Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szia!Éjjel sírtam egy picit, meg reggel is. De most jobb. És napról napra jobb lesz. És tudod igazságtalannak tartom ezt az egészet. Én azt most igenis komolyan veszem, hogy befejeztem mindent. Az fáj a legjobban, hogy félreismersz. De az a cél amit kitűztem akkor magam elé..Nos azt akkor is meg fogom valósítani. És tudod mit? Egyáltalán nem kell a segítséged. Megoldom másképp. És igen tényleg az még barátnak sem jó aki a legnehezebb helyzetben hagyja ott a másikat. Nem kívánom neked, hogy egyszer te is ilyen lelki körülmények között legyél. Azt nem érted meg, hogy itt tényleg nem csak te voltál a dologban. Nekem meghalt valakim, amit máig sem tudtam feldolgozni, ez elszakított engem picit a mindennapi élettől. Keresztül mentem egy betegségen. Ezt próbáltam elmondani, de nem értetted. Amúgy kedveltelek, de nem annyira súlyosan mint ahogy gondolod. Elmebeteg nem vagyok. Majd ha egyszer ilyen helyzetbe kerülsz, (de én azt nem kívánom neked) akkor megérted. Nem hívlak és nem akarom megbeszélni. Te nyomoztál utánam ebben 100 vagyok és hibás következtetéseket vontál le rólam. Az a beteges. Nem én.
Erős vagyok és az is maradok és nincs szükségem rád sem a segítségedre! És nem azt akartam, mint ahogy gondolod! Amit addig tettél értem azt köszönöm.
Köszönöm a hetet ami az elsö percétöl szép volt. Ugy nézel ki mint az elsö szerelmem, ami 5 évig lŕngolt, és ugy hivnak mint az utolso szerelmemet hivtŕk, aki fél éve örökre maga mögött hagyta ezt a földi poklot. Az elsö pillanattol fogva hozzŕd huzott minden, a mosolyod a szavaid, a hallgatŕsod. és ettöl a pillanattol vonzottalak be téged, mindketten tudtuk, hogy ez az amit mi mindig is kerestünk. De...mindig van egy de. A gyŕvasŕgunk, a kötöttségeink. én léptem, te nem tetted meg, nem is tetted volna soha. Minden percemben velem van a mosolyod, a szemed villanŕsa, a tekinteted, ahogyan rŕmszegezed minden percben, ami szavad nélkül is a legszebb bokokkal ŕrasztott el, és bearanyozta a létemet. Te az enyém, én a tied. ŕlmomban meg is valosulhat ez minden este.amit a barŕtod mellett töltök, aki csak egy tévedés. mindig is az volt. a gyengeségem. ez is csak megmutatja, hogy nem érdemlek mŕst. te a te gyengeséged mellett szomorkodsz, én az enyém mellett virrasztok éjszakŕkon ŕt, és a mosolyodra gondolok. ami bearanyoz még mindig minden percet, és orŕt és nappalt. ez nem hazugsŕg, hiszen egy szot se ejtettünk. csak néztünk, és néztünk, egymŕs szemébe. nem kell kimondanom, hogy mit érzek, és szavakkal lekicsinyiteni, megfoghatovŕ tenni. Mert te tudod és én tudom. Mégse fŕj kevésbé. A mindent is feladnŕm érted, a közelségedért.
A te szíved is vérzik, miért tagadtad le az érzéseidet amikor kérdeztem? Azért van ez most. Megspórolhattuk volna ezt a kört, kell ez a hülyeség. Mondtam hogy beszéljük meg személyesen te akkor letagadtad az érzést.
Visszadobtam. Nem tudom meddig tart még ez a pin-pong játszma. Miért félsz ettől az érzéstől? Mindenen lehet változtatni. Talán meg kellett volna beszélni nekünk akkor, mikor kérdeztem, kérlek ne sebezz most mert akkor tényleg befejeztem.Nagyon türelmes leszek esküszöm, de erre most már tényleg egy igaz, azt várom hogy te is valld végre be igazán!!! Tudom hogy bika vagy, biztos nehéz, de ezt már nem tagadhatod. Hajnali 3.30kor írtad. Kicsit még konkrétabban légy szíves.Mondd hogy te is sajnálod és hogy nagyon vársz. Azon már ugysem tudunk változtani hogy kikevertük a szart. Ez rajtunk kívül áll, ez csak a szívünk.Félsz hogy boldogok is lehetnénk...már csak egy kis idő bírd ki.....
Hello
megembereltem magam és írtam neked. rövid voltam nagyon, tudom. kíváncsi vagyok mit lépsz. ha most nem sikerül akkor befejeztem és nem megyek vissza soha többé. hát kíváncsi vagyok most már nagyon mit lépsz.be vagyok carva....
de már nem érdekel. lesz ami lesz meglátjuk. egyen meg a fene te hülye bika!!!
Nem kiirtani kell magadból a fájdalmat.
Elfogadni, megtanulni, hogy az is Te vagy. A részed.
Együtt élni vele, amíg szükséges.
Szép lassan hozzádszelídül.
Talán még meg is szépül. Majd egyszer.
Sziasztok!
Ez nektek szól akik ide írogatnak! Kívánok mindenkinek kitartást és szebb napokat.Nehéz dolog elengedni egy érzést...Írjatok, írjatok és írjatok, úgy egy idő után minden könyebb lesz.
Nagyon jó 5let ez a topic, én csak úgy tudom elengedni ezt a fájdalmat ha kiírom magamból. 
Kitartás mindenkinek!! A lényeg hogy kiiírtsátok a fájdalmat!! Gyerünk!! ÉS hülyét ne csináljatok magatokból!!
"Ez az utolsó levél; álmok között
Szülték bennem a csillagok.
A remény belőlem elköltözött,
Nem is jöhetnek jobb napok.
Ez egy utolsó levél, egy meg nem írt,
Egy befelé kiáltó pillanat.
Nem szántja toll a jó papírt,
Szememben lángok vallanak.
Ez egy utolsó levél és vége van.
Éreztem valamit, azt hiszem,
Szégyellni kéne most magam."
Ákos-Az utolsó levél
légy olyan kedves édes, mondd el, hogy mi zajlik most benned!
kérlek ne félj, kérlek írj! kérlek jelentkezz!
Kedvesem, szeretnem, hogy tudd, hogy milyen sokat gondolok Rad. Annyi mindent megeltunk egyutt, annyira hianyzol, annyira faj, hogy nem vagyok veled. Haromszor kerdeztel es en haromszor mondtam nemet. Gyava voltam. Feltem, hogy elveszitelek. De a mai napig velem vagy: nem veszitettelek el! Rad gondolok, es te hivsz! Hianyzol. Mindig is fogsz...
Á tudom mit tegyek!Ellopom a gitárodat!Biztos azon játszol esténként azért bírod!
Azt tudtad, hogy aznap mikor játszottál nekem, utána végig bőgtem a haza utat a buszon és az utcán? Arra a percre gondoltam amikor az a rohadt gyűrű volt karácsonykor véletlen a krakerben.. És arra amit mondtál. Tudom csak vicc volt, de neked is kiült a rémület az arcodra.
Sosem felejtelek el, mégha nem is lehetsz az enyém soha! Hát ez az élet, rossz időben és rossz helyen találkoztunk. ÉS hiszek-e abban? Igen.
Semmi sem lehetetlen, de ha te nem akarod és nincs rá erőd akkor megette az egészet a fene.
Hello!
Írom megint.
Muszály kiírtani a fájdalmat magamból. Ez a nap is borzalmas nekem. Reggel amikor felkeltem tele sírtam kb. 10 zsebkendőt. Olyan borzalmas érzés jött rám hogy azt hittem bele pusztulok. Nem bírom ezt a csendet viselni. Nem tudok vissza menni sem már, pedig muszály lenne. Ez lenne az egyetlen út, hogy talpra álljak. De annyira félek, hogy arra szavak sincsenek. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen hatással leszünk egymásra. Dolgozni is nagyon nehéz mikor az embernek folyton ezen jár a feje.
Te hogy vagy képes viselni azt, hogy nem szólsz egy szót sem? Meghallgatam azt a rohadék zenét is. Szörnyű, mint egy horror film. Neked ez van a lelkedben? Miért? Vagy csak szereted ezt a számot? Ha ez van a lelkedben, miért nem írsz, hogy beszéljük meg, vagy tegyünk valamit. Ezt nem lehet így tovább viselni. Arra vársz hogy én szóljak hogy mégis beszéljünk? Nem tudom. Az hogy leittad magad nem old meg semmit. Hiába írtad ezt, értsd meg neked kell szólnod valamit!! Egyszer velem eljátszottad. Én ha belepuszutlok akkor sem szólok....Tudom hogy felvagy és te sem alszol. Meddig bírod még? Nagyon erős vagy. Ezt akarod bizonyítani? Az fáj, hogy az elején szemét voltam veled? Én is pontosan ugyanazt akarom mint te!!! Értsd meg, csak másképp működünk.Megírtam hogy ne haragudj, többször bocsánatot is kértem.Ennél többet nem tudok tenni. Nagyon fáradt vagyok.
Ha zene nélkül volna dallam,
egy soha meg nem szólalt dalban,
megtudnád,
mit is akartam...
Írom
azt a két rohadt szót kihagyhattad volna. És nem kellet volna a levél utána, hogy mire koncentráljak. Kösz, tudom én is.
Ne haragudj de te nem vagy normális. Te mondtad hogy szóljak. Szóltam akkor és...?
Utána meg írod hogy szereted, hogy egyre közelebb vagyok, mihez? Te szereted ezt a lelki zsarolást? Én vagyok bonyi? Nem te vagy az! Hitegetsz? Az utolsó motivációdat azt zsebre teheted. Mégis mit képzelsz te magadról?
Ki fog veled szóba állni ez után?...Kihúzod az érzelmeimet aztán csendben lapítol.Szemét húzás. 
Azt gondolom te csak azt élvezed, hogy kizsarolsz belőlem mindent és növelheted az egód.
Amikor meg találkozunk véletlen, te vagy a világ legkedvesebb embere. Nem értem.
Fenébe nem értelek. Nem nem fogok írni az biztos, ha beledöglök akkor sem.
Megmondtad amit megmondtál. Én meg akkor befejeztem.
Köszönöm édesem, köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Tegnap este megint megmutattál egy picit a szívedből.
A mai napot nagyon sajnálom. Azt hiszed szívesen küldtelek el? Muszáj volt. Láttad, hogy remegtem érted. Nem félelemből, hanem izgalomtól, tőled. Ahogyan a kezemet fogtad, az most megint erőt ad.
Kérlek édes, írj nekem megint. Küldj verset, vagy akár üres levelet. Ne felejtsd el, csókot kérek szülinapra.
Legszívesebben sírnék és ordítanék és toporzékolnék!!!!!!
HOgy vehetsz ennyire semmibe???
HOgyan működsz te egyáltalán?
Miért hitegettél?
Miért játszottál velem?
És a legfájóbb az egészben az, hogy sejtem, hogy nem fogok választ kapni a kérdéseimre soha. Ebbe belenyugodni....ez az én feladatom most.
Pár óra, és letelik a 4 nap. és te nem léptél, nem reagáltál, nem köszöntél be, pedig itt mész el az ajtóm mellett nap mint nap. Hát fáj, nagyon-nagyon fáj. Nem fenyegetőzésből, de ezek után kénytelen vagyok megkeményíteni a szívem, mert nem szeretném folytatni ezt a szenvedést. Szeretnélek elengedi, és mosolyogni a butaságomon.
édesem, miért? miért küldesz nekem verset, ha nem jelentek semmit neked???
És miért nem válaszolsz a levelemre, hmm??? Megrémisztettelek?Vagy nevetségesnek tartasz? Vagy sajnálsz???? Őszintén nem értem.
Csillagszemű!
Valami halálbiztos radarod lehet, hogy épp most kerestél meg...
Azt hittem, már az árnyékodat is elfelejtettem.
Tudok mindent. Szemmel tartottalak, ahogy te engem. A fiadat, aki nincs, veled sirattam el.
Nem tudom, van-e bátorságom. Tudom, hogy szükséged van rám, hogy most el tudod fogadni, amit adhattam volna, de félek, hogy nem vagyok elég erős. Eddig azt hittem, hogy igen, de nem bízom a falaimban.
Még mindig szép vagy és még mindig Óriás. És hozzám ugyanolyan közeli.
Csak nagyon félek.