Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szia! Eddig ennyi volt a leghosszabb szó, amit tőled kaptam. Pedig annyira szeretem hallani a hangodat. Ahogy duruzsolsz, mélyen és megnyugtatóan. Vajon fogsz valaha így beszélni hozzám? Megsimogatsz a szavaiddal is, úgy ahogy a szemeddel szoktál?
Miért van az, hogy ha meglátjuk egymást, csak nézünk, még köszönni is elfelejtünk. Mindha fogva tartana a tekinteted, szikrázik közöttünk a tér és villámok cikáznak bennem. Ne mondd, ugye, nem mondod, hogy ez hétköznapi dolog és semmit nem jelent neked. Nem!!! Tegnap bebizonyítottad, hogy ez nem így van. Miért jöttél oda? Tudtad, hogy ott vagyok? Biztosan, mert úgy néztél be az ablakon, mintha keresnél. Én pedig úgy éreztem egy pillanatra, hogy kísértetet látok. Az nem lehet, hogy te mentél el ott. Pedig igen, és újra csak nem köszöntünk egymásnak, csak néztük egymást, amíg eltüntél. Megszünt körülöttem a világ. Beszéltek hozzám, de nem tudom, mit, én csak bólogattam, közben zakatolt a szívem, remegett a lábam, hiszen OTT VOLTÁL!!! Váratlanul és hihetetlenül. Mint egy látomás. Egyfolytában az ablakot figyeltem, mikor mész visszafelé. Végtelennek tűnt az idő. De jöttél és újra megsimogattál a pillantásoddal és mostmár köszönni sem felejtettünk el. Tegnap én voltam a világ legboldogabb embere. Csak miattad. Tudod, én nagyon rég nem voltam igazán boldog. Magányos vagyok, pedig nem vagyok egyedül. Nem tudom, hogy mi jön most. Vajon holnap is és holnapután is így nézel rám, vagy addigra már győzedelmeskedik a józan ész, és inkább csak kurta köszönés után félrenézel? De az nem tudnám elviselni. Amilyen magasan vagyok most, talán a felhők fölött, onnan nagyon nagyot lehet esni. És az nagyon fájna. Újra a földön kellene járnom.
Szörnyen szégyellem magam, amiatt, amit érzek. Nem vagyok egyedül és te sem vagy. Valószínűleg te még tényleg szerelmes is vagy a párodba. Mit akarsz mégis tőlem? Tudom, hogy nem tudnánk találkozni. És NEM IS SZABAD! A saját vesztembe rohanok! Mégis akarom és akarom ezt az érzést! Hogy kellek neked.
Tudod, ha tegnap odajöttél volna hozzám, gondolkodás nélkül igent mondtam volna. Mert teljesen elvetted az eszemet.
Hol vagy most? Dolgozol vajon? Miért nem láttalak egész nap? Pedig csak miattad akarok csinos lenni és veled ébredek és veled alszom el. Éjjel felébredtem és 3 órán keresztül nem tudtam lehunyni a szemem. Próbáltam győzködni magam, hogy őrültség, amit érzek és csinálok. Lehet, hogy valahol te is megvetsz érte?
Gondolkonom kell. Meg kell győznöm magam, hogy nem akarlak téged. Csak ne lássalak addig!
Drágám,
hazafelé légyszi vegyél 1 nagy Danone natúrjogit, és szedd ki a ruhákat a gépből!
Köszi,
Mukiné
rnMit csinálunk,mi ez?Hiányzol...Bárcsak ma éjjel is itt lennél...
Nem akarok írni neked, de mégis muszály. Hiányzol. Hiányzik a mosolyod, ami mindig jó kedvet adott nekem. Hiányzik a nevetésed, a hangod és még annyi minden. Folyton csak az jut eszembe, ahogy hozzám értél...Ahogy hozzá értem a hátadhoz, ahogy megérintetted a karom....
Nem vagyok normális, hogy ilyeneken gondolkodom éjjel-nappal. Ez csak egy érintés volt...Mondd mikor fog ez elmúlni? Még annyi mindent el tudnénk mondani neked, de nem teszem. 22 nap telt el, és én nem vagyok fontos számodra. Pedig annyira akartam és igen hazudtam neked. Azért hogy leplezzem mennyire akartam.
Mekkora hülye vagyok. Őrülten beléd vagyok esve és mégis direkt ellöktelek magamtól! Hazudtam neked, nem az igazat mondtam! 
Azt állítottam valami más van a dologban, pedig csak a saját érzéseimtől rémültem meg. Miért vagyok ilyen hülye? Miért viselkedtem ilyen hülyén? Azért mert féltem....De jobb talán így...Jobb? Jobb hogy hülyét csináltam saját magamból? Nem tudom. Ellöktem egy érzést...Saját magamat tettem bele egy csapdába.Ha őszinte lettem volna veled a legelején ha nem kevertem volna bele azt kis hazugságot...Sőt ha befogtam volna a számat!!De nem így tettem. Így most nem jutott más, mint hogy tanuljak a saját hibámból. De talán jobb is így, mert egyvalaki aki ugyancsak fontos, nos ő nem sérült meg. Senki sem sérült meg, csak én. Miért? Mert sosem a szívemre hallgatok először, hanem az egómra az eszemre.....Hát ez van, így maradok üres és szomorú és remélem egy napon jobb lesz.
Drága Életem!
Ma olyan szótlan voltál. Pedig mikor köszöntél olyan volt a hangod, mint azelőtt, mikor nem tört ki a botrány. De utána olyan keveset beszéltünk. Még mindég nincs bátorságom kérni tőled, hogy találkozzunk, beszéljük meg a történteket. Attól félek, hogy elutasítasz.
Az éjjel megint téged álmodtalak. Hogy nem szóltál hozzám. Mit jelenthet az álmom?
Szia!
Annyira fáradt vagyok.... Rettenetesen hiányzik, hogy nem látlak. Minden percben csak rád gondolok.
Teljesen le vagyok törve, ez már a vég....
Munka és hétköznapok, csak te nem vagy az enyém. Hétfők és keddek és szerdák.....És olyan üres az egész, olyan rossz minden. Bárcsak láthatnálak legalább egy percre, bárcsak a szemembe néznél úgy....Minden jobb lenne. Te hülye pacsirta, egyen meg a fene. Miért tetted ezt velem? Olyan fáradt vagyok....
Jó lenne melletted lenni most, nem csak a távolból tartani rajtad a szemem. De így kell lennie, egyedül kell döntened. Bárhogy döntesz, jól döntesz, de nagyon szeretném, hogy most az egyszer a magad érdekeit tudd nézni. Nagyon itt az ideje...
Tudod, hogy itt vagyok és melletted állok, bármi következzen, és ezen semmi nem fog változtatni. Nem vagy egyedül, még ha most magányos is vagy. Remélem, hogy tudod.
Magadba nézz, és előre.
És tudod, Kicsi akkor lesz boldog, ha te is az vagy. Ő is nagyon szeret.
Még leírni sem tudom...
úgysem értenééé:(
Drága Életem!
Örülök, és szomorú vagyok.
Örülök, hogy hallhattam a számomra oly kedves hangodat, és szomorú vagyok, hogy ekkora problémát okoztunk neked.
Szomorú volt a hangod. Annyira jó lenne, ha leülnénk megbeszélni a történteket. Tudod, hisz mondtam már, ketten tettük amit tettünk. A Te bűnöd az enyém is. Szeretném, ha éreznéd, hogy nem hagytalak magadra a sárkányokkal szemben. Ahogy ezelőtt, most is kiállok melletted, érted. Eddig sem számított, hogy kivel kell szembe szállnom, hogy megvédjelek, megvédjem a saját értékrendemet.
Szeretlek!
-Valami azért csak kiváltotta a "neked esést" :)
Pedig olybá tünt a dolog.
Ha legalább elmondaná egyenesen és nyiltan, hogy mi baja van, mit tettem (lehetőséget adva a félreértés tisztázására)-azt megérteném.
De igy?
Nem látok bele a fejébe-főleg ha félreértés történt...(:
-Valami azért csak kiváltotta a "neked esést" :) Olyat nem szoktak csak úgycsinálni az emberek.
-Fene tudja , Neked kell kitalálni ,lehet,hogy csak 1 csepp volt az utolsó,aztán kiborult a bili.
- lehet,hogy nem is akar bocsit rebegni, az igazságérzet miatt? (nem tudhatom)
Az nem lehet,hogy ő így érzi egálnak,
??????????????egálnak? ő esett nekem
mert ő is megbántódott
de mivel? könyörgöm-néma gyereknek anyja sem érti a szavát-ha legalább tudnám, hogy mivel bántottam meg-az is más lenne-de igy???????????
,vagy valamiért nem érzi hibázásnak,nem?
nem hiszem, hogy nem gondol rám. De ahhoz gyáva, hogy bocsit rebegjen..mert szerintem arra rájött már, hogy hibázott..
Jah,én a legrosszabbra gondoltam. Engem már vertek el.
Persze bocsánatot is kért,de mire megyek vele.
Az nem lehet,hogy ő így érzi egálnak,mert ő is megbántódott ,vagy valamiért nem érzi hibázásnak,nem?
Félreértettél:
csak itt az nlc-n csinált bulit...oktalanul. Ezt még tegyük hozzá.
+ nem figyelmes+ bánt a dolog+ aki hibázik,ráadásul mélyen megbántja a másikat, az tudjon bocsit rebegni.
Véleményem szerint.
Mármint tényleg kikaptál?
Vagy "csak" annyi,hogy nem figyelmes Veled?
Kedves S.
Ahhoz van merszed és "arcod", hogy bánts, de ahhoz nincs, hogy egyenesen bocsánatot kérj.
Én ha hibáztam-mindig tudtam bocsánatot kérni.