Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nyugi csajok! Úszni csak úszva, vezetni csak vezetve tanul meg az ember lánya! Menjetek este kisforgalmú utakra - gyakorolni, járjátok be a legfontosabb célállomásaitokat, hogy tudjátok a forgalomban is az útvonalat....hogy ne essetek pánikba........és szép lassan belejöttök a vezetésbe.
Sziasztok :-)
Egy hete kaptam meg a jogsit, azóta vezetgetek. Egyedül is rákényszerültem már. Pl. Miskolc-Szerencs útvonalon oda-vissza és Miskolc belvárosában. A párom azt mondta: semmi kec-mec, menni kell és kész. Én még nagyon izgulok, de ha beülök az autóba teljesen megnyugszom. Bár vétek hibákat, ma pl. Ma nem adtam elsőbbséget telizöldnél az egyenesen haladónak de szerencsére nem történt baj.. A T betű az autómon van, előzgetnek is rendesen a már rutinos vezetők, bár nem számítok lassan közlekedőnek . Izgulok most is nagyon, megyek a lányomért a munkahelyére :-) Szorítsatok kérlek ;-)
Pszichológia a munkahelyen? Egy blog, ahol Ön is megoszthatja tapasztalatait.
http://prleder.hu/listing/pszicholog ia-a-munkahelyen-blog
Sziasztok
Nekem két éve van jogsim, azóta egyszer vezettem, kb fél éve, akkor is egy parkolóban. Szörnyen ment :S
Volt párom anyjáék meg állandóan súlykolták, h ne vezessek, mert olyan béna leszek, mint volt párom tesójának a férje (aki szintén nem vezetheti a csajjal közös kocsit :D ) és hogy nekem se engedje ex-párom, h vezessek. Engedte volna, csak ezekután már a kedvem ment el az egésztől, és én nem akartam + nagy is volt nekem az 1,6-os Volkswagen.
Most szakítottunk, de gondolkodom rajta, hogy tavaszig gyűjtögetek még és veszek egy Opel Corsát, vagy valamilyen kis, női autót. Nem tudom, hogy fog menni, szerintem az autó előtt órákat is veszek majd :(
Nekem már másfél éve van jogsim és kocsim, ahhoz képest nagyon béna vagyok. Ez már szerintem kóros!:) Megvannak az útvonalaim (anyukámék-munkahely és onnan hazafelé :)) és azokon vezetek. Egyéb úton nem igazán...
Még mindig félek a sávváltástól
Többször a férjemmel együtt megyünk munkába, és mindig megy a huzavona hogy ki vezessen, és én szépen rábeszélem. (Nem szeretem ha ő ül mellettem, mert mindig beleszól...)
Nekem nem azzal van a gondom, hogy parkoljak vagy tolassak, hanem ha nagyon tele az út, a sávváltásnál kicsit még parázok. Ha nem engednek be, mi lesz, ha más útra kényszerülök és nemtok visszatalálni eredeti útvonalamhoz? Vagy csak hosszadalmasan, és újabb mániám, hogy mi lesz, ha kifogy a benzinem, pedig ügyelek rá.
Szóval az az egyik fele a dolognak, hogy az ember elbánik az autóval, a másik meg a tájékozódás, hogy akkor most merre is? Általában megtervezem a nagyobb utakat gps-szel, google maps-szel, kinyomtatom, ha nagyon gáz vagy bonyolult.
(Nemrég éjjel kb. fél 2-kor keveredtem el egy lezárt útszakasznál, az első pillanatban f*ngom se volt, merre vagyok. De a gps segített, két utcányira kevertem csak el az irányt.)
De erre is van valami szabály, hogy ha valahogy megyek és túlmentem, keresek egy jobbkezes utcát, amin vissza tudok menni, meg az ilyen elkeveredésekre az ügyesek-gyakorlottak erre is biztos sok okosságot tudnak mondani.
Páromat irigylem, múltkor is mentünk valahova, egyszer csak puff, útlezárás. Én magamtól biztos leálltam volna térképet böngészni, de a párom diktálta, hogy most erre menj, arra kanyarodj és kilukadtunk ott, ahol már nem volt lezárva az út és simán elértük a célunkat. Na, azért ez nem volt semmi. Általában nagyon jól tájékozódik, akárhol is van, és még curvára élvezi is a helyzeteket... :)) Mondjuk a belvárost, a zug utcákat, egyirányú kis utcácskákat baromira nem csípi, ott tök ideges lesz...
Nekem december óta van jogsim, de keveset vezetek, mindig van kifogás, hogy miért nem, meg kényelmesebb beülni az anyósülésre.
Az előző autónk egy Alfa 145 volt, boxer motoros sportautó, amely nagyobb gázzal indult, így vagy rendszeresen lefullasztottam, vagy bömbölő motorral indultam
. Talán második alkalommal vezettem, beértünk a határátkelőhöz, előttünk egy autó, majd az mikor elindult, következtünk volna mi...ha sikerül elinduljak és nem fullasztom le a motort kb. hatszor egymás után. Végül a vámos megunta és odajött hozzánk az iratokért 
. Párom azóta is ezen röhög.
De sikerült ledudáljak egyszer egy gyalogost is a zebrán, sötétben. Nem volt kitáblázva, a festés pedig nem látszott, én meg azt hittem a tilosban sétál előttem a nő, így jó hosszan ráfeküdtem a dudára. Szegény, futólépésben hadonászott nekem, azóta is szégyellem
.
Senki sem született kormánykerékkel a kezében. Igen, mindenki így kezdte, s sokan még egy jó darabig így is folytattuk. Nekem lejárt úgy a jogsim, hogy nem vezettem. Amikor meghosszabbíttattam, rákényszerültem a vezetésre is. A régi, ősöreg S100-as skodában (múzeális érték volt már akkor is:-)) az akkori barátom ült be mellém, s tanítgatott újra. Mondanom sem kell, hogy még neki is meg akartam felelni, így egy-egy "tanóra" után még a bugyimból is csurgott a víz. De megtanultam, s még most, akkora infláció mellett is igyekszem, hogy ne teljen úgy el hét, hogy ne vezessek legalább egyszer. Így a heti nagybevásárlás nekem gyakorlás is.:-)
Ha már megy az indulás, akkor próbáld meg ugyanezt lejtőn felfelé is. A kézifékes indulást is be kell ám gyakorolni, mert nagy meglepetések érhetnek, rá is csúszhatsz így valakire. Főleg, ha olyan lejtős utcában vagy kénytelen parkolni, ahol mások esertleg nem sok helyet fognak neked hagyni a kiállásra.
Így kezdte és így is folytatta...ne izgulj!
Elég, ha én vagyok béna és gyáva...
Köszönöm a tanácsaidat!
Igyekszem hasznosítani őket!
:)
Lámpánál lefulladás: Próbálj gyakorolni kis forgalomnál lámpás kereszteződében (pl. késő este). Erős gázzal indulj, kezdetben inkább bőgjön a motor, minthogy lefulladjon. Aztán majd ha már nyugodtabb leszel, próbáld finomabban. Gyakorold azt is, hogyha lefullad, azonnal kuplung benyom, kézzel a slusszkulcshoz nyúlsz és indítasz újra. Ha ezt gyakorlod, kevésbé fogsz pánikba esni attól, ha netán mégis lefullad.
Igen, más is így kezdte. És a "mögöttem a gyerek" tudat még rosszabb, de!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! akik az utakon vannak is kezdték valahol. Meg tudod csinálni, és sikerülni fog! Ha lefullad, újra indítod! Nah, és!? úgyis olyan szépen süt a nap, lehet gyönyörködni a tájban, szívni a füstöt, azaz friss levegőt!
Nyugi, ne görcsölj rá, lazulj, és menni fog!!!!!!!!!!!!!!
Sziasztok!
Látom, nem friss a topic, mégis az itt olvasottak nagyon ismerősek.
Pontosan abban a cipőben járok, amiben a topicindító is.
8 éves a jogsim, de az elmúlt pár hétig kb. másfél km-t vezettem
, vidéken !!!
Elérkezett az "anyának végre el kell kezdenie vezetni" mondat ideje is, így most egy 15 éves 'anya-autó' várja, hogy megtanuljak újra vezetni a fővárosban!
Pár hete jogsi frissítő órákat veszek. Úgy érzem, én vagyok az országutak réme!!!
De tényleg!!!
Csak egy valamivel van problémám...
Az elindulással lámpánál...
Már a gondolatától is rosszul vagyok! Minél jobban rákoncentrálok, annál valószínűbb, hogy bénázok és lefulladok... Egyre idegesebb vagyok és a kormányból is tudnék vizet fakasztani, ha nagyon akarnék!Persze alap a vizes bugyi is!
A mai vezetésem után nincs topon az önbizalmam.
Mondjátok, hogy más is így kezdte...
De igen, apukám oktató volt...