Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hipochondria
Sziasztok!
Amióta az eszemet tudom, hipochonder vagyok, és néha nagyon megkeseríti az életem. Abba a tíusba tartozom, aki nem megy el orvoshoz, mert fél, hogy találnak valamit. Az ijedelem mindig nagyobb, mint a tünet/fájdalom.
Vannak még itt rajtam kívül hipochonderek? Jó lenne megértésre/megoldásra találni... Hogy ne legyen hosszú, most befejezem. Írjatok!
Nekem is a vastagbélrák a "kedvencem" Jézusom, mennyire félek tőle...
Meg hogy a szeretteim rákosak lesznek. De szerencsére mindenki makk egészséges, és nem vagyok babonás.
Hogy sikerült leszoknod róla?????? Ez nagyon nehéz lehetett...
Én csak számolom a lépteim, meg mindent, ami számolható.
Én inkább nem eszek, hogy ne hányjak, nem eszek olyat, amitől megijednék, ha megenném, és még sokáig érezném...
Én sem merek orvoshoz menni.
Te miket képzelsz be magadnak? Tud valaki segíteni a józan eszével?
Nekem egyedül a párom, ha nem túl feszült, akkor nagyon jól megnyugtat... kinevet. És ez hatásos!!! Mert érzem, hogy nem komoly, ő is aggódna, ha komoly lenne.
Egy régebbi sztori, amikor éjjel felébredtem és nagyon fájt a lábam, közöltem a férjemmel, hogy trombózisom van!!! Én teljesen kétségbe voltam esve, de ő csak röhögött, azóta is meséli fűnek-fának ...
Akkor majd számot cserélünk, hogy bejelentkezhess
Amúgy az a véleményem, hogy (eddigi tudásom alapján) az a baj a kezelésekkel, hogy a rehabilitáción van a hangsúly, a tünetek megszüntetésén, nem a lelki probléma megoldásán... rajta vagyok
Tisztaságmániás is vagy?
Jujj, de rokon lelkek vagyunk... .
Igen, engem is rendszeresen kiröhög a férjem...Asszem a fóbiánk is stimmel, csak nekem egyáltalán nem enyhe.
Én is a legkülönbözőbbrákokat diagnosztizálom, és minden emésztőszervi mocorgásra azt hiszem, hogy gyomorrontás. Utálom. Van egy "enyhe" hányásfóbiám emiatt. De volt már szívizomgyulladásom is, bármi, amit elejtenek körülöttem...
És nehezen viselik néha a szeretteim. De nem veszik komolyan, pedig ez nem hiszti, nekem is nehéz.
Ha végeztél az egyetemen szólj, és bejelentkezek Hozzád !
Én a háziorvosnál voltam, mert sokat rettegek.Van egy bizonyos dolog, amitől gyerekkorom óta.De a doki azt mondta, rendezzem le az agyamban, nem kell kezelni, jöjjek vissza, ha súlyosbodik.Jöjjek vissza??? Aki retteg a rendelőben található bacilusoktól-vírusoktól-gombáktól...csak akkor megyek, ha már valami nagyon-nagyon fáj.
Szóval megértelek!Viszont ijesztő, hogy nincs rá 100%-os megoldás.Bár sejthető, hogyan is lehetne...ja és pesszimista is vagyok úgy tűnik.
Szia! 20 éves múltam, épp egyetemre járok. A csavar az egászben az, hogy épp pszichológiára... és épp én nem mentem el eddig egy pszichológushoz. De leginkább azért nem, mert sok pánikbeteggel/hipochonderrel beszéltem már, akiknek nem segített 100%-ban a kezelés, ezért abbahagyták. Biztos, hogy ha lediplomázom, ezzel fogok foglalkozni.
Szerinted neked miért múlt el?
Szia!
Én évekig az voltam, szinte gyerekkoromtól. Ha láttam valamit a tv-ben, másnap biztos, hogy megjelentek rajtam a tünetek, persze csak képzeltem. Nekem főiskolás koromban múlt el. Te hány éves vagy?