Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezelhetetlen 6 éves
Létrehozva: 2008. január 16. 09:19
Sziasztok ! A kisebbik lányom 6 éves és már teljesen kétségbe vagyok esve, mert nem tudok mit kezdeni vele, minden hatástalan és lassan a diliházba jutok, ha így megy tovább. Soha nem volt egyszerű gyerek, de ez csak egyre rosszabb lesz... Hisztirohamok, sokszor derült égből, minden látszó ok nélkül, állandó durcásság, mindenre nem és nem akarom, ha valamire azt mondja ( talán egy héten egyszer ) hogy JÓ, akkor azt hiszem rosszul hallok..Az esti lefekvés horror, a regeli felkelés szintén. Szépen kérem, szépen , türelmesen beszélek vele, semmi. Aztán elszakad a cérna és kiabálok, de attól én is és a nagyobbik ( 8 éves) lányom is kiborul. Most válunk a férjemmel, közös megegyezéssel, minden gyűlölködés nélkül. Tudom, ez is közrejátszik, de Zsófi nem 2 hónapja ilyen, már évek óta van valami ami nagyon nem stimmel nála és azt is érzem, hogy nagyon mélyen rejlik ez a probléma. Nevelési tanácsadóba járok vele, és gyerekpszichológushoz, de se az oviban, sem pedig egyéb helyeken nem viselkedik olyan "abnormálisan" mint otthon. Már annyi helyre hordom, de teljesen feleslegesen, úgy érzem. Én nem találom hozzá a kulcsot és borzasztóan félek, hogy még több sérülést okozok neki ezzel. Egy merő tiltakozás a gyerekem. 
Nem hiszem, hogy gondjai lennének majd a suliban a többi gyerekkel. Ugyanis ez a viselkedés egyértelműen az otthoniaknak szól, anyának és/vagy apának.
Igenis, kell fegyelmezni és szankcionálni a gyerekek nem helyénvaló magatartását, de nem egy olyan nevelési eszköz létezik, amivel ez el is érhető, anélkül, hogy a gyereket emberi mivoltában nem aláznánk meg.
Nyakatekert mondat!
Helyesen: ...anélkül, hogy a gyereket emberi mivoltában megaláznánk.
Nem igazolja a testi fenyítés /fizikai erőszak/ jogosságát a ló másik oldala, vagyis az, hogy sok a gyerekével nem, vagy felszínesen törődő szülő és tanár.
Én is Sinadvával értek egyet: nem a végletekben kell gondolkodni, hanem az arany középutat kell megpróbálni belőni.
Igenis, kell fegyelmezni és szankcionálni a gyerekek nem helyénvaló magatartását, de nem egy olyan nevelési eszköz létezik, amivel ez el is érhető, anélkül, hogy a gyereket emberi mivoltában nem aláznánk meg.
Érdekes /inkább megdöbbentő számomra!/, hogy pont a "keresztény" felfogású emberek kardoskodnak a gyerekverés mellett.
Szerintem a "Tiszteld atyádat és anyádat" c. parancsolat nem egyoldalú tiszteletet vár el a gyermekek irányából a szülők felé, hanem feltételezi azt is, hogy a szülők is kölcsönösen tisztelik a gyermeküket. Mert a szeretet és a tisztelet egymással kéz a kézben jár, és akkor működik, ha az kölcsönös.
Mork: Ne haragudj, de azért többnyire a dolgok nem ennyire egyszerűen működnek. Frusztrált, szorongó, türelmetlen (ez tetszik a legjobban, egyáltalán miben türelmetlen) anyának kezelheteten gyermeke van a kiegyensúlyozottnak angyali gyermek.
Mi van a gyermek született adottságaival, azzal a vérmérséklettel, tulajdonságokkal, amivel születtet? Az nem is számít? Már hogy a frászba ne számítana, sőt egyáltalán nem mindegy. Annak az anyának könnyű türelmesnek, kiegyensúlyozottnak lenni, akinek egy "angyala" születik.
A másik pedig, hogy melyik anya nem szorong a terhesség alatt? Szerintem nagyon kevesen vannak.
Topikindítónak azt tudom tanácsolni, ha lehet keressen fel szakembert, gyermekpszichológust. Nagyon nehéz ilyet találni, de talán nem reménytelen. Olyat kell keresni, aki a gyereknek is jó, hogy is mondjam, megtalálják az összhangot.
A másik, hogy sokat kell beszélgetni a gyerekkel, a lehető legkevesebbet szídni, sokat, de nagyon sokat dicsérni!!!!!
Az biztos, hogy nem egyik napról a másikra fog javulás történni, de ha türelmes vagy és következetes, de nem szigorú, akkor van remény.
Készülj fel, hogy az iskolában rosszabb lesz a helyzet, nem tolerálják az ilyen gyerekeket.
Időd, energiád nem vot deviánsnak lenni, de azért ha az ember megnézi a főúri világot, hát elég deviáns volt az,csak keveseket érintett.
A véleményem az, hogy régen sem éltek jobban az emberek, csak másként.
Aztán a második vilgáháború utén bejött lassan a jólét. A kényszerből, erőszakkal összertartott kötelékek szépen szétszakadtak, mert már egyedül is megél az ember, akkor meg mindek vállajon felesleges kötöttségeket.
A verés meg rosszat tesz a gereknek stílussal egy időben bejött a nem kell korlát a gyereknek stílus is és ez az szerintem, ami deviánsá tesz.
De persze ez az én véleményem, azért nekem anniy előnyőm van, hogy én már saját gyerekeimen próbálgathatom magamat.
De most el is köszönök, mert mennem kell a kísérleti nyusziért az oviba...
"És mégis pont ezzel egyidőben kezdődtek a gyerekekkel, fiatalokkal sőt most már felnőttekkel azok a problémák, amiket írtam."
- Ez most eléggé hasraütésszerű kijelentés....a gyerekekkel régen pontosan ugyanolyan problémák voltak, hiszen ugyanazokon a fejlődési szakaszokon mentek keresztül, mint a mai gyerekek. Régen is volt hiszti, dac, stb...nem véletlenül ír erről is például Spock is, tehát valszeg már a 60-70-es években is volt ilyen...a különbség az volt, hogy másképp kezelték a szülők, ma liberálisabban, anno keményebben, így akkor valószínűleg gyorsabb (de nem biztos, hogy eredményesebb) volt a hatás.
Szerintem egy kicsit elkéstél,már sokkal hamarabb kiderült számodra hogy nem igazán úgy "működik" a lányod,ahogy szeretnéd,6 évesen elég sok stabil személyiség vonással rendelkezik amiket megváltoztatni már nem tudsz,csak formálni,s bizony rengeteg türelem,előrelátás,és következetesség kell hozzá.
Ez nem sima hiszti,nem válik be a "józan paraszti ész" amint írod. Ismeretlenül is csak bíztatni tudlak (az előttem szólókhoz hasonlóan),hogy magaddal kell szembe nézned,tisztáznod a gyerekeddel való viszonyodat,elemezned magad(hetek kérdése),s ha mindez meg van,akkor biztos,hogy lesz pozitív változás.
A gyerek tünet hordozó(sajnos),először magadat kell rendbe raknod és utána jöhet a többi.
Nagyon sok türelmet és kitartást kívánok ehhez.
Üdv
Ellentmondás van abban, amit írsz!
Évszázadokon át természetes volt a verés. És az emberek (legalábbis ilyen tömegben) aligha voltak lelki betegek, deviánsak. Működött a család intézménye.
Aztán 20-30 éve a verés fokozatosan megszűnt, sőt azt mondják, ezzel rosszat teszel a gyerekednek (mint ahogy te is ezt írod). És mégis pont ezzel egyidőben kezdődtek a gyerekekkel, fiatalokkal sőt most már felnőttekkel azok a problémák, amiket írtam.
Én a másik oldalról látom a dolgokat...én ugyan ilyen voltam...
Anyu mindig elmeséli,hogy miattam kapott gyomorfekélyt,mert nem tudott kezelni....tényleg nem vagyok egyszerű eset mind a mai napig,de nem vagyunk egyformák!
A hisztit kinőttem kamaszkoromra..ja,de akkor meg kamaszodtam!Na,akkor aztán elszabadultak az indulatok...nem akartam suliba járni és hasonló!
Kitartás és ennyi.Anyu sem kiabált velem,mert az neki volt rossz...
Én azt is elhiszem, ha nem mindenkinél válik ez be, de nem hiszem, hogy a hideg víz, vagy a pofon, az nevelés lenne. Talán az adott pillanatban úgy tűnik, megoldás, mert abbamarad a hiszti, de nem tanult belőle semmit, csak azt, hogy én erősebb vagyok, és bármit megtehetek vele....
Sinadva hozzáállása nekem nagyon tetszik: nem fekete és fehér-ben gondolkodik.
Egyetértek!
Szülői példamutatás a kulcsszó!
Kérdem én mit szólna a kedves apuka, ha a gyrek a testvére nyakába löttyintené a vizet ha éppen nézeteltérésük van??? Akkor is jó megoldásnak tartaná? Pedig a gyerek csak a szülői reakciókat másolná!
A sok deviáns fiatal meg tényleg van, de talán attól , hogy a szüleiet nem tanították meg gyereket nevelni. Mert ők ugye pofont kaptak, tanácsok helyett.
A gyereket mások tiszteletére, a határok betartására verés nélkül is meg lehet tanítani, csak sokkal nehezebb és a fáradságosabb munka.
Szia !
A nagyobbik fiúnk olyan volt kicsinek mint ahogy leírtad. Sajnos én a bábozást már csak akkor hallottam pszichológustól, amikor kinőtt belőle.
Valóban kibeszélik magukból ami bántja őket, mert már a második mondattal mindig rátérnek a lényegre.
Vannak olyan gyerekek, akik valóban feladatot jelentenek a szüleiknek és a közvetlen környezetüknek is (ovi, iskola még esetleg lakókörnyezet) és nem a szülők hibája miatt, mert van aki nagyon odafigyelve és lelkiismeretesen dolgozik a gyerekével a gyereke nyűgén.
Mi még nap mint nap ezt tesszük a 16 évessel és a kicsi (14 éves) pedig tudja a dolgát és csinálja, pedig most már ő is kamaszodik.
A kereszténység erre tanít: mindenki bűnös, csak sokan ezt nem vallják be.
Na ezt tagadom én, pedig hiszek Istenben! Nagyon dühös is leszek, ha ezt a kifejezést meghallom, meglátom!
Az én hitem szerint az ember - különösképpen egy gyerek, aki még az életkoránál fogva is romlatlan - a természeténél fogva JÓ, és inkább a jóra hajlik, mint a rosszra. Ha megfordul az arány, az elsődlegesen nem az ő hibája.
A másik: le a kalappal előtted, hogy sikerült a hozzáállásodon változtatnod és azóta helyreállt a rend a családodban!
Arra azért a helyedben nem lennék büszke, hogy Én régen úgy megvertem a gyereket, hogy meglátszott rajta!
A gyereknek szüksége van irányításra, nevelésre, fegyelmezésre és olykor-olykor büntetésre is. De agresszív megalázásra, arra nincs!
Felnőtt embertársadat is megütnéd, ha neked nem tetsző dolgot csinálna vagy mondana? 
Ha nem rakja el a játékát ,elrakom én, a szekrény tetejére, ha vacsora közben idétlenkedik, akkor kiküldöm én, mert nem zavarhatja a nyugod családi együtlétet, volt. Ha kiborítja a vizet, nem rohan anyuci összetakarítani, 1,5 éves korától a kezébe nyomom a szivacsot.
De ha hisztizik, akkor azért nem öntöm nyakon egy pohár vízzel, mert azt is meg kell tanulnia, hogy hogyan tartsa kordában az indulatait.
Ha nem figyelek rá, látja, hogy felesleges hisztizni, nem kap érte semmit, ha viszont nyakon öntöm, akkor csak azt látja, hogy jé, anya sem képes fékezni magát, akkor én mindek tegyem.
Szüval elég nagy a skála "a gyerek mindent megtehet, mert akkor nem sérül a lellke" és "verem, mert engem is vertek, mégis ember lettem" stílus között.
Tejóég, most olvaslak...gyerek hisztizik, zutty egy pohár víz....anyu hisztizik, zutty egy pohár víz.....érdekes egy család vagytok, az biztos...
Frankón megmutatod a gyereknek hogy te vagy az erôsebb, fogja be a száját veled szemben, csakhogy ezzel méginkább földbe tiprod. Arra jó hogy tök lelkibeteg gyereket nevelj.
Nincs gyerekem, ezért csak érdeklődésképpen kérdezem: régen (50-100 évvel ezelőtt) természetes volt, hogy kapott a gyerek pofont otthon és az iskolában is, és általában szigorúbb volt a nevelés. Mégis most vagyunk tele lelkibeteg gyerekekkel, deviáns fiatalokkal, meg együttélésre, felelősségvállalásra képtelen 30-40 évesekkel.
Most akkor hogy van ez?
