Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hipochondria
Torolt_felhasznalo_768042
Létrehozva: 2008. január 10. 16:23
Sziasztok!
Amióta az eszemet tudom, hipochonder vagyok, és néha nagyon megkeseríti az életem. Abba a tíusba tartozom, aki nem megy el orvoshoz, mert fél, hogy találnak valamit. Az ijedelem mindig nagyobb, mint a tünet/fájdalom.
Vannak még itt rajtam kívül hipochonderek? Jó lenne megértésre/megoldásra találni... Hogy ne legyen hosszú, most befejezem. Írjatok! 
Igen itt vagyok.....:D
Hát igen, meglepő, de a férfiak között is van, aki szorongásos zavarral küzd, csak sokkal kisebb az arány.
Köszönöm, hogy írtatok magatokról.
Nrbiné! Gratulálok a kislányokhoz!!!! Gondolom, hogy nem olyan jó mindig otthon lenni, babázni csak... már ami a bent ülést illeti, nem a babát
Egyébként egy cicó tényleg felér egy gyerekkel, nemrég vigyáztam tesóm cicájára, és nagyon le tud fárasztani
A vigyáztam helyett vizsgáztamot írtam az előbb... vááá.
Amúgy 2 napja fáj a hasam, asszem túlaggódom a vizsgákat, bár elég húzós lesz, de hasfájással még nehezebb.
Sziasztok!
Akkor írok magamról én is pár sort.
30 éves vagyok, két kislányom van, 7 éve vagyok férjnél.Tanítónő a foglalkozásom.Jelenleg gyesen vagyok, és kismamadepim van, de nem annyira, mint az első kislányunkkal.Nagyon szeretem a zenét.Ajánlom mindenkinek, hogy zenéljen, mert az teljesen kikapcsolja ezeket a negatív érzéseket-gondolatokat.Szóval nemcsak hallgatni kell a zenét, hanem létrehozni, az sokkal jobb
.
Még csak annyi, hogy nem is gondoltam, hogy férfiak is lehetnek hipochonderek, ezen nagyon meglepődtem.
Köszi, hogy írtál.
Amúgy én az orvosi filmeket szeretem, de a dokumentumfilmekkel már másképp vagyok, azt tényleg nem szabad megnézni.
Én nem merek kivizsgálásra menni, de úgy vagyok vele, hogy már 3 éve is gyanakodtam pl mellrákra, már csak előjött volna...
Szóval realizálni néha tudok, hosszútávon.
Köszi mindenkinek, aki írt.
Remélem, még jöttök!
Teddymaci! Úgy gondoltam, hogy írjatok magatokról mással kapcsolatban is, ilyen kis bemutatkozás.
Kezdem én: 20 éves vagyok, Debrecenben tanulok pszichológiát. Hivatalosan még anyukámmal lakom, de itt a koliban a párommal, már másfél éve
Ez egy nagyon kiegyensúlyozott kapcsolat, szeretünk mindketten beszélgetni, és ő is pszichológusnak tanul, jól egértjük egymást. A szüleim elváltak már régen, de ez nem baj, jobb így sokkal. A tesóm 27 éves, nemrég ment férjhez...
Hobbim a gyöngyfűzés, és nagyon sok mindenért rajongok. Pl. Lance Armstrongért, a pillangókért, a tiszta füzetekért
Persze sose lehet tudni, az ördög nem alszik.
Igazából akkor nyugodtam meg és a "tüneteim" akkor múltak el, amikor nagyon mély kivizsgálások után az orvosok már lebasztak vagy kiröhögtek.
Nincs jó ellenszer, nagyon alattomos dolog ez, segit ha karban tartod magad pl sportolással, nem stresszelsz (ez lehetetlen), van valakid akivel megfelelő a kapcsolatod. Na meg ha eljársz rendszeresen rutinvizsgálatokra.
És nem szabad odafigyelni betegek beszámolóira, nem szabad orvosos filmeket nézni.
Most én is megyek, tanulni kell, én is visszanézek minden nap!
Addig is írjatok magatokról!
Lehet, hogy a tanulás, stressz miatt fájt ma egész nap a hasam. De remélem, már rendbejött, mióta itt ülök, tuti nem fájt
Én olvastam, h hasmenésre is jó.
Na de meséljetek inkább magatokról. Mivel foglalkoztok, ha nem a betegségekkel?
Nekünk szinte mindig van itthon
, kivéve ha a férjem sutyiban megissza, de másnap pótolnia kell.
Amúgy nem csodaszer, de legalább egy reménysugár...
Most mennem kell, mert a párom jelenleg egyedül küzd a gyerekekkel, de ezt a jó kis topikot berakom a kedvencekbe!!!
Igen, de mostmár a gyerekeimet figyelem éjjel, hogy vesznek-e levegőt, meg nem-e öklendeznek...stb. és ezért nem alszom.Egyébként az alvászavaron segített a kisbabás időszak eleje, mert ritkán aludtunk keveset, de azt jó mélyen.
És a hányásfóbia akkor múlik el egy időre, ha tényleg bekövetkezik amitől rettegtél, akkor rájövök mindig, hogy túlélhető és nevetek magamon, hogy ettől évekig rettegtem.Csak az a baj, hogy néhány hét múlva visszatér ugyanúgy a félelem.
A kóla hányáscsillapító hatású...hasmenésre nem jó.
Nekem csak akkor van hasmenésem, ha félek, vagy ideges vagyok...vagy beteg
.