak a rokonok...
Azóta is rendre elkeseredik a férjem, ha erre gondol.
Viszont az is biztos, hogy a mostani önmagam úgy mondta volna meg, hogy márpedig itt lesznek a férjem barátai, hogy kő kövön nem maradt volna.
Szóval részemről történtek előrelépések, csak lassan haladunk.
(Aztán még anyósom a lánya esküvője után kitért arra, hogy a férjem apja milyen hülye, hogy neki mennyi gondja van, el se tudjuk képzelni, hogy apósom milyen hülyén viselkedik stb.-stb. Igazából már megszoktam, én még nem nagyon hallottam jót mondani egyik rokonáról sem, mindig mindenkit húz le, mintha lételeme lenne mások szidalmazása. Én meg ebbe nem szeretek belefolyni, mert aki engem nem piszkál, az nagyon nem érdekel, mit csinál, hogy él.)
Anyuval szemben a férjemet régen mindig visszatartottam, ne szóljon neki, ne vitázzon vele, mert rajtam csattan. Most meg megmondom neki, hogy ha baja van, nyugodtan címezze anyunak, aki minden egyes alkalmat megragad, hogy belekössön, és mint a falról, pattog le róla, amit mi mondunk.
Szóval így állunk, de nagyon elhatároztam magam, hiszen a gyerekeim jövője forog kockán. Az anyám az anyaszerepet akarja átvenni, folyamatosan érzelmileg zsarol, az anyósom pedig azt hiszi, hogy csak az lehet helyes, ha úgy élünk, ahogy ő elképzeli.
Márpedig felnőtt ember vagyok, 31 éves, van saját életem!
Elnézést, kicsit csapongó voltam, de nagyon fáradt vagyok.
Viszont tényleg tartoztam ennyivel, hogy beszámoljak.
És megígérem, hogy ha ritkán is, de vissza fogok nézni később is. :)
Jó éjt mindenkinek!
Szia Anael!
Nagyon sajnállak. 24 éve élek ilyen helyzetben. Mindig abban reménykedtem, hogy majd ekkor, vagy akkor másképpen lesz. Nem változik semmi. Sőt!!! Amelyik anyós féltékeny a fia szeretetére, az nem változik csak úgy meg. A fiuktól meg nem kérhetjük, hogy ne tartsa az anyjával a kapcsolatot, mert azt nem lehet. Ahogyan öregszenek egyre inkább érzelmileg zsarolják a fiukat. Az én férjem kettőnk között őrlődik.Tudnék mesélni. Szerintem erre egy gyógymód van. Jó messzire elmenni tőle lakni. Ti még fiatalok vagytok, megtehetitek. Bár én is ezt tettem volna! Tudod én látom a másik oldalt is. A fiam 22 éves, el sem tudom képzelni, hogy féltékeny legyek a lányra, akit a fiam szeret. örülök a boldogságuknak, és nem hiszem, hogy nekünk anyáknak mindent tudnunk kell. Az az ő életük.Az beteges dolog, amit művelnek, azért nem változik.
Na, ezt még gyakorolnom kell!
Asszem kijöttem a gyakorlatból! Fent kerestem, és itt van lenn az összes!
Hát, mi bizony szétmentünk. Pasim ivásnak adta a fejét, havonta legalább 1 hetet részegen töltött. Most külön élünk. És csoda-csodajó egyedül élni, tényleg!
És képzeljétek, anyósom is, és a nagyfiú is mellém állt, segítenek. A nagyfiú magánál tartja a részeg apját, azt mondja, nem kell ezt a kicsinek megélni. Anyósom meg levette rólam a szülinapozás összes terhét, a kicsi holnap lesz egyéves.
Szóval, itt minden megváltozott. De komolyan.
És ott, mi újság?
Hát, kérlek, mi szétmentünk. Én nevelgetem a picimet, holnap lesz egyéves. Pasim részeg, minden hónapban minimum 1 hetet. És, képzeljétek, a nagyfiú is, meg anyósom is mellém állt, segítenek, amiben tudnak. Tök jó lett a kapcsolatunk. A nagyfiú a saját lakásán tartja az apját, hogy ne a kisfiam mellett duhajkodjon. Azt mondja, nem kell ezt megélnie a kicsinek. Anyósom meg levette a vállamról az egész szülinapozás terheit. Szóval, totálisan el vagyok képedve.
Szóval, minden megváltozott. És csoda, de csodajó egyedül élni!
És veletek mi újság? Átolvasom, de azért írjatok!
Én is pont azt mondtam a hétvégén a menyjelöltemnek mikor az esküvő került szóba, hogy egy a lényeg, hogy ők mit akarnak. És úgy tegyenek, hogy nekik legyen a legjobb, ne nézzenek senkit és semmit, mert az az ő napjuk lesz. Mi szülők pedig maximálisan mellettük állunk.
Mindig azt mondtam, hogy ami nem tetszett otthon, azt a saját házasságomban/családomban sem fogom belevinni. De ami anyósék részéről nem tetszett/tetszik, az még úgy sem.
Egyet kell tudomásul venni minden anyósnak (hogy az anyósoknál maradjunk, de a menyjelöltjeimnek is ezt mondtam): ez az én házam, az én váram. Itt az van, amit én akarok, s ebbe beleszólni nem engedek.
Viszont tudomásul veszem, hogy a gyerekeknél úgy van, ahogyan ők jónak látják. S máris tökéletes a boldogság.
Szerintem ehhez nem kell anyósnak lenni.
Az a helyzet, hogy itt 2-3-4... ember interakciójáról van szó. Aki anyósként így viselkedik (mindenbe belep..., nem hagyja élni a másikat, nem érzi mikor sok belőle, stb. ,stb,) az valószínű alapból ilyen mindenféle kapcsolatban.
Ha én most tiszteletben tartom más magánéletét, ha betartom a határokat, ha nem telepszek rá senkire, akkor 20 év múlva sem tervezem.
A véleményemet megmondhatom úgyis, hogy a gyerekeim párja ne utáljon meg.
Az akaratomat pedig nem fogom rákényszeríteni senkire, elmondom szerintem mi a helyes, aztán majd mindenki tanul a saját hibájából.
Az viszont 1000000 %, hogy ha azt látom majd, hogy a menyemnek ellenérzése van velem szemben, akkor rögtön tisztázni fogom, mert egy rossz anyós egyrészt tönkretehet egy egész családot, vagy elveszítheti a saját gyerekét a harcban- egyiket sem tervezem.
Amúgy valószínű mindenki fog elkövetni hibát anyósként az ittlévők közül, de az a lényeg, hogy azt majd hogy kezeli.
A topikindító már nincs itt?
Szeretném tudni, hogy történt-e valami változás.