Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Antidepresszáns =totál leép
2008-01-05 00:361.
Torolt_felhasznalo_854556
Létrehozva: 2008. január 5. 00:36
A történetem röviden.A nyáron orvoshoz fordultam állandó szorongásaim,rosszulléteim után.A pszichiátert javasolta,én elmentem.20 perc beszélgetés után recepttel a kezemben távoztam.A gyógyszert kiváltottam,rendesen szedni kezdtem.Kb 3 hét után elkezdtem érezni a hatását.JOBBAn voltam,nem szorongtam,nem voltak rosszulléteim,a mindennapi teendőimet eltudtam látni,mint ahogyan más emberek is.Boldog voltam,mert azt gondoltam,és valóban úgy is éreztem,végre visszakaptam az életemet,ujjra élek.Az állapotom kb 2 hónapja elkezdett romlani,amit a kicsi betegségének tulajdonítottam.Azt hittem,az,hogy beteg ez visel meg ennyire.Aztán a gyógyszert egy nap elfelejtettem bevenni,nem tudom másként megmagyarázni,de a fejem elkezdett kattogni,mint aki kéri a bogyót.Aztán bevettem és jobban lettem.Az állapotom most olyan mint amikor a bogyókat elkezdtem szedni.Ujjra remegek,és szorongok.A hangulatom is olyan mint azelőtt.sEMMI ÉS SENKI NEM ÉRDEKEL,NEM TALÁLOM AZ ÖRÖMÖT SEMMIBEn.a GYÓGYSZER HATÁSÁRA KEZDETBEN A GONDOK NEM TŰNTEK problémának.Minden lepergett ,és gondtalannak tünt.Könnyebben eltudtam fogadni mindent,amit azelőtt sehogyan sem.Ma ugyanott vagyok,mint mikor a gyógyszerhez nyúltam.Az antidepresszánsok nem használnak,csakis eleinte,és teljesen tönkreteszik az embert.Nem tudok bevásárolni,nem tudom élni az életem.Utálom ezt az egészet.Utálom,hogy ilyen vagyok,gyűlölöm,hogy stressz és szorongás nélkül nem tudok emberekkel beszélgetni.Utálom,hogy a boltban a soranállástól kiakadok,a postán rosszulleszek.Gyűlölöm,hogy csak az otthonomban érzem jól magam.AZt is gyűlölöm,hogy ez így jó nekem.Itthon a kis magányomban,mert ettől nyugodt vagyok,ez az egy nem stressze.Elviselhetetlenek voltak az ünnepek,a családom körében,végig idegeskedtem,idegesítettek.Az egész család.Miért nem lehetek normális ember mint a többi???Mitől tud ez az egész állapot megválltozni???Mert a gyógyszerektől tuti nem!!!!!
És most majdnem lebunkóztalak, amiért ezt merted mondani...de nem teszek ilyet, mert szeretem magam. És a legjobbat adom magamnak, mivel azt várom el mástól is.
Így most egy szerető puszit kapsz, és a VUK filmből egy édes idézetet:
"- Mond, Karak, én most buta vagyok? - Nem kis Vuk, nem vagy buta, csak még nem tudsz eleget. "
nagyon köszönöm,egyik nap már teljesen kivűlről kezdtem látni amik velünk történtek....megijedtem ettől...de aztán Gabika rám csörgött:"Anya,anyucikám!Haza küldtek,mert lázas vagyok..."ültem a buszon elkeseredve körbenéztem..épp akkor csupa ismeretlent láttam,fedeztem fel...képzeldd!Amint látjátok,nem szoktam hebegni,zavarba jönni,de míg visszacseppentem ebbe a világba kivételesen megtettem!
"Oké,kicsim!Találkozunk a kórház várójában!Be megyek az őrzőbe a bácsi feleségével egyeztetünk idő pontot,ránézek mi van jelenleg a bácsival és megyünk a dr. néninkhez!"azzal vele is egyeztettem,mikor ér oda....
Mondd!kedves:hát ráérek én ma Orsikával foglalkozni?Másfél év ráment és a kicsi miatt újra erőre kellett kapni...én is csodálkozom,hogy sikerült!Lehet,hogy gép lettem...????
szóval tudsu=tudsz
aht=hat
Voltál mostanában orvosnál? Ezeket a problámáidat elmondtad neki? (nem tudsu aludni,meg nem igazán aht a bogyesz?)
1) ezt honnan veszed?
2) tehàt a fogorvosnak nem fàjhat a foga, a sebész nem kaphat vakbélgyulladàst...
Öszintén sajnàlom.
Hogy vagy most?
1) a földimogyorò ÉLÉNKÌT.
2) VAN, de azt pszichiàtriai kivizsgàlàs és rendszeres ellenörzéS nélkül NEM kaphatod. Ha nem indokolt, pszichòzist vàlt ki.
Javasoltam a Valeriànàt. Miért is nem vetted be?
Nézd, nekem mindegy - de ha a teràpiàn sem teszed, amit a terapeuta javasol, nem fogsz menni semmire.
drágám...nincs normális ember,a szó normális jelentésében,ne aggódj!!INKÁBB:kezdd el bátran szeretni magadat!!
Szoktam mondani a betegeimnek:"ENGEM-és rájuk mutatok!-ÉN SZERETEM A LEGJOBBAN!".........próbáldd ki minden nap és meséljj kedves!!Oksi??Sok sikert!!!
Nem ment sírógörcsöt kaptam... Mért nincs valami olyan gyógyszer, amit ha beveszünk, hat mint a lórugás????!!
NEkem nem, de lehet, hogy nekem nem is küldted ;-)
Az alvàssal kellene kezdeni. Valerianàt nyugodtan vehetsz be. Màst nem ajànlok. És mégegyszer: sürgösen terapeuta, jÒ!
Írtam én is regénykét! Különben nekem sokszor eltűnik a kisregényem... Nem mondm mit mondok olyankor ...tutti kidobnának innen!
SEMIRAMIS, VYRAG! Köszönöm az érdeklődéseteket. Az imént becsszó írtam egy hosszú választ, pár dolgot a mostani helyzetemről, de biztos rosszhelyre kattinthattam, mert eltűnt az egész.
Elnézést, de most már nincs lelkiállapotom újra leírni.
Csak annyit, hogy aludni sem tudok.
A múltkoriban tanácsolták, hogy gyűjtsem össze a "jó" dolgokat az életemben. Nahát ez végképp a visszájára sült el. Ami "jó dolog"-ként eszembe jutott, mind ilyen hajánálfogva előrángatott, erőltetett valami volt, egy sem olyan, ami tényleg jelentene valami az életemben.
Megtennék akármit, hogy kiegyensúlyozott legyek, helyrebillenjen a lelki békém, akármilyen gyógyszert is beszednék... dehát amit szedtem, semmit nem használt.
Szép reggelt!
Igen még szedek, bár most hagyom abba. Az orvosom szerint (és szerintem is) már nincs rá szükségem, ugyhogy leállunk vele. Én Cipralexet szedtem meg Frontint. A Frontint már szeptemberben elhagytam. Minden gond nélkül, semmi elvonási tünetek meg hasonló...
Nem úgy értettem, hál istennek már nincsenek ilyen minden és semmi érzéseim, bár tény hogy voltak. Hanem mindig találkozik az ember azokkal a dolgokkal amit nevezhetünk kiváltó oknak is bár ez nálam nem meghatározott. Nem történt szakítás, haláleset munkahelyvesztés (az már utána volt) szóval semmi konkrét. Viszont volt sok apróság, amiket rosszul kezeltem ezért besokalltam és ez vezetett valsezg a betegségemhez. Azt hiszem. Szóval a rossz hozzáállás biztos nem segít, és ezen lehet változtatni, lehet azt mondani, hogy lesz....! Meg kell tanulni nem foglalkozni mindennel, ez a te érdeked!
A fórum tényleg jó, sokat segít! Mond inkább azt, hogy ennyivel is jobb a helyzet és igenis ez csak jobb lesz! Ne add fel, ne a negatív dolgokat imételgesd! Próbáld meg!
Hát, feldobtad a labdát...
Az a helyzet, hogy nem tudom most néhány sorban leírni.
Annyit megígérek, hogy hét végéig leírom a történetet, és ha kész vagyok, értesítelek, nem tudom a privát üzenetekbe hány oldal fér el...
Mindegy, megoldjuk, maradjunk annyiban, hogy értesítelek itt amint kész vagyok.
Miert pont 3 ev utan? Mi tortent akkor?
Igen, a fején találtad a szöget.
Megoldatlan problémák görgetése, halogatása.
Én anno, a kezdeteknél tudtam, vagy tudni véltem a kiváltó okokat.
De! Nem olyan könnyű egyik napról a másikra megváltoztatni, megoldani a kiváltó okokat, mint ahogy azok sem egyik napról a másikra bukkantak fel.
Nagyon sokat olvastam, és három évembe telt, persze gyógyszerek mellett, mire eljutottam oda, hogy leültem, megbeszéltem magammal a dolgaimat, és ami a legfontosabb leírtam. Aztán szépen egyesével kezdtem kipipálni azokat amiket sikerült megoldani. És meg kell oldani akkor is ha nem tetszik, nem akarjuk, nehezünkre esik(hiszen pont emiatt vagyunk ott ahol).
Egy évem ment rá, mire utolértem magamat, már nincs sok kipipálni való.
Nemrég kaptam egy ismerősömtől egy tanácsot, nem ebben a témában, de ami annyira tetszett, hogy megosztom veletek.
Ülj le egy papírral, ceruzával a kezedben egy csendes sarokba, és írd össze azt a 20 dolgot, amire büszke vagy 2007-ben. Előre szólok, legalább is nekem, nem volt könnyű.
Aztán írd össze azt a 20 dolgot, amire büszke akarsz lenni, év végéig.
Rakd fontossági sorrendbe, és kezdj el dolgozni a megvalósításon.
A helyzet kulcsa valóban az lehet, hgy másképp kéne nézni és kezelni a problémákat. Csakhát pont ez az, ami nem megy.
Hogy mi a probléma? Képtelen vagyok itt a fórumon töviről-hegyire kiteregetni, a lényege: veszteség és csalódás.
A munkámat gond nélkül el tudom látni, sőt jó hatással van rám, de amúgy őrlődök és gyötrődök.
Karácsony előtt fedeztem fel a fórumozási lehetőséget, azelőtt nagyon idegenkedtem a számítógéptől, a nettől, csak akkor ültem mellé, ha valami muszáj volt géppel írni.
Szeretek itt a hozzászólások közt bóklászni, ez tényleg jó hatással van rám.
Persze ettől továbbra sem változik semmi.
Látod, Te is újra és újra szembekerülsz dolgokkal... minden és semmi. Ismerős az érzés.
Írod, voltál orvosnál.Szedsz vmi gyógyszert?