Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Kérdezzétek meg tőlük, hogyha a párodat esetleg a főnöke jól kirúgja, akkor eltartják-e őt a kedves szülők. Meg egyébként is hogy gondolják, hogy majd akkor ugrik nekik a gyerekük, amikor csak akarják, mikor neki munkahelye van.
És remélem a párod megkérdezte tőlük, hogy mit gondolnak róla, ő mit csinál egész nap? Ha a testvérét ennyire kímélik, akkor őt miért nem?
Egyszerűen nem értem az ilyen szülőket, hogy lehetnek ennyire figyelmetlen, lelketlenek?
MInden esetre ne hagyja magát a párod !
Sziasztok!
Valakinek tippe, hogy egy városból az őslakós anyóspajtiékat hogy lehet meggyőzni hogy költözzenek legalább 200km-re????
Anyósomék meghülyültek, megkérték péromat, hogy segítsen lebetonozni a tetőterük felét, mert annyi elég lessz idénre, párom segített, hogy ne legyen balhé, meg mért ne, és hogy egy időre lenyugodjanak, persze szabit kellett kivennie. Erre rá egy hétre kitalálták,hogy a másik felét is le kell betonozni és párom megint vegyen ki szabit, tegnap viszont szóltunk hogy lehet hogy nem kap szabadnapot(ha a főnök nem ad, akkor nem ad), erre após, hogy akkor nem végeznek, mi lessz, így meg hogy képzeli, meg akkor szólni kell ennnek meg annak, hogy szombaton..... Párom látszatra nem, de úgy felhúzta magát, hogy elfelejtett eszébe jutni, hogy szombaton munka nap, nem tudom anyósék mikor jönnek rá erre! Párom azért még megkérdezte, hogy tesója és az élettársa hol vannak ilyenkor (a múltkori betonozáskor szombaton jöttek volna, de addigra páromék befejezték)? Erre hogy nekik sokat kell dolgozniuk, nem érnek rá meg stb... Miért párom mit csinál szerintük b@ssz@ a rezet egész nap? Tényleg van mikor kényszer szabit kell kivenni, mert nincs munka a cégnél (persze akkor a fizu se annyi) erre elvárják mikor van munka, akkor meg miattuk vegyen ki szabit! JA ráadásul, még mindig munkanélküli vagyok, így egy fizuból élünk meg, és mégjobban kell nekünk az az egy kereset! Szóval párom tesójáékat meg se kérdezték, hogy jönnek e betonozni!!!!
Miért nem tudnak minket békénhagyni, az első alkalommal még szívesen segített párom, de nem bábuk vagyunk akiket jobbra balra rakhatnak! Már gondoltam megmondom, hogyha nem hagynak békén, egyszercsak telelesssz a hócipőnk és elköltözünk innen... Mivel nem hagynak élni az életünket, így nem akarok gyereket és még terveink se lehetnek a jövőre! Anyumék, miért tudnak minket békén hagyni? Pénzhiányunk miatt 5 hete nem voltunk náluk, nem hisztiztek, nem balhéztak, megértették, tudják milyen mikor nincs pénz, pedig hiányzom nekik!!!! ANyósék miért nem értik meg, hogy a MI életünket akarjuk élni!!! Lehet hogy ez egy pitiáner dolog ami miatt most rángatnak, de az a baj hogy hogy képzelik hogy adjuk a félkarunk és kell már az egész is!!!???
Tegnap este beszélt a férjem anyósékkal. Kedves mamáék akkor jöttek volna szívesen, amikor csak a gyerek van otthon, az őszi szünetben. De a férjem megmondta nekik, hogy jöjjenek jövő héten a négy napos ünnep alatt, akkor legalább velünk is lehetnek. Így aztán jönnek 22-én este vagy 23-án délelőtt és szombaton mennek haza. Mert apa megmondta nekik, hogy vasárnap szükségünk van arra, hogy regenerálódjunk a hétfői meló előtt.
Apa nagyon ügyes volt velük. Dícséret neki.
Azért jó fejek, most jönnének úgymond "vigyázni" a gyerekre az őszi szünetben, bezzeg mikor itt laktak akkor 5 évig úgy teltek el szünetek, hogy mamáék egy napot se vigyáztak rá, mert "más dolguk" volt. Ritka volt az a szünet amikor max. 2-3 napot vigyáztak rá. Most mikor önállóbb a gyerek és már programokat szervez magának.
Nem lehet őket otthagyni magukra!
Még a végén feltúrják a házat, vagy éhenhalnak mert nem mernek enni.
Jaj egyszer korán reggel elkellett otthonról rohannom valahova és kissé elhúzodott és anyósék egyedül maradtak otthon és képeld anyós telejesen kivolt, hgoy ő cukros és nem tettem ki semmi ennivalót nekik és majdnem rosszul lett már.
?????????? Néztem csak és mondtam hogy ne haragudjanak de ők későn kelők, ha én fél hétkor kirakom a reggelit akkor az nyolc órára tönkremegy. Mirét nem ettek tele a hűtő, tudják hol a zsemle. Erre azt mondja az anyósom, hogy ő más hűtőjébe nem turkál. Hmmm. Saz én hűtőmbe nyugodtan turkálhatott volna, hisz én is onnan tudtam adni nekik enni.
Bezzeg a pénztárcánkban igen, mert nagoyn boldogan osztotta volna be a mi pénzünket is.
Ja, ja !!!!
Az csak a viharelőtti csend volt.
Szasztok Lányok!
Az előbb telefonált a kislányom, hogy hívta őt a nagyanyja - anyósom -, és közölte, hogy jönnek az őszi szünetben.
Megkérdezte a gyerektől mikor van a szünet, és még azt is, hogy 23-án közlekednek-e rendesen a vonatok.
Könyörgöm egy 11 éves gyerek honnan tudná? Ha a 62 éves nagymama nem tudja, és még arra se veszi a fáradtságot, hogy felhívja a MÁV tudakozót. Ennyi esze van, hogy a gyereket kérdezze.
Drága mami nem vasárnap telefonált, amikor a fia is otthon van, és nem megbeszéli velünk, hogy akkor mi is lenne jó, mert ők ekkor vagy akkor jönnének, hanem megint csak közöl és főleg a gyereken keresztül.
De már nem szólok semmit. Annyira tele a hóbütyköm velük.
Köszi az aggódást, jól esik.
Tudtam, hogy arra felé laktok, csak pontosan nem tudtam hogy melyikben és tegnap meg nem voltál itt és aggódtam!
Én már régóta nem utazom azokon csak a középsőkben mégha állnom is kell. Mág nagyon régen egy baleset kapcsán mondta az apu, hogy ott nem szabad.
Aztán mióta helyjegyes sok vonat, azóta is mindig a középső kocsikba kérek jegyet.
Borzalmas egy baleset volt, de örülök, hogy vagy!
Itt vagyok. Megvagyok! Engem is teljesen ledöbbentett ez a tragédia. Mi három megállóval Monorierdőtől lakunk.
Egyben biztos vagyok, hogy soha többet nem fogok az első és az utolsó kocsiban utazni.
Masziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!
Hol vagy!!!!!!!!
Jelentkezz légyszíves!!!
Remélem senki nem utazott a vonaton!
Sajnos az ember a rokonait nem választja, hanem készen kapja, vagy a párjával kapja, mint valami rakományt, csomagot.Van olyan rokon akit állandóan magunknál tartanánk és cipelnénk magunkkal, akár a világ végére is (na ez a ritkább).
És persze van olyan rokon, akit már legszívesebben az első kanyarban elhagynánk!!
Én a sógorékat és anyósékat hagytam volna el, mégpedig valami jó kanyargós lejtőn, hogy minél messzebbre guruljanak.
Nem buktam le, hisz én meséltem a topikról, csak a nicknevemre mondtam, hogy nem mondom meg, mert rögtön rám fog ismerni.
Ezt teszi a sok-sok éves ismeretség, barátság.
Hogy van a Picur és az anyukája? Mikor mennek haza, vagy otthon vannak már?
Hihi!
Ilyen a bukta!
Ezért érdemes itt is az igazat írni!