Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Antidepresszáns =totál leép
Torolt_felhasznalo_854556
Létrehozva: 2008. január 5. 00:36
A történetem röviden.A nyáron orvoshoz fordultam állandó szorongásaim,rosszulléteim után.A pszichiátert javasolta,én elmentem.20 perc beszélgetés után recepttel a kezemben távoztam.A gyógyszert kiváltottam,rendesen szedni kezdtem.Kb 3 hét után elkezdtem érezni a hatását.JOBBAn voltam,nem szorongtam,nem voltak rosszulléteim,a mindennapi teendőimet eltudtam látni,mint ahogyan más emberek is.Boldog voltam,mert azt gondoltam,és valóban úgy is éreztem,végre visszakaptam az életemet,ujjra élek.Az állapotom kb 2 hónapja elkezdett romlani,amit a kicsi betegségének tulajdonítottam.Azt hittem,az,hogy beteg ez visel meg ennyire.Aztán a gyógyszert egy nap elfelejtettem bevenni,nem tudom másként megmagyarázni,de a fejem elkezdett kattogni,mint aki kéri a bogyót.Aztán bevettem és jobban lettem.Az állapotom most olyan mint amikor a bogyókat elkezdtem szedni.Ujjra remegek,és szorongok.A hangulatom is olyan mint azelőtt.sEMMI ÉS SENKI NEM ÉRDEKEL,NEM TALÁLOM AZ ÖRÖMÖT SEMMIBEn.a GYÓGYSZER HATÁSÁRA KEZDETBEN A GONDOK NEM TŰNTEK problémának.Minden lepergett ,és gondtalannak tünt.Könnyebben eltudtam fogadni mindent,amit azelőtt sehogyan sem.Ma ugyanott vagyok,mint mikor a gyógyszerhez nyúltam.Az antidepresszánsok nem használnak,csakis eleinte,és teljesen tönkreteszik az embert.Nem tudok bevásárolni,nem tudom élni az életem.Utálom ezt az egészet.Utálom,hogy ilyen vagyok,gyűlölöm,hogy stressz és szorongás nélkül nem tudok emberekkel beszélgetni.Utálom,hogy a boltban a soranállástól kiakadok,a postán rosszulleszek.Gyűlölöm,hogy csak az otthonomban érzem jól magam.AZt is gyűlölöm,hogy ez így jó nekem.Itthon a kis magányomban,mert ettől nyugodt vagyok,ez az egy nem stressze.Elviselhetetlenek voltak az ünnepek,a családom körében,végig idegeskedtem,idegesítettek.Az egész család.Miért nem lehetek normális ember mint a többi???Mitől tud ez az egész állapot megválltozni???Mert a gyógyszerektől tuti nem!!!!!
A masodik fele remelem osszefogottabra sikerul.
Summa summarum: a problema gyokeret kell megtalalni. Ezert azt mondom erdemes keresni egy pszichoterepautat aki rendes uleseket tart es akinel szepen vegigbeszelhetitek hogy hogyan alakult az eleted a kezdetektol a mostani pontig - ha megerted hogy mit miert, esetleg miert mindig ugyanugy (esetleg rosszul) csinalsz mar jo esellyel indulsz az onronto szokasok ellen harcba. En ezt az utat probaltam ki es egyelore elegedett vagyok vele. Sokak velemenye szerint ehhez nem kell professzionalis segitseg, magadat te ismerheted meg a legjobban. Biztos ebben is sok igazsag van, mindenesetre a kivulrol jovo segitseg - megfelelo kerdesek, olyan dolgokra ravilagitas amit te magad tudatosan kerulsz - csak felgyorsithaja a folyamatot.
Ami meg kimaradt pedig beszelni akartam rola: viselkedesterapia. Ez ugyan azt a problemat/problemakat nem segit megoldani ami(k) miatt szorongsz de legalabb kirant a retteges korebol: kezdetben kis, majd egyre nagyobb feladatokkal biztonsagosan megtapasztalhatod hogy nincs miert felni a kovetkezo rohamtol - ez foleg azoknak segithet akiknek eletukben csak par valodi panikrohamuk volt, es azota a rohamtol valo felelem okozza naluk a vezeto tuneteket.
Ami meg nagyon jot tesz az az onfeledt testmozgas es ugy altalaban a boldogsag - en akkor jutottam el a gyogyszerellenesseg gondolataig amikor mintegy ket havi rendszeres (heti ketszeri) lovaglas utan egyszer csak azon kaptam magam magam hogy semmi bajom, ezerszer jobban vagyok mint akar gyogyszerrel is az elotte elmult 2 evben...
Hat ennyi volt, hosszu volt, remelem azert igaz is volt
Pusssz:
/norci
Sokat filoztam h irjak-e egyaltalan, vagy esetleg masik nick-en, hiszen ezt tobben is ismerhetik, stb, stb... aztan szepen bepipultam a bujkalas gondolatara ugyhogy nincs uj nick, ez van es kesz
Szoval a gondolatok es tapasztalatok:
- a jelenlegi kozgyogyellatas gyenge pontja hogy a 'panikbetegek' igen gyorsan a pszichiaternel kotnek ki, es fel ora ertekezes utan kis recepttel a kezukben tavozhatnak ket honapra (ugyebar akkor aktualis a kov. receptfeliras). Meg azzal a boldog tudattal hogy megvan a megoldas, nekik szerotonin anyagcsere zavaruk van amirol es ami ellen nem tehetnek, de nem is kell - csak a gyogyszert kell beszedni es minden ujra rendben lesz. Emberileg nagyon rendes, sot szakmaban elismert orvosban is csak a gyogyszervaltas lehetosege merul fel amennyiben az elsokent/masodikkent/stb felirt szer nem vagy nem tartosan javit a paciense allapotan (nem tartosan = 1-2 evig szedett gyogyszer elhagyasa utan a tunetek szepen visszaternek, rendszerint nagyobb lelki terhelesre)
A 'panikbeteg' korantsem azert van idezojelben mert nem veszem komolyan a dolgot, sot... Viszont kivancsi lennek hany olyan ember van akinek csak egy-ket rohama volt, es utana a felelem koti guzsba, mar ecsak az utcara kimenes/metroval utazas/sorban alldogalas gondolatatol is elonti a hideg verejtek, az ajton kilepve rator a hanyinger, hasmenes, pisilhetnek, szedules, ami remekul csitul ha lemond az elindulasrol... En ugy gondolom sok, de lehet hogy tevedek. Az biztos hogy en ez a fajta voltam (vagy vagyok, ez nezopont kerdese).
A gyogyszerezeshez visszaterve: biztos hogy nagyon hasznos tud lenni, egyreszt annak a nagyon keves embernek akinek valoban anyagcsere-zavara van, masreszt a tobbieknek akkor amikor markolatig beijedve mar csak a legszuksegesebbre kepesek - munkaba jarni (vagy mar arra sem), bevasarolni (bar lehet h csak a lepesszer lepeses kozeli ejjel-nappaliban), es persze a lakasban tenni-venni
Irtatok tobben az ATt (autogen trening), volt hozza szerencsem. Egyreszt szerintem ez egy szuper dolog! es masreszt nem csak szorongoknak, panikosoknak meg egyeb 'problemas' emberkeknek de barkinek csak a javara valhat. Plane a mai szuper vilagban amikor mindent probalunk bezsufolni egy napba, stresszelunk a munkahelyen, idegeskedunk a kozlekedes soran (ha autoban akkor a dugo miatt, ha tomegkozlekessel akkor a tobbi kedves es joszagu ember 'nyomasara') - aztan valahogy a relaxalo sport, a lazito hobbik de gyakran meg az alvas is a 'futott meg' kategoriaba szorul (na, szivekre a kezeket:D)
De. Az autogen trening "ugyanolyan" tuneti kezeles mint a gyogyszer. Mar attol eltekintve hogy nincsenek mellekhatasai, a dozist nem kell novelni es ha abbahagyod nem fogsz egy honapig szedulni es kis villamcsapasokat erezni hatul az agyadban (na most be ne panikolj! Nem minden leallas ilyen, siman lehet h az adott gyogyszer fokozatos abbahagyaskor te tunetmentes leszel)
A gyogyszer belulrol segit elnyomni a nyugtalansagot, de csak egy bizonyos szintig kepes ra. Ha a gyogyszer altal fenntartott egyensulyt nagy vidaman tovabb terheljuk (kaotikus eletvitel, megoldatlan problemak gyujtogetese) konnyen borulhat a bili... es ilyenkor jon a dozisemeles vagy a gyogyszervaltas (hiszen mar 'nem hat'). Az AT ugyanezt 'kivulrol' teszi meg, a nyugtalansag/felelem/szornyu gondolatok ugyan feltunnek de el tudjuk simitani oket, elllllllllazulunk, a csomo kioldodik a gyomrunkban... Persze ez a 'valo eletben' csak akkor segit ha NAGYON ALAPOSAN begyakoroltuk - akar honapokon keresztul, reggel-este gyakorolva, hiszen a boltban vagy a metron nem kezdhet bele az ember egy 10 perces lazitasba, a hatasnak azonnal, reflexszeruen kell bekovetkeznie.
"Hogy a rosszkedv, búbánat, dekadens életérzés vagy a szerelmi csalódás, házassági krízis és munkanélküliség okozta kétségbeesést vagy apátiát minek nevezzük, végül is definíció kérdése. Amerikában a depressziósokat évtizedeken át inkább skizofrénnek, az angolok meg inkább depressziósnak diagnosztizálták. Akárminek nevezzük is ezeket a lelkiállapotokat, az az igazi kérdés, hogy hatnak-e rájuk az antidepresszánsok, és mint láttuk, az antidepresszánsok globális vizsgálata nem támogatja azt az optimizmust, amit egzotikus szigeteken rendezett, gyógyszercégek szponzorálta szimpóziumokon fizetett előadók harsognak. De hát akkor miért van az, hogy évente több millió ember elkerülhetetlen sorsként szedi ezeket a vegyületeket, elszenvedi a mellékhatásokat, némelyek öngyilkosok vagy gyilkosok lesznek, mások belegárgyulnak a megvonási tünetekbe a gyógyszer elhagyásakor? Csak mert elhitetik velük a rendelőkben és a médián keresztül, hogy az ő bajuk depresszió, s ennek egyetlen kezelési módszere a gyógyszer.
A gyógyszerkutatás profitorientált lett, a pszichiátria pedig a gyógyszercégek előretolt hadállása. A tőke semmivel sem szemérmesebb a gyógyszerüzletágban, mint mondjuk az alkohol-, a dohány-, az élelmiszer- vagy vegyiparban. A környezetünkbe mérgeket okádó vállalatok pontosan tudják, mekkora károkat okoznak az emberek egészségében, de inkább költséghatékonysági elemzéseik alapján leperkálják a környezetszennyezési bírságot, és űzik tovább bűnös tevékenységüket. Ugyanez elmondható a gyógyszeriparra is, és az azt akarva-akaratlanul kiszolgáló egészségügyre. Az orvos felelőssége elveszni látszik az információ- és dezinformációözönben, de sokan nem is bánják ezt annyira.
E cikk kereteiben csak érinteni tudtuk azt, milyen alantas eszközöket vet be rutinszerűen a gyógyszeripar, csak hogy piacra kerüljön egy új gyógyszerrel, vagy hogy piacon tartson egy ártalmasnak bizonyult gyógyszert, és növelje annak forgalmát. Per esetén sztárügyvédek védik őket, aztán végső esetben kiegyeznek a károsultakkal néhány millióban. De az ügyeknek sosem az a tanulsága, hogy ezt a tisztességtelen üzletpolitikát nem lenne szabad tovább űzni, hanem az, hogy legközelebb ügyesebben kell csinálni.
Pszichológus lévén végezetül hadd jegyezzem meg halkan és szerényen, hogy létezik egy pszichoterápia nevű eljárás, amely a pszichoszociális hatásokra kialakuló "depressziót" pszichoszociális hatásokkal kezeli - meglehetős sikerrel." Szendi Gábor: A depresszióipar.részlet ( hely a weben: www.mozgovilag.hu/2004/10/04szendi.htm )
Neked ITT valóban nem kell bizonyítanod semmit.
Végezetül: tökéletesen egyetértek abban veled, hogy mindenki a saját életéért felelős.És aki ezt felismeri annak tán nem is kell szakmász...
Amit tenni tudsz, hogy más szemmel nézed a dolgokat. Ezentúl máshogy kezeled őket. Ebben tud segíteni az orvos, bár akkor sajnos neked ez nem megoldás. De azért ne add fel! Majd mi kezelgetünk!
Mondja Kedves mi a probléma?
Hát én i tanultam Autogén Tréninget és nagyon szerettem csinálni. De szerintem is jobb ha van kitől tanulni. De ez talán egyénenként is változó ki hogy szereti. Miért nem ajánlod neki, hogy egyedül tanulja meg?
Nekem is van róla könyvem.
Peppytta,
Ezt a mòdszert ÌGY NEM ajànlom.
Az AT-t (ill. az esetnek megfelelöen adaptàlt vàltozatot!)a te esetedben KIZÀRÒLAG szakemberrel szabad elsajàtìtani. A mechanizmusok hibàs elsajàtìtàsa katasztròfàhoz vezethet.
Làtatlanban diagnosztizàlni, mailben gyògyìtani?! Foglalkozàsi etika?!
A külső körülményeket valóban nem változtathatod meg, de a hozzáállásodat igen. Néha ez igen nehéz, de lehetséges. Alkalmas erre pl. az autogén tréning, amelyet magad csinálsz, pénzbe nem kerül, csak napi 3 x 6 percet kell rászánni. Ha küldesz priviben e-mail címet, megküldöm az AT leírását, amit megtanulhatsz.
PErsze hogy lehet. Meg az is, hogy de bizony.
Tudod, én itt màr rongyosra ìrtam az ujjaim. Kezdem unni, hogy àllandòan ugyanazokat a dolgokat kell ismételnem.
Kezdem érteni Csernus kollégàt. Sosem voltam oda a stìlusàért - àm be kell làtnom, sokszor az egyetlen jàrhatò ùt...
Miért kellene bizonygatni bàrmit is?
Mindenki felelös a sajàt életéért, ìgy tetteiért is. Ha gyògyulni akar, szakmàszt keres, ha nem, rì tovàbb... Minden lehetséges.
Sziasztok,
nálam úgy négy éve kezdődött a depresszió, pánikrohamokkal. Egy szakítás váltotta ki, szörnyű időszak volt. Aztán valahogy rendeződött minden. Azóta időröl időre visszatér, teljesen váratlanul, lehet, hogy csak attól az állapottól való félelem váltja ki. De a lényeg, hogy vannak teljesen gyógyszermentes jó időszakok. Nem szabad feladni!! Persze, mikor lennt van az ember nem hiszi, hogy lehet ez még jobb. Szerintem csak arra jók a gyógyszerek, hogy a legrosszabb heteket elviseld! Én is azt mondtam mindenkinek, hogy megőrültem, nem tudtam koordinálni a gondolataimat. De egy pár hét, hónap után mindig jobb lett. Utána a legfontosabb a gyógyulni akarás! Tavaly januárban mikor újra jelentkezett, elkezdtem szedni a gyógyszereket, aztán júniusban azt mondtam, hogy valami más utat kell keresnem, hiszen gyereket akarok és ennyi gyógyszerrel....
Akkor elkezdtem kineziológushoz járni, ami lehet , hogy csak azért segített, mert én hittem benne, de jó volt valakivel beszélgetni,. A pszihológus nem segített, egyáltalán nem találtuk meg a közös hangot. Hidd el csak Te tudod meggyógyítani magad. Ne érts félre, nem hiszek sem jóslatoknak, nem járok jósnőhöz, de ez egy olyan est volt amikor tudtam, hogy tennem kell valamit, és az nem a gyógyszerszedés. Azóta egy Zoloftot szedek, Rivotrilt teljesen elhagytam.
Minden jót!
Kicsit olvass utàna, ki fog derülni
Reka!
Az idemàsolt szövegben EGYETLEN igaz tartalmù mondat van:
"A sáfrány a világ legdrágább fűszere, amelyet ételízesítőként évezredek óta használnak."
A többi tùrò.
Peppytta!
Nem, nem ìgy van - àm nem tisztem, hogy megvàltoztassam a nézeted. Ha ìgy gondolod, akkor neked ìgy van. Amen.
Kedves komatál!
Egy pillanatig azt hittem, az én hozzászólásommal van valami bibi. Még jó, hogy észrevettem az előzmények részt.
Azért még annyit elmondanék, hogy amikor dübörgött a gazdaság, még Seropramot írtak fel, ami szerintem többet ért mint a citapram, ha ilyen lendületben vagyunk, nem tudom mit fognak felírni két, három év múlva. Arról ne beszéljünk, hogy a max 5 percért három héttel előtte kell időpontot kérni.
Valamilyen szinten, a kezünkbe kell vegyük a megoldás keresését, hacsak nincs privát pszihiáterünk.
Remélem senkit nem bántottam meg hozzászólásommal
Balázsi Sándor
Nem szeretném, ha bárki félreértene.
Ideírok egy leírást, amit nem én találtam ki. A dötés nem az enyém. Tudom jól, miről beszéltek. Én is jártam ezekre a beszélgetésekre. A doki kérdezte, írja még? Én mondtam igen, a nővérek megírták a receptet, találkozunk fél év múlva. Ennyit a terápiáról. Amiről most írok, az egy két hónapja jelent meg a piacon, de ismerem a gyártót, feltehetem a kérdéseimet, úgy, ahogy bárki más is. És használom a gyártó más készítményeit, csontok, izületek, látás, szív stb. védelmére.
Nem kívánok reklámozni semmit, akinek kérdése van, kérem írjon nekem: balazsisandor@yahoo.com.
És a leírás:
Étrend-kiegészítő termékcsaládunk legújabb tagja, a Safrosan hatóanyaga a sáfrány, amit a hagyományos perzsa gyógyászatban antidepresszáns hatásáról ismernek.
A depresszió modern civilizációs betegség, a hangulati és az érzelmi élet zavara, amelyet a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemez. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. A depressziós problémák mindennaposak a klinikai gyakorlatban, a felnőttek mintegy 10%-át érinti.
A depresszió kezelésére létező gyógyszeripari hatóanyagok sok páciens esetében nem váltanak ki megfelelő reakciót, vagy egy idő után hozzászokás alakul ki, illetve gondot jelent a gyógyszerek okozta számos mellékhatás.
A SAFROSAN készítmény kizárólag természetes növényi hatóanyagot, sáfrányt tartalmaz, és nincsen semmilyen mellékhatása.
A sáfrány a világ legdrágább fűszere, amelyet ételízesítőként évezredek óta használnak. A közel-keleti tradicionális gyógyászat után napjaink modern orvostudományai is felfedezte ezt a növényt. A legújabb klinikai vizsgálatok szerint a sáfrány kivonat (Crocus sativus L.) a legnépszerűbb antidepresszáns készítményekkel (imipramine, fluoxetine) egyező hatékonyságú!
Mindenkinek köszönöm a biztató szavakat, sajnos más orvost nem tudok keresni, mert itt csak ez z egy van. arra nekem sem időm, sem pénzem, hogy ide-oda utazgassak, "csupán" azért, hogy vki elbeszélgessen velem.
Az itteni rendelésen terápiás bezélgetésre eleve nincs mód, mert a váróban 21néhány ember várakozik, mindenki szeretne bekerülni, úgyhogy tényleg nem jut sok idő egy pácensre.
Egyre inkább meggyőződésm, hogy a depressziómat kiváltó okoknak kéne megszűnnie ahhoz, hogy rendbejöjjön a lelki életem. Dehát ezek mind olyan okok, amiket ÉN nem tudok megváltoztatni. Sem maguktól nem változnak, sem az nem tesz a változásért semmit, aki tehetne. Mivel elfogadni, feldolgozni nem tudom, depresszióban élek. Nincs kiút.
Később egy munkahelyváltásnál /igazságtalan meghurcoltatás a rendszerváltáskor/ lettem rosszul. Testi tünetek - irrealitás érzése, szapora szivdobogás /200 körül, ami tényleg durva/, fulladás, stb. Akkor kaptam Eleniumot, utána pedig hol ezt, hol azt. A vegetativ idegrendszerem érzékeny, hamar felmegy a vérnyomásom, vércukrom, pulzusom stresszre. Állitólag az jóval többet árt, mint a nyugatószedés hosszú távon alacsony adagban.
Xanax-ot szedek több, mint 10 éve, nem vagyok kába tőle, a minimális adag felé eszem csak. Ennyi elég is. Akartak antidepit adni, de nagyon rosszul voltam tőle, teljesen lelassult a pulzusom, ájuldoztam szinte, nem ment nekem. Gondoltam, hogy lehagyom a Xanax-ot, de akkor ismét jön a pulzus-kiugrás, a vérnyomásemelkedés, hiába van vérnyomáscsökkentő. Nem szeretem ezt az állapotot, hiába szedek nagyon kis adagot. Semmit nem érzek tőle, ha beveszem. Nem vagyok álmos, nem vagyok kába, semmi......Csak akkor nagy eséllyel nem jön elő testi tünet - ennyi az eredmény.
Az életkörülményeim elég durvák most, nem lehet elhagyni, jobb, hogy szedem. Csak igy tudom túlélni talán, amiben vagyok. Nem tudom, mennyit rombol bennem ez a gyógyszer. Az orvosom véleménye szerint kis adagban nem lesz tőle baj akármeddig szedem. Ki tudja? Csak nem lehet emelni az adagot. Erre nem is volt eddig szükség ennyi év alatt. Ez is érdekes. Nem kell több belőle. Nagyon kivételes esetekben vettem be csak többet.
Ne add fel!
Nem tudom, mennyi ideig szedted a Citapramot, több hét, mire kialakul a hatása ÉS kell mellé a terápia is.
Önmagában szerintem egyetlen gyógyszer sem használ, meg kell szüntetni, fel kell tudni dolgozni az okot, ami kiváltja. A gyógyszer csak a mankó, nem csodaszer.
Nem csak olyan dokik vannak, aki 15 percet foglalkozik a pacienssel, de az sajna sokba kerül...
Én ki tudtam belőle mászni, de több, mint egy évig jártam terápiára, persze változó intenzitással, szükség szerint, és a végén már csak többhavonta.
A mai napig is sajnos KELL a gyógyszer, el tudnám hagyni, de valószínűleg genetikailag programozott, hogy nagyon könnyen tudok depibe esni, így nem hagyom abba, egy minimális mankó kell. Így könnyebben tudok átlépni olyan dolgokon, amik egyébként idegesítenének, frusztrálnának, lenyomnának... és teljesen kiegyensúlyozott vagyok.
Igen, depisnek lenni csüggesztő, de keress tovább, és ne add fel, egy jó terapeuta csodákra lehet képes, de ha nem az, akkor esetleg kineziológus (úgy hallottam).
Meglátod, sütni fog még a napocska!
Ne add fel, keress egy másikorvost! Van kiút!!!
Semiramis köszönöm, olyan jó érzés mikor megdícsérnek!
GammaLeonis én is gratulálok neked! NAgyon ügyes vagy!
Megintcsak azt mondom: olvasd vissza a hozzàszòlàSaimat. Minden ott van.
Gamma Leonis!
NAGYON örülök Neked! 
Emlékszem, pàr éve még nem ez volt a kép...
Vyràg, igen, RAJTAD mùlt, ügyes vagy. És becsülöm, hogy tettél valamit, a kezedbe vetted a sajàt életed, nem màstòl vàrtad a megoldàst. Tettél - és ELFOGADTAD a segìtséget.
Én is sütök-főzök. Látszólag teljesen normális életet élek, de igen mély depresszióval küzdök. Voltam pszichiáternél, Xanaxot és Citopramot írt föl. Eleinte lelkiismeretesen szedtem - eredménytelenül. A Xanax arra jó volt, hogy tudjak aludni, igenám, de utána másnap kelekótyának éreztem magam, így ez akadályozott volna a munkában, tehát abbahagytam a szedését. A Citopramot meg azért hagytam abba, mert semmivel sem változott jobbra a kedélyállapotom. Gyógyszerekkel is ugyanolyan lelki mélyponton voltam, mint nélkülük.
Nem is tudom, miféle gyógyszer lehet ez a Citopram, én akkor sem éreztem semmit, mikor szedni kezdtem, a szedési folyamat alatt sem és akkor sem, mikor abbahagytam.
Lehet, többet nem is megyek vissza ahhoz az orvoshoz. Maga az orvos talán még azt a bizonyos 15 percet sem tölti a pácienssel, a vizitet megelőzően asszisztensnő veszi fel az adatokat, meg kikérdezui az embert. Ez nem terápia, olyan mint egy tollbamondás, én beszélek, a hölgy meg ír a számítógépbe.
Nagyon csüggesztő depressziósnak lenni! Senki nem segít.
Sziasztok!
Évekig zizegtek a hülye, sötét gondolatok a fejemben, szinte teljesen elvakítottak és tönkre tették az életemet. Egy csomó mindenről lemondtam, bevonultam a magam vájta gödrömbe és már majdnem ott is ragadtam, amikor rádöbbentem, hogy másként is történhet. Miért hülyítsem magamat, és lássam sokkal sötétebbnek a világot? Talán kinyithatnám a szememet, és kinyithatnám a számat, mert vannak gondolataim, vannak vágyaim, és vannak igényeim.
Kimásztam a gödrömből, és végre élni kezdtem. Ha valami bajom van, megoldom. Ha kell, bárkinek visszaszólok, hogy mi a bibi, és mik az én meglátásaim. Ha én tévedek, elnézést kérek, és lépek tovább, nem állok meg, mint régen, marcangolni önmagamat. Emberek vagyunk, nem tévedhetetlen félistenek.
Vannak terveim. Élvezem az életet. Ma pl. aranygaluskát sütök.
Sosem kértem gyógyszert, vagy fordultam legális pótszerek felé, mint pl. alkohol. Segítő szakembert kerestem fel, kiöntöttem neki a lelki szemetesem tartalmát, és rámutatott, hogy jó sok mindent, ami jó is bennem, azt is szemétre dobtam.
Jóval nyitottabb vagyok. Gond nélkül kommunikálok az emberekkel. A régi, oktalan félelmeim szétfoszlottak. Sokkal jobb érzés szociális fóbia nélkül!
Az a legjobb, hogy el tudom dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Mi az, amit tényleg szeretnék, mert tetszik és értek hozzá, és éppen ezért meg is csinálom, és mi az, amihez nem értek, és ezért okkal mondok le róla.
A saját történetem legfontosabb tanulsága, az önismeret nagyon fontos!
Üdvözlettel:
Andrea
Én is nagyon hálás vagyok neki, bár azt is tudom, hogy nélkülem ez nem sikerült volna. Sok kitartás kell. Meg én sokat fórumoztam anno itt.
Remek.
Végre egy orvos, aki a megfelelö gyògyszerhez nyùl...)