Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Jó dolog, hogy valahol elmondhatja az ember a problémáját olyan embereknek, akik teljesen megértik, mert egy cipőben járnak velünk!
Nagyon Boldog Új Évet kívánok Neked és minden topiklakónak!
Hát azzal nem akartam sajnáltatni magam hogy nem csak az volt az ok pontosan hogy nem akart jönni a férjem ,de annyira padlón voltunk anyagilag,hogy ezt sehogy nem tehetük meg.A másik probléma pedig az volt hogy az anyagi gondok pedig abból adódtak hogya fiamnak agyvérzése lett 6 hetesen,és amit mi 2 évig átéltünk azt nem tudom leirni Bp összes kórházát végig jártuk.Talán ezért is volt a férjemmel szoros a kapocs!Én egyedül nem mertem vállalni a terhet,s mondom szerelmes voltam,s az a k...va pénz.
DE ÉN MÉG CSAK PÁR NAPJA TOPICKOZOKDE NAGYON JÓ VÉGRE ELMONDANI MINDENT: Boldog Újévet Nektek igy ismeretlenül is
Sziasztok !
BOLDOGABB ÚJ ÉVET NEKTEK !
Az anyós úgy jó ha porhanyós ! De még akkor is kísért egy életen át !
Így év végén , elnosztalgiázik az ember lánya !
Milyen jó is lehetett volna ha nem ugatnak bele az életünkbe !???
Én bármennyire is szeretek valakit, akkor sem vagyok hajlandó teljesen feladni önmagamat. Már 19-20 évesen is jól döntöttem ilyen ügyben. Az első férjem nagyszülei édesgettek minket, hogy költözzünk hozzájuk, mert van a telkükön egy szoba komfortos kisház. De én úgy döntöttem, hogy inkább maradok a családommal egy lakásban, egy kis szobában, mert őket ismerem és tőlük tudom, hogy mit várhatok.
Aztán a volt férjem kijárt melózni a nagyszüleihez, a nagyszülei beleegyezésével azt a kisházat rendezte be műhelynek, amit felajánlottak nekünk. Fél éven belül mindenféle problémák, gondok merültek fel a használatával, vízhasználattól kezdve mindennel. És akkor áldottam az eszemet, hogy nem költöztem. Mert akkor nyelhettem volna a békát rendesen.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy attól én még szerelmes lehetek, és szerethetem a páromat, ha reálisan tudok gondolkozni.
A másik pedig, hogyha a párom szeret engem, akkor nem az a legfontosabb neki, hogy a szüleivel legyen. Mert már én vagyok a szűkebb családja, vagyis mi ketten vagyunk egy család. Ezt kellene sok pasinak belátni. Azon kívül szerintem általában a nők sokkal jobban látják a saját családjukat, reálisabban látják a saját rokonaikat. A pasik egyrészt nem veszik észre még azt sem ami az orruk előtt van, másrészt nem is akarják észrevenni, mert utálják a konfliktushelyzeteket.
Szóval minden rossz helyzet kulcsa a férfi kezében van.
Nem, nem könnyelmű kijelentés. Nem vagyok egy anyagiakban eleresztett úrikisasszony. De inkább fizetek a nyugalmamért, mint összeköltözzek anyósékkal. Hiszen a leendő gyerekeinknek egy ép, egészséges, kiegyensúlyozott anyára van szükségük, nem egy idegroncsra, aki belefáradt az anyósék játszadozásaiba. És a gyereknek is nyugalomra van szüksége, meg az anyjára. Nem a nagyszülők állandó áskálódására. Nem, nincs akkora szerelem, hogy a gyerekem életét, boldogságát, lelkét feláldozzam bárki miatt is. A megszoksz vagy megszökszből inkább a megyek és élek boldogan a gyerekeimmel-t választom, mint azt, hogy bárkinek is meghunyászkodjak, és az ajtó alatt osonkodjak vissza.
Nálunk anyósom igazából szerintem egyik gyerekét se szereti. Mindig azt szidja, aki éppen otthon lakik. Persze a másiknak meg a másikat. Szóval kétszínűbb, mint egy százforintos, aki csak azért kérdez, hogy megtudjon valamit, amit átszabhat a saját szája íze szerint, és fikázhat mindenkit.
A páromat sajnálta mindenhol, mert hogy én micsoda lusta dög vagyok, hogy nem főzök minden napra friss kaját a kisfiának, meg igenis befogom a kisfiát a házimunkába, mert én nem robot vagyok. Bezzeg amikor a kedves sógornőm játszotta ugyanezt, az már szuperjó megoldás volt, és milyen okos az az aranyos kisleány...
A sógoromék persze helyből megugrották az istenkirály kategóriát, mert tizenegy hónapnyi ismeretség alatt túlhordott gyereket sikerült szülnie a néma k.rvának. Aki azért néma, mert visszaköszönni sem képes. De amíg anyóséknál lakott, addig sem köszönt, csak ha nem tudta kikerülni őket, mint ajtóban szembementek. K.rva meg vajon miért??? Na, és ő az etalon. Ha nekik ez kell... Megkapják. Csak én nem vagyok ennyire sunyi. Én inkább kikerülöm őket, mint bunkóznom kelljen bárkivel is.