Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hipochondria
Sziasztok!
Amióta az eszemet tudom, hipochonder vagyok, és néha nagyon megkeseríti az életem. Abba a tíusba tartozom, aki nem megy el orvoshoz, mert fél, hogy találnak valamit. Az ijedelem mindig nagyobb, mint a tünet/fájdalom.
Vannak még itt rajtam kívül hipochonderek? Jó lenne megértésre/megoldásra találni... Hogy ne legyen hosszú, most befejezem. Írjatok!
Ok, lehet, hogy Nálad pont nem gáz ez a sok kézmosás, meg nem tudom ugye a hátterét, hogy miért van..vannak maszatolósabb típusok Azt hittem, kosztól meg a fertőzésektől való félelem miatt mosol ennyiszer.
Igen, ez nehéz kérdés, mert a betegségeket sokan reagálják kicsit túl egyébként is, plusz a hipochondria nem egy olyan dolog, ami "ön-és közveszélyes", feltűnő..szerintem ezért nem tudják sokan komolyan venni. Én is elsőnek azt mondanám, hogy ugyanmár, meg vegyél erőt magadon, de mivel közelről volt szerencsém pszichés betegséghez, tudom, hogy ez nem így megy
Nem próbálsz esetleg pszichológussal beszélni? Egy standard házidoki nem feltétlen ért a lelki dolgokhoz (ahogy az emberek legalább fele nem, el nem ítélhető módon..aki nem esett át ilyesmin, vagy nem volt ilyen a környezetében, jó, hogy "kívülálló" marad), másrészt mit csináljon, utaljon be a pszichiátriára?
Köszönöm én is, hogy írtál.
Én készülök orvoshoz, tudom, hogy nem normális ez az egész. A családom nem vesz komolyan, szerintük csak uralkodni kéne magamon, hát: ha-ha! Már rég ment volna. De az az igazság, hogy nekem semmi bajom nyáron, mikor nincs stresszforrás, csak suli- vagy vizsgaidőszakban. Szóval nem tudok megküzdeni a stresszel, alukértékelem magam...
Sajnálom, ami a családtagoddal történt... oda fogok figyelni majd.
Képzeljétek, van egy lyukas fogam, majd menni fogok fogorvoshoz, ha levizsgáztam, és eddig semmi baj sem volt (meg szoktam előzni), de az előbb édes hatására belenyilallt... be is ijedtem kicsit, hogy ma már aludni sem fogok... na szép!
Köszönjük szépen, hogy ezt leírtad!Ez borzasztó, és eléggé rémisztő egy vérbeli hipochondernek .
Én voltam orvosnál, de nem vette komolyan a gondjaimat.Mondjuk az itt elhangzottak alapján nem a legvészesebb kategóriába tartozom, de így is szörnyű néha.
Gyerekkorom óta napi kb. 50x mosok kezet, ezért ez 30 évesen már nem valami hirtelen változás... A legtöbb háziorvos ha elmegy az ember és ezeket el meri mondani nem hiszi el, mert idézem:"egy fiatal, két szép gyerekkel és rendes férjjel megáldott anyuka ne gondolkodjon ilyen butaságokon!"És nemcsak ő nevet ki, hanem az egész családom...
Sziasztok,
semmiképp nem bántásból mondom, de ezzel a problémával sürgősen forduljatok pszichológushoz/orvoshoz, jól látjátok, hogy a kulcsszó a szorongás..
Olvasom már az elejétől a topikotokat, és megmondom őszintén, hogy összeszorul a szívem..hogy tudtok így élni? Annyi szép van az életben, miért viselitek el, hogy minden egyes napotokat tönkreteszi ez a dolog? Ill. talán van, akinél inkább csak az lehet, hogy túlságosan odafigyel a testének a jelzéseire, de van, akinél kifejezetten lejön a hozzászólásaiból, hogy komoly problémáról van szó Pl. ez a napi 50-szeri kézmosás, már nem tudom, ki írta..mondjam azt, hogy egy családtagom is ilyesmikkel kezdte, aztán nem kapták el idejében a betegségét..a depresszió, szorongás, skizofrénia meg kéz a kézben járnak, ő most örülhet, hogy egyáltalán még él (ill. valószínűleg ennek ő spec. már nem tud örülni..), és valószínűleg szövődmények nélkül megúszta a múltkori begyógyszerezését (2 hétig feküdt gépre kapcsolva az intenzíven).
Persze, ne fessem az ördögöt a falra, de szerintem annál jóval többet értek, hogy egyáltalán az esélyt megadjátok annak, hogy ide jussatok Kitartást kívánok Nektek!
Amúgy nekem van tuti megoldásom, de ehhez hit kell és eddig nem mondtam, mert mostanában az én hitem is kicsi sokszor :
"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."2Tim. 1:7
Elnézést kérek azoktól, akik számára nem jelent semmit...
Szia!
Én ugyan nem mérgezem .Olvass vissza tényleg!!!
Rajtad segített a pszichiáter?
SEDATIF PC
itt bővebben:
http://www.boiron.hu/index.php?lang=hu&mode=BohModSite&page=BohPgSiteComplex&sub=1&complex=6
Hello!
Csak pár részt láttam a Hősökből.Nekem túl félelmetes lett néhány epizód után, nem mertem tovább nézni .De emlékszem erre a srácra, ő az, aki az elején repülni tanul?
Született feleségeket is szeretjük, de sajnos eddig egyidőben volt a Grace klinikával, ami férjem kedvence.
Sajnos mi messze lakunk Debrecentől, pedig gyerekkoromban kedvenc városom volt.De unokatesóm ott lakik.
Mindjárt megkeresem ezt a homeós bogyót, hogy mi a neve...pill...
65%? Akkor nálam már megérdemel egy esélyt.
Ismersz egyet konkrétan?
Ez engem is érdekelne, mert komoly gyógyszert nem akarok szedni.
Bár néha szükségem van egy fél nyugtatóra. Sajnos!
Az állapotom és a hozzáállásom éppen olyan, mint a tiéd. Borzasztó ez a szorongás. És azt mondja mindenki, nyugodj meg, nincs mitől félni. Épp ez a legrosszabb...
Nekem meg Peter Petrelli. Ismered??? Heroes fan vagyok! És Született feleségek.
Amúgy én nagyon szeretek aerobikozni. Ha valaki debreceni itt, összejárhatnánk tornázni
Nekem vastagbél- és méhrák. Szörnyűek vagyunk! Amúgy nekem is van egy ilyen alapvető szorongásom. Nem érzem biztonságban magam. Ha itthon megbetegszünk, jobb ha el sem megyünk kórházba, ha már kedves miniszterasszonyunk a legjobbak ellen is eljárást indít... A rendőrök, az orvosok, mindenki benne van a háttérjátékban, és semmiről nem tudunk. Ez nem bolondság, csak nézzetek körül. És ebben a világban érezzem jól magam???????????
Nekem tuti, hogy az előző kapcsolatom is rátett egy nagy lapáttal, ha nem alapvetően amiatt alakult ki...
És sokat csalódom a barátaimban... emiatt nem is igazán vannak.
Más. Aki pszichológiát választ tanulmányul, általában a motivációk között szerepel az is (nem tudatosan), hogy saját magának keres gyógyulást. Ez egyáltalán nem jelenti aztm hogy nem lesz jó pszichológus, sőt.
Homeopátiás tapasztalatot köszönöm.
Még mindig az egészségügyben dolgozol?
Nem nézünk lököttnek, mi kb. ugyanígy érzünk szerintem...
Tegnap megnéztem a hipochonderek ide c. topikot, sok jó dolgot írnak.Pl. ha egész nap pörög az ember, eszébe sem jutnak a betegségei, vagy csak este-éjszaka, persze ez sem jó...
Volt egy kedvenc filmem még, a Lesz ez még így se'...ijesztő és vicces is egyben a hipochonderség.
Picurnuszi:kismamadepi pedig szerintem a kapcsolatok hiányán alapul.Férj hazajön, de csöndet szeretne, mi meg végre beszélgetni...ezen meg jól össze lehet veszni.Unokatesóm is a Debreceni Egyetemen végzett, de ő asszem "sima" orvosin és a kismamadepresszióról irta a szakdogáját, de igazából nem is nagyon érdekelte, hogy ez tényleg létező probléma...
Homeopátiás bogyót még nem próbáltam, bár egy ismerősömnek bevált/pánikbeteg/.
Legutóbb egy csontomon találtam dudort, ami fájt is, rögtön csontdaganatnak diagnosztizáltam. Mikor pedig sokszori tapogatás után rájöttem, hogy nem is a csonton van, körülbelül 10 percre megnyugodtam, majd rájöttem, hogy akkor lehet ez kötőszöveti daganat is... Persze aki nem érintett a témában, az rögtön bolondnak gondolhat ezek után, de úgy látom ez a topik pont arról szól, hogy mások is vannak így... sajnos.
Most arra gondoltam, kipróbálnék valami szorongásellenes homeopátiás szert, ha valaki próbálta, megírná, hogy bevált-e? Köszönöm.
Na ne már, hogy Te is !!!
De nem hiszem, hogy a hipochonderség egy önálló dolog lenne, értem ezalatt, hogy ha éppen nincs semmi olyan gond, ami mögött betegséget lehetne sejteni, akkor más miatt szorongok. Szerintem ez is egyfajta szorongás... nem tudom, miért van az, hogy velem együtt egyre több ember szorong, hiányzik az életbe vetett alapvető bizalom.
Ja, idén már "volt" csont-, nyirokcsomó- és agydaganatom...