Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Antidepresszáns =totál leép
Torolt_felhasznalo_854556
Létrehozva: 2008. január 5. 00:36
A történetem röviden.A nyáron orvoshoz fordultam állandó szorongásaim,rosszulléteim után.A pszichiátert javasolta,én elmentem.20 perc beszélgetés után recepttel a kezemben távoztam.A gyógyszert kiváltottam,rendesen szedni kezdtem.Kb 3 hét után elkezdtem érezni a hatását.JOBBAn voltam,nem szorongtam,nem voltak rosszulléteim,a mindennapi teendőimet eltudtam látni,mint ahogyan más emberek is.Boldog voltam,mert azt gondoltam,és valóban úgy is éreztem,végre visszakaptam az életemet,ujjra élek.Az állapotom kb 2 hónapja elkezdett romlani,amit a kicsi betegségének tulajdonítottam.Azt hittem,az,hogy beteg ez visel meg ennyire.Aztán a gyógyszert egy nap elfelejtettem bevenni,nem tudom másként megmagyarázni,de a fejem elkezdett kattogni,mint aki kéri a bogyót.Aztán bevettem és jobban lettem.Az állapotom most olyan mint amikor a bogyókat elkezdtem szedni.Ujjra remegek,és szorongok.A hangulatom is olyan mint azelőtt.sEMMI ÉS SENKI NEM ÉRDEKEL,NEM TALÁLOM AZ ÖRÖMÖT SEMMIBEn.a GYÓGYSZER HATÁSÁRA KEZDETBEN A GONDOK NEM TŰNTEK problémának.Minden lepergett ,és gondtalannak tünt.Könnyebben eltudtam fogadni mindent,amit azelőtt sehogyan sem.Ma ugyanott vagyok,mint mikor a gyógyszerhez nyúltam.Az antidepresszánsok nem használnak,csakis eleinte,és teljesen tönkreteszik az embert.Nem tudok bevásárolni,nem tudom élni az életem.Utálom ezt az egészet.Utálom,hogy ilyen vagyok,gyűlölöm,hogy stressz és szorongás nélkül nem tudok emberekkel beszélgetni.Utálom,hogy a boltban a soranállástól kiakadok,a postán rosszulleszek.Gyűlölöm,hogy csak az otthonomban érzem jól magam.AZt is gyűlölöm,hogy ez így jó nekem.Itthon a kis magányomban,mert ettől nyugodt vagyok,ez az egy nem stressze.Elviselhetetlenek voltak az ünnepek,a családom körében,végig idegeskedtem,idegesítettek.Az egész család.Miért nem lehetek normális ember mint a többi???Mitől tud ez az egész állapot megválltozni???Mert a gyógyszerektől tuti nem!!!!!
Szia Angyaldorina!
Most olvastam a leveledet, amit elég régen írtál, ennek az évnek az elején.
Remélem azóta már más a helyzet. Én, teljesen úgy éreztem magam mint amiket Te leírtál, bár szerintem sokkal rosszabbul. Négy éve szedek antidepresszánsokat, persze beletelt kb. másfél évbe, mire eltalálták, hogy nekem melyik jó, és mekkora mg-os adagra van szükségem.
Teljesen jól vagyok, rengeteg az energiám, szeretem az embereket, nincs olyan érzés bennem, hogy valaki ellenszenves,
a közelmúltban pl. Kiváló Dolgozó lettem a munkahelyemen, rettenetesen vidám, jókedvű vagyok. De tudom mi a depresszió gyógyszerek nélkül. Én beletörődtem abba, hogy ez a betegségem, de szembefordultam vele, felvettem a harcot, és teljesen tünetmentes vagyok.
Remélem azóta már Te is. A lényeg, hogy a rengeteg forgalomban levő gyógyszerből nehéz az orvosnak megtalálni a neked megfelelőt, plussz az adag, hát igen ez bizony időbe telik.
Jó egészséget, minden jót
(es a jogaszok is baromi jok a rapid tanulasban, szoval tutira menni fog!
Ha megvan a vizsga nezz vissza ide, +dobok egy privit a mailcimemmel ha dumalni lenne kedved.
A szam pedig zold szam, ingyenesen hivhato, ertem h nem akarsz idegenekkel beszelni telon a dolgaidrol de azert mentsd le valahova hatha egyszer megis raszannad magad!
pussz:
norci
Szia!
Köszönöm,hogy segíteni próbálsz,nagyon ritka az ilyen ember.Már jó ideje pánikolok a szóbeli vizsgák miatt,de ilyen súlyos kiakadásom,mint most,még soha nem volt (mondjuk a tét sem volt még ilyen nagy).
Jogra járok,és az a vicces,hogy ez a vizsga egy melléktantárgyból lesz,ami mindenki szerint könnyű... csak két félévben sem mentem el más,nehezebb tantárgyak miatt ebből vizsgázni,és most harmadszor vettem fel,és kétszer megbuktam,egyszer nem mentem el a három időpontból. (Mert amúgy szokásom ,,megszökni" szóbeli vizsgákról.) Ez most egy dékáni méltányossági vizsga,szóval tényleg az utolsó lehetőség.
De... az hogy idáig jutottam,azért van,mert más problémáim is vannak,gyanítom az enyhénél súlyosabb depresszió,vagy ilyesmi (nem vagyok pszichiáter).Hosszú történet,jó néhány tünet (súlyingadozás,sok sírás,emberek kerülése,stb...).És már nagyon régóta tart.Kb. négy éve.
Én szeretnék magamon segíteni,de hosszabb távon mindig csődöt mondanak az önsegélyezési akcióim.Nem csak ez miatt a vizsga miatt,hanem úgy alapban... iszonyatosan félek a jövőtől.Úgy érzem,elromlott az életem,és hogy egyre lejjebb tartok.És senki nem veszi komolyan a környezetemben,hogy mindig rossz kedvem van,és nem is érdekli őket.
Már szinte egy db. barátom sincs.Atttól félek,hogy amikor végleg megszakad minden kötelék a külvilággal,és kétségbeesek,akkor meg fogom ölni magam.Pedig csak 21 éves vagyok...
Huhhh,na jó.A számot nem fogom felhívni,mert egyrészt nincs pénz a telefonomon,másrészt furi lenne valakinek telefonon elmondani a gondjaimat.. nem vall rám az ilyesmi.Most lehet,hogy futok egyet,az megnyugtat,aztán lesz,ami lesz alapon hétfő reggelig tanulok.Utána meg majd meglátom... Nem tudom.Ha nincs ilyen stresszhelyzet,még csak eléldegélek valahogy,de így ez már sok nekem.
Egy filozófiával foglalkozó oldalon olvastam egyszer,hogy vannak olyan emberek,akik annyira félnek az élettől,hogy még bele se mernek vágni.Én pont ilyen vagyok.Eddig mindenben kudarc ért.Ezek után hogy lehet bízni...?
Na mindegy,tényleg megyek,és asszem hétfő délelőttig nem ülök géphez.
izgulok h mi van veled, na. (virtualis oleles
((( Carrie_White )))
/norci