Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Figyelj, Csillagszemű, tudom, hogy nem helyes, és hogy nem vagyok normális...De minden szerdán várlak, hátha csoda történik...Tudom, hogy nem. Csak valahol mélyen mégis várom. Hiába értelmetlen.
De ne gyere. Nem akarom, hogy fájjon neked.
Tudod, mi a legelképesztőbb? Te vagy, és mindaz, ami történt, az első, amikor nincs "miért".
Szia Csillagszemű!
Olyan jó lett volna, ha egy kicsit jobban bízol bennem, és beengedsz a falaid mögé...Akkor most nem félnék és nem lenne ennyi kérdésem, amit, tudom, már soha nem tehetek föl.
Mert én megnyitottam magam neked, mint még senkinek, közel engedtelek magamhoz, és fenntartás nélkül adtam oda magamat.
Én nem haragszom rád, hisz nincs miért, az én döntésem volt, hogy történt ami történt. És mindenért nagyon hálás vagyok. De ezt úgyis tudod.
Csak nagyon szeretném, ha nem haragudnál, nem gyűlölnél meg...megígérted. Mondtam: nem akarok ártani neked, és nem várok semmit. Nagyon sokmindent odaadnék azért, hogy jó szívvel tudj gondolni rám.
Ó, és tudod, az a fal az Üllői úton, ami leomlott...jó, hogy már nem voltál ott. Ha nem jössz el aznap hozzám, még ott lettél volna...
Te aztán jól törölted magad a rendszerből..
Mátrix
Jól eltüntél....
...lehet sok ember senki....
...de lehet egy ember a mindenki....
...akiért érdemes felkelni....
Ébredni...
"Aki másokat lekicsinyel, az sose nagy."
/J. G. Seume/
"Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől."
/Peter T . McIntyre/
Egyszerűen: gonosz vagy-és lassan elborít a gonoszságod súlya.
Erölködsz a technikáid és hazugságaid tömkelegével-és csak magadnak ártasz.
Mikor veszed észre: hogy akár mivel is próbálkozol már elég régóta semmivel nem tudsz nekünk ártani?
Vajon feltűnt,hogy nem vagyok bent????
Örülök, és egyben félek. Nagyon. Jó, hogy újra szóba állunk egymással, de félek, mi lesz így? Te tudod, hogy mi a helyzet, én meg csak abban reménykedem, hogy nem vagy szemét, és nem csevegsz csak azért velem, hogy haverkodjunk, vagy hogy ne unatkozz.
Néha kétségeim vannak, hogy mit is érzek én tulajdonképpen, de tegnap, amikor rámköszöntél, hirtelen ezerrel kezdett verni a szívem, égett a fülem és úgy éreztem, talán túl sok ez az öröm, nem bírom el. Hát ezt érzem. Kérlek, ne használd ki...
szeretném, ha már végre megnyílnál, és feladnád a mostani tartózkodást, őszinteséget várnék.
Írd már meg végre!
Utolsó alkalom, hogy itt járok az NLC-n egy jó darabig.
Így 1-2 stressz forrással kevesebb lesz az életemben.
Üdv,
N.S.
Olyan rossz, hogy meg se beszélhetem veled, hogy mennyire hiányzik a társaságod. Újra és újra azon kapom magam, hogy szeretnék írnék egy sms-t, csak úgy, hogy mi történt velem, képzeld... és mindig megállnak az ujjaim, mielőtt belefognék mert tudom, hogy úgysem lenne semmi értelme.
Remélem, még lesz egymással dolgunk az életben. Remélem egyszer választ kapok a miértjeimre, és remélem nagyon, hogy egyszer őszinte is mersz majd lenni hozzám.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=186433&forumuser=nevtelen_senki&forumuserid=1151331
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=208616&forumuser=nevtelen_senki&forumuserid=1151331
Sok idő eltelt azóta, hogy megismerkedtünk. Már 3 éve.. És ennyi ideje nem láttuk egymást, mégis eszembe jutsz.
Mikor lehetőségem lett volna lépni, nem ismertem fel, mit érzek, mikor rájöttem, már késő volt, elvesztettelek. Volt idő, amikor gyűlöltelek, te is tudod, miért. Aztán már nem éreztem semmit, közömbös lettél számomra. S mostanában újra eszembe jut, mi lett volna, ha...
Az örök kérdés.
Ha találkoznánk, nem tudom, mit tennék. Félve néznék rád, minden olyan mint régen volt? És nem lenne olyan. Elfelejtettél, nem gondolsz rám, nem érzed.
Úgy tűnt, tökéletesen megértjük egymást, a lelkem másik fele voltál, akármekkora közhely is ez. És tessék, ez lett belőle.
Ha nem lett volna az a sor akadály, mi lenne?