Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem.
Nem vagyok jó. Egyáltalán nem.
Csak gyáva és álszent.
És nem leszek gyáva. Így döntöttem. Szabad ember vagy, önálló akarattal, és ha nem mondod ki a véleményed alkalomadtán, az nem az én bajom lesz, hanem a tiéd.
Azért a holnapot kivárom, hátha kifordul a világ a négy sarkából...
De aztán...
Nem kérek bocsánatot sem most, sem később...én is boldog szeretnék lenni, ennyi az egész.
Be kell hogy valljam-legalább magamnak-hogy hiányzol, Csillagszemű, egyre jobban hiányzol...
Nem kellene más, csak a közeledben lenni, ahogy régen...
Néha azt kívánom, bár sosem találkoztunk volna, mert nem tudtam, hogy ennyire fog fájni, ha egyszer nem leszel. Most úgy érzem, ez a fájdalom túl nagy ár azért a kis időért, amit kaptunk-bár olyan intenzív volt, amihez nincs fogható, akkor is nagyon-nagyon kevés volt...NEKEM kevés volt.
És NEKEM még nagyon sok minden kellene...és tudom, csak akarnom kellene, és megkapnám. De nem tudom megtenni. Miért? Hm...nem tudom. Gyávaságból...álszentségből...és egy kicsit, egy egészen icipicit jóságból is.
Nem tudom, édes, kitart-e a jóságom. Nem is annyira a fájdalom fogja legyőzni, hanem a hírek, amik felőled érkeznek. Én nagyon-nagyon akarom, hogy boldog légy ott, ahol most vagy. De ha nem vagy, ha mindaz, amit adni tudok, boldogabbá tesz, akkor mi legyen?...
Persze, jól látod...mentségeket keresek és öngazolást. Önző vagyok, de te tanítottál meg rá, hogy néha annak is kell lenni. Megint öngazolást keresek:)
Hát légy boldog, óriás. Én nem vagyok most az. Lehetnék-rajtad is áll...De látom az akadályokat. A te boldogságod nagy ár lenne az enyémért. De ha nem találod meg a saját örömöd-tudod, hogy engem hol találsz. Tudod, ki vagyok, mi vagyok, mit adhatok, mit nem adhatok...Mérlegelj. Abban jó vagy:)
Hm...lehet, hogy mégiscsak megkereslek. Holnap után. Addig még megfordulhat a világom.
Csak ne lennél olyan átkozott messze...miért nem lehet valami tisztességes szakmád??:)
Csillagszemű! Te két lábon járó gyönyörűség!
Nem az bánt, hogy én nem mondhatom el, hanem az, hogy aki tehetné, nem teszi...
Te eszeveszettül gyönyörű, te karcsú fiatal félisten, te édes ragadozókölyök! Ha tudnád, ha az én szememmel látnád magad...
Olyan vagy, mint aki ezer éve jön valahonnan és még ezer évig megy valahová, tengerben-égben otthonos, eleven ritmus a tested, zene minden lépted...
Ha csak egyszer az életben így tudnád látni magad, ha látnád, amit akkor hajnalban láttam...angyal voltál és az égig értél...
Mindig egyenruhában kellene járnod, de ha megtennéd, megállna a világ, az utcák, a házak, a lámpák, a csillagok elszégyellnék magukat melletted...
Minden hajnalban meglestelek...ébren vártalak, hogy el ne szalasszalak...Tudom, hogy tudod, tudom, hogy élvezted, tudom, hogy mosolyogtál és jólesett...
Legyen a kincsed, hogy ilyennek látlak, vígasztalódj vele, ha egyszer nem marad más...
Fáj minden. De főleg ott benn fáj. Tudom későn jöttem rá hibáztam és elvesztettelek. Ugy érzem mintha kitéptek volna egy darabot belőlem. Emlékszem mikor azt beszéltük ugy érezzük lelkünk egyik fele a másiknál van. Már egy kicsit sem érzem, hogy itt lenne csak az űrt amit maga után hagyott bennem.
Utálom magam amiért mindent elrontottam, utálom a világot, Téged is probáltalak, de nem megy. Egyszerűen olyan mély nyomokat hagytál bennem amit nem lehet csak úgy kiírtani. Mélyen bennem élsz még mindig és ha valaha is olvasnád a leveleim tudom, azt gondolnád milyen szentimentális vagyok.
Sok mindent vágtál ma a fejemhez és én csak nagyokat hallgattam. Nem is igazán a szavak fájtak, hanem ahogy közben rámnéztél és a szemmed már üres volt nem volt benne érzelem. Viszont a hangod tele volt haraggal és fájdalommal. Egy szóval sem mondtam, pedig úgy mondtam volna, hogy kérlek bocsáss meg, probáljuk meg elfelejteni ami volt. Kezdjük tiszta lappal az egészet amennyire csak lehet. És én csak hallgattam nagyokat. Pedig a legszivesebben átöleletlek volna...
Nagyon távol vagy tőlem olyan messze érezlek, hogy már nem is látlak a híd végén. Ahol állok ott már nem látszik semmi belőled. Bárcsak ne lettem volna ilyen nyomorult és nem bántottalak volna meg ennyiszer. Bárcsak itt teremne most valami jó tündér és akkor csak azt kérném Tőle, hogy újra nevessünk együtt és légy részese az életemnek.
Ma azt montad üresen telnek a napjaid. Hát nekem is nagyon üresek nélküled, még a napsütésnek sem tudok örülni vagy egy apró kedvességnek.
Egyetlen kivánságom, hogy bocsáss meg. Nézd el nekem milyen bolond voltam, nem tudnám megigérni, hogy többet nem leszek bolond, viszont sokkal jobban odafigyelnék.
Még mindig hiányzol...
Neked akartam ma ezt elküldeni, de nem volt bátorságom hozzá. Ma van AZ a nap. Sokat gondolok rád, hogy hogyan leszel túl rajta, hogyan dolgozod fel. Ez az élet, te akartad, hogy ennek ma meg kell történnie. Ha nem is gondolnád, de lélekben veled vagyok. Erős vagy!
És én? Én sazrul, nagyon fáj minden perc, mert nem vagyunk együtt. Nagyon hiányzol mellőlem, az ágyból az életből, a motorról :) Még a lakás aurája is más lett, ő is szomorú és én is. Na csak ennyit akartam hiányzol és kívánok neked egy szép szabad jövőt. Gazi
Utálom, hogy haragszol, utálom, hogy szeretlek, és Te ezt nem érzed. Utálom, hogy azt hiszem, hogy ha nem beszélek dolgokról, akkor azok nem is léteznek, ezáltal sokkal könnyebb az életem. Utálom, hogy nem vagyok Neked annyira fontos, mint amennyire én azt szeretném.
Szia!
Utolsó üzenetedben azt írtad az igaz barát az aki elfogadja olyanak a másikat amilyen és mindig megbocsát. Több hét telt már az üzenet óta és közben az idő egyre jobban csak ellenünk dolgozik. Azt hittem az a pár hét amig majd nem talákozunk segít majd rajtunk egy kicsit. Nem lett jobb semmi sem.
Tudom én hibáztam, hogy eddig jutottunk, de ha kicsit magadba nézel talán Te is meglátod miért voltam néha olyan amilyen. A kapcsolatunk rajtunk mulott nekünk kellett volna túljutni ezen a válságon, együtt nem pedig kilépni belőle. Egyszerű megoldás persze, sokkal egyszerűbb mint szembenézni a problémákkal.
Nem telt ugy el nap, hogy ne öleltük volna meg egymást, nagyokat nevetünk, lelkem legapróbb titkait árultam el Neked. Sokat jelentettél, ma meg napi 8 órát ülünk egymás mellett mint két vadidegen. Ma véletlenül megsimogattam a hátad mikor ideges voltál a gép miatt, hirtelen zavarba jöttem, mert elfelejtettem, hogy már nem vagyunk jóba. Látam az arcodon Te is meglepődtél. Ez régen nem volt csak egy szokásos mozdulat annyira bennem vannak még, hogy csak úgy ösztönösen jön.
Kérlek vedd már észre, hogy szenvedek melletted. Vergődöm mint egy törőtt szárnyú madár, nem tudok kirepülni a bötrönből amit saját magamnak csináltam. Csak néha nézz rám úgy mint régen és néha szólj hozzám, kérdezz bármit és én szivesen válaszolok.
Ott ülsz mellettem és mégis fényévekre vagy mellőlem. Bárcsak lenne valami amivel újra láthatnám, hogy ott állsz az út végén és mosolyogva kitárt karokkal vársz.
Hiányzik minden a mosoly, a nevetés, az ölelés, de legfőképpen Te hiányzol.
Csillagszemű!!!
Édes vagy!
Tudom, hogy mondtam már, de újra kell mondanom:) Nem bírok magammal:)
Kevesebb kell, hogy elboruljon az agyam, mint hittem... Szándékosan csinálod?
1000%...
Csillagszemű, te drága!
Hihetetlen, hogy még most is van, amit nem mondhatok el...
Olyan másként gondolkodunk, és tudom, ha szemtől szemben mondanám, nagyon bántana...De én nem akarom, hogy ODA utazz. Nincs az a cél, nincs az az ideál, amiért érdemes magad feláldozni. Hát nem látod?
És te mégis erre vágysz. Tudom, kétszer is elindultál már, és visszarendeltek...Tudom, hogy nagyon bántott. Én mégis valami csodában reménykedem. Mert azzal a fafejeddel úgysem bírnék:)
Tudom, drága, hogy minden, ami történik, szükségszerű. De hogy fogom én kibírni? Önző dolog...
Akkor is. Ne menj oda. Kérlek...Kár lenne érted. Sokkal többet veszítene a világ, ha nem lennél, mint amekkora haszna az áldozatodnak lenne.
Kérlek...
Drága!!
Újra olvastam a topicot,ahová írni szoktam(kettőnkkel kapcsolatban).Hát mit mondjak,újra éltem mindent.A bizonytalanságot,az örömöt,a várakozást,a könnyet.
Tudod,(ugyan,honnan tudnád!)én ide évek óta írok,és olyan,mint egy napló,bármikor visszanézhető,mikor mi történt,és azt mi hogyan éltük meg?Egyszer igazán elolvashatnál belőle kis részleteket.Emlékszem,te miníg bátortalan,gyáva bizonytalanka voltál,nem tudtad,mi tart vissza,de akartál,tudom.
Bár tudnám,most hányadán állunk egymással? Kellek-e még? Ugye,nem baj,ha melletted vagyok?Szeretnéd még egyáltalán?
És szólsz majd,ha már nincs rám szükséged semilyen minőségben?
És,most,hogy annyira jól elvagyunk újra,ez jelenthet valamit?
Emlékszel,tegnap azt mondtam,nincs szíved...és te megjegyzést tettél .ha mégis van,akkor remélem,még beszélgetünk,kettőnkről.
Én szeretném folytatni.!!!
Szia Apa!
Itt vagyok 27 éve az orrod előtt, vedd már észre! Mióta élek csak neked akartam megfelelni, mindig, mindenben.
Ugye te valójában nem akartál gyerekeket?
Lányod
ezt küldöm neked
http://www.youtube.com/watch?v=RCaQ80c_Nis
Még egy üzenet, egy utolsó:
Ha eddig nem értetetted amit mondtam halkan, hangosan, üvöltve, némán, írva, szótagolva, bárhogy ahogy csak tudtam, akkor ismét elmondom:
GYŰLÖLLEK
Gyűlöllek, ahogy csak tudlak. Kiírtottál belőlem minden érzést és hitet. Képtelen vagyok bárkiben is bízni.
Gyűlöllek, gyűllölek, gyűllöllek ahogy csak tudlak. Minden lélegzetemmel, minden mozdulatommal ahogy csak lehet.
Nem tudom hogy ki vagy (és nem is érdekel már): legyél az akit régen ismertem, vagy az akit egyáltalán nem.
Legyél bárki, aki csak tréfából szórakozott velem.
Gyűllöllek....
... és bár próbálok megszabadulni ettől az érzéstől, mivel béklyóba köt és igazából csak engem kínoz, mert te valószínűleg jól mulatsz az egészen... és egyedül az én életemet teszi tönkre, mérgezi meg... te csak szórakozol....
Köszönöm neked, hogy tönkre tetted az életemet visszamenőleges és lehet, hogy a jövőmet is.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm neked...
Egészségedre váljék:)
Remélem,pörögtök!
Na,még egyszer ,de már tényleg utoljára:Boldog Karácsonyt:)
Szia!
Nagyon-nagyon boldog,békés karácsonyt kívánok!
Azért bejöhettél volna ma.......Jól esett volna......De nem érdekes,ne is törődj velem.....
Drága!!!!
Pont egy éve,hogy levittél minket magaddal.Ma azon gtondolkodtam,ha úgy hozná a helyzet,mehetnénk -e veled?
Teljesen véletlen volt,hogy ma is úgy jött ki,mint egy éve ilyenkor.Én idén is büszkén lapítottam az ülésen,örültem,hogy a szünet ellenére melletted lehetek.
Érzem,hogy ott a helyem!! Sokszor meginogok,elkap a pánik,hogy már látni sem akarsz,de már érzem rajtad,hogy lazulsz,nem kerülsz görcsösen,néha hozzám érsz,nevetünk.
Tudod,még mindíg sírok hazafelé.Nem tudok mást mondani neked,csak azt,amit sosem mondtam ki,de érezhetted: szeretlek,és nem adtam fel!!!
Tudod, nekem mostmár nem fáj.
Az egész valahogy nagyon furcsán kezdődött és alakult, és olyan gyanúsan sok a véletlen...De már nem fáj, bármi jön.
Amennyire nagy boldogság ,annyira fájdalmas is tud lenni,mert az ember utána szeretne csak még egyet,és még egyet,csak egy utolsót.Én nemrlg belegondoltam,mi lenne ha... azt mondaná,hogy folytassuk.Azt hiszem,még jobban fájna.
Kívánom,hogy ne így legyen,légy boldog,hisz van mire emlékezned!!!
Feloldoztalak, és többé már nem keresel... pedig minden, ami történt, és rossz volt, én már elfelejtettem.
Hiányzol...
A szívem megszakad. Semmi mást nem kívánok annál jobban, hogy megfoghassam a kezed, hozzád bújhassak, a karjaidban alhassak el. Hiányzol. Nagyon-nagyon. Bárcsak visszatekerhetném az időt.
Megcsaltál és sokat bántottuk egymást. Nagyon sokat, de miért???? Hiszen annyira szerettük egymást.
Várni fogok. Ha kell hónapokat, hiányzol, és látni szeretnélek. Úgy érzem nem tudlak elengedni, mert egymáshoz tartozunk. Szeretlek. Tiszta szívemből, nagyon.