Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Antidepresszáns =totál leép
Torolt_felhasznalo_854556
Létrehozva: 2008. január 5. 00:36
A történetem röviden.A nyáron orvoshoz fordultam állandó szorongásaim,rosszulléteim után.A pszichiátert javasolta,én elmentem.20 perc beszélgetés után recepttel a kezemben távoztam.A gyógyszert kiváltottam,rendesen szedni kezdtem.Kb 3 hét után elkezdtem érezni a hatását.JOBBAn voltam,nem szorongtam,nem voltak rosszulléteim,a mindennapi teendőimet eltudtam látni,mint ahogyan más emberek is.Boldog voltam,mert azt gondoltam,és valóban úgy is éreztem,végre visszakaptam az életemet,ujjra élek.Az állapotom kb 2 hónapja elkezdett romlani,amit a kicsi betegségének tulajdonítottam.Azt hittem,az,hogy beteg ez visel meg ennyire.Aztán a gyógyszert egy nap elfelejtettem bevenni,nem tudom másként megmagyarázni,de a fejem elkezdett kattogni,mint aki kéri a bogyót.Aztán bevettem és jobban lettem.Az állapotom most olyan mint amikor a bogyókat elkezdtem szedni.Ujjra remegek,és szorongok.A hangulatom is olyan mint azelőtt.sEMMI ÉS SENKI NEM ÉRDEKEL,NEM TALÁLOM AZ ÖRÖMÖT SEMMIBEn.a GYÓGYSZER HATÁSÁRA KEZDETBEN A GONDOK NEM TŰNTEK problémának.Minden lepergett ,és gondtalannak tünt.Könnyebben eltudtam fogadni mindent,amit azelőtt sehogyan sem.Ma ugyanott vagyok,mint mikor a gyógyszerhez nyúltam.Az antidepresszánsok nem használnak,csakis eleinte,és teljesen tönkreteszik az embert.Nem tudok bevásárolni,nem tudom élni az életem.Utálom ezt az egészet.Utálom,hogy ilyen vagyok,gyűlölöm,hogy stressz és szorongás nélkül nem tudok emberekkel beszélgetni.Utálom,hogy a boltban a soranállástól kiakadok,a postán rosszulleszek.Gyűlölöm,hogy csak az otthonomban érzem jól magam.AZt is gyűlölöm,hogy ez így jó nekem.Itthon a kis magányomban,mert ettől nyugodt vagyok,ez az egy nem stressze.Elviselhetetlenek voltak az ünnepek,a családom körében,végig idegeskedtem,idegesítettek.Az egész család.Miért nem lehetek normális ember mint a többi???Mitől tud ez az egész állapot megválltozni???Mert a gyógyszerektől tuti nem!!!!!
NEm, ilyet nem ìrt
A kérdésemet félreértetted, megismétlem: miért gyülölsz bàrmit is? (azaz: a kérdés NEM az emlìtett tàrgyra, hanem ÀLTALÀNOSAN értendö.)
A gyülölet egy nagyon magas egergiaszintü érzelem. a gond csak az, hogy negatìv töltésü - és érzöje ellen fordul.
Köszi !
Nagyon jókat írsz és örömmel olvasom a hsz.-eid
. Mindig tanul az ember . Nos nálunk amúgy én volta az első a családba akinek ez lett . Talán írtam is lent , hogy 18 évesen nem is hallottam ilyen betegségről és gyógyszer sem volt még rá ,vagy legalábbis nem volt annyira ismert. Anyukám az kb: még csak 4 éve lett pánikos és neki pont az ellenkezője . Ő otthon nem tud megmaradni egyedül . Fulladás, remegés stb... Szóval én nem tudom azt sem ,hogy mitől jött ki nálam és sajnos annyi orvosnál , és egyébb ( kinez,pszihoterápia, aztán próbáltuk az autogénténinget stb... ) Sajnos nálam ezek nem igen működtek 
.
én olyannak éreztem ezt a folyamatot mint mikor a fogaskerék az agyamban forog és egyszer csak valami sugallatra visszafelé kezd pörögni . A gyógyszerek ugyan kellenek mert nélkülük valóban nagyon mélyre tud menni ez a betegség . Az ember egy idő után olyan feleslegessé érzi magát , és akármennyire megértő is a környezet
nekem kínos volt ,hogy mindig valakinek mondtam ,hogy vigyen el ide -vagy oda mert egyedül nem megy 
. A kiszolgáltatottság érzése 100%-ig meg volt nálam is.
Nem tárgy nélkül gyűlölök. Nem tudsz olvasni?
Nem, nem örökölhetö - de TANULHATÒ. Ha ezt a fajta reakciÒt làttad, megszoktad gyerekkorodban, logikus, hogy (valòszìnüleg azonos szituàciòkban) ìgy reagàlsz.
A "minden kivàLthatja" egy speciàlis vàllfaj: érzelmi stressz. Akàr pozitìv, akàr negatìv.
Kellene csinàLnod egy speciàLis viselkedésteràpiàt.
A pànikkal nem az a baj, hogy jön, hanem hogy nem tudod kezelni.
A szervezeted beàllt a megszokott reakciòra. Ezt àt lehet tanulni. HA àttanulod, mòdszereket tanulsz, mondhatod Magadak: "na és, jöjjön, ha jönni akar, tudom, mit kell tennem, hogy elmùljon." Ràadàsul: ez a fajta biztonsàg quasi garantàlja, hogy nem is fog jönni semmi. ;-)
Az remek, hogy most minden OK
A tartalék gyÒgyszer pedig természetes.Ne zavarjon. A lényeg, hogy jòl légy. A két tabletta nem foglal akkora helyet a tàskàdban 
Húúú ez most nekem egy érdekes hsz. és írhatnál erről többet mert engem érdekelne .Úgy érzem ,hogy Te tudsz valamit
amit én nem erről az életmegkeresitőizérőőől
.
Nekem eddig a dokik , pszhiáterek, és még sorolhatnám ,hogy kiknél jártam ... Mindig a gyerekkornál kezdtek keresni . Sajnos a családban az anyukám is pánikos és erre mindig azt a választ kapom ,hogy igen ez örökölhető ( mármint a hajlam ). Aztán jön ,hogy kiválthatja bánat, öröm , stb...szinte minden . Vagyis nem feltétlen rossz élménnyel párositható.
Ami még érdekesebb ,hogy én első "rohamom idején" 2 évig tartó szobafogság után amit magam választottam mert már untam félutról mindig hazarohanni.... valójában gyógyszer nélkül jöttem helyre. Akkor ugyanis 18 éves koromban ismeretlen volt a xanax ( vagy csak egyszerüen én DE MÉG A DOKIM SE HALLOTT A PÁNIKRÓL . 1986-BAN . A gyógyszerek hiányában ugyan egy két hétre kaptam a kis sárga eleniumot ( de minek ???) . Aztán semmit . És nagyon sokat próbálkoztam az utcára menni mert hát melyik 18 éves lány ne akarna menni szórakozni stb. És az agyamba már otthon indulás elött jött a " frász " vagyis a pánik ,hogy mi lesz ha .... stb.
Nos egyszer minden kezelés nélkül úgy sikerült 2 év után elkészülnöm ,hogy nem jött rám ez a szorongás . Se a hasmenés miatt nem kellett hazamennem . Írtó jó volt
.Aztán kb. 5 év után ismét pont olyan hirtelen jött az egész rémség mint akkor az első alkalommal. Na egyből kimondták ,hogy visszatérő pánikos . agorofobiás és xanax neki . Na nem 4 hétig. Fél évig szedtem anafranillal . Jobban letem de ahogy abbahagytam a gyógyszert ( napi szinten csökkenteni kellett ) ismét vissza estem . Akkor jöttek a bogyók : xeroxat, paroxat, efektin, tegretol. remeron, frontin, és sorolhatnám még miket kaptam . A végén a Rivotrilt írta fel a doki . Na már javában eszegettem mikor valaki ( kórházi dolgozó
JAJJ B....MEG EZT A DROGOSOK ELVONÁSI TÜNETEINEK KEZELÉSÉRE ADJUK stb... Hát én ki is akadtam de nem nagyon érdekelt mert mint mondtam vagyis írtam én attól a gyógyszertől valóban egy más dimenzióban lebegve éltem " normális " járkálós napjaimat. Na hogy miképpen szoktam le azt inkább most nem részlezném . De a hajam is égnek állt . Csak a kórházban tudtam a gyógyszert elhagyni mert nekem bizony komoly elvonási tüneteim voltak 
. És "csak" napi egy szem 2mg-rivo és 2 mg-os xanax okozta mindezt.
Ami nekem megmaradt a fóbiámból.... hogy a táskámba mindig van egy -egy szem gyógyszer . Pedig igen csak 2 éve semmi jele a pániknak. Na de tanultam az előzö hirtelen 3 visszaesésből és sajnos ez nekem egy biztonságot ad
s a j n o s 
(((((((((((
nem, a pàniknak a gyerekkorhoz semmi köze.
nem,nem hajlam kérdése.
az a "pànikos",aki gyògyszer és teràpia nélkül, magàtòl helyrejön, NEM VOLT "pànikos. (legfeljebb ilyenjellegü viselkedést mutatott.)
Tudjátok most ,hogy a pánikos topikba is belenéztem és a saját szem.tapasztalatom is hozzátettem
. Valahogy azt látom ,hogy a pánikosok nagy része elöbb utóbb tünetmentessé válik . Na de elég sokan vissza is esünk . Köztük én is így jártam 3x több évre
.
Most még annyit ,hogy valamit nem jól csinálunk és stb...
hát igen az ember már csak ilyen . Néha nem úgy sikerünek a dolgok ahogyan azt szeretné.
Na de ehhez a pánikhoz kell azért valami hajlam stb....
Na mert ugye azok között a fiatalok közt sem pánikos mindenki akik igen csak sok rossz élményben vettek részt pl: gyermekkorukban . Na mert ugye oda vezetnek sokszor a szállak.
Azért kezdik a Xanax-szal, mert szorongàSos àllapot lehet CSAK pszichoszomatikus, a neurotranszmitterek (az agyi hormonszàllìtòk) nincsenek feltétlenül érintve. Ha ez a helyzet, a Xanax pàr hetes szedésével ÉS az okot kezelö pszchoteràpiàval a szorongàs kezelhetövé vàlik (esetleg el is mùlik). A Xanax CSAK nyugtatò.
Ezzel szemben diagnosztizàlt depressziònàl, pànikbetegségnél NEM elegendö, hiszen 1) NEM nyugtatò, hanem az agyi müködésre hatò gyògyszer kell, 2) a kezelés hosszas, legalàbb 1 év - a Xanax viszont max. 4 hétig adhatò. (bàr ez màr elméletben sem jön szòba, hiszen NEM megfelelö gyògyszer).
Igen, az utlsò mondatod nagyon igaz - csakhogy ezt észre is kell venni s ez nem megy olyan gyorsan. Ha valaki eljut addig, hgy ezt észreveszi, érett a gyÒgyulàsi folyamat megkezdéséhez.
Semiramis!
Totál egyetértek veled . Nagyon jól megfogalmaztad.Sajnos nekem már 20 év alatt beszélni sem könnyü erről annyira utálom ,hogy velem is megtörtént ez
.
Annyit azért még írnék ,hogy rengeteg gyógyszert próbáltak ki rajtam és sajnos nálam is a Xanax-al kezdték, ami ugye egy hangulatjavitó bogyó.
Valszinü ,hogy az agyammal volt a baj mert 2mg-os Rivotrillal a világot is beutaztam akkor is mikor pánikoltam . Nos ,hogy ezt a földön 2 lábon állva avagy a föld felett lebegve tettem-e meg ..... számomra ez már nem is volt annyira érdekes . Inkább lebegtem mint ültem itthon a kis fészkembe ( ami egyben az én biztonságos kis börtönöm is volt évekig) .
Sziasztok!
Előre mondom ,hogy nem kötekedésnek szánom amit írni szeretnék hanem egy TAPASZTALT PÁNIKOS, pontosabban FÓBIÁS ÉS ANTIDEPI-SZEDÉSÉBEN JÁRTAS hozzászólásnak.
Sajnos 18 évesen éltem át az első "utazási fóbiám " aminek a Tünete: hasmenés volt . Gondolom ezt nem kell részletezzem hiszen mindenki átesett már ilyesmin ( no nem napi szinten és utazás közben egy tömött buszon ) ...
Progoscsaj!(adj nekem akkor tanácsot ) mit tegyek ????
Nagyon egyszerű nem szabad hagyni elurajkodjon rajtad ez probléma még kevésbé szabad megijedni le kell győzni neked!!!
Utazás közben a hasmenés az jön ...Akár megijedek akár nem !Már bocsi de ha valakinek tele lesz a gatyája az valszinü meg is ilyed...
Szerencsére eddig mindig sikeressen landOltam egy wc-n .Köszönet a záróizmaimnak ezért.
Nos én mielött agorofóbiás lettem : nem akartam megfelelni senkinek . Imádtam utazni ,szórakozni , és éltem a 18 évesek hétköznapjait. Férjhez is mentem közben .Egyszerüen jól éreztem magam a bőrömben . Nem volt ismert akkoriban ez a betegség , senkitől nem hallottam még a gyógyszerek létezéséről sem . Ezt csak azért írtam ide mert néhányan szeretik azt mondani ,hogy DIVAT manapság olvasni és aztán magunkon felfedezni a tüneteket magáról a pánikról. (most 40 éves vagyok és rengeteg hasonló sorstársammal találkoztam már) .Teszem hozzá a betegek 80% értelmiségi .
Nem vagyok gyógyszerpárti !!!!! Magát a pánikot és a fóbiát nem tartom betegségnek . Rosszabb... szerintem egy állapot ez ami sajnos mondhatom ,hogy nekem ugyan már 4-5 évre is tünetmentes volt de VISSZA JÖTT MINDEN ELŐJEL NÉLKÜL !!!
Aztán: Egyértelmüen orvosilag a kutatások alátámasztják ,hogy bizony egyes hormonok megváltoznak a pánikbetegek , fóbiások véranalizisét illetően . Nos akkor ,hogy is van ez ?? Fáj a fogam és mondjam azt nem fáj és kész ?
Jelentem egy éppen tünetmentes életvidám és gyógyszermentes emberke szavai ezek aki momentán az EÜ-területén dolgozik .
Kedves Angyaldorina!
34 éves vagyok,egy kisfiam van.Kb 3 éve,még a gyes alatt elkezdtem nagyon erősen szorongani.Egész nap egyedül voltam itthon,a kisfiammal és néhány hét alatt nagyon erős pánikbetegség alakult ki nálam.Hányinger,hányás,fogyás,nem tudtam aludni és nagyon erős szorongás.Hamar eszméltem,egy lelkiismeretes pszichiáternőhöz kerültem és kb.1 évig szedtem Remeron Sol-t.Akkor bármit bevettem volna,mert élhető,teljes életet nyújtott nekem,ami megváltás volt.Kb egy év után kezdtem gondolkodni,hogy oké,most jól vagyok,"pótoljuk a vegyületeket",de szeretném visszakapni a régi optimista,gondtalan,energikus énem,gyereket szeretnék,a régi életem.Jó háromnegyed év alatt eljutottam oda,hogy kb.hetente vettem be egy negyed gyógyszert.Ekkor már világos volt számomra,hogy miről is lehet szó...Hiszen elvileg így nem is hat a gyógyszer...Folyamatos szint szükséges a vérben a hatásához.Tudtam,de az ördögi körömből nem tudtam kilépni.Az én megoldásom egyedi lett,nem biztos,hogy mindenkinek segít,de kerestem egy olyan szakembert,aki pszichoterápiával gyógyít.Ekkor már jó fél éve elkezdtem reikizni,ez is segített.Nagyon nyitott vagyok a természetgyógyászat és az ezotéria felé,a módszer,amit kaptam-egyfajta"meditáció"-számomra megoldást hozott.
Azért írtam le a történetem,mert ugyanezt a mély kétségbeesést éreztem három éve én is.Azt is tudtam,hogy nem akarom és nem tudom elfogadni,hogy gyógyszerekkel éljek.Amikor szükség van rájuk,akkor azt el kell fogadni.Neked valószínű gyógyszert kell váltanod.Aztán,ha a gyógyszer már segít,el fog jönni az idő,amikor nem akarod már a "mankót".Érezni fogod.Akkor keresni kell és találsz Neked való utat.Soha semmiért nem dolgoztam meg ennyire keményen,mint a jelenlegi állapotomért.Erre is vagyok a legbüszkébb.
Kérlek,ne értsétek félre,nem a gyógyszerek ellen beszélek.Mindannyian tudjuk,akik átéltük ezt a betegséget,hogy mennyire sokat jelent,ha a rosszullétek után egyszer csak "szinte olyan,mint régen..."Amikor beteg lettem,nagyon elkeseredetten kerestem olyan történetet,akinek sikerült.Nem nagyon találtam.Pedig erőt adott volna.Az utak nyilván egyediek,mint ahogy a kiváltó okok is,de nem lehetetlen végigmenni rajtuk.Nekem muszáj volt.Magam miatt,a Férjem és a Kisfiam miatt.
Szívemből kívánom,hogy mihamarabb találjatok Neked megfelelőbb gyógyszert,sok türelmet és erőt!
Julci
jààààààààààààààjjjjjjjjjjjj, legalàbb EZT ne!!
Tàv-energia-küldéssel ugyanannyira mégy és azt én is fel tudpom ajànlani!
Emberek!
1) Depressziòhoz, pànikbetegséghez....(stb) GYÒGYSZER kell, mert az agy kémiai folyamatai NEM befolyàsolhatòk màsképp.
2) mellette pszichoteràpia, különben maradnak az okok, ezeket gyògyszer valòban NEM szünteti meg.
VALAKI HELYESEN ÌRTA: a nyugtatòk és az antidepresszànsok NEM összekeverendök!
A Xanax NEM alkalmas sem a depressziò, sem a pànikbetegséG kezelésére - és valòban függöséGet okoz
Ezzel szemben a MEGFELELÖEN alkalmazott antidepresszàns HAT és ORVOS ÀLTAL fokozatosan csökkentve gond néLkül leàllìthatò.
Még egyszer: pszichiàter + gyògyszer + pszichoteràpia (terapeutànàl!) 1 SAJÀT MUNKA,ELHATÀROZÀS, VÀLTOZTATNI AKARÀS, ERÖFESZÌTÉs.
màsképp nem megy.
Még valami: Egyik naprÒl a màsikra senki nem nö 68 centit. Idö kell hozzà.
Nos: a teràpiàhoz is.
és egy jó kineziológus? találsz itt a neten is
Én ilyenkor mindig elgondolkozom azon miért várj aztvalaki a problémáit gyógyszerek megoldják!!
nyilván azért van ez a probléma az életbe mert valami nem jó nem jól csinálsz valamit!
Barátnőmnek azért volt mert mindig meg akart feleni a szüleinek és olyan iskolbá járt ami nem neki való volt!
Nagyon egyszerű nem szabad hagyni elurajkodjon rajtad ez probléma még kevésbé szabad megijedni le kell győzni neked!!!
Én azt vallom mindenről ugy lehet leszokni nem csinálom ezt elhatározom és végrehajtom nagyon nehéz!!!
Sokat segit van aki melletted áll és figyelmeztet arra amikor rádjön fejezd be!
Amikor nekem voltak rosszulléteim anyám azt mondta szedd már össze magad és ne foglalkozz vele!
Én nepvenpflegét szedtem!Elmentem orovshoz és mélyseges felhábortam azon hogy xanaxot akart adni!én meg mondtam neki köszönöm szépen de ez nem oldja meg a gondomat és nem kérem!annyi rosszul érintett hogy erőt adott!
És meg egy mondatot szeretnék hozzá fűzni egy másik barátnőm annyira depis volt hogy korházba volt 2 évig szedte a gyógyszereket meg se ismertem árnyéka volt önmagának!és egy nap azt mondta az orvosnak nem szedem tovább a gyógyszert annyit mondot az orvos saját felelősségre teheti ezt!
ebből is következik a gyógyszer az csak pótmegoldás!!
a kattogás az meg függőséget jelent!szerintem inkább lelki eredetű!!
Egy érdekes cikk az antidepresszánsokról:
http://www.szendi.net/ongyilkossag- es-ssri-mozgo-vilag.htm
Egyébként az antidepresszánsokat és a szorongásoldókat (xanax és társai), nem szerencsés összemosni, más a hatásmechanizmusuk.
A gyógyszer tényleg csak mankó, hogy el tudjuk látni mindennapi teendőinket. De nem a végtelenségig.
Egy jó szakorvos nagyon sokat tud segíteni...bár én is nagy nehezen találtam meg azt akivel megértettem magam...és természetesen az sztk nem nyújt túl nagy segítséget ebben...sőt!
! !
(akár másikhoz!)
Ne felejtsd, a gyógyszer csak 50% , mankó !
A másik 50%-t Magadnak kell hozzá tenned !!
A környezeteden , életeden változtattál ?
Lehet, ha nem szedted volna a gyógyszert , már nem lennél itt !!
Minden, amit leírtál tudom milyen érzés, mert én is átéltem.
Egy baleste és egy rosszul sikrült kapcsolat után pánikbeteg lettem, mindenféle fóbiával párosulva. Xanax, Zoloft, Rivotril.
Ez hét éve kezdődött.
Egy jó pszichiáterrel, családi és baráti támogatással és nem kevés AKARATERŐVEL azonban fél éve letettem minden gyógyszert és elkezdtem élni előző életem.
Nem, nem volt könnyű...sőt!
De itt vagyok és jól érzem maggam!
Akaraterő, ez a legfontosabb...akarjunk meggyógyulni és nem szabad abba belenyugodni, hogy ez megtörténik az emberrel.
Én élni akartam visszaskapni az életemet...sikerült
Sziasztok!
Nekem a Xanax-ot és Citapram-ot sikerült kiváltani: Magne B6 és Omega3 kapszulákkal! Nem vicc, bár nekem is furán hangzott!
nekem 1 év után sikerult letennem a seropramot. de mellé kis dózisban xanaxot is szedtem..arról nehezebb volt leállni. azóta sem alszom jól, sokszor rémálmaim vannak.
de büszke vagyok magamra hogy abbahagytam a bogyókat
Keressél egy jó szakembert! Az ilyen bogyókat csak fokozatosan szabad elhagyni. Vedd figyelembe, hogy tél van, kevés a napocska. Télen nem hagyunk abba antidepresszáns szedést, de egy egészséges embernek a hangulata is ingadozó ebben az időszakban. Saját tapasztalatból ismerem a helyzeted, az első gyógyszertől Én 3 hónap után lettem rosszul.... Azt utána lett jobb és más is. A hullámzás is jellemző, ez egy hosszú folyamat. A postára Én egyedül nem is megyek... Elég ha flegmán szól vissza az ügyintéző
Pedig neki is lehet rossz napja. Mibe tudok neked segíteni?